Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-11-22 / 93. szám

pótban 2— 4 napig sínylődött, ’s ereje mindinkább fogyván az állandó láz alatt nyögve kimúlt. —Ilid­­­k alak: A’ mindenkép egészséges marha hirtelen lee­sett lábáról, ’s kevés óra múlva megdöglött. B) Jelenetek a’ bonczolás által. Ezen föntebb leírt kórkülönbséghez képest a’ bon­­czolás’ útján talált változások is különbözők voltak. — Előre bocsátván, hogy a’ több esetben felbontott fej-ü­regben semmi lényeges szembetűnő változások nem mutatkoztak. — Ugyan­is az lső szám alatti jelenetek után elhullott ’s felbonczolt marhákban következőt le­­hete látni: a’köztakarók (integumenta) alatt helylyes köz­­zel véres vagy kocsonyás higság vala kiömölve,melly u­­tóbbi némellykor gömbölyeg­ formában ’s ugyanakkor ke­­ményes , máskor pedig higabban ’s foltonkint volt elter­jedve.­­ A’ szájüreget bevonó hártyán kék foltok ’s fekélyek látszattak, mellyek némelly darabokban az egész légcsövet befödék. — Valószínű, hogy az é­­lőkben észrevett büdös lehelet ezen fekélyeknek, ’s az azokban elválasztott büdös nyálkásságnak tulajdo­nítható. — A’ mellüregben véres víz nagyobb vagy kisebb mennyiségben kiömölve, a’ tüdőhártya a’ tüdő­vel összenőve , a’ tüdő sok helyen megkeményülve, feketés vagy ónszinü foltokkal ellátva találtatott. Fel­vágatván a’ tüdő­h­ez vagy fekete alattvérrel, vagy genyes és eves higsággal telve, mindenkor pedig fon­nyadt volt, a’ netán megkeményült egyes darabokat kivévén.­­—• Némelly esetekben az említett kocsonyás substantia, melly a’ köztakarók­ alatti sejtszövetben lát­szott, a’ tüdőben magában is feltaláltaték. — A’ szív jobbadán nagy volt, ’s fekete alattvéllel teli. — A’ hasüreg’ műszek­ben semmi feltűnő változás. — A’ 21k pont alatti jelenetek után eldöglött marhákban a’ bonczolás inkább a’ hasüreg-műszerek’ roncsolására mu­tatott. A’ százrétű­­ gyomor kőkemény, ón-vagy fe­kete színű volt; hártyái porhanyúak, szárazok, sülű­tek ; — a’ vékony-belek fenés-foltuak, belső nyálkás hártyájukon fekélyesek. Az epehólyag igen nagy, hol zöld és sűrű, hol igen föleresztett világosszinü epével tömve; — némelly esetekben az epe a’ belek közti sejtszövetben volt kiömölve. —A’ vékony­ belek’ tartalma büdös ev. — A’ 3ik pont alatt érintett marhák, elestök után, csak­hamar felpör­edeztek. Felbontatván, azonnal igen bü­dös lég fejlett­ ki belőlük, kivált az általa kifeszült belek’ megnyittatása után; — a’gyomrok egészségesek, — a’ százrétűnek tartalma is nedves, — a’ máj epe­­hólyagával ép, — a’ belek’ színe természetes, — csak a’ lépen mutatkoztak a’ fenésedés’ ismeretes je­lei. — Ezen kórjelek közt fejlődvén­ ki a’ dög, csak­ hamar ragályos bélyegét is kitünteté; mert azon mar­hák, mellyeket tulajdonosaik, noha még egészséges színben, titkon elhajtottak, rögtön falujokban is el­­származtaták e’ járványt. — Az­­­elzárási rendszabá­sok lehető pontossággal eszközöltetvén, a’ szomszéd helységekre nézve közösülés által támadható veszély elháritaték ugyan, de részint az itteni nép’ szegény­sége, részint ’s főkép balitéletei ’s fonák nézetei miatt meg nem akadályoztathatott, hogy a’ nyavalya ott, hol már kitört, ki ne fejlődjék; ki­­ helységet kivevén, hol a’ járvány a’ lakosok’ hozzájárultával hathatós or­voslás által eredetében elfojtatott. Megfontolván a’ beteg marhákon most említett tüneményeket, és egybehozván ezekkel