Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-11-22 / 93. szám
pótban 2— 4 napig sínylődött, ’s ereje mindinkább fogyván az állandó láz alatt nyögve kimúlt. —Ilidk alak: A’ mindenkép egészséges marha hirtelen leesett lábáról, ’s kevés óra múlva megdöglött. B) Jelenetek a’ bonczolás által. Ezen föntebb leírt kórkülönbséghez képest a’ bonczolás’ útján talált változások is különbözők voltak. — Előre bocsátván, hogy a’ több esetben felbontott fej-üregben semmi lényeges szembetűnő változások nem mutatkoztak. — Ugyanis az lső szám alatti jelenetek után elhullott ’s felbonczolt marhákban következőt lehete látni: a’köztakarók (integumenta) alatt helylyes közzel véres vagy kocsonyás higság vala kiömölve,melly utóbbi némellykor gömbölyeg formában ’s ugyanakkor keményes , máskor pedig higabban ’s foltonkint volt elterjedve. A’ szájüreget bevonó hártyán kék foltok ’s fekélyek látszattak, mellyek némelly darabokban az egész légcsövet befödék. — Valószínű, hogy az élőkben észrevett büdös lehelet ezen fekélyeknek, ’s az azokban elválasztott büdös nyálkásságnak tulajdonítható. — A’ mellüregben véres víz nagyobb vagy kisebb mennyiségben kiömölve, a’ tüdőhártya a’ tüdővel összenőve , a’ tüdő sok helyen megkeményülve, feketés vagy ónszinü foltokkal ellátva találtatott. Felvágatván a’ tüdőhez vagy fekete alattvérrel, vagy genyes és eves higsággal telve, mindenkor pedig fonnyadt volt, a’ netán megkeményült egyes darabokat kivévén.—• Némelly esetekben az említett kocsonyás substantia, melly a’ köztakarók alatti sejtszövetben látszott, a’ tüdőben magában is feltaláltaték. — A’ szív jobbadán nagy volt, ’s fekete alattvéllel teli. — A’ hasüreg’ műszekben semmi feltűnő változás. — A’ 21k pont alatti jelenetek után eldöglött marhákban a’ bonczolás inkább a’ hasüreg-műszerek’ roncsolására mutatott. A’ százrétű gyomor kőkemény, ón-vagy fekete színű volt; hártyái porhanyúak, szárazok, sülűtek ; — a’ vékony-belek fenés-foltuak, belső nyálkás hártyájukon fekélyesek. Az epehólyag igen nagy, hol zöld és sűrű, hol igen föleresztett világosszinü epével tömve; — némelly esetekben az epe a’ belek közti sejtszövetben volt kiömölve. —A’ vékony belek’ tartalma büdös ev. — A’ 3ik pont alatt érintett marhák, elestök után, csakhamar felpöredeztek. Felbontatván, azonnal igen büdös lég fejlett ki belőlük, kivált az általa kifeszült belek’ megnyittatása után; — a’gyomrok egészségesek, — a’ százrétűnek tartalma is nedves, — a’ máj epehólyagával ép, — a’ belek’ színe természetes, — csak a’ lépen mutatkoztak a’ fenésedés’ ismeretes jelei. — Ezen kórjelek közt fejlődvén ki a’ dög, csak hamar ragályos bélyegét is kitünteté; mert azon marhák, mellyeket tulajdonosaik, noha még egészséges színben, titkon elhajtottak, rögtön falujokban is elszármaztaták e’ járványt. — Azelzárási rendszabások lehető pontossággal eszközöltetvén, a’ szomszéd helységekre nézve közösülés által támadható veszély elháritaték ugyan, de részint az itteni nép’ szegénysége, részint ’s főkép balitéletei ’s fonák nézetei miatt meg nem akadályoztathatott, hogy a’ nyavalya ott, hol már kitört, ki ne fejlődjék; ki helységet kivevén, hol a’ járvány a’ lakosok’ hozzájárultával hathatós orvoslás által eredetében elfojtatott. Megfontolván a’ beteg marhákon most említett tüneményeket, és egybehozván ezekkel