Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-10-27 / 86. szám
7 órától éjféli 12 óráig örömtelve élvezé e’ nap’gyönyürét, mellyet jóltevőjének szentelt. A’ tánczvigalmat Prissnitz nyitá meg, Salignével lassú lengyelt járván. A’ Grafenbergtől fél órányi távolságra fekvő Freiwaldau városból, hol P r i s s n itz’ felügyelése alatt, főképtélen, sokan használják vizgyógymódját, majd minden vendége — a’ lanyházó eső’ daczára is feljött ; kik közül G * * kisasszonyt, ki Troppauból barátnejét a’ szép Satz grófnőt látogatá meg, nyájas s bájoló külseje, deli termete ’s lenge táncza miatt a’ tánczvigalom’ királynéjává emelte a közvélemény. Tiz órakor a’ teremt másik részében megterített három asztalhoz települt az örvendező társaság, hol hidegsült, fagylalt's czukorsütemények valának a’ vendégek’számára kirakva ; rövid ottmulatás után uj táncára buzdult a’ sokaság, ’s azt éjféli 12 óráig folytatá; ’s ekkor a’ szépek’koszorúja eloszolván, mindenki lakszobájába tért, másnap gyógymódját a’ legnagyobb reménynyel’s tapasztalás által igazolt sikerrel folytatandó. Prissnitz Vincze , kit a’ Gondviselés az emberi nemnek jóltevőjeül adott, egy azon nevezetes férfiak közül, kiket a’jelen idő szült; ő megszabadítja embertársát azon keservektől ’s nyomoroktól, mellyek miatt az élet nyomasztóbb a’ mindent megemésztő halálnál! Nem szándékom itt gyógyrendszerét taglalgatva, vitatkozás’ tárgyául kitűzni ; nem azon nyavalyákat mind elősorozni, mellyeket ő 20 év óta irtogat, mert e’ lapok köre , hova e’ czikket szántam , azt meg sem engedi. — Munde Károlynak az olly igen ismeretes grafenbergi gyógyintézetről szóló könyve e’ gyógymódot bővebben ugyan , de kimeritőleg még sem taglalgatja ; én csak annyit mondok: legyen áldott az úr’ neve , ki a’ sínylődő emberiséget megszánván , nem hagyá azt egészen elnyomorodni, ’s adott Prissuitz Vinczében nemzet, ki azt az elaljasodástól megmentse. Boyihor Endre: Rizzio Dávid, vagy : lord és dalnok. (Folytatás.) VII. Máj. 18kán 1565. éjfél után egy 7 óra volt. Stuart Mária, gyertyáktól megvilágosított termében egy kerevetű lágy párnáira hajlott, melly neki nyugágyul szolgált. Ő nénjének , angolországi Erzsébetnek viseletén jártatá elméjét, ki naponkint több több akadályt törekvők útjába torlasztani. ,Nem ! —mígy szólt önmagában — neki nincs rokon szíve; mi nem fogunk soha egymással egyezni!‘ ’S angyalszelid arcza rögtön elsötétült , ’s ki őt látta, azt gondolhatá, hogy ő a’ végzet’ könyvében olvassa borzasztó jövendőjét. Voltak azonban néha pillanatok, midőn arczulatán a’ borújelleg szétoszlott, ’s homlokán a’redök ismét lesimultak; midőn mosoly lebegett ajakin, ’s egy vigasztaló gondolat villant lelkén keresztül ... Ő Rizzio’ barátságára ’s hűségére emlékezett; képzelé magában, mintha a’ dalnok lábainál ülne ’s lantján egy szívandalitó érzékeny dalt pengetne; ’sima’ királyi hölgy önkénytelen fölemelte fejét a’ vánkosrul, pillanatit a’teremben kém- főleg körüljártatá s mintegy kérdezni látszék: miért nincs ö jelen ? Rizzio jelen volt. — Az ajtóküszöbön’ állva ’s egyik ajtófélhez támaszkodva nézdette ő ahitatos csendben a’ szép asszonyt, ki őt porbul emberekhez emelte. Stuart Mária ezen aranyos termekben , az égő gyertyák’ fényözönében úgy mutatkozott Rizzionak, mint földfeletti lény, mint a' boldogságos Szűznek hű képmása, midőn az a’ mennyei trónon ült ’s azzal foglalkozók, hogy a’földre jótéteményeket fáraszszon. Rizzio óvakodott a’ szép királynét e’ csöndes merengésiben háborgatni; ő bámulá őt ’s hallgatott. __ Végre felállott a’ királyné ’s Rizzionak szabad volt közeledni hozzá. ,Te sokáig elmaradtál — megszólalt Mária _ hihetőleg szomorú hírt hozasz ? Mit kívánhat még tőlem Erzsébet?4 — „Én , fölséges asszonyom, semmi ollyas hírt nem hozok , mi szivét nyugtalaníthatná.44 válaszolt Rizzio. — ,Áldassék isten!