Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-03-28 / 25. szám
OS hangon — a legszebb földi reménybeni csalatkozás, mellyen egész letekkel csüggünk, valakit szerencsétlenné tehet, úgy az én barátném legnagyobb mértékben volt az; de ha annak tudása, hogy kötelességek áldozativá lettünk , vigasztalást nyújt; ha valamelly labatlan jegy által könnyíti az égi kegyelem halálos óránkat....“ — Felicia erősíteni akará szivét, és — hallgatott. Ujlágvágyam annyira nőtt, hogy kértem: folytatná tovább barátnéja’ történetét. Bátyja pártold kivánatom*, mire ő azt következő módon kezdette . ..Azon vészteljes időben, midőn a’ franczia sereg’ közelgésére a’ déli poroszhon is lelkéit, Bergné asszony az ő leányával Terézzel ide költözött ’s egy kis lakhelyet fogadott nem messze a templom melletti temetőtül. Kitűnő kézi munkájok által, mellyel magokat táplálták, csak hamar közismeretséget nyertek. Némelly darabjaikat meg akarám tanulni ’s ez nyújtott alkalmat azon derék házzal kötött ismeretségemre; méltósággal teljes, szerény magok viselete első pillanatra mutatá , hogy jobb sorsra méltók. Úgy látszott, az elvonultságot kedvelek ’s egyedül csak templomba jártak; látogatást el nem fogadtak; de minthogy nekem a’ föntebb említett okból gyakran kelle hozzájok mennem, szeretetem irántok naponként növekedett 's csak hamar leghívebb barátság csatola Terézhez. — De még mind e’ mellett is nehéz volt — atyám’ ismételt kérelmire is — rá beszélni, hogy házunkat meglátogassa. A’ legcsekélyebb ajándékot, mellyel helyzetüket könnyíteni akarók, nlly módon utasiták vissza, hogy, bár jó szándékom’ nem sikerülte boszontott, még is nagyra becsültem nemes büszkeségüket. Midőn anyja egykor súlyos betegségbe esett, fogadott csak el Teréz azon okból, hogy éneke és játszása által anyja’ fájdalmit enyhítse, egy ajánlott klavirt, — noha már azelőtt, csupán azon szin alatt, hogy foglalatosságai kedvtöltést nem engednek , azt el nem fogadá. Sőt nagy örömömre azt is megengedő, hogy időnként a’ betegnek egy üvegese magyar bort vagy más egyéb erősítőt vihessek. — Egy időtől fogva a’ betegség előtt félben hagyta látogatását, mert véletlenül nálunk kapta Salinszky urat, bátyám’ifjúkori barátját, kinek szemes figyelme őt zavarba hozta. — Anyja’ betegsége naponként súlyosbult. Teréz, noha nappal is kettőzteté szorgalmát, éjjeleket vivasztaált beteg ágya mellett, hogy szeretett anyja szükségein és szenvedésin könnyílhessen. Szerénysége és tiszta szép viselete maga megszorítását elrejtették volna, de az orvos észrevevé azt, ki is annyi dicséretet mondott a’ leányzóról, hogy közbeszéd’ tárgyává lón,’s az anyák példányul állíták leányaik’ elibe. — Azonban Salinszky megvallotta bátyámnak , milly benyomást ten reá Teréz;s mióta házunknál találkozott vele, gyakran látta a‘ templomban, hol szirennelő ahitatossága, midőn anyjáért imádkozott, kellemét még inkább emelte. Bátyám e’ körülményt atyámmal is közté ’s mindketten igyekeztek Todort e’ szenvedelméből kigyógyítani. Előhozták atyja’ birtokait. „Nekem arra nincs szükségem — viszonta ő — van annyim, hogy eltarthatok egy nőt, hanem hőségben is, de biztosítva minden szükség ellen.Figyelmeztetek őt atyja’ kharakterére is. „Oh — monda ő — nem vagyok már én gyermek, soha semmi nemtelen tettet nem követtem el, honnan, reményem, atyám nem fogja szerencsém’ megrontani, hisz Teréz velem egyenlő van.... Mindig nyomott, hogy ez lehet azon kő, melly akadályként hengerül utamba , de szerető szívem csak hamar kinyomozd, hogy Teréz’ anyja csupán szegénysége miatt titkolja állapotját — és hogy ő Tannenberg porosz kapitány’ özvegye . ..“ „Irgalmas ég! — ki állám — az én atyámfia, Tannenberg — Mihelyt fellazult indulatom megengedő, kinyilatkoztatám, hogy csupán a’ végett jövök Kalischba, hogy Tannenbergnéről ’s leányáról tudomást vehessek , ’s hozzá tevém azt is , mint lett volna sikertelen minden fáradozásom, ha idegen nevet vesz föl. (Vége következik.) CHINA’ NÉPESSÉGÉRŐL. (A* eantoni „Chinese repository1' szerint) China’ népességének száma 360 millió lakossal, mint közönségesen venni szokták, minden bizonnyal túlságosnak látszhatik az előtt, ki csak egy részét tekinté meg e’ roppant birodalomnak , vagy pedig adatait csupán külföldi jegyzetekből kölcsönző. Ott a’ népesség mindenfelé tetemes, bár merre tekintsen az ember: így Fahkin tartománynak silány partjai, a‘ kopár szirtek ’s homokos sivatagok, szorgalom által termékeny vidékek és számos népségnek szolgálnak lakhelyül; Tsche-kiang síkjainak számtalan faluja még népesebb, Kiang-nan tartomány, faluk 's városokkal mintegy be van hintve, száz meg száz mérföldnyi térségen egy falu a’ másikat éri; Shan-tung tartománya a’ mondottaknál gyérebb ugyan, de még is tömérdek népessége, ’s Pih-tschih-li tartomány már magában egy világ. — Hogy China több embernek nyújt táplálékot, mint ugyanolly területen Európának majd minden tartománya, könnyen elhihetni, csak ismerjük a’ chinai szegényebb — sehol sem számost — néposztálynak élelemmódját. Elégültsége rendkívüli , nem mennyiségére ugyan, hanem minőségére nézve élelmének. Európában közéhség idején csak a legmostohább tájék’ lakosi élhetnek olly nyomorán, mint ott a’ szegénység rendszerint tengeni szokott. Bízvást állíthatni, hogy Európában, táplalatjára egy ember