Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-10-27 / 86. szám

7 órától éjféli 12 óráig örömtelve élvezé e’ nap’gyö­­nyürét, mellyet jóltevőjének szentelt. A’ tánczvigalmat Prissnitz nyitá­ meg, S­a­lignével lassú lengyelt járván. A’ Grafenbergtől fél órányi távolságra fekvő Freiwaldau városból, hol P r i s s n i­t­z’ felügyelése alatt, főkép­télen, sokan használják vizgyógymódját, majd minden vendége — a’ lanyházó eső’ daczára is feljött ; kik közül G * * kisasszonyt, ki Troppauból barát­nej­ét a’ szép Satz grófnőt látogatá­ meg, nyájas s bájoló külseje, deli termete ’s lenge táncza miatt a’ tánczvigalom’ királynéjává emelte a­ közvélemény. Tiz órakor a’ teremt másik részében megterített három asz­talhoz települt az örvendező társaság, hol hidegsült, fagylalt's czukorsütemények valának a’ vendégek’szá­mára kirakva ; rövid ottmulatás után uj táncára buz­­dult a’ sokaság, ’s azt éjféli 12 óráig folytatá; ’s ek­kor a’ szépek’koszorúja eloszolván, mindenki lakszo­bájába tért, másnap gyógymódját a’ legnagyobb re­­ménynyel’s tapasztalás által igazolt sikerrel folytatandó. P­r­i­s­s­n­i­t­z V­i­n­c­z­e , kit a’ Gondviselés az em­beri nemnek jóltevőjeül adott, egy azon nevezetes fér­fiak közül, kiket a’jelen idő szült; ő megszabadítja em­bertársát azon keservektől ’s nyomoroktól, mellyek miatt az élet nyomasztóbb a’ mindent megemésztő ha­lálnál! Nem szándékom itt gyógyrendszerét taglalgatva, vitatkozás’ tárgyául kitűzni ; nem azon nyavalyákat mind elősorozni, mellyeket ő 20 év óta irtogat, mert e’ lapok köre , hova e’ czikket szántam , azt meg sem engedi. — Munde Károlynak az olly igen ismeretes grafenbergi gyógyintézetről szóló könyve e’ gyógymó­dot bővebben ugyan , de kimeritőleg még sem taglal­­gatja ; én csak annyit mondok: legyen áldott az úr’ neve , ki a’ sínylődő emberiséget megszánván , nem ha­­gyá azt egészen elnyomorodni, ’s adott Prissuitz Vinczében nemzet, ki azt az elaljasodástól meg­mentse. Boyihor Endre: Rizzio Dávid, vagy : lord és dalnok. (Folytatás.) VII. Máj. 18kán 1565. éjfél után egy 7 óra volt. Stuart Mária, gyertyáktól megvilágosított termében egy ke­­revetű lágy párnáira hajlott, melly neki nyugágyul szol­gált. Ő nénjének , angolországi Erzsébetnek viseletén jártatá elméjét, ki naponkint több több akadályt törek­vők útjába torlasztani. ,Nem ! —­­mígy szólt önma­gában — neki nincs rokon szíve; mi nem fogunk soha egymással egyezni!‘ ’S angyalszelid arcza rögtön el­sötétült , ’s ki őt látta, azt gondolhatá, hogy ő a’ vég­zet’ könyvében olvassa borzasztó jövendőjét. Voltak azonban néha pillanatok, midőn arczulatán a’ borújel­­leg szétoszlott, ’s homlokán a’redök ismét lesimultak; midőn mosoly lebegett ajakin, ’s egy vigasztaló gondo­lat villant lelkén keresztül ... Ő Rizzio’ barátságára ’s hűségére emlékezett; képzelé magában, mintha a’ dalnok lábainál ülne ’s lantján egy szívandalitó érzé­keny dalt pengetne; ’s­ima’ királyi hölgy önkénytelen fölemelte fejét a’ vánkosrul, pillanatit a’teremben kém- főleg körüljártatá s mintegy kérdezni látszék: miért nincs ö jelen ? Rizzio jelen volt. — Az ajtóküszöbön’ állva ’s egyik ajtófélhez támaszkodva nézdette ő ahitatos csendben a’ szép asszonyt, ki őt porbul emberekhez emelte. Stuart Mária ezen aranyos termekben , az égő gyertyák’ fényözönében úgy mutatkozott Rizzionak, mint földfeletti lény, mint a' boldogságos Szűznek hű képmása, midőn az a’ mennyei trónon ült ’s azzal fog­lalkozók, hogy a’földre jótéteményeket fáraszszon. Riz­zio óvakodott a’ szép királynét e’ csöndes merengési­ben háborgatni; ő bámulá őt ’s hallgatott. __ Végre felállott a’ királyné ’s Rizzionak szabad volt közeledni hozzá. ,Te sokáig elmaradtál — megszólalt Mária _ hihetőleg szomorú hírt hozasz ? Mit kívánhat még tő­lem Erzsébet?4 — „Én , fölséges asszonyom, semmi ollyas hírt nem hozok , mi szivét nyugtalaníthatná.44 válaszolt Rizzio. — ,Áldassék isten!