Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-09-12 / 73. szám
csével leszen dolgozva, mint a megvizsgált első füzet , egy, t. i. D. Pólya József I. t. természettudományi műszótára, ’s négy más, u. m. Közhasznú számolási segéd, Hradnay Ferencztől. Hadtudomány eleje, fordítva Kiss Károly 1. t. által; Tibullus’ elegiái, ford. Egyed Antal 1. t. által, a’ romai classicusok’ Vdik kötetéhez, ’s a Stratégia’ elvei, Károly főherczeg után Tanárky Sándor t. t.-tól. — A’ Tudománytárhoz küldött 20 dolgozat közül elfogadtatott 9, elvettetett 6, a’ többi vizsgálat alatt. Az alaprajz’ kikötéséhez képest , gondja lévén a' társaságnak, hogy a’ nemzeti játékszín jó darabokban szükséget ne szenvedjen , ez évre is fenn hagyá a’ 100 arany drámai jutalmat. Külön jelentés fog az erre bejött idei pályamunkákról szólani; azt azonban meg kell ez úttal említenem, hogy e’ fényes jutalom eddig csak olly munkának lévén szánva, melly nemcsak pályatársai közt legjobb , hanem magában is kitűnő becsű, illyen pedig több év óta nem találtatván, tehát a’ jutalom sem járván ki, úgy tapasztalá a’ társaság, mikép a’jutalom’ kiadatásának bizonytalansága nagy mértékben csökkenti az ösztönt, melly különben illy fényes díjtól elvárhatatlan. Jónak látta tehát a’ társaság’igazgatósága , e’ jutalom’ kivánatait oda módosítani, hogy az , akkor is kiadassák , ha a többi munka közt viszonyosan legjobbnak találandó’ csak néhány javalatra méltó oldallal birand is. — Említendő még az is, hogy a’ társaság’ állandó játékszíni választmánya ez évben a’ magyar színdarabok’ számát 18 jó hatású mű’ fordítmányával bővítette, ’s így fennállása óta összefeg 73 eredeti ’s kölcsönzött munkával. A’ társaságnak a’ külföld’ intézeteihez való állását illetőleg ez évben név szerint a’ cseh, bajor és porosz academiákkal táplált munkálatai’ kölcsönös közlésére nézve élénk csereviszonyt;s ugyanekkor megelőzőleg a’portugál kir. academia ’s genfi természettudományi társaság által kerestetett meg hasonló czélból. Ez évben Moldvából is , ottani magyar atyánkfiái’ érdekében nyelvi ’s egyéb elemi könyvek’ közlésére kéretvén, egyszersmind hitelesen tudtára esvén, miképen számos ottani magyar telepek olasz lelkipásztorokkal ellátvák , a’ társaság igazgatósága egyfelül ezek’ részére bizonyos számú példányokat rendelt ajándékképen küldetni Császár Ferencznek olaszul irt ’s academiai költségen nyomatott magyar grammaticájából; másfelül a’ magyar falusi mesterek’ részére szinte az academia által kiadatott ’s koszorúzott néptanító könyvéből Edvi Illés Pálnak, mellyekhez számos tag magányos adományai járulván , ezek’ erejével immár egy nagyobb küldemény indítatott útnak, ’s fog ismét, mihelyt e' czélhoz a' titoknoknál más hazafiak is járulni fognak. Mintegy ezekből állanak, mik academiánk’ ez évi dolgairól röviden előterjesztendők valának ; ’s befejezhetném hivatalos vázlatomat, ha azóta, hogy utószor vala szerencsém e helyről a’ hazafi közönséghez szólni , olly csapások nem értek volna bennünket, mellyek ez évet az academia’ történeteiben mások felett gyászosnak bélyegzik , ’s mellyekről emlékeztemben nem lehet, hogy egyszerű jelentés’ körén túl nem csapva, előadásom’ hangja meleggé, érzékenynyé ne olvadjon. Nagy tekintetű Gyülekezet! Négy rövid hónap alatt az igazgató tanács két nagy nevű férfit, négy osztály négy rendes tagot veszte,s köztök oíjakat, kiket nemcsak