Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-10-22 / 85. szám
85. száza Pest, october’ 22dikén 1834. TÁRSALKODÓ. HAJÓS. Csolnakáv il révbe szálni Vágy az ifjút kebele: Hab fölött evezve regtől Békepartra nem lele. — ..Bár a’ szél ’s hab’ része hránya, Befogad hazám’ »iránya.*1 Szól, ’s szelíd öröm’ sugára Földerengve kél szivén: ,,Ott a’ részes pálya’ múltán Enyhelyet találok én.44 ’S a’ kies jövő’ malasztja Lángoló szívét dagasztja. Messze a’ kék partokon túl Fölmosolyg egy szép vidék, Egykoron hol istenálmai Boldogságát nevelék. És a’ parton híve’ karja Kedvesét remegve várja. Hajh az ifjú ellenébe Zúg 's iöltve dúl a’szél; Tenger’ árja gyűl habokba ’S égre eleg búsan kél. Part felé száll pillanatra. Már azt mély köd elborítja. Küzd az ifjú szél ’s habokkal, Küzd evezve part felé : Nem fogy bar erőben karja, Szél ’s hab ellen győzheté? Béborul, mint nap’ sugára, Szép reménye’ láthatára. És a' csolnakot ragadva Egy hab a’ más habra gyül. Még egy szél üvölt, ’s az ifjú Csolnakával elmerül. És a’ parton híve’ karja Kedvesét híjában várja. Ott áll a’ lány, hű szivében Félelem ’s remény vegyül. — Ah ne várd, leányka! híved’ Délszak’ ékes térjéül. A’ habok’ dúló viharja őt előled eltakarja. — T. A’ CSÖNDES ÓCZEÁN’ FELFÖDÖZTETÉSE. (W. Irwing’ utazásiból.) Valamennyi kalandor közt, kik Columbo Kristófot az uj-világ’ elfoglalásában követek, leghiresb Vasco Nunez de Balboa. Ez bátorságra ’s lélekébredségre mindnyáját felölhaladta. Midőn ő a’ dariai gyarmat’ kormányzójává lón, örökös háborúban élt a’ kazikákkal ’s a’ körülfekvő vidékek’ apró fejdelmivel, ’s ugyan illy expeditiók’ egyikén jött füléhez ama’ nevezetes hír , hogy kormánymegyéje’ délszaki részében egy iszonyú terjedelmű óczeán létez. Nem sokára némelly jó baráti által meghalta Balboa, hogy ellenségei a’ spanyol udvarnál őt legfeketébb színekkel fösték le , ’s különösen arról vádolák, hogy a’ mérséklett bánás’, igazság’ és emberiség’ minden törvényit letapodja ’s a’ kormánya alatti megyében egy vad zsarnok’ féktelen kényét űzi; — ennélfogvást minden pillanatban várhatá a’ király’ parancsát, amelly őt Madridba idézi, hogy ott kormányzói viseletéről számot adjon. Csak egy nagy, fényes merénylet által lehetett azon terhes részt lecsilapítni, melly Balboa’ feje fölé tornyosult. A’ csöndes tenger’ felfedöztetése — gondola magában — újra feledésbe hozhatja majd azt, a’ mi történt ’s a’ király’ kedvezésit újra megnyerheti — ’s talán még teljesebb mértékben. — Balboa tehát eltökélé, hogy e’ veszedelmes kalandra, — melly legalább is ezer emberből álló kíséretet kívánt volna, de mellynek elérkeztét bevárnia nem volt tanácsos ,_ egy marok emberrel késlekedés nélkül kiindul. Az ő becsülete, vagyona, élete — minden csak ezen tervnek gyors és szerencsés kivitelétől függött; vele késni annyi volt, mint magát elveszteni. — Balboa szemeit azon csapat spanyolra vető, kikből a’ gyarmat áll vala ’s ő e’ csapatból azokat, kik legbátrabbak, erősbek, egyszersmind hozzá leghívebbek valónak , kiválasztá kalandortárssul, számra 190 embert. Ő kéz ív , kard , paizs és nagy puskákkal fegyverzéfel őket, egyszersmind a’ vállalat’ veszedelmét sem titkold előttük el. De veszélyek a’ spanyolokat nema döbbenték meg, sőt annál nagyobb bátorságra tüzelék föl. Hogy csekély erejét szaporítsa, Balboa még egy sereg vadkutyát is vitt magával, mivel többszöri tapasztalásból meggyőződött, hogy ezen állatok az indusok elleni harczokban irtóztató szövetséges társak. — A’ spanyol irók különösen egy Leoncico nevű kutyáról tesznek említést, melly Balboa’ folyvásti kísérője ’s úgy szólván leghatalmasb testőrje volt; ők e’ kutyának életirását olly kimeritőleg dolgozták ki, mintha valamelly dicső, nagyhírű bajnokról történnék szó. E’ nevezetes hős-kutya csak középszerű termettel, de csuda-erővel bírt; orra fekete volt, szőre mocskos-sárga, melly kevéssé vöröslőtt; testén számos sebhely, tanubizonysági ama’ nagy veszélyeknek, mellyek közt urával a’külön ütközetekben forgott. Balboa minden kaland-járásiban ’s harczaiban magával vivé Leoncicot, sőt gyakran a’ többi vezéreknek is oda kölcsönzé azon föltét alatt, hogy kutyája a’ tett szolgálatokért a’ zsákmány-elosztáskor szintúgy jutalmaztassék meg, mint a’ többi közvitéz. Leoncico illy módon urának több mint 300 font sterlinget hozott be. — E’ kutya—mint a’történet-irók megjegyzik, — magát olly rettentővé tette, hogy csak tekintete által is képes volt, egy csapat amerikait megszalasztani. — Balboa még a’ dariai földszoros’ vagy Panama’ induslakóit is kisérőkül véve. Ő ezeknek hajladóságit megnyerte, és szolgálatjuk rája nézve nagy fontosságú lehetett, mivel ők e’ kietlen tartományokat ’s a’ vad élet’ segédeszközeit jól ismerték, így volt szerkesztve azon kis bohós-tarka sereg, melly egy rettenhetlen főnök vezérlete alatt a’ dariai kis gyarmatot elhagyó, hogy a’ csöndes világtengert felfedözze.