Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-09-12 / 73. szám

T­ÁRSALKOD­Ó. 73. szám Pest, September 12k én MÚLANDÓSÁG. Vándor, ah ! miért mosolygasz ? Alig a’ föld’ homályin bolygasz, Itt örömlét nem tenyész: Ál-kegyelme bár ha csal ma — Rózsa-szellőnek fi­val ma, Melly tovább száll ’s szét enyész’. Lángkebel’ hő érzeménye, Szebb valók’ szelíd reménye, Változékony képetek! Illatos völgyek’ patakja, Berkek ! édes kínom’ lakja Nem soká tart fényetek: A’ letűnt bús századokra Honfi sírva mért tekintsz, *S tékozolva, hűlt porokra Könnyet ad! mi végre hintsz ? Gondod’ adjad a’ valóra , Majd lejár a’ biztos óra, Mig csapongó képzeted’ Árnyin álmod’ kergeted. Merre vágyaid vezetnek, Merre olly epedve szállsz, Tengerén a’ képzeletnek Csak borús eget találsz. Sejtett illat-árnyu partot, Mellybe szíved égve tartott — Kétszeres kínos halál! Hogy ha sajkád nem talál, A’ rózsák , mellyek fejelnek, Majd bős hervadásra kelnek Tél’ fagyán vagy nyár’ hevén, A’ reményt kétség borítja — Föld az éggel ezt tanítja Mord idők’ vad szellemén. Minden, a’ mi bájos, édes, Egy fuvallat — egy negédes Perez’ ölén véget talál. ’S hajh! midőn mézét itatja Egy vigasság’ pillanatja: Béköszönt a’ bús halál. Szép a’ múltra visszanézni, Szent a’ hajdan, — képe szent, Szép — szakát előidézni, Hogy vezesse a’ jelent: Ámde a’ ki visszakéri, Sok viszályit föl nem éri, ’S nem tekinti — csak saját Hánykolódó szívzaját. A’ JELENHEZ. Olly szelíd a’ nap’ sugára Mostan is, mint rég vala, Száll az élet’ szép nyarára Égi béke’ hajnala; Bokrain kies ligetnek Enyhe szellők rejtegetnek, A’ mező most sem kopár — ’S minden ág virágra vár. Áll szerelmed’ égi tárgya, Most is áll a’ régi hon, ’S majd a’ gyászt örömre váltja — Győzve a’ viszályokon: Mert viszont föléledeznek, A’ kiket hantok fedeznek, És kik érte égtenek — A’ letűnt félistenek! Ifj. Szabó József. GÖRÖGORSZÁG’ JELEN ÁLLAPOTJA *) Athenai 1835. Julius 20-án. „Szerkesztő ur! Minél többet utazom, annál több édes vonzódást ér­zek Hazám iránt. Ben van ez természetileg minden emberben, 's bennem is ez az, mi indít, e néhány soraimat a' távolbul Hazamhoz intézni. Solon, Phi­dias­’, Periklész', Epaminondasz hajdan virágzó honját járom­ be húsz nap óta, örvendve a termeszet A’ ezerlesztőség, gyöngyörüségén ’s ritka áldásán, de busáivá a’ vi­­lág’ legroppantabb dolgainak múlandóságán, illetődve Hellasz’ mostani állapotján. Száműzettek Görögor­szág istenei; itt a’ lyra’ hangja már nem zengedez, Apollo’ pindari húrja örökre elszakadt ’s a’ castali forrást szamárhajtók 's nem ritkán haramiák isszák. Emelkedni 's esni minden nemzetnek sorsa; esett Görögország, ’s a' hajdani fénylő haza többé soha nem támadand­ föl. Hasonlít az most egy bölcsőben fekvő izmos agghoz, kit száraz diplomatia' keze rin­gat, uj életet ígérvén neki; de az izmos agg elbizva magát ősei’ nagyságában, nem ismeri öngyengeségit 's utálja a’ ringató kezeket; törekszik széttörni a* bölcsőt ’s jármot látván a’ tán tiszta szándékban is, visszaesni hajlik az aligmult anarchia’ borzasztó jár­­maiba.A Bajos föladás szegény kormánynak még sze­gényebb népet sanyarú állapotjából kihozni­! De vall­jon ezt kevesebb enthusiasmus és több politikai te­kintettel nem lehetett­­ látni előre? vagy olly kevés a’ politikai súly, hogy a’ képzelődés a’berohanó va­lóságon még most is túl emelkedik? Italiában ne­héz bölcsen uralkodni, de legnehezebb kivált hetero­gen hatalomnak egy népet kormányozni, melly a’ nevelés’ legalsó polezán, természeti szellemben, tüzes haza-szeretetben minden népet a’ világon felül­ halad !^Ide sok energia ’s még több pérté­ k­ivántatik. Dicsően vívott e’ szegény nemzet a’ török iga ellen; de milly messze van még attól, hogy ön erejéből élhes­sen! — Nem mehettem át Delphibe, hős utonállók őrzik a’ Parnasszust, de voltam Eieusisben, felel­jen kiki, hogy akar, — én hallgatok. Soha ellenség országot nem puszilta olly kegyetlenül, mint Ibra­him Görögországot. Az áldott Peloponesusban, Naup­­liát kivévén, minden város, majd minden falu el van hamvasztva, sok ezer ember ölettett­ meg, sok ezer fogságba hurczoltatott, mig végre Navarin’hab­jaiba a’ vad gyilkos’ flottája eltemetteték. Uj nap derült­ föl e’szép, ez elpusztult paradicsomon, ezer ’s meg ezer remény támadt minden kebelben, de ol­vassuk a’ görög hírlapot, véletlen messze sejthet­jük még ott a’ szép remény’ valóságát. — Gordon generál julius’ 12-én ment­ el Rumeliába, mint az úgy czimzett haramiák ellen küldött katonaság’ parancs­noka. Tiszteli a’görög ezen érdemes férfit, de ellen­zéssel látszik venni, hogy külföldi a’ vezér, ebben a’ kormány’ bizalmatlanságát tapasztalván. Görög ’s magyar physiognomia közt olly kevés a’ különbség, mint görög és magyar dolmány közt. Magyar lévén ’a barátja, még csak azért is barátja *) E’ czikkely, töredék egy utazó hazánkfiának leveléből, mellyet Athenaeből magyar borítékozón alatt hozzánk in­tézett ’s mi annak érdekes tartalmából közölni kívánjuk azt, a’ mi közölhető.

Next