Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-09-12 / 73. szám
romok folyvást a régi Görögországban ránk maradt legszebb emlékek’ elevenségével, tisztaságával ’s gyöngédségével bírnak. Itt nem találhatni roppant nagyságú szobrokat és síremlékeket, hanem obeliszkeket, palotákat , templomokat, diadalíveket, melegfürdőket ’s hippodromokat. Az egyenes vonalban épített utczák hoszszánt húzódnak a’ városon végig, hosszú oszlopsort képeznek, ’s legalább egy mérföldnyire nyulnak el minden irányban egy pálmaligeten keresztül. Denderában, (Felső-Aegyptusban) néhány év előtt még egy templomot lehete látni, mellynek egyenszerű oszlopcsarnoka 110 lábnyi hosszú és 67 lábnyi széles volt; 24 oszlopon nyugovék a’ boltozat, mellyet csudálatraméltó faragványok díszítenek. Mi a’ civilisatiot ’s polgári műveltséget illeti, tehát újabb felfedezések megszerzék nekünk a’ módokat, melyeknél fogvást a’ régi ,aegyptusiak’ társas szerkezetét meghatározhatjuk; mi legelevenebb rajzokat ’s jeleneteket leírunk nyilványos életükből ’s házi szokásikról. E’ népek nekünk életmódjok’ minden részleteit — a’ király’ tanácstermétől kezdve egész a’gyermek’ bölcsőjéig— és pedig nem határozatlanúl, hanem a’ festészet és szobrászat’ műveiben hagyák hátra , — rajzokban , mellyek’ megértésire ’s fejtegetésire nem kívántatik sem előleges Studium, sem mély tudomány. — Kevés nép van, mellyeknél a’civilisatio’küljelei a’belső véleményt, mellyen azok alapultak, olly tisztán ’s értelmesen nyilatkoztatták volna ki, mint az aegyptusiaknál. Lehetetlen az ő régiségeiknek valamelly nevezetes gyűjteményét vizsgálni ’s észre nem venni, miképen vallási és társas véleményeiknél főbefolyásu gondolat azon hit vala, hogy az ember a’ síron túl is élni fog. De ezen hit igen érzékies volt, mert ők az ember’ anyagi részét vagy is testét elkerülhetlenül szükségesnek látták a’ szellemi rész’ létezhetéséhez ; azért is fordítottak ők olly nagy gondot a’ test’ épségben tartására. Wilkinson úr, ki több évig tartózkodott a’ thebai és memphisi sírboltokban , hogy az ezekben találkozó festvényeket lerajzolhassa , nevezetes részletekkel gazdagíta bennünket még Aegyptus’ legrégibb korszakának művészetéről is, így láthatni Iudik Thothmosis’ sírboltjában , ki Moses’ kortársa ’s hihetőleg a’ szentirásbeli Pharaoval egyazon személy volt, egy saruvarrót lefestve , ugyanazon árral, bicsakkal és lábszíjjal, mikép az ezen mesterséghez tartozó eszközök még ma is szokásban vannak. Ugyanezen föstvényen láthatni továbbá egy asztalost, ki egy darabka vörösfát egy sárga aegyptusi fügefa-deszkába illesztget; mellette egy , különszínü fakérgekkel borítékozott szekrényke áll. Egy másik asztalos-segéd enyvet főz , mellyel társa két fadarabot összeragaszt; és ezen festvény már 3000 évnél is idősb! Az aegyptusiak’ ügyességét az érczekkelbánás és ezek’ forrasztása kerül ama’ számtalan próba , mellyek Europa’ museumiban találkoznak, eléggé tanúsítja. Ők bírák főleg azon titkot, mint kelljen a’ bronz-pengéknek (Kiinge) bizonyos rugalmasságot adni, mikép azt a’ berlini museum’ torvasán láthatni, mi hihetőleg a’ nálok gyakorlatban volt sajátszerű érczkészítés és ragasztás’ módján alapult. A’ fúvót v. tömlőt, mikép Európában némelly délszaki tartományokban még ma is használják, már a’ hajdankori aegyptusiak ismerék. Az egy bőrzsák, ellátva bélcsővel, mellyre egy ember lábbal tapod; a’ zsineg, mellyet kezében tart, arra szolgál, hogy a’ lelohadt