Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-12-03 / 97. szám
csemőt tarta karjain. Ők sorban ültek , ’s hihetőleg burgonya-étkekre várakoztak. Néhány közülök fiatal volt ’s a’ természettől kellemes arczvonásokkal megáldatva, de az éhség, czondrák és piszok rém-alakokká rútítá őket. Testükön a’ ruha csupa rongy és czondra; és pedig nem ollyan rongy, miilyent kend nevez annak; nem olly czondra, minőt kend a’koldusokon ’s czigányasszonyokon lát, kik Tarnhamben a’ komlót segítik gyűjteni, hanem százszor undokabb rongy és czondra, mint a’ minőt kend valaha verébijesztő váz gyanánt kertekben és vetéseken sövényre vagy póznára felaggatva látott. Es Marschall! illy sorsra akarják a’ skótziai csavargók (Vagabund) Angliában a’ munkások’ nőjeit ’s gyermekeit is lealacsonyítani , midőn a’ parliament előtt arról fecsegnek , hogy kendteket mindnyáját nevelni készek. — O Marschall!e’ csavargók kendteknek könyveket akarnak adni, ’s érte elragadni a’ kenyeret és húst. — (Vége következik.) AZ ERÉNYEK’ VÁNDORLÁSA. (Vége.) A’ Nagylelkűség ’s Hazafiság,—mint legmunkásb erények — azonnal útnak indultak ; az Igazság követé őket, de csak lassú lépésekkel, mert beteges állapotban ’s épen orvosi kéz alatt volt. Legkevésbé haladt előre a’ Könyörületesség, igen sok embernek lévén útközben vigasztalására szüksége; — a’ Takarékosság pedig még csak másnap indult el a’ gőzhajóval, legolcsóbbnak tartván az azon utazást. A’ Bátorság egy kocsiba ugrott, mellyben egy házaspár ülvén csak, elég hely volt. A’ Szerénység földre szegzett szemekkel sietett előre, ’s csak sorompjainál veté azokat félénken az ég felé , ’s reszketve lépett be a’ városba, rettegvén a’ falukon tanyázó had verő Mars’ agarász ’s vad fiaitól. A’ viszontalálkozásra kitűzött év elmúlt, ’s az Erények ugyanott, hol ezen határozást tevék, egybe gyűjtenek; — majd mindnyájan egyszerre jelentekmeg; csak a’ Takarékosság késett kevéssé, mivel költség kímélés végett gyalog járt. Bámulva néztek egymásra az Erények ’s csudálák a’ rajtok történt iszonyú változást. Kedvetlenek voltak mindnyájan , azonfelül sápadtak és soványak ’s elégületlenség nézett besüllyedt szemeikből. „Igen tisztelt kedves Nagylelkűség!44 — sohajta az Okosság. — „Ön távozott el közülünk első, tehát legyen kalandjai’ elbeszélésiben is első.44 —• „Tudják tehát hegyetek — szólt a’ Nagylelkűség — hogy én csak néhány mérföldre innen telepedém le egy kis mezővárosban, ’s hogy lakásomat egy szép kellemes fiatal nő’ szivében verém, kit az ablaknál megpillantván, nem győztem kecsein álmélkodni. Férje, egy szegény lovaghadnagy, mellette állott ’s örömtül sugárzó szemekkel nézett a’ szép, csak hat hetes nőnek mosolygó kék szemeibe. Alig foglalám el uj lakhelyemet, tüstént azt vevém észre, hogy többnyire csak szegények’ keblében rejtezik az igaz szerelem, hogy jó volna ha mi Erények is részt vehetnénk a’ házasság’ édes örömiben, ’s hogy csak vétkes rágalom mondhatja a’ férfiakat állhatatlanoknak; mert az egész világban nincs hűségesb és tisztább szerelem , mint azon férfiaké — kik csak hat hét óta házasok. — Más nap délelőtt, midőn épen Himfy’ szerelmeit olvasná a’ szép nő, lassú kopogás hallatszott ’s egy ifjú alázatos léptekkel közelíte, egy csinosan kötött arany metszetű könyvecskét tartván kezeiben, ’s akadozó hangon kéré elméjének ezen első szüleményét kegyes pártolásra méltatni. Általam felbuzditva elfogadd a’ szép nő a’ könyvecskét ’s húsz pengő forintot nyújtott az ifjú költésznek, szegénységgel mentegetvén ajándéka’ csekélységét. A’ költő el lévén ragadtatva ezen példátlan bőkezűség által, örömmel távozott el; a’ hadnagy pedig borús homlokkal lépett be ’s bosszúsan veté magát egy székre. — „Ismét egy átkozott árjegyzék ! — szóla , egy féliv papirost mérgesen asztalra vetvén — és meg kell fizetnem tüstént , mert ha az ezredes megtudja — úgy------, ugyan édes lelkem, kérlek, add ide azon húsz pengő forintot, mellyeket tegnap gondviselésedre biztam.’” — ,,A’ húsz forintot? — kérdé a’ nő pirulva — bocsáss meg kedves férjem, egy ifjú költész’ fölsegélésére adtam.44 „,Micsoda? — kiáltott a’ hadnagy magán kívül — semmiért annyi pénzt vesztegetni el, az szörnyűség! ’S micsoda könyv az? — „Okok44 átkozott czimokom volna ezen okok miatt elválni Kegyedtől rossz asszony ! mert meg vagyok gyaláztatva, ha ezen árjegyzéket tüstént ki nem fizetem. Ha illy hasztalanságokra akar pénzt fecsérleni, úgy nem egy szegény hadnagyot kellett volna férjéül választania.’” Ezen szavak után, még egy mérges pillantást vetvén a’ szegény zokogó aszszonyra, káromkodva veté csákóját fejére ’s eltávozott. Nem akarok hegyeteknek terhekre lenni a’két házas’ czivódásainak részletes előadásával, csak annyit legyen szabad mondanom , hogy munkálódásom által az előbb olly boldog pár csakhamar tönkre jutott, a’ hadnagy játékos leve, ’s végre kétségbeesvén nője pazarlási miatt — mert így nevezé a’ balgatag, munkálódásomat — főbe lőtte magát. Mélyen megilletődve e’ szerencsétlen eseten, elhagyom lakásomat azon meggyőződéssel, hogy bármilly derék