Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-09-21 / 76. szám
TÁRSALKODÓ. 16. Pest, September St. 1836. TÖREDÉK-MUTATVÁNYOK. Lord Byron’ ,,Childe Harold ‘ jából. I. C. 11. Sz. 25. 26. Eszmélve ülnöm sziklás bérczeken , Keresnem berki árnyas éjeket , Mellyek’ szilaj lakója féktelen , ’S hol emberláb csak ritkán léphetett; jártatlan’ másznom nyomtalan hegyet Vad nyájjal, melly födélre nem szorul, ’S méláznom habzó vízomlás felett; Ez nékem nem magány , itt társaid A’ természet fogad ’s kincsével rám bond. De a’ tolongó népcsoport között Látnunk , ereznünk , bírnunk ’s hallanunk ; Bolyonganunk, hunván az életet, Hol nincs ki áldjon, nincs kit áldanunk ; ’S veszendő minden legdrágább javunk ; Hol senki sincs, őszintén a’ ki szán , ’S mosolygni szán, ha többé nem vagyunk Barát ’s hízelkedő’ egész során; Magunkban itt vagyunk, ez és csak ex magány! II. C. 11 Sz. 34. 35. Sóhajtva megnyerhetni a’ kaczért Ha véled, hölgy’ keblét nem ismered, Birt szívvel mitsem gondol az , dicsérd ’S magasztald, a’ hogy’ illik kedvesed’, —De nem pityergve, hogy kérelmedet Megunja , bármelly szívható legyen ; A’ hó szerelmet jobb elrejtened. Bátor meghittség legtovább viszen, Sértsd meg ’s kérleld meg őt ’s hamar tiéd leszen. De régi leczke , mellyre megtanít Az ősz idő, ’s mit, sok kit ér, sirat. Ha nyerve, mit szivünk forrón ahít, Költségit meg nem érő díjt arat; Rongált erőt, törtelmet ’s szívet ad Gyümölcsül a’ szerelmi élvezet, *S ha, zordon heggyel, a’ sors megtagad Sikert, dúló kín gyötri a’ szivet ’S nem gyógyul ez, ha már többé nem is szeret. III. C. 111. Sz. 07. Ha az, mi régen legbennem lakott, Keblemből testesülten ömlenék ; A’ gondolat ha nyerne szózatot, ’S egy szóba önthetném, mi bennem ég, Szűt, lelket, érzést ’s a’ mit szenvedők, ’S még élve tűrök, érzek és tudok, ’S ez egy szó villám volna, szólanék; De a’ mint van, némán élek halok, Es gondom szótalan ’s hüvelyben mint gyilok. IV. C. 111. Sz. 115. 114. Világot én, ’s az engem nem szeret; Bűzös leheltét nem magasztalán, Bálványinak nem hajtám terdemet, Nem nyílt mindenha kész mosolyra szám, Mások’ szavát nem viszhangoztatám. Nem voltam én egy a’ csoport közül; Ha közttük is, fátyolt borít reám A‘ gondolat, mellytől lelkem hevül, Ha aljasodra ez közéjük nem merül. Világot en s az engem nem szeret; De gyávaság gazolni ellenén: Hiszem, holott nem láttam még, lehet Szó, melly valóság ’s nem csaló remény, Kegyes ’s másnak cselt nem szövő erény; Azt is hiszem, hogy van hálálkodó, Van, a’ ki nem nevet más’ szégyenén Hogy egyben másban a’ látszat való, Nem álom boldogság, ’s jóság nem puszta szó. Lukács Móric*: QUESADA GENERÁL. (Forrás: Alig. 7. rendk. told.) Don Vicente Genaro de Quesada, kit Vildik Ferdinand spanyol király moncayoi marquis-rangra emelt, Cuba’ szigetén (Nyugat-Indiában) született. Ő eleinte mint altiszt szolgált a’ spanyol őrseregnél. A’ franczia háború elején hadifogollyá lön, de szerenesésen megszökött Francziaországból ’s visszatért a’ spanyol földre, hol a’ katonai pályán csakhamar egy tiszti fokról másikra lépett. Békekötéskor osztály-generál és santanderi kormányzó volt. Bourbon herczeg’ ajánlatára, ki a’ száznapi császárság alatt Sántánderbe menekült ’s a’ kormányzótul legnagyobb szivességgel fogadtatott, Ferdinand király Quesadát general-őrnagygyá nevezte. Midőn 1820 ban a’ spanyol revolutio kiütött, Quesada elveszte ezen tisztséget , ’s azon ürügy alatt, hogy a’ népen zsarlást ’s különféle nyomást követett el, Granadába számüzeték. De ő kijátszotta ellenségeinek ítéletét; egy hálósipkával felruházott darab fát fektetett ágyába , ’s ő maga Francziaországba illant el, hol azután buzgón munkálkodott azon terveken, mellyek a’ corteshatalom’ megbuktatását tárgyazák. Ő néhány párthivével Navarrába nyomult, ’s hatalmába keríté Irati várat; de a’ constitutionalisokkal folytatott több heves csata után kénytelen volt, a’ pyrenéi hegyeken keresztül visszatérni. Midőn a’királyi régensség felállittatott, vezérévé lön egy hadseregnek, mellyel újra Blavarrába nyomult. Ő újra megveretett ’s letetetett; O’Donnell váltá fel őt a’ hadvezérségben, de ez sem vala szerencsés. Midőn Ferdinand ismét visszahelyezteték független királyi hatalmába, Quesada újra tisztséget nyert; a’ király őt marquis-vá, altábornaggyá ’s Uj-Castilia’ főkapitányává nevezte ki. 1866ban az összeesküttek Isla de Leont fellázítani próbálták, ’s Quesada mint Andalusia’ főkapitánya nagy erőhatást fejtett ki e’ merénylet’ elnyomásában, melly alkalommal Yerro a’ cadixi kerület’ főkapitánya szintúgy, mint most maga Quesada, életét veszté, t. i. a’ szabadelmüektől meggyilkoltatott. Ő Sevillából Islába vonult ’s azután Algesiras