börzsákot vele ismét fölemelje, ’s imígy léggel megtöltse. Ild. Amenophis’ sírjában (1450 évvel Kr. szül. előtt) láthatni bizonyos aegyptusi embert, ki szívócsővel él, némi veder-alakú, nem mozdítható edény kiüresítésére. A’ hajdani aegyptusiaknak szintúgy, mint a’ legműveltebb népeknek a’ mostani Európában, voltak fényes ünnepeik ’s vendégségeik , mellyeket ének , muzsika , táncz ’s mindenféle játék szépítének. A’ hivatalosak közül a’ leggazdagabbak számos szolganép’ kíséretében jöttek; palankinjok vagy kocsijok előtt futnokok jártak; mihelyt a’ házba léptek, gazdagon ruházott rabszolgák fogadák őket, megmosák a’vendégek’ lábait ’s kezeit, mások ünnepi öltözeteket hoztak számukra , ’s drága illatokkal kenék meg hajókat; a’ díszesen piperézett hölgyek nagybecsű nyaklánczokat, függetyűket ’s virágokat viseltek; ’s ha a’ britt museumban találtató aegyptusi föstvény után ítélnünk szabad, tehát a’ hajrendezésben ’s csinosgatásban nem kevesebb ízléssel bírtak , mint a’ mai London’ vagy Paris’ legelőbbkelő dámái. Több aegypti festész különös talentumot bizonyíta a karrikatura- vagy torzkép-festésben. A’ britt museum egy föstvénynyel bír, mellyen egy társas körben asszonyok állítvák elő , kik függelyüik’ szépségéről ’s hajfonadékaikról egymással tüzesen ’s különös sajátszerü szellemben versenygnek. Más alkalomkor ismét az épen nem galant művész, hölgyeket festett, kik az ivásképiek korlátlanul hódúlnak ’s annak következéseit már többé nem titkolhatják. — A’ hölgyek lapdásdit is játszottak, ’s azok, kik vesztének , felváltva az ügyesbeknek szolgáltak. A’ görögök ismerték a' játék’ e’ német, kik is a’ meggyőzőtteket szamaraknak nevezők, mivel kénytelenek voltak a’ győzteseknek engedelmeskedni. Szemfényvesztők és alakosak is jelentek meg az ünnepeken. Bajosan találhatnánk a’ mostankorban valamelly szokást vagy mulatságot, melly már a' Pharaók’ idejében az aegyptusiaknál nem divatozott volna, így láthatni egy majmot, egy ebecskét, vagy egy gidát a’ ház’ aszszonya mellett, míg a’ vendégek lassankint megérkeznek ’s őt üdvözlik. A’ törpék, kiket két század előtt királyink’ udvariban láttunk, már az aegyptusi nagyok' udvarában is játszanak szerepet; néha néha babonáshitből elbénult nyomorékokat is fogadtak magukhoz , talán azért, mivel némileg hasonlítanak fő isteneik’ egyikéhez, Phtah-Sokary-Osirishez, Memphis’idomtalan istenéhez. Eléggé feltűnő, hogy az aegyptusiak már 3500 év előtt ugyanazon ízléssel bírtak , mellyet azóta Rómában ’s az egész mostani Európában divatozni láttunk.— Nézzük csak azon jóizlésü, ’s kényelmes bútorokat, mellyek laktermeinket díszesítik, p. o. az asztalokat, székeket, nyugágyakat, pamlagokat, szekrényeket; továbbá a’ függönyzeteket, szőnyegeket, hímzeteket , ’s cashemir-shawlokat, — mind ezt mi Aegyptusból nyertük; a’ szépkötésü könyvek, hamvvedrek , dísz-edények , és pompás gyertyatartók , mellyeket most bronzból szokás készíteni, Aegyptusból eredtek, nem pedig Görögországból, mint sokan hivék. Az üvegfúvás’ mestersége Aegyptusban már 3000 év előtt gyakorlatban volt. Egy, Osirtassen’ uralkodása alatt készített, festvényen több aegyptusi kézművest láthatni, kik ezen nagybecsű állag’ (substantia) olvasztásával foglalatoskodnak. Az illy módon gyártott üvegedényekben a’ bort tartogaták. Ugyanakkor az agyagföldbül készített cserépedény, vagyis fazekas-mű Aegyptusban már rég ismeretes volt, s azt bizonyos üvegmázzal (glasur) vonták be. De kulduis