Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-11-22 / 93. szám

03 szám Pest» november’ 13. 18V. TÁRSALKODÓ. ORVOSI SZEMLÉLETEK a’ Hazánkban most uralkodó marha dög körül. Azon nagy ’s rendkívüli szárazság után, melly tavaly egész nyáron tartott, és sok helyen az ivóvíz­ben tetemes fogyatkozást szült, méltán lehet­ aggód­ni, hogy ez majd a’ kérődző­ állatokra nézve, —•mel­­lyeknek t. i. egészségük’ fentartására az em­ész­­tő-rendszer’ különös alkotása ’s működésénél fogvást annál több vízre van szükségük, mennél nagyobb az uralkodó hőség •—, káros befolyású lesz ’s veszélyes nyavalyákat nemzetid. — Természetes, hogy illy tar­tós ’s a’ légmérsék’ szokatlan fölemeltségével járó szárazság’ káros következésűt elsőbb is azon kérődző­állatok’ nemének kell érezni, mellyeket testalkotásuk ’s élet-erejükre nézve gyöngébbeknek nevezhetni. Így történt, hogy a’ téli takarmánynak tavaly — kivált mezőségen — érzett hiánya miatt is Békés­ megyéből A­­rad­ megye’ hegyesb borosj­enői járásába teleltetés vé­gett hajtott juhok közt a’ dög legeslegelőbb mutatko­zott , ’s csakhamar olly erőre kapott, hogy kevés hét alatt a’ nevezetes­ számú nyájak egy hatod-, sőt közel egy nyolczad-részre olvadtak­ le.­­Ezen öldöklő nya­valya’ kü­ljelei átaljában ollyanok voltak, mellyeknek a’ később Arad-megye’ határán a’ szarvas-marhák közt kirontott dög’ jeleneteivel tett egybehasonlítása után a’ nyavalya’ hasontermészetét félreismerni nem lehe­tett: a’ juhokon t. i. 1—3 napig tartó ’s minden más kórjelenség­ nélküli szomorúság, étvágy-hiány, kérőd­­zés’ megszűnése, néha köhögés, könnyezés, büdös lehelet, hasmenés, vérhas, a’ gyapjúnak kütegnélkü­­li elhullása, utóbb teljes elerőtlenülés, altesti pöffe­­dés és sorvadás tapasztaltatók; ezen kórjeleneteket, — bárha nem mindig egyesülten — növekedő lihe­­­­géssel ’s fájdalmas nyögéssel egybekötött állandó láz kiséré; a’ szomjúság, kivált a’ nyavalya’ kezdetén, szemlátomást növekedék. •— A’ nyavalya 1—6 napig tartott; voltak azonban esetek , hogy néhány óra’ le­­folyta után az épnek­ tetsző birka már meg is volt nyúzva. — Több darabon végbevitt szorgalmas bon­­czolások is csakugyan valósíták a’ juhok közt ’s ké­sőbb a’ szarvas-marhákon kiütött nyavalyák’ egyazon­­ságát: némellyeknél a’ lépben, másoknál a’ százrétű­­ben, ismét másoknál a’ májban, de többnyire a’ tü­dőben mutatkoztak a’ fenésedés’ jelei. — Ezen juhok közti járványban a’ gazdák gyógyszert épen nem hasz­náltak , de nem is kerestek; ’s igy némelly gazda, ki ezer darabot teleltetés végett hozzánk hajtott, 120 —150 darabbal ’s egy pár kocsi bőrrel tért­ vissza mezei lakába. Ugyanezen időtájon megyénk’ némelly vadasker­­teiben, hol a’ multnyári szokatlan hőségen ’s az in­nét származott vízhiányon kívül, semmi más kárté­kony befolyást, melly a’ szarvasok közt dögre alkal­mat nyújthatott, nem lehete észrevenni, a’ kérődző vad ugyanazon nyavalya’ áldozatjává lön. A’ bonczo­­lások itt is az érintett kórváltozásokat mutatták. Arad­ megyében szarvasmarháinkon a’ dögvész július’ kö­zepén ütött­ ki először, és