Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-04-20 / 32. szám
Pest, április’ 30. 1836. TÁRSALKODÓ. INTÉS. Mert eposzt a’ sors’ viharja, Had’ mi végre tenged? Gondolod, hogy értté karja ! Idéződnek enged? Föl zúdíthatsz énekiddel Keiket, erdőt, bérczet: Érez a’ sors , ■— szavaddal hidd el Nem lágyítasz erezet. Nézzd javát is a’ világnak Rózsa-kert az élet, Fürtjein minden virágnak ki örömszin éled. Nézz egekre, ’s látsz feletted Egy mosolygó képet, ’S bájkörében elfeledted, llogy bú’ mérge tépett. ’S napjaidnak láthatárt Hogyha földerülnek , Halovány szemed’ sugári Lángra mért hevűlnek ? A’ szerencse bárha sokkal !most karöltve látszik: Ah! ne higy, mert ő a’ vakkal Csak hizelgve játszik. Mit tehát az nyújt kezével, Víg örömben éljed, Ámde megsujt vesszejével , Azt vigyázva féljed. A’ vig élet’ magva tudd meg Nem magában érik , A’ fanyar bú’ magszemével Azt vegyítve mérik. MOHÁCS: Honfi! Mohácsra hajósz ’S jársz csudaszél lenni térén Hol viharos kelet, ősz I unnia’ bajnoki’ vérén ’S régi csatán szomorogva Hús Csele’ füzesinél, Gyászos utadra zokogva Lebben az alkonyi szél: Ah! ne remegj panaszán — A’ Haza’ lelke borong ott, Hol kora szép tavaszán Sok fia’ vére kiomlott. Mondd magas égre tekintve: Nyíljon örök kikelet — Száz nefelejtseket hintve Hantjaik’ orma felett!. Szabó József: GAZDASÁGI FIGYELMEZTETÉS. Látván, hogy hírlapjainkban is közöltétnek már nemeily gazdasági észrevételek, ’s azt is, hogy javítva újítani, és nem csupán a’ régi mellett tespedni akaró gazdákra is találhatni szemenként ’s közönként, nem tartom feleslegnek az e’f. évi tsó sz. Társalkodóban érintett kukoricza-kezelést azok’ számára, kik azzal úgy sem tudnának bánni, mint mi, bővebben megfejteni , ’s minden elfogultató kereskedés mellett* bizonyossá tenni arról, hogy a’ sok napszám* kímélés által mennyire segittetik elő az egymásból folyó’s egymásnak kezet adó mezei gazdálkodás; mire nézve fölveszek hat hold 1100 □ öles földet. lször, az eddigimód szerint miveltetve, a’ rá fordított munkát egyre másra, mindenkor úrbéri munkást értve (mert a’ ki jó cselédjei által dolgoztat, vagy maga munkás, mindenkor többre mehet) a.) hat holdat megszánt hat marhás napszámos, melly gyalogul teszen 12.; b.) a’ vetést semmire sem teszem; mert annyi földet milly hamar beperget egy ember; c.) elboronálja 1 marhás = 2 ; d.) első kapálásra, több esztendőt egyremásra véve 15 marhás napszám30.; e.) második kapálás szinte .30; összesen 74 gyalog napszám; és mikor ezt végbe vitte a’ gazda, azt gondolja, hogy czélirányosan tett eleget kötelességének. De lássuk 2 szor: A’ javaslati mód szerint f.) hat hold földet megszánt hat marh. napszám, gyalogul 12 ; g.) megboronálja 1, = 2; h.) megsorozza 1, = 2; i.) berakja 3=6 k.) az első kapálást lókapával elvégzi 3. m. napszám, = 6; 1.) utána igazító, több kevesebb függ az idő’ járásától, még ismá r l. m.) a’ töltögetést elvégzi 1* marhás napszám ,· 3.. n.) utána igazítás minden idén nem is kell, de vágynak esős esztendők, midőn jobban gazlik a’ föld; ezért teszek 1, · 2. Összesen —37 gyalog napszám. Ez nekünk ugyan többe kerül valamivel, mint alább felhozó mi. 3szor: az eddigi vetés szerint kell belé legalább 13 p. m. tengeri (kukoricza). Sorozó után pedig csak 1 — £ kell. 4szer: Megjegyzést érdemel a’ letöréskor hozzá járuló nyilványos haszon is, mert gazdatisztek tudják legjobban, mennyi időt lop el a’sok “húzódj’ errébb arrébb”, de ha mindenik a’ maga során megy, jobban halad a’munka’s annyit elhagyni akár véletlenül, akár szántszándékkal nem ollyan merész, szokása szerint, a’ napszámos v. szakmányos, észrevenni könnyű lévén a’ hibázót. ■— Ezen munka nálunk következőleg szokott végbe vitetni: aa.) Miután meg van szántva ’s boronáivá a’ föld, kívántatik hozzá egy sorozó (lásd „Balásházy Okosgazda“ 18 lap, 4dik kép), azzal keresztülkosul, e-