Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-11-22 / 94. szám

TÁRSALKODÓ. 94. szám Pest, november’ 22dikén 1834. AZ ISKOLA ÉLETRE KÉSZÍTŐ S KÉPEZŐ INTÉZET LEGYEN. A’ franczia elemi oktatásban következő vonalokat is olvashatni az iskoláról: Az iskola nem önmagáért, hanem az életért áll­ fön. Mindazáltal — ’s ez eléggé csudálatos — az iskola és élet nem ritkán egyenest ellentétben mu­tatkozik , ’s a’ tapasztalás száz megszáz példából bi­zonyítja , hogy épen azok, kik az iskolában mint vezércsillagok ragyogtanak 's növendék-társaik közt különösen kitünteték magokat, a' köz életben mint megannyi jövevények jelennek­ meg; ők az élet’ kö­rülményihez nem képesek simulni, ők a­ társas vi­szonyokban ügyetlenséget ’s az élet’ legköznapibb jelenetiben sokszor vastag tudatlanságot árulnak­ el, ’s magokat mások előtt nevetség ’s gunykaczaj’ tár­gyiul teszik­ ki. Ezen iskola ’s életközti ellent­ség — mint az igen gyakran a’ természetes ember-érte­lem’ nyilatkozásiban előtűnik — vajmi nagy, ’s a’ tapasztalás itt kénytelenül pendíteti­ meg azon kér­dést : valljon az iskola szem előtt tartja-e mindig híven az ő magas feladását, melly abból áll, hogy a’ növendék-embert az életre készítse és képezze? — Ha mi — hogy ezen kérdésre pontosan felelhes­sünk — az iskolákra, bármilly neműek legyenek azok, élénkebb pillanatot vetünk, nem lehet meg nem vallani, hogy az iskola gyakran az élettől majd kisebb »majd nagyobb mértékben különszakad; hogy az iskolai nevelés igen gyakran olly pályát követ, mellyen az életre ’s ennek jövendő foglalkozásira leg­kisebb gond ’s ügyelet sincs ; szóval, hogy az ember egyedül az iskola, nem pedig az életért tanít és tanul. Nehezen fog ugyan csak egy tanító is találkoz­ni, ki legalább ne állítaná, hogy a tanitványit az életre készíti ’s képezi, azonban a’ csupa állítás és valóságos cselekvés közt iszonyú hézag van. Menje­­tek­ bé a’ fensőbb ’s alsóbb iskolákba ’s nézzétek, mint fárasztják, mint gyötrik­ le ott magokat holt szókkal és alakokkal, mellyeknek az életre nézve, úgy szólván, semmi jelentőségük nincs; mint gya­­­koroltatják ott a’ növendékeket az elvont (abstract) gondolkozásban , ‘s e’ mellett mint félnek az élet’ tárgyait a’ tapitványok’ fogalmihoz közelebb vezet­ni ; milly fürgén ’s legkisebb megakadás nélkül számlálják­ elő a’ gyermekek ’s ifjak az idegen föld­részek’ sajátságit; mint nevezik­ meg sorban a’ haj­ítani Róma’ királyit ’s consulait, milly szajkó-módon tsevegnek a’ hajdani görög statusok’ politikai viszo­nyból ; ámde hazájoknak mégcsak azon földgöröngyét sem ismerik igazán, mellyen naponként fel ’s alá mozognak; a’ hon’ története rájok nézve egy sötét tartomány, mellynek határira még soha sem lép­tek , vagy rajtok csak futólag mentek keresztül. Kifelé — a’ föld’ legtávolabb tereire, a’ történet’ legrégibb korszakiba igazíttatnak a’ tanítványok’ pil­­lanati, csak a’honföld’ áldott virányira nemi A’leg­nemesebb lelki termésből, melly idegen országok ’a lefolyt századoktól nyujtatik, adnak nekik holmit csemegézni , de az anyaföld’ kincseit, korszakunk’ gazdagságit elzárják előttük; megismertetik velök a’ rég elenyészett ’s kiholt népek’ szökésit, élet­módját ’s viszonyait, ámde azon nemzetnek, melly­­hez tartoznak, ’s azon honnak, mellynek polgárivá leendnek, életéről, körülményiről, szokásiól, gon­dolkozás­módjáról, politikai, szellemi ’s műszorgal­mi érdekiről semmit v. igen keveset ’s azt is csak felszinleg hallhatnak; mert az iskolai főség azt tartja, hogy mind­ezekről később kiki maga szerez­het magának szükséges ismereteket. Forma és szám nagy gonddal ’s fáradsággal vannak kidolgozva, hogy rajtok a’ tanítvány elmélő­ tehetsége költessék­ fel ’s gyakoroltassák, ámde forma és szám a’ tanítvány­nál igen sokszor csak elvont (abstract) lelketlen dolgok maradnak , ’s ő azok’ értelmit ’s jelentőségét az életben soha sem tanulja kellőleg ismerni. A’nö­vendék a’ természettől elidegenűl, mert mindenütt mesterség ’s természetlenség veszi­ körül. A’ legna­gyobb mesterkélő, ’s apróságokkal bíbelődő pedant igen sokszor legügyesb tanítónak tartatik, ’s azon ifjúról, ki a’ régiek’ holt szavait jól tudja fejteget­ni, ki egy olvasásmódra nézve helyes okokat ’s el­len-okokat felhordani, ’s valamelly tárgy fölött diák v. görög szó-dagállyal értekezni képes, azt mondják, hogy genie, vagy legalább fiatal tudós; ellenben korpahüvelynek, víz-eszűnek tartják azt, ki gram­matikai subtilitásokon unatkozva, az olvasott tárgy­nak értelmét fontolgatni meri, ’s ki a’ helyett, hogy a’ régiek’ nyelvét tanulná­ meg, inkább azoknak gondolkozásmódját igyekszik magáévá tenni. Az imént mondottakat nem illeszthetni ugyan minden nyilványos képező intézetre: van kivétel is, de­­ hazánkban vajmi kevés. Hány tanító van , ki azt gondolja, hogy tanítványinak alapos oktatást ad, ha a’ legköznapibb dolgokról mesterséges fogalmakat ’s definitiókat olt emlékezetökbe; ha fejeket úgyne­vezett ismeretek’ özönével árasztja­ el ’s belőlük lel­

Next