Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-09-21 / 76. szám

felé, legnagyobb gyorsasággal lesújta a’ mozgást, s imígy meghiusíta egy tervet, melly, ha csírá­jában el nem fojtatott volna, az izgásra mindig haj­lékony déli Spanyolországban már akkor szörnyű veszélyt ’s polgári vihart vala hozandó. Ő a’ legyő­­zetett liberalok iránt (legalább az angol M. Post ezt bizonyítja) akkor nagy kíméléssel viseltetett Többeknek, kiket a’ hadi törvényszék halálra ítélt, megmenté éltüket, ’s személyes befolyása által Fer­dinand királytól majd minden politikai vétkesnek bo­csánatot ’s felejtést eszközlött­­ ki. (Azonban tudva van, hogy ugyan­akkor — ide számítván Torrijo’ szerencsétlen társait —­ több mint száz ötven poli­­tikai kivégeztetés történt; sőt még a’ legelső nem­zetségek’ tagjai is, mint p.o.Frias’sonate herczeg ’s a’ t. részint börtönbe vettettek, részint száműzet­tek a’ bekövetkezett reactio alatt) Quesada a’re­­gens királynénál különös kegyelemben állt, ő Fer­dinand halála után mingyárt részére nyilatkozott, holott a’ carlositák olly biztosan számoltak Quesad­­­­á­ra, — egy férfira, ki akkor néhány rokon-érzel­­mü generállal együtt némileg kezében tartá Madrid’ ’s a’ királyné’ sorsát. Ő volt 183-­ben Sarsfield után rövid ideig az éjszaki hadsereg’ főparancsnoka.­­ Ezen biographiai vázlatból világosan kitetszik, hogy Quesadát a’ szabadelműek gyűlölték, az 1812-i constitutio’ hívei pedig utálták, ennélfogvást ő min­dent el akart követni, hogy az izgást lenyomva tart­sa, melly merényletért­éltével adózott. A’ M.Post m­ég imezt jegyzi­ meg: „Isturiz és ő a’junták’u­­tólsó fölkeltekor ünnepélyes szövetségre léptek ’s el­határozók, hogy hivataljok’ helyén, — amaz mint el­ső minister, ’s ez mint főkapitány — együtt állnak­fen vagy együtt esnek­ el. Quesada elesett ’s hi­hetőleg Isturiz napjai is meg vannak számítva. Q­u­e­­sada izmos, deli termetű férfi volt, arczára a’ ter­mészet, a’ vas akarat ’s hideg elszántság’, de egy­szersmind a’ zsémbes fanyarság ’s részkedvűség’ bé­lyegét sütötte. Egy kardvágás’ helye, mellyet orrán ’s egyik arczfelén viselt, még vadabbá téve kato­nai vad tekintetét; természetre mindazáltal nem volt olly vad ’s kegyetlen, miilyennek őt külseje hirde­tő ; legalább sok esetben, hol hatalmában állott vért ontani, nemes szelídség’ és mérséklet’ példáját adá. Ő nyers, műveletlen, párdurva ’s vadbátor katona­ember volt, mintegy a’ revolutiók’ idejére teremt­ve. Ha ő a’ népmozgásban részt venni, vagy azt mint vezérlő igazgatni akarta volna, úgy bizonyo­san senki sem volt alkalmas, illy kitűnő szerepet játszani, mint ő; mert kevés férfi bírt hazájában több személyes bátorsággal ’s elszántsággal. Ő mint­egy 50 esztendős volt. A’ királynéra nézve kipótol­hatlan veszteség, hogy Quesada nincs többé,mert ő volt azon egyetlen katonatiszt, kitől a’ nemzeti őrség ’s revolutioi párt Madridban féltek, ő az ötö­dik főkapitány, ki az estatuto-real’ kihirdetése óta megöletett. A’ LEGYŐZÖTT ELŐÍTÉLET. Reméllyü­nk, hogy a’ világ’ minten okos embere valahá­­ra egyesülend, kiirtani azon vad szokást, melly jelen­korunknak már nem tulajdona, ’s mellyet a’ huzamosan megsértett ész, igazság ’s emberiség egyiránt kárhoz­tatnak. Becsület, örök becsület ’s tisztelet azon törvény­hozóknak, kik józan törvények által illy agyrémnek még emlékezetét is megsemnítik ! A’ császárság’ napjaiban történt, midőn száz­ezernél több, részint franczia, részint franczia­ szö­vetséges lakokt Anglia’ börtöniben azon szerencsét­lenségért , hogy nem fegy­veres kézzel halának­­ meg. Kormányuktól’s az egész világtól elhagyatva epedtek altisztek,katonák ’s matrózok e’ rettenetes hajókban, mellyek ellenségink’ gordon kemény­ségének örök em­lékei. Ezen úszó sirvermekben, levegő, hely é s csak­nem minden tápláléktól megfosztva, undok férgektől kintatva, minden erkölcsi ’s testi gyötrelemnek ki va­lónak téve. Ezen mérgezett halálkamrákban kelle él­niük ’s halniuk vigasztalás’s remény nélkül, míg a’ tisztek, kik majd szinte olly szerencsétlenek való­nak , apró városkákban ’s falukban fogva nyomorog­tak, soha barátságos, de gyakran ellenséges nép kö­zött. Fogva, ez az igazi szó, mert ámbár becsület­­szavakra fogadák a’ tisztek, hogy mindenben­ az or­szág’ törvény­­hez alkalmazandják magokat’s szökésre alkalmat nem keresendnek, még is nem csekélyebb szigorúsággal őriztettek az egész nemzet által, melly­­nek minden egyes tagja a’ franczia név ellen öröklött engesztelhetlen gyülölségtől lelkesítetvén, egyik nemzeti kötelességét vélte volna elmulasztani, ha a’ hadi foglyok iránti szigorú törvények’ akármellyikét enyhébben teljesíti. *) Minden tudósítástól megfosztatva hazájok ’s csa­­ládjokrul, kintatva unalomtól ’s minden remény nél­kül jobb jövendőre, egy ellenséges nemzet’ részérül ezer faggatás és sértésnek kitéve, többnyire csak azon csekélységből tengődtek, mit az angol kormány szá­mukra kitűzött * **), olly országban, hol a’ legszüksé­­ g Én itt csak az angolokrul szólok , a’ Skótziában tartózko­dó tiszteknek minden tekintetben százszorta jobb álla­potuk volt. Tisztelet ’s hála a’ skót népnek, melly a’ szerencsében vitézek iránt tiszteletet ’s szánakozást mu­tatott. — **) Ezen dij mindegyik, — becsületszava mellett fogva tartott­­tiszt’ számára, bármilly rangú volt is, naponként 30 sousból állott. A’ nagy drágaság miatt e’ csekélységet egy ebédre csupán kenyérben is elkölthetők.

Next