Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-10-18 / 84. szám
84. szám Pest, october’ Ildikán 1834. TÁRSALKODÓ. A’ BUDA! MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL E’ folyó 1834ik észt/ április’ múltával, társaságunk több jeles taggal ’s táncz-személyzettel szaporodván , az közelebb múlt rendkívül bő nyár’ hónapjaiban pedig, a’ közönség gyérebben látogatván színházunkat, csökkent jövedelminket a’ gyűlt segedelem-pénzből kelle időről időre pótolgatnunk. Tek. Pest vmgyének beadott ’s részint adandó számadásoknál fogva, a’ képzett (ideális) szin-erkélyeken ’s némelly még kint levő tartozásokon kívül, pótoltatott od. középéig a’ segedelempénzből 3695 v. forint ’s 59 kr. Ebből fordításokra, uj darabokra, kötésre, szerep-hratásra, musikára, öltözetre, díszítményre fordíttatott öszvesen 2871 for. 12 kr.; ’s így szoros értelemben a’ társaság’ személyzetére csak 574 for. 47 kr. Ezen kívül játék-jövedelminkből a’ budai színház’ ruhatárát, mintegy 600 váltó forint áruval szaporítottuk. — Az újabban történt nagylelkű adakozásoknak (mellyeknek közhirré-tétele eddig is , csak nyomtatási költség-kímélés’ tekintetéből késett) jegyzéke már sajtó alatt van. — Mint felelt légyen meg társaságunk eddig szorgalmában , haladásában , a’ nagyérdemű magyar közönség’ várakozásának ? megítélni ugyan nem az én jogom; bátor vagyok azonban reménylem, hogy a’ tisztelt közönség’ ítélete nem leend reá nézve kárhoztató. Olly előadások, mint nálunk: Gróf Essexé, Sapphoé, Árva és gyilkosé, Sámsoné, István magyarok’ királyáé, de l’Epéesé, Atilláé, Ügyvédeké, Viszonyok’ hatalmaé ’sa’t. bizonyosan nem fognának meggyalázni bármelly székhelyi színpadot is; sőt merem hinni, hogy azon darabjaink közzül is, mellyeket inkább kedveskedésből ’s változatosságkeresésből, mint erőnk’ érzetéből adtunk, többek, mint Lumpacivagabundus, Egy óra, Béla’ futása, Zűrzavar varga-műhelyben ’s a’t. nem valónak kedvetlen jelenetek. Mindezek, sőt mondhatnám legtöbb mutatványink , csalhatatlan jeleit hordozzák a’ művészi haladásnak ; ’s ha ollykor hibák vagy épen gyöngélkedések mutatkoznak azokban, az Istenért! ne felejtsük azt, hogy kezdők vagyunk a’ szinészségben is, mint átalján a’ művészségben, hogy a’ szegénységet szükséges eszközeinkben nem tagadhatjuk, hogy színészink az újabb, tisztább , grammatikai ’s gyakran kötött nyelvet, csak sok munkával tehetik sajátjokká, hogy újabb előadása darabjaink, akár eredetiek, akár fordítottak legyenek azok, rájok nézve nagyobbára ismeretlenek, ’s végtére ami legfőbb méltatást érdemel, hogy ugyan azon , nem nagy személyzetű társaságnak , havonként 21—22 mutatványt teljes tökéllyel adni, majd csaknem a’ lehetetlenségek’ sorába tartozik. Ezen utóbbi akadály, mellyet a’ jövő évi april’ utójáig tartó kibérlés alatt elhárítani, nem vala az igazgatóság’ hatalmában, volt egyik oka, hogy a’ társaság’ főbb tagjai’ megkímélése’ tekintetéből, itj nagyobb darabokat nem adathatott olly sűrűen, mint óhajtotta volna. Bátran állíthatom, hogy annyit is olly terhesen, mint nálunk öt — hat az előkelőbb tagok közzül havonként játszik, nem játszik európai színpadokon egy is. — És még is — fájdalom fog el, midőn panasztani vagyok kénytelen, hogy előváltásink a’ tavalyihoz képest csökkennek. A’ múlt tikkasztó nyár’ hevében, a’ beállandó mérsékelt ősz’ hónapjaira vetém reményes szemeim’ — ’s imér megcsalatkozám ! Előváltásink, mellyek tavaly, ősszel havonként két ezer forintra mentek, most ezer hatszáz forintra alig ütnek. Szalmaláng volt volna tehát ismét a’ magyar tűz, ’s csak ajakon pengés a’ hazafiúi buzgalom. Vagy feledésbe ment volna már is azon nagy fontosságú tekintet, melly a’ budai magyar színész-társaság’ fentartását jelenleg az egész hazára nézve olly érdekessé, sőt szükségessé teszi ? — Ne hagyják, lelkesebb honfitársaim ! illy bús kétkedésben csüggedni a’ magyar művészséget, ’s fogjanak segédkezet Budapest’ azon buzgóbb lakosival, kikről hálával emlékezünk, hogy nem gondolva bő nyárral, heggyel, ’s tán közelebb nyerhető mulatozással, magyar lelkesedésükben híven látogatnak bennünket. Fáy Andrásy igazgató: LONDON ÉS AZ ANGOLOK. (Vége.) London’ szemközti oldalán, mellyet nyugoti végnek (the west end of the town) neveznek, ’s hol az úribb, kevésbé munkás világ tanyáz, ezen egyformaság még uralkodóbb ; de mégis vannak itt hosszú, igen széles utczák , hol minden ház nagy , mint egy csarnok, de kívülről épen nem szép , kivévén, hogy itt, mint London’ minden nem közönséges lakházain, az első emelet’ ablakai vasrostélyos erkélyekkel ékesitvék. A’ városnak ezen részében találkoznak nagy square-ek is; a’ fölebb írtakhoz hasonló házak’ négyszöget képező sorai, mellyeknek közepén egy fekete vaskorláttal elzárt kert van egy* kép-szoborral. —