Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-01-16 / 5. szám
5. fizum. _____________Pest, január’ 16. 1936. TÁRSALKOTÓ. alkony. Ködborongó vérhomályban A’ nap estre reng, És a’ távol ég’ körében Húsán el kereng. Úgy borong, úgy alkonyúl el Nékem is napom, Melly szivemnek olly ragyogva Tünt föl egykoron. Őt, ki minden kéjt ’s keservet Oszta meg velem ; Őt — a’ kedvest — elragadta Sír, a’ kegy felen; Hah! kegyelmed, mért imádtam, Mért te szörnyeteg..? Mért, — ha vermed olly kietlen, Olly vad, olly rideg?—! Legyen vermed olly kietlen, Olly vad, olly rideg, — Szebb valónkra nincs hatalmad Gyáva szörnyeteg! — Kel és száll a’ nap fölöttünk, Es a’ nap lebolyg, Es világunk’ tul körének ljra felmosolyg. "S bár ha szállt, bár elborongott Nékem is napom, — Felmosolyg egy túlvilágban, Árva létünk* szebb honában — Föl-föl egykoron! Mafis* Imre. MAGYAR LEVÉLTÖREDÉKEK A* KÜLFÖLDRŐL. y. Z*—a Gj—hez Petre. Piri* , *ep*. 15 . 15. Kedves barátom, ma reggeli 7 órakor múlt tizedik napja, hogy Parisba megérkeztem,életemben másodszor és tudtomra utószor is. Itt,vagyok, egyedül, barát, pajtás, dolog nélkül. Olly örömtelen , olly haszontalan az életem, hogy ha nem enném, nem innám és unalmat nem szenvednek, azt sem tudnám hamarjában megmondani, ölek-e meg vagy meghaltam már? Levelet, mintha egész világ öszszebeszélt volna, egyet sem kapok, pedig ugyan igazán vártam. A’ könyvtárak a’ szünidő miatt be vannak csukva. Ez nagy baj, mert meg a’ városét , Ste-Genevievét, a’ Mazarin-felét és az Institutét nem is láttam. Iparkodom ugyan hozzájok férkezni, de még nem tudom,mi sikerrel. Kirándulni sehova sem lehet, a’ szüntelen esőzés miatt. A’ kamarák épen akkor oszlottak el, mikor ide jöttünk ; a sok törvényszéket unom, ’s a’ játékszíneket is jó formán kerülöm. Y egrem... ur, az egyetlen egy, ki a mult téli társak közül megmaradt, néhány nap óta Believueben mulat, különben ő az egy vigasztalóm. Ma várom őt vissza ’s ha az idő engedi, még teszünk együtt egy két fordulást a’ szomszédságban. Iv.ek szerint képzelheti Kegyed, hogy a’ világnak legszebb, legkellemesb életű városában is milly szomorú az én létem. Most jevünk egy kicsit vissza Dublinba ’s halljunk valamit további utamról: nem lesz sok, mert egyenesen Londonba menénk, még pedig iszonyú sebesen. Mióta a’ dublin kingstowni vasút elkészült , a’ holyheadi gőzösök csak Kingstown és Holyhead közt járnak, még a’ posta is. Tehát mi is repittettük magunkat a’ gőzszekéren,egy negyedóra alatt hét angol mérföldnyíre, Kingstownba , hol azonnal ő britt felsége’ postagőzösére ülvén, a’ legcsendesb, legnyájasb tengeren és gyönyörű tiszta időben, két óra alatt, Ilolyheadbe kelénk át, múlt hónap’ 20kán. Holyhead egy parányi szigetecske, Anglesea szigettől csekély szoros által elválasztva, ’ vele a’ szoroson keresztül szép töltés által összekötve. Angleseát is Angolországtól csak keskeny és tekervényes szoros, az úgynevezett Menai Strait, különzi el. Anglesea már meglehetős sziget, dombos és angol média miveit, következésképen egyátalján szép. Népe is csinos. Mindez kimondhatlan kellemes érzésre buzdítja az Izlandból jövő utast. A’ Menai-Strait’ két partja magas, és innen onnan csupa gyönyörű park; legfőbb nevezetességét pedig hires lánczhidja teszi (Menai-strait* bridge). Hossza ennek 550, szélessége 30, magassága a’ viz fölött 100 láb. De nem egész hossza lánczhid, mert mind a’ két parttól négy vagy öt szörnyű magas bolthajtás nyúlik a’ vízbe, ’s e’ két kőhíd közt vonul el a’ lánczhid. Függ ez nyolez sor hatalmas lánczon, ’s fel van osztva három útra, mellyek közül a’ két külső szekérút, a’ belső pedig, ’s amazoknál többel felényinél keskenyebb gyalogút. A’ lánczok a’ szekérutak’ oldalain úgy futnak végig, hogy kettő szorosan egymás mellett fek a vén, az útnak mind a két oldalán, a gyalog ember épen négy láncz közé jut. Nézete e’ hídnak valami pompás, de a’ két parti bolthajtások miatt nem olly könnyű és bűbájos, mint azok nélkül lehetne, pedig igazán el is lehetne nélkülük, mi