Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-04-08 / 28. szám

ílit, a* mag­yar Kanadán’közepéhez tartozik, jobbadán maga a’ város szerezte, tulajdon költségin, az amor­­tisationalis törvény*létesülte előtt, ’s nem nyeré azt ajándékul, mint birtokait sok más királyi város. Va­lamint tehát hajdan, úgy a’ jelenkorban is az elöljá­róságnak fő érdeke s’ kötelessége volt, — a’ várost birtokában biztosítani, ’s hogy erre régente ’s most is sok milliót áldoza, ’s alkalmasint meg is örökítő vagyonát, köztudomású tárgy. Ezen fő érdekkel küzd az elöljáróság ma is, ’s jó gazdasági elvet követ ak­­kor, midőn birtok-biztosítás, ’s terhei’ lerovása után igyeksz­ő csak köz­mutató intézeteket ’sa’t. ’sa’t. létesí­tni, mi ugyan külsőkép alacsonyítja a’ város’ te­kintetét, de én, érdemileg véve, ezen hátramaradást méltán menthetőnek találom. Egyébiránt az épületek’ emelkedésének ellenében áll az épületi anyagoknak, névszerint a’ kőnek, hi­ánya; de hogy a’ házakat min­den politiai ügyelet nélkül állíttanák ’s helyeznék­ el, szinte túlságos állítás. A’ kaszárnya-építés most szin­te királyi­ biztosi tárgy, ’s hogy ennek felállíttatását mind az elöljáróság mind a’ polgárság régibb idő óta vitatja, ’s hogy megszületéséhez közel van, kétséget nem szenved; ’s ha több helyen alacsonyítólag említő Rajzoló úr az elöljáróság’ gondatlanságát, valóban, kivált a’ most divatozó javítási szép pezsgést lega­lább egy szóval érinthette volna, jelen állapotjáról írván Debreczennek; — ’s ez is teszi előadásait egy­­oldaluakká ’s gúnyosakká. Megérdemelte volna talán a’ város’ árvák­ intézete is a’ figyelembe-vételt, melly­­ben igen számos ügyefogyott növendék, jó felvigyáz­zat alatt, köz költségen neveltetik. Botránkozva futottam által Csi nek a’ collegium» nevelésről tett jegyzeteit, mellyeknél fogvást az ide­gen méltán azt gondolhatja, hogy Debreczenben Draco’ véres törvényei szerint büntetnek, ’s valamint Chi­­nában, úgy itt is, bát a’ fő nevelési eszköz; mi egé­szen ellenkezőleg történik: mert a’ fensőbb iskolák­ban a’ botozás szokásban sincs, ’s újabb rendelések szerint az alsóbbakban is a’ tanítók annak alkalma­zásában szerfölött meg vannak szorítva, ’s tapaszta­lásom szerint a’ hazában e’ büntetés’ neme legke­­vésbbé gyakoroltatik itt; ’s ha szigorúak is az is­kolai törvények, de a’ bánásmód szelíd ’s a’ durvább tes­ti büntetések hely­ett a’ szakadatlan szigorú felü­gyelés (inspectio continua) divatozik egy, a’ végre különö­sen megbízott professor által,’s a’növendékek bot he­lyett oskolában­ marasztással ’s a’ t. fenyittetnek. Ezen jó ügyeletnek ’s a’ derék professori­ kar’ ipar­­jának tulajdoníthatni, hogy az ifjúság valamint a’ ta­nulmányokra úgy a’ műveltebb magaviseletre nézve is olly szép előhaladást bizonyít, ’s a’ betyárkodás, melly majd minden nevelő-intézetben elharapódzott­ szemlátomást enyészik. Mit Cs úr a’ polgárok’ külső gazdálkodásmód­járól monda, arra nézve sem vagyok vele egyvéle­­ményű; például, hogy az elöljáróság a’ birkatenyésztést gátolná s ez rágalom ; mert néhányan épen az előbbke­­lők közül kezdették azt meg, ’s így méltán reméllhet­m­,hogy :1,̋ TeS váll.alalj°k jó sikert teremvén, az előítéletesbek is fogjak követni példájokat. Mit pe­dig Cs úr a