Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-04-08 / 28. szám
ílit, a* magyar Kanadán’közepéhez tartozik, jobbadán maga a’ város szerezte, tulajdon költségin, az amortisationalis törvény*létesülte előtt, ’s nem nyeré azt ajándékul, mint birtokait sok más királyi város. Valamint tehát hajdan, úgy a’ jelenkorban is az elöljáróságnak fő érdeke s’ kötelessége volt, — a’ várost birtokában biztosítani, ’s hogy erre régente ’s most is sok milliót áldoza, ’s alkalmasint meg is örökítő vagyonát, köztudomású tárgy. Ezen fő érdekkel küzd az elöljáróság ma is, ’s jó gazdasági elvet követ akkor, midőn birtok-biztosítás, ’s terhei’ lerovása után igyeksző csak közmutató intézeteket ’sa’t. ’sa’t. létesítni, mi ugyan külsőkép alacsonyítja a’ város’ tekintetét, de én, érdemileg véve, ezen hátramaradást méltán menthetőnek találom. Egyébiránt az épületek’ emelkedésének ellenében áll az épületi anyagoknak, névszerint a’ kőnek, hiánya; de hogy a’ házakat minden politiai ügyelet nélkül állíttanák ’s helyeznék el, szinte túlságos állítás. A’ kaszárnya-építés most szinte királyi biztosi tárgy, ’s hogy ennek felállíttatását mind az elöljáróság mind a’ polgárság régibb idő óta vitatja, ’s hogy megszületéséhez közel van, kétséget nem szenved; ’s ha több helyen alacsonyítólag említő Rajzoló úr az elöljáróság’ gondatlanságát, valóban, kivált a’ most divatozó javítási szép pezsgést legalább egy szóval érinthette volna, jelen állapotjáról írván Debreczennek; — ’s ez is teszi előadásait egyoldaluakká ’s gúnyosakká. Megérdemelte volna talán a’ város’ árvák intézete is a’ figyelembe-vételt, mellyben igen számos ügyefogyott növendék, jó felvigyázzat alatt, köz költségen neveltetik. Botránkozva futottam által Csi nek a’ collegium» nevelésről tett jegyzeteit, mellyeknél fogvást az idegen méltán azt gondolhatja, hogy Debreczenben Draco’ véres törvényei szerint büntetnek, ’s valamint Chinában, úgy itt is, bát a’ fő nevelési eszköz; mi egészen ellenkezőleg történik: mert a’ fensőbb iskolákban a’ botozás szokásban sincs, ’s újabb rendelések szerint az alsóbbakban is a’ tanítók annak alkalmazásában szerfölött meg vannak szorítva, ’s tapasztalásom szerint a’ hazában e’ büntetés’ neme legkevésbbé gyakoroltatik itt; ’s ha szigorúak is az iskolai törvények, de a’ bánásmód szelíd ’s a’ durvább testi büntetések helyett a’ szakadatlan szigorú felügyelés (inspectio continua) divatozik egy, a’ végre különösen megbízott professor által,’s a’növendékek bot helyett oskolában marasztással ’s a’ t. fenyittetnek. Ezen jó ügyeletnek ’s a’ derék professori kar’ iparjának tulajdoníthatni, hogy az ifjúság valamint a’ tanulmányokra úgy a’ műveltebb magaviseletre nézve is olly szép előhaladást bizonyít, ’s a’ betyárkodás, melly majd minden nevelő-intézetben elharapódzott szemlátomást enyészik. Mit Cs úr a’ polgárok’ külső gazdálkodásmódjáról monda, arra nézve sem vagyok vele egyvéleményű; például, hogy az elöljáróság a’ birkatenyésztést gátolná s ez rágalom ; mert néhányan épen az előbbkelők közül kezdették azt meg, ’s így méltán reméllhetm,hogy :1,̋ TeS váll.alalj°k jó sikert teremvén, az előítéletesbek is fogjak követni példájokat. Mit pedig Cs