‘ — „Én most tökéletesen értesítve vagyok az angol követ’ küldetése’ okáról — ’s a’ válasz reá úgy hiszem könnyű.“— ,Szólj világosabban.4— „Néhány szó elég lesz.44 — ,Beszélj, én kiváncsi vagyok azt hallani.4 — „Elmondom tehát Felségednek.— Erzsébet királyné, Felséged’ szép rokona Angliában neheztelve, sőt talán féltékenységgel látja , hogy franczia , német, olasz és spanyol herczegek olly hővágygyal csengnek Felséged’ kezére; ő attól tart, hogy Fölséged közülök talán egyet majd választani fog, ’s azért követet külde, kinek titkos utasítása az, hogy minden házassági összeköttetést meghiúsitson.44— ,Hisz ez zsarnokság!4 — „Azon esetre mindazáltal, ha a’ követnek ez nem sikerülne, parancsa van, mindent elkövetni, hogy Fölségedet egy angol lorddali összeköttetésre bírhassa.44 — ,Egy angol lorddal ?4 — „Igen , fölséges asszonyom ! ’s azon lord, kit a’ királyné Önnek férjül határzott 44 — ,No’s ?4 — „Lord Dudley Róbert, leicesteri gróf44 — ,Saját kéjenezét! nem, az lehetetlen.4 — „Én alig bátorkodnám illyesmit Fölségednek mondani, ha titkát a’ vigyáztalan követ maga nem árulta volna el.“ — ,Mit, Leicester grófot, Erzsébet’bujálkodó társát, énnekem? Hát olly szörnyű mélyre sülyedtem é! . . ’S te mit feleltél?4 — „Valami nagyon egyszerűt. Azt mondám t. i. a’ követ úrnak: ha Anglia’ királynéja Fölségedet kényszeríteni fogná, hogy kéjenetét válaszsza férjének, akkor Fölséged is kötelességnek tekintendi, cserében az angol királynénak férjet küldeni.“ — ,’S valljon kit? — „Ön’ fődalnokmesterét — engem!“ — Mária e’ szavaknál hangos kaczajra fakadt, melly még növekedett, midőn Rizzio a’ teremben büszke méltósággal fel ’s alá járt, ’s egy nyalka dandynak szerepét játszva néha néha megszólalt: ,nemde felséges asszony! belőlem derék angol király válik? Kérem Fölségedet , cseréljen ki engem Dudley lordért; ha Fölséged parancsolja, én kész vagyok tüstint elutazni. Mindazáltal e’ jelenet még sem végződött olly vígan , mint kezdődött. Eleinte azt kívánta Stuart Mária, hogy tüstint hassék levél az angol követhez azon nyilatkozással, miszerint egy skótziai királyné’ méltóságával meg nem fér, Dudley grófot férjéül fogadni; egyszersmind nem képzelheti, hogy Erzsébet az ő kegyenezét neki átengedni fogná ’s a’ t. — Hanem Mária e’ különös lépést csakhamar jobban meggondolván, attól elállótt, ’s ollyasmire tökélé el magát, mit Rizzio nem várt, t. i. Darnley lordot ajándékozni meg kezével. — Ezen összeköttetés a’ királyné ’s Rizzio közt már gyakran szóba jött; Rizzionak nem nagy fáradságba került, a’királynét e’szándékától, ha mingyárt nem is egészen elvonni, legalább igen sokáig visszatartóztatni, előterjesztvén Máriának, hogy ő ez által az angol thronra minden igényét ’s jogát elvesztendi. — Csak ennyiben állt eddig Rizzio’ ellenkezése; azt azonban sohasem gondolta, hogy egykor a’ királynéval az ifjú lord’ rész charakteréről ’s tulajdoniról is kénytelen leend beszélni; de mivel a’ királyné azon