a’ bonczolt számos darabon világosan tapasztalt organikus változásokat , a’ betegség’ természete kétel többé nem lehetett; valószínű volt annak eredete, könnyű a’ leírt kórtünemények’ világos gyógyterve, ’s az orvospolitiai rendszabályok’ meghatározása. — Minden elesett marhában világosak lévén a’ fenésedés’ jelei, miután bizonyos, hogy a’ fenésedés, ’s illy műszeres roncsolások, kivált ha forrón fut-re a’ nyavalya, csak igazi lobnak lehetnek szüleményei: igen természetes, hogy ezen járványban is a’ kór előző állapot lobos (inflammatorius status), a’ betegség’ kezdete pedig lob (inflammatio). — Igazoltatik ezen állításször az által, mivel a’ forró-láz, melly, — a’ kik pont alatti marhákat kivevén, — mindig jelen volt, a’ lobosláznak (febris inflammatoria) bélyegét mutatta. — 2or: A’ még jó étvágygyal bíró, kérődző, szóval: egészségeseknek látszó, de olly helységbeli marhákból, hol a’ járvány már mutatkozott, vagy már el is terjedett, a’ nagy nyak-érből kiürített vér vagy igen sűrű vagy jobbatlán világospiros, sőt igen gyakran nevezetes lobhártyával volt ellátva. —3szor : A’ lob-ellenes (antiphlogistica) gyógymód, alább említendő mód szerint, egész terjedelmében alkalmazva, a’járványt elfojtotta. Ezen eredeti gyúladás a’ marhák’ külön fogékonyságánál fogva hol a’ tüdőben, hol a’ lépben, hol pedig a’ százrétűben fejlődött ki. A’ fogékonyságnak ezen különfélesége számos körülménytől függ, mellyek a’ dögöt általjában köznapi tapasztalás szerint sokfélekép alakítják, azt gyöngébbé vagy igen veszélyessé teszik — megtartván azonban mindig a’ főbélyeget, melly e’ járványban a’ gyúladás, ’s ennek következtében a’ gyuladt részek utóbb megfenésedtek. — Minthogy pedig az elhullott marhák’ két harmadában csakugyan a’ tüdőben fejlett ki e’ létalapos kórbélyeg, ezen járványt, ha a’ nagyobb számot határozó-alapul veszszük, járványostüdő-lobnak, melly fenésülésre hajlomással bír, nevezhetnek. — A’ név-meghatározás azonban illy járványokban valamint az orvoslásra , úgy az orvos-politziai rendszabásokra nézve semmi különbséget nem alapít; ki teháte’járványt járványos lép-, vagy százrétű-fenének nevezné, az csak a’ fönemlített számszerinti oknál fogva igazolhatná állítását, ’s hibát el sem is követne, ha t. i. a’járványnak fenálló ’s uralkodó bélyegéhez alkalmazó az orvoslást, ’s orvos-politziai rendelményeit. Miután a’ járvány’ főbélyege meg van határozva, szükség lenne most annak okait előadni. Meg kell vallanunk, hogy a’járványok’ okait valamint az emberek’ úgy a’ marhák’ nyavalyájiban is sokkal vastagabb homály fedi, mintsem ezen tárgyban meghatározott ’s a’ tudományi vágynak csak némileg is megfelelő adatokat hozhassunk fel; erre különösen a’föld’ individuális életének, ’s ennek a’ naprendszerhezi kölcsönös visszonyai, a’ földi légkör’tulajdoninak tökéletes kismérete kivántatnék. — Mert annyi bizonyos, hogy a’ járványokat általányosan a’ föld’ élete’ különváltozásai alapítják ; ezek’ hatása ’s hatásmódja azonban mindeddig éjsötét titok előttünk. — Bizonyos továbbá, hogy ezen általányos változások különös kórfogékonyságot szülnek, melly némelly hatalmasbban munkáló ’s az állati alkotmányhoz már közelebbi*« helyzeti ártalmas befolyások után a’ betegség’ kitörését eszközli; ide számítandók a’ hévmérsék-, táplálati-, ital-és légkör minőség