Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-02-21 / 15. szám
ladik szám Pest, február’ táikén 1835 TÁRSALKODÓ VIGASZTALÁS. Dördül az ég, ordít zord förgeteg és zivatar kél , s dúl halmok, völgyek’ gyönge virányi között . — Dördülvén sorsom , vészként rombol dühe rajtamS habként csap kebelem’ zsönge reményi közé. Csöndes az ég, szűnik a’ zúgó vihar, édeni fény lengy Bercz, liget, árva mező tiszta gyönyörbe’ mosolyg. Sorsom nem zajlong, oszol a’ bú’ jellege tőlem , Gyászba borult éltem hajnali fényre derül. A’ vihar és napfény természeti rendbe kerülnek ! Majd mosolyog rájunk, majdan homályba borul . Sorsom is így fordúl ! nem emészt hát néma keservem ! Mert komor éjjel után kellemi napra virad. Veres László: Mr. EDWARD LYTTON BULWER MINT ÍRÓ. The mind of a great writer is the type of the general mind. (Bulwer’s England and the English.) A’ Társalkodó’ néhány korábbi számaiban már közlöttem egy apró ugyan de nem érdek nélküli próbát Bulwer’munkáiból ’s ahoz mellékelt jegyzésemben ezen írónak ’s a’ literatúra’ azon ágának, mellynek tudományos törekvésit szentelte, becsét ’s korszerűségét is érintém egy pár szóval; ugyanezen tárgyba egy kissé mélyebben bocsátkozni szándékom az alábbi észrevételekben. Némellyek az illynemű, a’ külföld’tudományosságát tárgyazó czikkelyt, talán nem a’ Társalkodóba valónak fogják ítélni’s abban mulattatóbb vagy csupán hazai tárgyuakat óhajtanak; de részemről megvallom, ezekétől különböző véleménnyel vagyok ’s igen örvendenék, ha ahoz értőbbek ’s irói pályán járataibak is mint én, hasonló tárgyú értekezéseket mentül bővebben közlenének; minél fogva a’ Társalkodó, míg hírlaptársa a’ nemzetek’ politikai életét rajzolgatja, ugyanezeknek tudományos és szellemi életét ’s műveltségét ábrázolná, melly amazzal olly szoros kapcsolatban van, hogy egymásnak váltogatva hol kútfejei hol szüleményei, így e’ két lapunk egymást kiegészítvén, czímjök’ ígéretének teljesen megfelelve, a’ jelen kornak minden oldalú képévé válnék , ’s mi bennök nemcsak a’ külső történetek’ láncz-sorát, hanem ezek’ belső ’s a’ népek’ szellemében rejtezkedő rugóit is szemlélhetnék. Ennyit mentségemre ’s javaslatul! — De mielőtt tárgyam’ szorosabb vizsgálatához fognék , szükség egy elvet megállapítanom , mellyet nem nélkülözhetünk Bulwer’ érdemeinek teljes méltánylatára. Ha bármelly nemzetbeli literatúra’ fejlődéseit figyelemmel kisérjük, eszre vehetjük, hogy legvirágzóbb s a népre legnagyobb hatású szakai azok voltak, mellyekben a’ tudósok ’s költészek nemzetük és koruk’ szelleméhez illeszkedtek; a’ hol pedig ezt elmulasztották , ott a’ nép velők soha nem barátkozhatott meg, ’s ennélfogva kedvet s bizodalmát nem nyervén az írók meg, nem is lehettek vezérei a’ tökéletesedés’ magasb fokára, mi egyik legszentebb tisztük. A’ nép vonzalmit és gyűlölségit, reményeit és aggodásit , örömeit és gyötrelmeit, szóval: mind azt, mi az életben indítja és háborítja, kendvencz íróiban költőileg nemesített alakban szereti ismét feltalálni; ezek csatornái a’ nemzeti teste keblében hánykodó gondolat-és képzelet-árnak, mellyekben ez, háborgásában fölszedett salakjaiból kitisztulván, az egész és egyes tagjai’javára csendesen ’s tisztán ömledezhet. A’ századoknak nincsenek szavai; a’ történetek’ nagyszerű nyelvén szólanak azok: ki ezt elérteni, halandók’ nyelvére fordítani ’s csekélyebb értelmű kortársinak elmondani tudja , az lelkes iró és századjának szellemi kalauza. Vessünk egy futó pillanatot ezen elv’ világánál a’ külön nemzetek? literaturájára. Olaszországban, az uj életre ébredő tudományok’ bölcsőjében Dante, Ariosto, Tasso, Bocaccio és Machiavelli, mindegyik a’maga századának ,s illetőleg az abban uralkodó theosophiai bölcselkedésnek , pártoskodó háborgásoknak, lovagi szellemnek , délszaki lángszerelemnek, ’s az apró statusok’ politikai fondorgásinak képviselője. Calderon és Lope de Vég a’ drámáiban ki nem ösmerne rá az akkori spanyol nemzet’ vitéz, vallásos, büszke és szigorú becsület-érzésü charakterére ? — így Camoens is Portugáliának, kereskedést de kivált tengeri felfedezéseket hajhászó irányát követvén, Vasco da Gama’ kalandos útját a’jó remény’foka körül választó költeménye’ tárgyául. — Franczia országban ellenben a’ tudományok ’s különösen a’ költészet csupán az udvari kegyelem’melegágyában növekedvén , az ennek ’s némelly főrendü és gazdag pártfogó finnyás izletéhez szabta műveit, és XIV Lajos’ úgy nevezett classicus századában kihalt nemzet ’s régen múlt kor’ íróinak utánozásában keresett művészi tökélyt, ’s czifra ugyan és mesterkélt, de fris élet ’s illat nélküli szüleményeket hozhatott csak világra ; de ifjabb időben a’ romantikus iskola’hívei érezni kezdék ’s vitatják az agyarkodó classicusok’ daczára, hogy a’ művészetnek a’ körülöttünk viruló, nem pedig régen sírjában hamvadó élethez kell idomulnia. — Német szomszédunk