‘ — „Én most tökéletesen értesítve vagyok az angol követ’ küldeté­se’ okáról — ’s a’ válasz reá úgy hiszem könnyű.“— ,Szólj világosabban.4— „Néhány szó elég lesz.44 — ,Beszélj, én kiváncsi vagyok azt hallani.4 — „Elmondom tehát Felségednek.— Erzsébet királyné, Felséged’ szép roko­na Angliában neheztelve, sőt talán féltékenységgel lát­ja , hogy franczia , német, olasz és spanyol herczegek olly hő­vágygyal csengnek Felséged’ kezére; ő attól tart, hogy Fölséged közülök talán egyet majd válasz­tani fog, ’s azért követet külde, kinek titkos utasítá­sa az, hogy minden házassági összeköttetést meghiú­­sitson.44— ,Hisz ez zsarnokság!4 — „Azon esetre mindazáltal, ha a’ követnek ez nem sikerülne, paran­csa van, mindent elkövetni, hogy Fölségedet egy an­gol lorddali összeköttetésre bírhassa.44 — ,Egy angol lorddal ?4 — „Igen , fölséges asszonyom ! ’s azon lord, kit a’ királyné Önnek férjül határzott­­ 44 — ,No’s ?4 — „Lord Dudley Róbert, leicesteri­ gróf44 — ,Saját kéjenezét! nem, az lehetetlen.4 — „Én alig bátorkod­nám illyesmit Fölségednek mondani, ha titkát a’ vi­­gyáztalan követ maga nem árulta volna el.“ — ,Mit, Leicester grófot, Erzsébet’bujálkodó társát, énnekem? Hát olly szörnyű mélyre sülyedtem é! . . ’S te mit fe­leltél?4 —­ „Valami nagyon egyszerűt. Azt mondám t. i. a’ követ úrnak: ha Anglia’ királynéja Fölségedet kény­szeríteni fogná, hogy kéjenetét válaszsza férjének, akkor Fölséged is kötelességnek tekintendi, cserében az angol királynénak férjet küldeni.“ — ,’S valljon kit?­ — „Ön’ fődalnokmesterét — engem!“ — Mária e’ szavaknál hangos kaczajra fakadt, melly még növekedett, midőn Rizzio a’ teremben büszke méltósággal fel ’s alá járt, ’s egy nyalka dandynak szerepét játszva néha néha megszólalt: ,nemde felsé­ges asszony! belőlem derék angol király válik? Kérem Fölségedet , cseréljen­ ki engem Dudley lordért; ha Fölséged parancsolja, én kész vagyok tüstint elutazni.­ Mindazáltal e’ jelenet még sem végződött olly ví­gan , mint kezdődött. Eleinte azt kívánta Stuart Mária, hogy tüstint h­assék levél az angol követhez azon nyi­latkozással, miszerint egy skótziai királyné’ méltósá­gával meg­ nem fér, Dudley grófot férjéül fogadni; egyszersmind nem képzelheti, hogy Erzsébet az ő ke­gy­enezét neki átengedni fogná ’s a’ t. — Hanem Má­ria e’ különös lépést csakhamar jobban meggondolván, attól elállótt, ’s ollyasm­ire tökélé­ el magát, mit Rizzio nem várt, t. i. Darnley lordot ajándékozni meg kezével. — Ezen összeköttetés a’ királyné ’s Rizzio közt már gyakran szóba jött; Rizzionak nem nagy fá­radságba került, a’királynét e’szándékától, ha mingyárt nem is egészen elvonni, legalább igen sokáig vissza­tartóztatni, előterjesztvén Máriának, hogy ő ez által az angol thronra minden igényét ’s jogát elvesztendi. — Csak ennyiben állt eddig Rizzio’ ellenkezése; azt azonban sohasem gondolta, hogy egykor a’ királyné­val az ifjú lord’ rész charakteréről ’s tulajdoniról is kénytelen leend beszélni; de mivel a’ királyné azon

Next