Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-09-19 / 75. szám
vétlenséget becstelenséggel büntető , Athénében minden polgárnak törvényesen felekezőnek kellett lennie, hogy a’ jó ügy a jobb polgárok’ sebes egyesülete által annál bizonyosabban diadalmaskodhassék. Lényegileg tehát e’ tekintetben az athenaeistákkal egyet értek ugyan, de szóra nem ; ámbár megengedem , hogy a’ nyelvszokás e’ pontban egy kissé ingatag. A’ pártot továbbá a’ felekezettől az eszközök is megkülönböztetik. Ha a’ felekezet az igazságot követi, azt mással mint igazi okokkal nem is támogathatja’s nem védheti; a’ párt ellenben csupán önérdekeit tartván szemben, igaz okokkal nem harczolhat, hanem csak álokokkal, sophismákkal, ’s hogy ezek azonnal szembe ne tűnjenek, minden tacticája oda megyen, hogy a’ fogalmakat összezavarhassa ’s az által az igazságot elhomályosítsa, sőt a’ hol ez nem sikerül, vagy azzal czélt nem ér, ráfogásoktól, koholmányoktól ’s rágalmaktól sem irtózik. Ezt az igazság’ minden küzdései kimutatták. Midőn a’ római birodalomban a’ terjedő keresztyén hit ellen tűz és vas sikeretlennek találtatott, ’s a’ visszavonult első keresztyének titkos összejövetelekben csak annál buzgóbban imádák a’ menny’ és föld’ mindenható urát, a’hatalmaskodók koholmányokhoz folyamodónak, ’s azt híresztelék, hogy azon titkos helyeken testileg vegyülnek össze ’s emberhússal élnek. Rosz ügynek eszmék’ országában nincs egyéb fegyvere. Alkalmazzuk most ezen elméletet a’ folyóirataikban harczoló felekre; de hogy kihallgatás nélkül senkit el ne ítéljünk, lépjenek a’ vádlók egyenként előre, és szóljanak ügyökben. Mi panasza van a’ Hírnök és ►Szionnaka’ Jelenkor, Társalkodó ’s a’ Vasárnapi újság ellen? Politicai nézeteik különbözők. Ez minden külön felekezethez tartozó hírlap álláspontja. Erről itt nincs mit szólanunk. Annál csodálatosabbak a’ hetiszemle’ írójának illy általányos állításai, mint p. o., hogy ,,a’ Jelenkorról keveset tart,“ ’s „ a’ Hírnök nála nyelvre s tartalomra nézve jobb. “ Nevetséges kifakadások! A’ Hírnök’ dolga-é ezt megítélni , vagy a’ közönségé ? Ha a’ közönség mondaná ezt, a’ Hírnök öndicséretére nem szorult volna, ’s így mivel arra szorult, ez kétségtelen bizonysága annak, hogy a' közönség ezt nem mondja. De hagyjuk e’ balgaságot ’s kérdezzük tovább: mi baja a’ Hírnöknek a’ Rajzolatoknak és a’ Természetnek az athenaeistákkal? Tömérdek sok és sokféle; velejében pedig a’ dolgot azon panaszra vonhatni össze , mellyet a’ Hírnök’ 65 számi szemléje nyilványít. Az athenaeisták — Bajza, ►Schedel, Vörösmarty — a’ Kritikai Lapokban felállítván egy méltatlan ctiiliai intézetet, általa’s a’ legújabban helyére lépett Figyelmezőben, illetlenül ’s kíméletlenül legázolják, lemocskolják, ledorongozzák, lesatyrizálják’s lepasquillizálják az írókat,a zsarnoki hatalmat gyakorolván literaturánkban, melly ellen Orosz József, Csató Pál, Munkácsy, Kunoss , Stancsics, Frankenburg és Hazucha fellázadnak, ez igazságtalan állapotnak véget vetni szándékozván. Méltó panaszok ’s vádak, ha— igazak; de vájjon nem fogalom-zavarás ’s ráfogások-é ezek ? Olvassuk meg figyelmetesen e’ tekintetben az athenaeisták’ vádirataikat, kivált a’ Figyelmező 38. számában, ’s meg fogunk győződni, hogy nincs máskép. Általán fogva már magában képtelenség állítani, hogy valaki zsarnokságot olly nyilványos pályán, mint a’literaturáé , gyakorolhasson. Az írónak munkája minden