Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-03-28 / 25. szám

25. szám Pest, martzius’ 28. 1838 A’ NEMZETISÉGRÖL. (lege.) Dicső ’s hasznos vala alkotmányunk a’ maga századában ; — most változtak a’ körülmények, századok folytak le, az idö’lelke napról napra újabb ’s tökéletesb kifejlésre érlődik, ’s mi még is a’ természet’ rendfolyamának szegüljünk e ellen, hogy így észrevehetlenül nemcsak alkotmányunkat, de nemzeti charakterünket is magunkkal, sőt nevünkkel együtt megemészsze az idő’ vasfoga, szerencsétlen utaink pedig nemzetiségünk’megszűntével csak mai homályfedte sorsunkat is sóhajtsák vissza, mellyben a’ külföld alig ösmeri hadakban dicsőült nevünket, elfeledvén Visegrád és Nagy Lajos’ boldogabb ’s fényesbe létük’ szent hajdankorát, mellyben a’ magyar hatalom két tengert ölelt, királyi pálczája pedig Európa’ békítő-vesszeje (caduceusa) volt. — Már ha ekkor, az iszonyú tatár-pusztítás után, olly hamar fel tudtak eldődnik a' dicsőség’ olly szép magas fokára vergődni ; ha a’ sebes Sajó’ partját magyar név temetőhelyének nem nézvén, napjainknál'sokkal veszélyesb idők’ daczára is, lét Európának törvényeket szabhattak, miért gyászolnék mi szüntelen Mohácsot? Kövessük elhunyt dicsőink’ példáját; húzzunk egyenközt hazánk’ mostani ’s akkori sorsa közt; fürkészszük titkos okát az őskor’ hosszú lánczsorából olly könnyű fölemelkedésünknek,’s tapasztalni fogjuk , hogy eldődunk mindenkor, ha szükség kívánta, bátran nyúltak azon eszközökhez , mellyektől mi annyira irtózunk. Ők surlódtak az idővel, törvényeiket hozzá alkalmaztatván; de nemzeti charakterüket, mellyet nemzetiségük legszilárdabb alapjának tekintenek , megvesztegetett korcs szokásokkal lealacsonyítani mindig bűnnek tárták , bölcsen tudván, hogy az a’ nemzeti élet’ valódi kútfeje. — Megszűntek Gylasz és Karhán’ törvényszékeink mégÁzsia’ rengeteg pusztáiból hozott első alkotmányunkkal együtt, mellyröl alig tudjuk bizonyosan, hogy az, eleinte párduczos őseinket a’ szőke Duna’ termékeny tévéin is több főség (oligarchia) által kormányozta; de mellette a’valódi magyart bélyegző Charakter első fényében ragyogván, Hunnia’ dicsősége általa csak növekedett. Szent István, korában divatozó körülmények szerint, egészen uj alkotmánynyal boldogitá nemzetünket; következett királyink alatt módositák, sőt ha az idő’ sora újra intett, változtattak is rajta. Szintúgy engedtek előreló őseink a’ gondos Robert Károly szülöföldérül, mint szelidebb éghajlataiul kölcsönzött bölcs javaslatinak, és szerintük szép hazánk’ javára , koruk’ szelleméhez alkalmazott törvényeket szabván , Hunniát eleve a’ csakhamar fülviradt dicsőség’ fényfokára késziték. De valamint ennyi változásnak rendíthetlen próbaköve mindig nemzetünk’ szilárd lelke és Charaktere volt , a’ mellynek változnia soha, de sohasem szabad; — mert hasztalan reménylünk ott nemzeti állandóságot, hol a’ romlás’ csirái már fakadozni kezdenek, és bármelly nemzet’ férfikora sem tartand örökké, ha csak azt az erények’ ’s a’ nemzeti bélyeg’ örök szilárdsága a’ polgárok’ romlatlan sziveikben fön nem tartja. Valamint hajdan műdús Attika, műveit táraival együtt, a’szerencse’ mámorától e kábítva, dicsősége’ ölében gazdag