szarvasmarha-tenyésztésről dicsérve mond, az véleményem szerint nem úgy van. Rop­pant az kiterjedésére nézve, de maga a’ marha— te­én mini mírsegét nem czím­eres, hanem csak középszerű; mit, ha nem csalatkozom, onnan kö­vetkeztethetni, hogy jó­ idomu szarvasmarhát csak úgy lehet nevelni, ha úgynevezett szűz gulyák állíttat­­nak­ fel, mellyek által a korai párosodás megakadá­lyoztatván, sem tehén, sem ivadéka nem korcsosúl ’s fajzik­ el. A’ sörtéstenyésztésben, mit Rajzoló úr ócsárol, javítást vehetni észre, melly a’ hizékonyabb mongoliczafajtának általányosb szaporításában áll; egyébbiránt a’ hizlalás a’ legtökéletesb ’s czélirá­­nyosb módon történik, ’s a’ polgárság’ jövedelmé­nek nagy részét ez teszi. A’ lótenyésztés, igaz, még hátra van; mindazáltal még is kiterjedettebb az, mint Rajzoló úr állítja; ez pedig a’nagyszámú mé­­nesek’ létezéséből világlik­ ki. Mi a’ gyakorlatban levő földművelési rendszert illeti: dicséretes az itt több század óta gyakorlott tagos­ osztályú földművelés, — közlegelési kirekesz­téssel a’ tanyaföldeken; ’s ha meg akarjuk állapíta­ni: mellyik módja gyakoroltatik a’ földművelésnek? a’ két, három vagy több nyomású és ugarral, vagy a’ nélkül? — mondhatni: azon rendszer, mellyet a’ gazdasági tudomány szabadnak nevez­­t. S a’ gazda, belátásához képest, folyvást veti földjeit, vagy ismét bizonyos részét takarm­ánytermesztésre bégyöpösíti, ’s olly terménynyel veti­ be, mellyet körülményéhez képest legjobbnak gondol , ’s hogy észrevételem szerint is a’ jobb­ szakmája tavaszi­ élet ’s hizlalásra alkalmas­ termények tenyésztetnek leginkább, igaz. Hogy a’ birkatenyésztésnek kiterjedettebb gyakorlá­sa , mellyet a’ város’ rengeteg legelőjének ezen czél­­ra különösen alkalmas léte is pártolni látszik, — ’s a’ földművelésnek czélirán­yosabb üzése, jelesül a’ dohánynak mindenki által, bár kisebb mennyiségben, termesztetése ’s takarmánynövények’ vetése, a’ szar­vasmarháknak noha kisebb­ mennyiségű de rendsze­resebb, úgy szinte a’ juhoknak, lovaknak czélsze­­rűbb tenyésztése, az igen jó rendben levő sertés­hizlalással párosulva, több száz ezer forinttal nevel­né a’ polgárság’jövedelmeit évenkint, nem szenvedi kétséget. (Vége következik.) C­HARICLEA. (Folytatásul a’ Társalkodó’ 20- 21- ’s 23­. számaihoz.) Eljött az éj, ’s Knémon elvezeté Theageneszt azon barlanghoz, melly­be Charicleát rejtette volt Égő szövétnekkel Knémon előre leszállott, de mi­dőn a’ holt testre bukkant, a’ szövétnek kiesett ke­zéből ’s elaludt. „Egek! Chariclea meg van gyilkol­va!“ így kiálta­ fel Knémon, ’s Theagenesz szótlan fájdalommal borúit a’ holt testre. Knémon sietve hagyá­ el a’ barlangot, más szö­­vémneket hozandó. Kis idő múlva, Theagenesz an­nyira ismét eszméletre tért, hogy fájdalma szóvá ol­vadott,’s szívszaggató hangokban siratta kedvesét;— és íme most a’barlang’benső öbléből egy szózat hallat­szott, melly Theagenesz’ nevét nevezé. „Jövök, kedves lélek !“ felelt imez , „jövök, ’s követlek a’ sírba!“ E­ pillanatban visszajött Knémon, ’s a’szózat újra hallat­szék. „Ez Chariclea’ szava,“ úgymond, „és ha nem csalatkozom, ő él!“ Ezzel fölfelé fordítá a megholt­nak arczát, de tüstint borzadva hátrált ’s felkiáltott: ,,H­illy csuda­ rém? — Ez Thisbe’ képe!“

Next