társaságunk, nemcsak e kisded literatura, hanem ismert az ország is , ismert és szíve emlékkönyvébe íra föl a nemzet. Mert elhalt egy régi nagy név’ utolsó hordozója gróf Illésházy István, fényes férfiú egykor a haza gyűlésein , ’s még nem rég egy nemzeti intézethez nagylelkűen áldozó nyolczvanad évű aggastyán ; s elhala, de csak alig túl a férfiság erőteli korán, Janus Pannonius’ székében b. Szepessy Ignácz, Pécs régi dicsőségének megujítója, emberbaráti ’s honért dobogó keblében megoszolva a’ közoktatás ügye ’s édes hazai nyelv’ szerelme közt, kinek érdemeit még ma egy nálamnál avatottabb alak fogja méltánylani. . .Szőkébb körbe állítá a' sors Perger Jánost, törvénytudományi osztályunk’ rendes tagját, ki literaturánknak , mint diplomaticai ’s történeti ismeretek' szorgalmas közlője, utóbb törvényink magyarításával buzgón foglalkodó társ , teve hasznos szolgálatot. ’S elvesztők Schuster Jánost, a' pancratiasta férfit, egykor egy más literatura’ emberét, utóbb, értve ’s tisztelve a' kor’ kiványait, buzgó barátját a’ miénknek, ’s nemcsak barátját , hanem azon osztályban, melly őt övének vallotta, a’ tudományok’ egyik legnehezbikének, a’ chemiának magyarul rendszeresen s tárgyjegyzőleg megszólaltatóját, 's a' ki’ buzgóságának főleg köszönhetjük, hogy egy egész rende polgártársainknak, a’ gyógyszerészek , visszaadattak a' nyelv és nemzetiségnek. Elhalt Nyíry István, a’ philosophus és mathematicus , mindkét czímre egészen méltó , rendszerhez, talán módon túl ragaszkodó, de érdekkel teljes , és mindig korszerű, nagyobb ’s kisebb terjedelmű műveik’ szerzője, őt hatvanad évű korában szakadatlan munka , de utolsó idejében egyszersmind szakadatlan kínok közül csak kevés nap előtt szakasztá ki a’ halál. ’S még egy hír, még egy halál! mellynek én vajha ne lehettem volna soha hirdetője; avagy, vajha ne mondhatnám: Én ismertem őt! ismertem szíve’ gyermekdedségében ’s lelkes férfias szilárdságában; — vajha ne mondhatnám : Szerettem őt! nem , mert ő engem, hanem mert nem lehetett máskép annak, ki őt ismerte; — ’s vajha ne láttam volna soha, hogy ne mondhassam: nem fogom őt soha viszont meglátni. Mert úgy elmondhatnám részvevő , de a' változhatlanon megnyugodó kebellel: Kölcsey elhúnyt! midőn azt most fájdalmakkal eltelt, szaggatott kebellel mondhatom csak el. ’S ezért bocsássanak meg, kik őt nem ismerték a’ maga egész becsében, felejthetetlen jóságában, lelke’ csendes nagyságában, ha elfeledém, hogy most itt nem a' barátnak kell szólani, hanem pusztán csak az iró és tiszti társnak: ’s vegyék a’ csapások’ egyik legnagyobbikát e’ meztelen három szavacskában: Kölcsey is elhúnyt! +lj!jpttts hajdan és most. Ha az ősidőkbe visszapillantunk, álmélkodás fog el bennünket * látván, a’ műveltség ’s felvilágosodás’ milly magas fokára jutottak volt Aegyptus’ régi lakosai. A’ hajdankornak egyetlenegy népe sem haladá felül az aegyptusiakat tudományokban, kereskedésben’s művészetben. A’ nálok divatozott építésmód még ma is utánozhatlan. Szép, felséges és pompás volt ezen építészet; egy részrül nagyszerű és komoly, más részről szilárd és még is gyöngéd. A’formák v. alakok közti változatosság, 's az idomok’ különfélesége a’ művészt nem ijeszték el; észtől vezérlett ügyes keze bánni tudott e’ sokszerű alakokkal ’s művének bájt és fenséget adni. Vizsgáljuk meg Autinoé város maradványait Felső-Aegyptusban ! Az időviharok daczára is