ember’ belátásának ki lévén zárva , méltánylását egyedül belbecse határozhatja, ’s ez annál bizonyosabb, mivel a’ literatura’jelesebb szüleményei nemcsak koruk hanem a’ maradék ítéletének is kitétetnek, ’s így a' csalatkozás minden korra nézve lehetetlen. Helyesen mondja azért Szemere Pál valahol Musarionjában : minden író önmaga határozza meg becsét, ’s ez az, mi a’ literatúrai pályát olly vonzóvá teszi: tudjuk, hogy itt külső viszonyok nem hatalmaskodhatnak, nem pénz, nem származás, nem rang; hogy olly vesztegethetetlen bíró előtt, mint a’ közönség, minden időre nézve,csak ön tehetség ’s tudomány érdemesíthet, ’s a’ ki ezzel bir, érzi felsőbbségét a’ criticával szemközt is; mert senki sem tiltja, hogy a’ személyében megsértett igazságot a’ legrészrehajlatlanabb itélőszék előtt ne igazolja. Lessing feltüntekor Klotz kezeié a’ német critical kegyúriasan, gyűlölte Lessing’ függetlenségét, ’s mivel őt pártjához át nem vonhatá, lealacsonyításán törekedett. ’ érte-e czélját? Lessing’ egyetlen egy philippicája megsemiské a’ nyomorúltat örökre! Göther első munkáját sem méltatta Wieland Merkúrjában érdeme szerint. Veszített-e ez által? Egy aristophani szellemben oda vetett bohózat (Götter-Nelden und Wieland) gyökeresen eszére hozá Wielandot. Sőt a’ literatura’ pályáján még felsőbb lángész sem semmisítheti meg a’ valódi érdemet; ezt Schiller’ toll Háborújából t Bürgerrel láthatjuk , melly a közönségtől Bürger’ javára döntetett el, mivel Schiller magas idealitásában elfogulva, Bürger inkább realisticai ’s népszerű múzsáját nem itélheté meg méltóan. Részemről mind ezen, a’ Kritikai Lapok ’« Figyelmező elleni, zajgásokban nem látok egyebet, mint olly mozgalmakat , millyek a’ critica ellen minden literaturában észrevehetők. A’ legsilányabb iró is eleinte jó írónak tartja magát — mert a’ kezdő lelkében a’ bíráló mérték még nem találtatik — s munkáját közre nem bocsátaná, ha méltatást ’s hírnevet érte arathatni nem reméllne. Azonban jön a’ criticus , kinek tisztje a’ tiszta búzát a’ konkolytól elkülönteni, hogy a maradandó becsű a’ jelen’s jövő kor művelődési használatára kijeleltessék, ’s rá mondja munkájára: rósz! konkoly! a’ mint az is. A’ bíráló nem hibázott, igazságos, de tekintsük a’megbíráltad Felsikoltsz, égnek földnek panaszolja a rajta elkövetett méltatlanságot, ajkai végre szitkokra nyílnak. Ilyen az ember’s ez minden literaturában így van. Ha illyesmit meg akarnánk előzni, minden criticával fel kellene hagynunk. De critica nélkül egy keresztyén nemzet’ líteraturája sem fejlődött még ki, ’s azt a’ miénk sem nélkülözheti. Ezen konkolys zajra tehát nálunk, mint mindenütt, csak akkor lehetne figyelmeznünk, ha criticánk idő és szükség előtt állítatott volna fel, ’s nem a’ konkolyt, hanem a tiszta búzát rostálná ki, mint azt a’ vádlók igen is állítják, s mit, mellékesen legyen mondva, a konkoly minden időben ’s mindenütt állított. Vessünk, ezt felvilágítólag, egy mélyebb pillanatot korunk előtti literaturálikra. A’ literatura' első felcsirázásakor nem létezhet még critica, mert nincs bírálat alá veendő munka, 's mik léteznek, ha máskép silányak is, nem lehetnek minden relativ érdem nélkül, mivel a’ hol még semmi sincs, bármi kevés is valami. Gondoljuk magunkat csak kezdő íróink’ helyzetébe, grammatikánk még nem volt meghatározva , literatúrai nyelvünk’ alapjai meg nem vetve; nyelvet, tudományos ’s művészi formákat (leg-