Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-01-14 / 4. szám
14 (decoct, centaur.) háromszor napjában, míg a’ hasmenés bekövetkezett; a’ marha’ jobb oldalát kőrösbogár-irral (ungvent. cantharid.) kenetem be, míg hólyagot húzott. Ezek közül életben maradt 1 ökör, 1 tehén ’s a’ borjú. — Az 5dik szám alattiaknak adtam be tömény sósavat (acid, salmuriaticum concentr), és pedig az ökörnek óránkint 1 latot 1 icze tiszta vízben, ’s ezt folytatom 12 óráig egymás után; a’ tehénnek egy latot 1 icze vízben; a’ vadfűnek 1 latot 1 icze vízben ’s a’ borjúnak 1 latot 1 meszely vízben, hasonlag 12 óráig egymás után. Ezek mind életben maradtak. — A’ odik számbelieket is a’ fölebbi tömény sósavval orvoslom. Ezek közül az ökör, tehén ’s vadfű megmaradt, de a’ borjú eldöglött. Következik a’ felbontás. Az lső számalatti dögmarha felbontatván, benne a’ százrétű paczal száraznak találtat éit, epéje nagy, mája puffadt, de tüdeje ép volt, csak a’ Sadfünek tüdején mutatkozott rothadás. — A’ 2dik számbeli dögnél a’ százrétű hasonlag száraz volt, az epe nagy, a’’ máj puffadt, a’ tüdő ép ugyan, de a’ belek és tejgyomor fenés (brandig). — A’ 3dik szám alattiaknál, minthogy ezek orvosságot nem kaptak, a’ nagy bendő, a’ második gyomor , ’s a’ százrétű kemény volt , a’ negyedik gyomor és tüdő fenés, az epe nagy,már suffadt, mintha oltás nélkül jött volna rájok a’ betegség. — A’ 4dik szám alatt dögbe ment vadfűnek belső része egészen ollyan volt, mint az lső ’s 2dik szám alattiaknál, ’s tüdeje is ép. — A’ 6dik szám alatt éldöglött borjúnak százrétű paczalja híg volt,epehólyagja ránczos, ’s benne kevesebb epe; mája lankadt ’s tüdejének jobb részén rothadás’ jelei mutatkoztak. Imigy 17 napi élénk vizsgálatom’s fáradságom után épen 12 darab marhát valók képes életben tartani. Én azóta ugyanezen acidum sul muriat, concentratumot már számos ízben u. m. 1805 , 1809, 1813, 1829, 1830 és 1831 dik években használtam, és pedig olly szerencsés foganattal, hogy — ha az emberek számát fogadták — 10 beteg marha közül legfölebb 1 vagy 2 került dögrovásra. Most 1834nek végén is kiütött a’ marhák közt e’ pusztító dögvész, ’s én folyvást a’ föntebb leirt orvoslásmódot használom ; jóllehet Bihar vármegyében nemcsak ezen nyavalya uralkodik, hanem itt ott az úgynevezett Typhus és tüdőrohadás (Pleuropneumonia) is gyakorolja kártékony erejét. — A’ százrétű-aszálynál tehát saját tapasztalásom után jó lélekismerettel ajánlhatom gyógyszerül a' tömény-sósavat; és ha a’ marhának jó tüdeje van, csaknem bizonyos, hogy életben marad. A’ többiről később fogok értekezni. íróm Bihar városában dec. 26-án 1834. EHÜNELT JÓZSEF: Sebész és baromoract. HOMOEOPATHIAI ADAGOK AZ ÉLET’ OCZEÁNJÁBÓL. ELSŐ ADAG. (Dessewffy Aurel barátomnak ajánlva.) Könyvet elkezdeni ’s írni nem tréfa. — Könnyű annak , a’ ki tud. — Tudás. — Múlt, jelen, Jövő. — Állítás, János Pál felől — A’ magyar nyelv’ Psychologiája. _ Nevezetes statistikai kérdés.— G. Dessewffy Aurél levele. — Ál compliment. — Banquo’ lelke. — Evictio. — A’ Könyv, neki türkődzés.— Általányosan megjegyezni valók.— A álljon hogy kezdjem? — Leültem asztalom mellé, könyvet csinálni... ’s lett belőle az, mellyet látsz ; de én még nem; s valóban nem tudom, meglátok-e valaha. Semmiből valamit teremteni nagyobb mesterség ám, mint az ember gondolná. Noha, úgy hiszem, könnyű annak, a’ ki tud. Esme: ’there is the rub’, mint mondja nagy okosan a’ dán philosoph Hamlet amaz olly populáris ’lenni vagy nem lenni’ kérdés’ bölcs fejtegetése’sorában. — Tudni, vagy nem tudni ? Ez tehát a’ kérdés ! Éjfél vagyon. Néma körültem a’régsíri csendet hallok.. Megütköztél kitételemen?. Sajnálnálak kedves barátom, ha tán a’ körültedi csendet soha sem hallottad volna. Mert van olly csend, mellyet az ember hall; ’s pedig be szívesen,. be szivdobogva! — Éjfél vagyon, asztalomon ’s körülte, sőt alatta is vannak elszórva ama tarka-szinű kincsek, mellyek virasztásunk’ jutalmazzák ’s táplálni szokták , kivált a’ fiatal kor’ hagymáz álmait. Ama’ forró vagy gerjeszte szomjat.. azon vad, eszelős — ’s mégis istensu°,alta reszketést .. a’ Tudás után! — A’ Műit Jelen és Jövő az, mellynek titkos lepleit utána rántja a’ Tudás; ’s ettől csiklandoztatva, magát szárnyokra emelni szeretné a’ por’ fia, ’s a’ mennynek édes aetherét patakonként inni! Mire tanít bennünket a’ Múlt? A’ dics’, bűn’ és nyomor’ örökre egyarányu, unalmas, utálatos folyamára .. A’ Jelennek tűkre a’ Múlt, az ősz idő’ harczai által kénesőjétől megkoppasztott tűkre a’ belétekintőt meztelen fekete foltokkal undokító.. ’S a’ Jövő ? .. Megállj ! — Minő csudás suhogás hallatszik e’ síri csendben? Mintha repülne valami nagy — nagy sötét szárnyakon; ’s aztán beleütköznék egy még nagyobb fejér gömölyébe!.. Ugye?. Egy méhlepte kis szürke pillangó. Szegény! Kicsalta út sötét fészkéből szobám’ melegítő heve... mécsem" világa elcsábítá ... tüze fél szárnyát leperzselé .. s szédülve ütközött a’ gömölyébe, ’... elesett* Fölemelém egy pillanatra szemem’, ’s a’ boldogtalan pillangó’ sírja felé tekintve, anda nézésein a’ nagy fejér gömölyébe ütközött. Kendeffi Ádám’ agyagba öntött mellképe volt az .. olly fejér mint isten hava . . ’s még is olly komoly .. olly hallgató !! Éj ! mi hasznot hoz az éji mécs? — mit a’ lélek-