Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-09-12 / 73. szám

­ romok folyvást a régi Görögországban ránk maradt legszebb emlékek’ elevenségével, tisztaságával ’s gyön­gédségével bírnak. Itt nem találhatni roppant nagyságú szobrokat és síremlékeket, hanem obeliszkeket, palotá­kat , templomokat, diadal­íveket, melegfürdőket ’s hip­­podromokat. Az egyenes vonalban épített utczák hosz­­szánt húzódnak a’ városon végig, hosszú oszlopsort képeznek, ’s legalább egy mérföldnyire nyulnak­ el min­den irányban egy pálmaligeten keresztül. Denderában, (Felső-Aegyptusban) néhány év előtt még egy templo­mot lehete látni, mellynek egyenszerű oszlopcsarnoka 110 lábnyi hosszú és 67 lábnyi széles volt; 24 osz­lopon nyugovék a’ boltozat, mellyet csudálatraméltó faragványok díszítenek. Mi a’ civilisatiot ’s polgári műveltséget illeti, te­hát újabb felfedezések megszerzék nekünk a’ módokat, melyeknél fogvást a’ régi ,aegyptusiak’ társas szerke­zetét meghatározhatjuk; mi legelevenebb rajzokat ’s jeleneteket leírunk nyilványos életükből ’s házi szoká­­sikról. E’ népek nekünk életmódjok’ minden részleteit — a’ király’ tanács­termétől kezdve egész a’gyermek’ böl­csőjéig— és pedig nem határozatlanúl, hanem a’ festé­szet és szobrászat’ műveiben hagyák hátra , — rajzok­ban , mellyek’ megértésire ’s fejtegetésire nem kíván­tatik sem előleges Studium, sem mély tudomány. — Kevés nép van, mellyeknél a’civilisatio’küljelei a’bel­ső véleményt, mellyen azok alapultak, olly tisztán ’s értelmesen nyilatkoztatták volna ki, mint az aegyptu­­siaknál. Lehetetlen az ő régiségeiknek valamelly neve­­zetes­ gyűjteményét vizsgálni ’s észre nem venni, mi­képen vallási és társas véleményeiknél főbefolyásu gon­dolat azon hit vala, hogy az ember a’ síron túl is élni fog. De ezen hit igen érzékies volt, mert ők az ember’ anyagi részét vagy is testét elkerülhetlenül szüksé­gesnek látták a’ szellemi rész’ létezhetéséhez ; azért is fordítottak ők olly nagy gondot a’ test’ épségben­ tar­­tására. Wilkinson úr, ki több évig tartózkodott a’ thebai és memphisi sírboltokban , hogy az ezekben találkozó festvényeket lerajzolhassa , nevezetes részletekkel gaz­­dagíta bennünket még Aegyptus’ legrégibb korszakának művészetéről is, így láthatni Iu­dik Thothmosis’ sírbolt­jában , ki Moses’ kortársa ’s hihetőleg a’ szentirásbeli Pharaoval egyazon személy volt, egy saruvarrót le­festve , ugyanazon árral, bicsakkal és lábszíjjal, mikép az ezen mesterséghez tartozó eszközök még ma is szokásban vannak. Ugyanezen föstvényen láthatni to­vábbá egy asztalost, ki egy darabka vörösfát egy sár­ga aegyptusi fügefa-deszkába illesztget; mellette egy , különszínü fakérgekkel borítékozott szekrényke áll. Egy másik asztalos-segéd enyvet főz , mellyel társa két fa­darabot összeragaszt; és ezen festvény már 3000 év­nél is idősb! Az aegyptusiak’ ügyességét az érczekkel­­bánás és ezek’ forrasztása kerül ama’ számtalan pró­ba , mellyek Europa’ museumiban találkoznak, eléggé tanúsítja. Ők bírák főleg azon titkot, mint kelljen a’ bronz-pengéknek (Kiinge) bizonyos rugalmasságot ad­ni, mikép azt a’ berlini museum’ torvasán láthatni, mi hihetőleg a’ nálok gyakorlatban volt sajátszerű érczké­­szítés és ragasztás’ módján alapult. A’ fúvót v. töm­lőt, mikép Európában némelly délszaki tartományokban még ma is használják, már a’ hajdankori aegyptusiak ismerék. Az egy bőrzsák, ellátva bélcsővel, mellyre egy ember lábbal tapod; a’ zsineg, mellyet kezében tart, arra szolgál, hogy a’ lelohadt