a’ bonczolt számos darabon világosan tapasztalt organikus változá­sokat , a’ betegség’ természete kétel többé nem le­hetett; valószínű volt annak eredete, könnyű a’ leírt kórtünemények’ világos gyógyterve, ’s az orvospoli­­t­iai rendszabályok’ meghatározása. — Minden elesett marhában világosak lévén a’ fené­sedés’ jelei, miután bizonyos, hogy a’ fenésedés, ’s illy műszeres roncsolások, kivált ha forrón fut-re a’ nyavalya, csak igazi lobnak lehetnek szüleményei: igen természetes, hogy ezen járványban is a’ kór­ előző ál­lapot lobos (inflammatorius status), a’ betegség’ kez­dete pedig lob (inflammatio). — Igazoltatik ezen állí­tás­­ször az által, mivel a’ forró-láz, melly, — a’ kik pont alatti marhákat kivevén, — mindig jelen volt, a’ lobosláznak (febris inflammatoria) bélyegét mutatta. — 2or: A’ még jó étvágygyal bíró, kérődző, szóval: egészségeseknek látszó, de olly helységbeli marhák­ból, hol a’ járvány már mutatkozott, vagy már el is terjedett, a’ nagy nyak-érből kiürített vér vagy igen sűrű vagy jobbatlán világospiros, sőt igen gyakran ne­vezetes lobhártyával v­olt ellátva. —3szor : A’ lob-elle­nes (antiphlogistica) gyógymód, alább­ említendő mód szerint, egész terjedelmében alkalmazva, a’járványt el­fojtotta. Ezen eredeti gyúladás a’ marhák’ külön­ fogékony­­ságánál fogva hol a’ tüdőben, hol a’ lépben, hol pedig a’ százrétűben fejlődött­ ki. A’ fogékonyságnak ezen kü­lönfélesége számos körülménytől függ, mellyek a’ dögöt általjában köznapi tapasztalás szerint sokfélekép alakítják, azt gyöngébbé vagy igen veszélyessé teszik — megtartván azonban mindig a’ főbélyeget, melly e’ járványban a’ gyúladás, ’s ennek következtében a’ gyuladt részek utóbb megfen­ésedtek. — Minthogy pedig az elhullott marhák’ két harmadában csakugyan a’ tüdőben fejlett­ ki e’ létalapos kórbélyeg, ezen járványt, ha a’ nagyobb számot határozó-alapul veszszü­k, járványostüdő-lobnak, melly fenésü­lés­­re hajlomással bír, nevezhetnek. — A’ név-meghatá­rozás azonban illy járványokban valamint az orvoslás­ra , úgy az orvos-politziai rendszabásokra nézve sem­mi különbséget nem alapít; ki tehát­­e’járványt jár­ványos lép-, vagy százrétű-fenének nevezné, az csak a’ fönemlített számszerinti oknál fogva igazolhatná állí­tását, ’s hibát el sem­ is követne, ha t. i. a’járványnak fenálló ’s uralkodó bélyegéhez alkalmazó az orvoslást, ’s orvos-politziai rendelményeit. Miután a’ járvány’ főbélyege meg van határozva, szükség lenne most annak okait előadni. Meg kell val­lanunk, hogy a’járványok’ okait valamint az emberek’ úgy a’ marhák’ nyavalyájiban is sokkal vastagabb ho­mály fedi, mintsem ezen tárgyban meghatározott ’s a’ tudományi vágynak csak némileg is megfelelő adatokat hozhassunk­ fel; erre különösen a’föld’ individuális életé­nek, ’s ennek a’ naprendszerhezi kölcsönös visszonyai, a’ földi légkör’tulajdoninak tökéletes kismérete kivántat­­nék. —­ Mert annyi bizonyos, hogy a’ járványokat ál­­talányosan a’ föld’ élete’ különváltozásai alapítják ; ezek’ hatása ’s hatásmódja azonban mindeddig éjsötét titok előttünk. — Bizonyos továbbá, hogy ezen általányos változások különös kór­fogékonyságot szülnek, melly némelly hatalmasbban munkáló ’s az állati alkotmány­hoz már közelebbi*« helyzeti ártalmas befolyások u­­tán a’ betegség’ kitörését eszközli; ide számítandók a’ hévmérsék-, táplálati-, ital-és légkör­­ minőség

Next