Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-10-10 / 81. szám

81 Sirám Pest, october’ főkén TÁRSALKODÓ. NÉHÁNY SZÓ A’ DUNAHAJÓZÁS KÖRÜL. (Folytatás. Lásd e’ f. évi Társalkodó 68 és 69. számát.) XVII. Zrínyi Miklós fedezetén Apatin táján sept. 28. 1835. délelőtt. Ez utolsó néhány nap alatt sok adta magát a’ dunai gőzhajózás tárgyában elő, mi ezen vállalatra nézve nem egészen érdektelen; ’s igen sokat valók kénytelen ismét s ismét hallani ’s tapasztalni ügye körül, mit a’ közönségnek nem tudni, át nem gondolni ’s végre fontolóra nem venni tán kár volna. Az ujonan készült 80 lóerejűs gőzös ‘Zrinyi Miklós’ f. sept. 22-én indulván Bécsbül, Pozsonyban volt 3 óra múlva. Másnap minden teher nélkül folytató útját, és nem egészen 13 óra alatt Pesten vala. Sem utazót sem árut magára nem vett, mert rendeltetése Pest és Moldava közti, ’s ehez képest hossza közel 200 láb, mivel ezen kör rögtöni kanyaroktul ment; Pozsonytól szinte Gönyőig pedig annyi és olly rövid a’ sok ‘Jobbra és Balra’, s egy kivált apadáskor illy hosszúságú test könnyen kelepcsébe juthatna. A’ Duna éppen apadásban volt, ’s így a’ vállalati igazgatóság melly tehetsége szerint mindent elkövet, hogy általa senki semmi módon ne kelepcséztessek, reményiben ne csalassék csak arra ügyelt ’s figyelt “Minél előbb érkeznék pályakörébe Zrínyi”,s ez szapora és üres érkeztének oka. E’ hónap 25kén Pannónia vala érkezendő Pozsonybul. Semmi természetesb, mint a’ Pesten nyugvó Zrinyinek ‘Elibe mente’; mert kiben igaz lovagi szellem él, az nem kevésbé hódol a’ szép nemnek, ellünk’ virághintőjinek, mint viadalban bajnok’s hódíthatlan. Habár képzeletben ’s csak holt utánzó alakban köszönté is Zrínyi Vácz táján a’ felénk siető Pannoniát — ’s már rég hamvad a’ tisztelt hős, midőn ez istenasszony csak szebb álmaink tárgya — még is köz lelkesedésre nyitott okot ezen még hazánkban ritkább sőt legelső gőzhajóiSzemközt . Es Zrinyirül szinte 500, Pannóniátul több mint 200 emberi lélek kösdé ürömit az egekbe, ’s tudom, sokan olly érzelemmel, mellyet magyarázni lehessen , mellynek kútfeje azonban az ember legnagyobb becsét alkotja, ’s minden szépnek ’s mindennek, mi állati szagtul ment, legmélyebb frrása. Visegrad az alatt örök csendbe merülve látszott a távolban, s csak az alkonyodó nap sugára s fényletlek agg olmai körül. ’S így midőn a’ Jelennek pillanati édesded örömbe ringaták a’ két gőzössel evezőket, a Múltnak tükrében mintha egy szebb Jövendő mosolygott volna. Zrinyi, miután köszöntésit és szemközt menetelét elvégzé, visszafordult, és csakhamar eléré ’s elhagyá Pannóniát , ’s a’ budapesti hid felnyitott szűk nyílásán keresztül, fáklyavilág közt, a’ hidon alul kötött ki; Pannónia pedig csak egy kicsivel később érkezett szokott helyere, a’ kereskedői épület átellenében. Rám nézve ez valódi ünnep vala, mellyet így álltünk s nem mindennapi módon, minthogy aránylag felette sebes haladás közt álltak; ’s annyi részről hárult rám érdemetlenre dicséret, mintha egyedül én voltam volna e’ hazai uj kelletnek szerzője; mi azonban engemet koránsem ringatott azon édes érzésbe, mellyet csak annak szabad ízlelni, kinek színei közt egy idegen toll sem fénylik, hanem inkább arra buzdított ‘Tenni ebben és más tárgyakban, mi közjavunkat illeti, inkább ezentúl ha sokat nem is, legalább többet, ’s minden esetre annyit, mennyi tőlem emberileg kitelik’. Köszönetemet sokaknak szívességgel egekbe kiáltott ‘Éljen’ akért pedig addig is, mig többet tehetek, némi megjegyzésekkel akarom kezdeni, mellyek egyenességemre szolgáljanak bizonyságul, ’s arra, hogy a’köz dicséret legédesb szédítései közt sem fogok soha a’ közönségnek viszont dicsérőjévé alacsonyodni ott, hol annak inkább igaz ’s egyenes szóra van szüksége. Uj hajónk tisztaságát kiki bámulta, de őszintén szólva: nézői közt ugyan hány volt, ki tisztán tartásához járulni is fog, ’s hány viszont, ki mindent elkövetend annak minél előbbi összepiszkolására! Szomorú valóban, ’s engem mindenek felett busít, hogy e’ részben közönségünk öt év lefolyta alatt, mióta t. i. gőzhajók léteznek a’ Dunán, olly keveset okult, olly kevéssé javító magát. Sok ember ezt nem érzi, mert mocsok közt neveltetett (!), mocsokban él, ’s szinte nem gondolhatjamagát otthon é s kényelmesen (commode), ha egy kissé nagyobb tisztaság közé iktatik; de a jobb ízlésű az élet akármilly kellembül lemond inkább, mintsem hogy mind azon undokság közt örömest enne, mellyek gyarló emberi létünkhez kötve, szüntelen állatiságunkra, nyavalyáinkra 's csakhamar rothadásnak induló testeinkre legfájdalmasabban emlékeztetnek, ha jobb neveléstül vagy már bennünk lakó finomabb tapintattal indítva illyéseket minden módon nem leplezünk. ’S hát ha még negéddel tesszük azt, mi vagy legoktalanabb szokás. Vagy romlott gyomor jele, mit mondjon ehez előítélet nélküli ember? Kerülni.