pedig Boros-jenő városában. — Néhány hétig a’nyavalya csak helylyel­­közzel mutatkozik, ’s ezen egyes döglések, az e’ városban létező marhák’ nagy száma mellett, mind a’ gazdákat, mind a’ helybeli elöljárókat annál kevésbbé aggaszták, mivel eddig e’ megyében, legalább az idén, a’ dögnek hire sem volt. Annál nagyobb jön a’ rémülés, midőn később — egy hét alatt 60 — 80 darab elhullott. — A’ szomszéd­­ helységek’ lakosai, különösen a’ mogyoróiak, algyesty­iek , berzaiak, kik legelő-hiány miatt némelly heverő marhájokat a’ bo­­ros-jenői tág mezőn évi­ díj mellett legeltetik, a’ már akkor Boros-jenőn foly­am­atb­an levő orvos - politziai szoros vigyázat’ ellenére marhájokat, nehogy ezek is a’ dögnek martalékul essenek, éjjel titkon haza haj­tották. — Midőn ezen titkon történt ’s egy ideig ti­tokban maradt hazahajtás után a’ nevezett helységek­ben is a’ dög kiütött, ragályos természete nyilvá­­nyos Ion. — A’ számos beteget megvizsgálván, e’ nyavalya különösen a’ következő három alakban mu­tatkozott : A) Jelenetei: az előb­en. Iső alak. —• Eleinte a’ marhát bágyadság , szomorúság ’s később láznélküli kehesség szállá­ meg; a’ marha lehajtott fejjel ’s konyult fülekkel állott, — a’ száj-üreg forró-nyálkás,—száraz ganészás, később láz-mozgalmak jelentkeztek; szarvak ’s fülek majd hidegek majd ismét forrók, a’ szemek könnyeztek, a’ hátgerincz igen érzékeny; a’ lehelet igen szapora; az étvágy a’ kérődzéssel együtt lassankint megszűnt; a’ szomjúság nőtt, de ivás után száraz köhögés gyöt­­ré a’ marhát, melly meggörbült háttal ’s kinyújtott nyakkal ment végbe; — a’ marha kerülni láttaték a’ fekvést; a’ szájüreg’ falai megfekélyesedtek; a’ lehe­let büdös jön; — az érverés többnyire szapora, nagy ’s erős.—Végre különös nyugtalanság, nyögés, még szaporább lihegés a’rásztok’ (hypochondriacae p.) kitűnő emelkedésivel; — a’ marha elgyengült, ’s már most le is feküdt; a’ fülek ’s szarvak meghűltek, a’ be­adott ital korogva szállt­ le, a’ szemek elhomályosul­tak , megcsipásodtak; a’ száj- ’s orrlyukakból nyúlós nyál ’s takony folyt; az érverés szapora de gyönge len, a’ marha elszáradt és nyögve mult­ ki. Ezen kór­jelenetek huzamosb ideig gyötrék a’ marhát; némelly esetekben csak lassan fejlődvén­ ki, 5—8 napig is el­­tartának. — Ildik alak. A’ marhát hirtelen forró­láz szöké­ meg; kezdődött ez a’ külbör’ ’s végtagok’ reszketésével; a’ szőr felborzasult, fülek ’s szarvak hol forrók, hol hidegek; az érvelés sebes és erős. ■— Követé ezt nyugtalanság, forróság, fejrázkodás, fogcsikorgatás, bőgés, köhögés; a’ szemek más nap gödreikbe vonultak­ vissza, ’s a’ marha hirtelen meg­­soványult. — Megszűnvén e’ jelenetek, néhány óra múlva ismét megújultak, de most már a’ bölcső’ kór­­állapotjának jelei is járultak hozzá, mellyek altesti pölfedésben, szorulásban, ganéjlási erőködésben, ’s végre’s olvadt­ kóros (colliquatio) hasmenésben állott, melly utóbbi esetben a' marha büdös, barna vagy vérrel ve­­gy­es higságot, noha csekély menny­iségben, de gy­a­kori erőködés mellett üritett­ ki. — A’ marha illy állat

Next