úr a szarvasmarha-tenyésztésről dicsérve mond, az véleményem szerint nem úgy van. Roppant az kiterjedésére nézve, de maga a’ marha— teén mini mírsegét nem czímeres, hanem csak középszerű; mit, ha nem csalatkozom, onnan következtethetni, hogy jó idomu szarvasmarhát csak úgy lehet nevelni, ha úgynevezett szűz gulyák állíttatnak fel, mellyek által a korai párosodás megakadályoztatván, sem tehén, sem ivadéka nem korcsosúl ’s fajzik el. A’ sörtéstenyésztésben, mit Rajzoló úr ócsárol, javítást vehetni észre, melly a’ hizékonyabb mongoliczafajtának általányosb szaporításában áll; egyébbiránt a’ hizlalás a’ legtökéletesb ’s czélirányosb módon történik, ’s a’ polgárság’ jövedelmének nagy részét ez teszi. A’ lótenyésztés, igaz, még hátra van; mindazáltal még is kiterjedettebb az, mint Rajzoló úr állítja; ez pedig a’nagyszámú ménesek’ létezéséből világlik ki. Mi a’ gyakorlatban levő földművelési rendszert illeti: dicséretes az itt több század óta gyakorlott tagos osztályú földművelés, — közlegelési kirekesztéssel a’ tanyaföldeken; ’s ha meg akarjuk állapítani: mellyik módja gyakoroltatik a’ földművelésnek? a’ két, három vagy több nyomású és ugarral, vagy a’ nélkül? — mondhatni: azon rendszer, mellyet a’ gazdasági tudomány szabadnak nevezt. S a’ gazda, belátásához képest, folyvást veti földjeit, vagy ismét bizonyos részét takarmánytermesztésre bégyöpösíti, ’s olly terménynyel veti be, mellyet körülményéhez képest legjobbnak gondol , ’s hogy észrevételem szerint is a’ jobb szakmája tavaszi élet ’s hizlalásra alkalmas termények tenyésztetnek leginkább, igaz. Hogy a’ birkatenyésztésnek kiterjedettebb gyakorlása , mellyet a’ város’ rengeteg legelőjének ezen czélra különösen alkalmas léte is pártolni látszik, — ’s a’ földművelésnek czélirányosabb üzése, jelesül a’ dohánynak mindenki által, bár kisebb mennyiségben, termesztetése ’s takarmánynövények’ vetése, a’ szarvasmarháknak noha kisebb mennyiségű de rendszeresebb, úgy szinte a’ juhoknak, lovaknak czélszerűbb tenyésztése, az igen jó rendben levő sertéshizlalással párosulva, több száz ezer forinttal nevelné a’ polgárság’jövedelmeit évenkint, nem szenvedi kétséget. (Vége következik.) CHARICLEA. (Folytatásul a’ Társalkodó’ 20- 21- ’s 23. számaihoz.) Eljött az éj, ’s Knémon elvezeté Theageneszt azon barlanghoz, mellybe Charicleát rejtette volt Égő szövétnekkel Knémon előre leszállott, de midőn a’ holt testre bukkant, a’ szövétnek kiesett kezéből ’s elaludt. „Egek! Chariclea meg van gyilkolva!“ így kiálta fel Knémon, ’s Theagenesz szótlan fájdalommal borúit a’ holt testre. Knémon sietve hagyá el a’ barlangot, más szövémneket hozandó. Kis idő múlva, Theagenesz annyira ismét eszméletre tért, hogy fájdalma szóvá olvadott,’s szívszaggató hangokban siratta kedvesét;— és íme most a’barlang’benső öbléből egy szózat hallatszott, melly Theagenesz’ nevét nevezé. „Jövök, kedves lélek !“ felelt imez , „jövök, ’s követlek a’ sírba!“ E pillanatban visszajött Knémon, ’s a’szózat újra hallatszék. „Ez Chariclea’ szava,“ úgymond, „és ha nem csalatkozom, ő él!“ Ezzel fölfelé fordítá a megholtnak arczát, de tüstint borzadva hátrált ’s felkiáltott: ,,Hilly csuda rém? — Ez Thisbe’ képe!“