börzsákot vele is­mét fölemelje, ’s imígy léggel megtöltse. Ild. Amenophis’ sírjában (1450 évvel Kr. szül. előtt) láthatni bizonyos aegyptusi embert, ki szívócsővel él, némi veder-alakú, nem mozdítható edény­ kiüresítésére. A’ hajdani aegyptusiaknak szintúgy, mint a’ leg­műveltebb népeknek a’ mostani Európában, voltak fényes ünnepeik ’s vendégségeik , mellyeket ének , muzsika , táncz ’s mindenféle játék szépítének. A’ hivatalosak közül a’ leggazdagabbak számos szolganép’ kíséretében jöttek; palankinjok vagy kocsijok előtt futnokok jártak; mihelyt a’ házba léptek, gazdagon ruházott rabszolgák fogadák őket, megmosák a’vendégek’ lábait ’s kezeit, mások ünnepi öltözeteket hoztak számukra , ’s drága illatokkal kenék­ meg hajókat; a’ díszesen piperézett hölgyek nagybecsű nyaklánczokat, függetyűket ’s vi­rágokat viseltek; ’s ha a’ britt museumban találtató ae­gyptusi föstvény után ítélnünk szabad, tehát a’ hajren­dezésben ’s csinosgatásban nem kevesebb ízléssel bír­tak , mint a’ mai London’ vagy Paris’ legelőbbkelő dá­mái. Több aegypti festész különös talentumot bizonyíta a­ karrikatura- vagy torzkép-festésben. A’ britt mu­seum egy föstvénynyel bír, mellyen egy társas körben asszonyok állítvák elő , kik függelyüik’ szépségéről ’s hajfonadékaikról egymással tüzesen ’s különös sajátsze­­rü szellemben versenygnek. Más alkalomkor ismét az épen nem galant művész, hölgyeket festett, kik az ivásképiek korlátlanul hódúlnak ’s annak következéseit már többé nem titkolhatják. — A’ hölgyek lapdásdit is játszottak, ’s azok, kik vesz­tének , felváltva az ügyesbeknek szolgáltak. A’ görö­gök ismerték a' játék’ e’ német, kik is a’ meggyőzőt­teket szamarak­nak nevezők, mivel kénytelenek vol­tak a’ győzteseknek engedelmeskedni. Szemfényvesz­tők és alakosak is jelentek­ meg az ünnepeken. Bajo­san találhatnánk a’ mostankorban valamelly szokást vagy mulatságot, melly már a' Pharaók’ idejében az aegyptusiaknál nem divatozott volna, így láthatni egy majmot, egy ebecskét, vagy egy gidát a’ ház’ asz­­szonya mellett, míg a’ vendégek lassankint megérkez­nek ’s őt üdvözlik. A’ törpék, kiket két század előtt kirá­lyink’ udvariban láttunk­, már az aegyptusi nagyok' udvarában is játszanak szerepet; néha néha babonás­hitből elbénult nyomorékokat is fogadtak magukhoz , talán azért, mivel némileg hasonlítanak fő isteneik’ egyikéhez, Phtah-Sokary-Osirishez, Memphis’idomta­­lan istenéhez. Eléggé feltűnő, hogy az aegyptusiak már 3500 év előtt ugyanazon ízléssel bírtak , mellyet azóta Rómában ’s az egész mostani Európában diva­tozni láttunk.— Nézzük csak azon jóizlésü, ’s kényel­mes bútorokat, mellyek laktermeinket díszesítik, p. o. az asztalokat, székeket, nyugágyakat, pamlagokat, szekrényeket; továbbá a’ függönyzeteket, szőnyegeket, hímzeteket , ’s cashemir-shawlokat, — mind ezt mi Aegyptusból nyertük; a’ szépkötésü könyvek, hamv­vedrek , dísz-edények , és pompás gyertyatartók , mel­lyeket most bronzból szokás készíteni, Aegyptusból eredtek, nem pedig Görögországból, mint sokan hivék. Az üvegfúvás’ mestersége Aegyptusban már 3000 év előtt gyakorlatban volt. Egy, Osirtassen’ uralkodása alatt készített, festvényen több aegyptusi kézművest láthatni, kik ezen nagybecsű állag’ (substantia) ol­vasztásával foglalatoskodnak. Az illy módon gyártott üvegedényekben a’ bort tartogaták. Ugyanakkor az agyagföldbül készített cserép­edény, vagy­is faze­­kas-mű Aegyptusban már rég ismeretes volt, s azt bizonyos üvegmázzal (glasur) vonták­ be. De kuld­uis

Next