kincsei közt úszván, bölcs törvényeit ’s nemzeti szokásit, mellyek’ szilárd fokán egykor Ázsia’ óriása — a’ persa erő — végkép megtört, ’s mellyekkel a’ művészet’ ’s vér’ mezején koronáji közé annyi hervadatlan borostyánt fűzött — feledve, mihelyt az alacsony ’s hízelgő vétkeknek rést nyila, rendülni kezde’s gyors léptekkel sülyedvén alá, csak hamar elenyészett; szintjei enyészik el minden nemzet, melly nem retteg nemtelen aljasodás által nemzeti szentebb erényeit ’s bélyegét vesztegetni, minthogy egyedül ebben rejtezik a’haza’ ’s király’ szeretetének szent titka; ’s a’ haza’külön tagjai egyedül altala forrasztva testvérekké, a’ köz jóllét’ ’s boldogság’ előmozdítására egyesülnek, — vele elenyészik a’ nemzetiség’ szellemi ereje, ’s azonnal következik a’ nemzet’ gyászos elhalása. — Engedjünk tehát mi is az idő’ kivánatinak; — ne féljünk a’korszerű józan változtatástól, de rettegjünk rakonczátlan betyárkodás ’s korcs aljasodás által komoly méltóságú nemzeti charakterünket vesztegetni, tudván, hogy: ,,!Minden ország’ támasza, talpköve A’ tiszta erkölcs, melly ha megvesz, Róma ledül és rabijába görbéd.“ A’ FELTALÁLT CSILLAG-RENDSZER’ ALKALMAZÁSA. (lege.) A’ helyzetre nézve tehát — minthogy a’ Társalkodó érintett számaiban a’ csillagos égnek heliocentricus állásit ’s egyéb sphaerai helyzetét bőven kifejtém — a’jelen tárgynak alkalmaztatása végett még ezeket jegyzem meg : a’ csillagos ég egy hengerekből szerkesztett csillag övbül áll, ’s mi a’henger’ magassági tengelyének — a' domború felülettől alá 2/a résznyi mélyében a’ Skorpió és Nyilak közti legnagyobb tej-uti nyílásban állunk,’s ezen helyzetünknél fogva képezzük mostani csillagos egünk’ alakját, — t. i. ezen iszonyú vastagságú övön húzhatok én állásomnál fogva bosszant, napi pályámmal iránylag, egy egész körnegyedig egyenes vonalt mind elől mind hátul, ’s melly csillagok a’ vonal alá esnek, azok a’ tőlem hozzájok kiinduló 's meghosszabbított egyenes vonal szerint optice mind a’ túlsó fél-övre vettetnek ; mellyeket pedig annak szélességére már nem vethetek, az engem talptól, vagy is azon másik övnek mindkét oldalától kezdve tetőig, vagy is a’ felső csillagos-övig sphaerbe belógnak, mert, minthogy minden csillagot csak egy csillag-messzeségre vagy is egy körsugárnyira vethetek, ’s a’ messzelevőket a’ legközelsöbbekhez hozom, szükségkép sphaerát kell alakítnom ; minthogy pedig tőlem a’ henger’ szélességi tengelyéig ’s annak domború felületétől is eddig levő csillagok a’ hengerben egyenlő szárú aequicrurum hármasszöget képeznek, ezek végig e’ tengelyekre le, amazok pedig fölvitetvén, fölötte megsürűdnek ; minthogy továbbá azokat, mellyek hosszaid szemközt egész körnegyeden elöl ’s hátul látásom’ opticai szögletével csüggőleg állnak, hasonlóul egy csillagmesszeségre, vagy is míg oppticai tengelyemnek az ív tetemesen meg nem görbül, elvetem az öv’ közepét, mintegy kivájván , a’ két oldalon maradandók középen nyilásos sűrű csillagfalakat fógnak képezni. A’ mi most a'henger’ tetejét illeti: az ott megmaradt csillagok igen gyéren’s aprón fognak látszani ’s a’nyílás’tisztaságának mit sem ártanak; gyéren, mert a' hármasszögnek csak hegyét képezik, s a széles női-