Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-09-17 / 75. szám

TÁRSALKODÓ. 15. Pest. September* 17. MAGYARORSZÁG’ GYAPJÚ-TERMESZTÉSE. Magyarország (igy ir az Alig. 7. rendk. tolda­lékéban a’ gazdasági czikkelyeiről híres, nagyta­­pasztalásu­l * úr) olly tetemes súlyt vet az eu­rópai gyapjú-termesztés’ mérlegére, hogy valóban nem mondhatni időlékozlásnak, ha e’ tárgyra némi figyelmet fordítunk, annyival inkább, minthogy fe­lőle még különféle hibás vélemény ’s nézetek diva­toznak. Magyarország’ fekvése, földének gazdagsá­ga , a’ birtokok’ nagy terjedelme ’s a’ nagyrészint kedvező ’s egészséges legelők mind olly viszonyok, mellyek a’ gyapjutermesztést sikerrel mozdíthat­­ják­ elő. Hanem e’ viszonyok csupán egyes sokszo­rozot adnak; a’ másik a’ termesztőben ’s annak ér­­telmességében létez. Igaz, hogy Magyarország­ban roppant téreket fordíthatni juhtenyésztésre, mi­vel az ország azon népszámnak, melly rajta kön­nyen elélhetne, még eddig alig kénytelen felét táp­lálni : mindazáltal ugyanitt sokszor nyár’ idején olly nagy a’ szárazság ’s aszály, hogy még a’ leg­­terjedelmesb határon is csak csekély­­ számú birka ’s még ez is igen nyomoron tengődhetik. Azon te­kintet , mellyet ez esetben illy legelők mutatnak, va­lóban igen szomorú. Ha most a’ gazda bizonyos szá­mú juhnyájat, melly, értelmes juhtenyésztés’ elvei szerint, illy roppant mezőtereken könnyen eltartat­hatnék, ugyanitt felállítana, ’s aztán illy száraz­ságnak gyakori esete következnék­­ be, akkor a’ gaz­dát vagy azon veszély fenyegetné, hogy marhája éhen vesz­ el, vagy pedig csak tömérdek pénzkölt­séggel, sőt talán egyedül a’ nyájnak távul-vidékek­­re átköltöztetésével fogná azt megmenthetni. De ki tegye magát vigyáztalanul illy nagy aggodalomnak ki? — Ha azon kérdést tesszük : nem ajánlkoznak é az értelmes mezeigazdának módok e’ bajjal szem­be szállhatni? ekkor kétségkívül nem tagadhatjuk, hogy vannak illy módok ’s hogy már Magyarország­ban is hellyes közzel használják azokat. A’ tápla­­füvek’ termesztése, mellyek a’ szárazságnak ellen­állnak ’s miilyenek névszerint a’ varjuborsó (Espar­­cette), lóhere, sőt a’ csibehúr is, hatalmas segély­mód; és ha ezen kívül a’ gazda minden esetre még száraz takarmánnyal is ellátja magát, úgy bízvást mondhatni, hogy tűrhetős nyugalommal várhatja­ be a’ közelgő bajt. Ha e’ tekintetben az intelligentia mindinkább terjedez, úgy szükségkép vele együtt a’ gyapjú-termesztésnek is növekedni kell, ’s neki így még messze­ tűzött határai vannak. — De mint áll a’ dolog a’ termesztett gyapjú’ minőségére néz­ve? Ha mi abból hozunk következtetést, a’ mi év­tizedek’ folytában a’ magyarországi juhnyájak’ ne­mesítésére történt, egyszersmind milly tömérdek pénz adatott­ ki nemes kosokra ’s anyabirkákra, úgy bizonnyal Magyarország termesztett gyapjának több­ségére nézve vagy igen kevéssé, vagy épen nem áll alantabb, Németországnál. És még­is bizonyos, hogy nem úgy van. Ennek oka ismét az intelligentiában létez. Magyarországban sok gazda semmi költséget sem kimért, hogy nemes juhokra szert tegyen; de a’ gazdák egy részről nem mindig szereztek olly nemesfaj­belit, mint gondolták, más részről pedig nem tudtak a’ már megszerzettel úgy­­bánni ’s azt a’ként tenyészteni, hogy fényes és nagyszerű legyen a’ következmény. Csak most a’ legújabb időben vették ezen ország’ néhány vidékin hasonló buzgalommal ’s ismeretekkel, mint Németországban, a’ nemesí­tett juhtenyésztési folyamatba ’s az igyekezetet ha­sonló szép siker is jutalmazta. Az ez által felállított példák élénkebb figyelmet gerjesztenek ’s utánzásra ösztönzők; és mivel a’ magyarországi nagy földbir­tokosoknál nem hi­ányzik sem akarat sem tehetség a’ már egyszer megkezdett dolgot kellő erőhatással folytatni, tehát épen nem szükséges különös jósló­szellem annak megjövendölésére, hogy a’ legköze­lebbi időszakban a’ magyar gyapjú sokkal fontosabb szerepet fog játszani a’ világkereskedésben, mint eddig játszott. — Hogy a’ korábbi magyar juhtenyésztőktől az érde­met megtagadni ne láttassunk,szándékunk itt néhány históriai adatot közölni. Mint tudva van, a’csász.törzsök­­juhnyáj Hol its eh­ban a’ faj­ v. tenyész-iskola (Pe­pimére), mellyből az ausztriai ’s különösen a’ magyar magányos (privat) juhászatok hosszabb idő óta, ma­gukat nemes faj­ v. tenyészjuhokkal ellátták. A’ magyar nagyok bármi nagy költségektől sem irtóztak, mi­vel szándékjok vala, minél előbb kedvező következ­ményhez juthatni. A’ nemes juhászatok’ első alapí­tásakor mindnyájan, kik azt munkába vették, tanít­ványok voltak. A’ németek csak annyit értének a’­­hoz, mint a’ magyarok; ámde az elsőknek kedve­zett azon körülmény, hogy a’ népben több hajlomás mutatkozott, szóval, hogy könnyebben ’s hamarább képezék magukat jó’s ügyes juhtenyésztő gazdákká Gyors és kedvező következés természet szerint min­dig emeli e’ vagy ama’ dologhoz a’ kedvet ’s hajlan­dóságot. Innét történt, hogy Németországban sok év­

Next