Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-08-04 / 62. szám

A 3. szám Pest, augustus’ 1838. Költeményed. SEBHEDT VADÁSZ. Vad-ütéssel fuklerizni Létem’ komor éjjelét — fegyvert-foltva szertejártam A’ rét’ hínár-tengerét. Ám búgondom százfejü vad Hydrakínt ujúla meg, S vesztve utamat, körülszött A’ hiináros tömkeleg. S Lyánka ekkor hogy először Megvillant a bús szemem , Boldogító , édes érzet Villant által lelkemen. A’ gondok’ dúló viharjam ! egyszerre szétoszott, ’S keblemben a’ fájdalomnak ’S minden búnak vége volt. Angyalkint felém lebegve Szólok’ vidám halmiról, Udvet-osztó szent marasztok Mosolygónak aj kidről; Mint neoli-hárfa zengtek Szavad’ ezüst hangjai , ’S mint hajnalpirúlat égtek Arczod’ bíbor lángjai. Már azóta nem vadászkint , De mint vérző sebhedt őz , Bolygok szerte a’ világon —’S a’ gond rajtam újra győz. Létfonyasztó fájdalom 's bú Gyötrik újra telkemet , Míg a sir’ jótékony öble Béfogad majd engemet__ Lyanka ! szánjad mély keservim’,— Szánjad keblem’ kínjait, ’S erte is égő hív szivemnek Oltsd egy csókkal lángjait! M. J. AZ ŐSZ Az évek’ zord viharjai Zúgtak fejem fölött; Éltem’ hajója annyiszor Szirtekbe ütközött. A’ telt erekben csörgedő Folyam jéggé fagyott , ’S a’ sors jutalmul énnekem Ősz-fürtöket hagyott. A’ hon’ véres küzdelmiben Elfáradott karom , Hazámért éltem, — győztem is . Megnyitlatik sirom. Tekintsd az Aetna’ ősz fejét ! Hótokatok fedik, Míg benn a’ láva’ habjai Szünetlen égetik. Hófürtűik lengnek a’ fejen , Korom már sírba űz, ’S szivemben szép hazám iránt Lobogva ég a' tűz. Sujántzky. A’ haladásról. A’ haladás tágabb értelemben nem egyéb, mint helybéli mozdulás. E’ szerint lehet előre- és hátra-haladás is, és ezeknek közép foka a’nyagvás, inkább veszteglés, vagy tespedés. De szorosabb, és philosophiai értelemben a’ haladáson értjük „azon ideal felé való közelgetést, melly vagy a’ természet’ rendében az istenségtől, vagy emberek által kitűzve van.“ E’ szerint a’ haladás eszköze a’ czélrajutásnak, ’s ezen tekintetben a’ haladással sem tespedés, sem kivált visszasiklás nem fér össze. Halad tehát minden — és úgy is kell lenni, a’ természet’ rendében , azon czél felé , mellyet a’ vég nélküli Mindenható kitűzött. A’ naprendszer’ testei mozognak és haladnak útjokon, — tél, tavasz, ’s a’ t. jönek, mennek, haladnak, —a’ növények nőnek, gyümölcseik érnek, szaporodnak; a’ folyók folynak, — a’ nemzetek szaporodnak, mivelődnek, erkölcseik időnkint simulnak, tudományos ismereteik gyarapodnak; egyesek’ erkölcsei szelídülnek ’s a’ t. Ezen, ’s az illy sokféle haladás hát kétféle lehet, szellemi és testi, mellyek egymással többször olly viszonyban vannak, hogy a’testi haladás elősegíti a’ szellemit, vagy is az ennek, mint felségesebbnek, eszköze. A’szellemi haladás’ czélja a’ tökéletesség , és így szellemi haladás a tökéletesbülés, például az erkölcsökben , tudományokban, művészetben, ’s a’ t. A’ testi haladás’ czélja azon bizonyos pont, mellyet magának a’ haladó, elérés végett, kitűzött, vagy melly a’ mozgásba tétetett vagy jött eszköznek elérés-tárgyúl szolgál, például a’ menő ember azon helyhez , hova szándékozik, menés (haladás) által közeledik, — a’ gördülő kerék, az égi testek kerengéseik ’s forgásaik által haladnak, ’s haladásaik által teljesítik azon czélt, mellyet amannak elibe ember, ezeknek ebbe a’ Mindenható szabott. Ezen kétféle haladás, úgymint testi és szellemi, közt én bizonyos analógiát látok, mellyel itt a’ haladást ismertetni ’s világosítni talán azért nem lesz érdektelen , mivel a’ haladásról most annyit beszélnek, ’s arról olly különböző fogalommal és értelemmel vannak , hogy egyik ember azt úgy nézi, mint jótékony hatást, ’s a’másik irtózik tőle, mint dögmirigytöl. Én e’ következőkben gondolnám határosulni a’ kétféle haladás közti hasonlatot: 1) Ha némelly testi mozgások megszűnnének, egyenes romlás és halál következnék abból. Példáúl, ha az égi testek’ forgása és keringése megakadna , az egész világ’ alkotmánya összedőlne ; ha a’ folyók’ folyvásti haladását jég- é s hótömegek zárjákel, mindent dúlva áraszt~el a’ Viz, — az álló tó megküzködik , a’fák’ nedvei, az élőállatok’vére ha elakad, megszűnik az élet, — az állat mozgás nélkül megbetegszik, elhal, így szellemi haladás nélkül levetkezi az ember az emberi tulajdont és méltóságot, ’s oktalan állattá alacsonyát. — 2) Némelly testi haladásokat — mellyeket tudniillik emberek kormányoznak, meggátolhatni, másokat, mellyek az istenség’ folyvásti gondviselése alá tartoznak , minő az égi testek forgása, időjárás 's a’ t., haladásukban ember nem gátolhatjameg. Az emberi nemzetnek is szellemi haladása isten’ czélja és bölcs kormánya. Mint a’ világosságot egy két függönynyel egy kis helytől elzárhatni, a’nap’ jóltevő melegét egy kis jégveremből kiszoríthatni ugyan, de a’ napot elfogni, hogy fél földgömböt ne világosítson, ’s föld’szikén ne melegítsen, az emberi erőn kívül fekszik, így a’ szellemi haladást, ’s az ez által áradó világosság’ sugárit egy kis helytől ideig óráig visszatarthatni, de az egész szellemi haladást, világosodást az egész nemzettől vagy emberi nemtől elfogni — igen sok lelki függöny , lelki jégverem kivántatnék! — 3) Valamint a’ természetben vannak néha úgy tetsző veszteglések , sőt visszasiklások, mint a’ növények’ téli állapotja , a’ magvak’megtejesedése , ’s a’ t.. úgy vannak illyek a’szellemi világban is. Néha egy kis korra az idők’ vihara keményen hat, ott szellemi gémberülést okoz, miből a’ tapasztalatlan ember halált képzel, holott az csak erőpihentetés, erőgyűjtés , melly a’ korszellem’jótékony derülésével azonnal fakadásnak indúl, annak idejében szellemi gyümölcsöt tennende a’ szellemileg éhező emberi nemzetnek. — Némelly testi mozgás úgy történik, hoffy testi ha-