Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-09-19 / 75. szám

75. szám Pest, September’ 19 1838. Eligazodás hírlapi - és folyóirati literaturánk me­­séjén. Fax hello paratur. Nemzetünk végre elérte azon, az emberiség’ éle­tében legnevezetesebb, szakát, mellyben a’ nemzet’ ér­­telmessége szemét gondolkodólag önmagára függeszti, állapotja iránt szemlélődik, ’s a’ haza’ ezer évi bajain segíteni törekszik. Nemzetisedés , műveltségünk’ hala­dása ’s iparunk’ kifejtése azon czélok, mellyek körül napjainkban a’ hazafius buzgóság egyesül. Ha igaz, hogy az ember csak azt teljesítheti, a’ mit eleve belát ’s ős­inél­: úgy az ipar’ terjedése kétségkívül műveltségünk­től feltételesítetik; de viszont műveltségünk’ haladása az ipar és kereskedés’ terjedésétől függ, legalább an­nyiban, a’mennyiben a’ művelődés külső eszközök nél­­kül fel nem állhat, miket egyedül az iparral járó nye­reség ’s gazdagodás által nyerhetni el. Mert belsőre, szellemi oldaláról tekintve, művelődésünk — mint ezt minden nemzet’ históriája bizonyítja — nemzeti litera­­turánk’gyarapodásától függ, melly egyszersmind nem­­zetisedésünk’ szellemi forrása. Vagy egyesülhetünk-e nemzeti nyelvünk által, ha azt nevelésre, oktatásra, törvénykezésre és társalkodásra nem használjuk? Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nyelvünket a’ tudomá­nyok ’s művészetek’ művelése által, ezen czélokra al­kalmatossá és használhatóvá teszszük. Csalódom-e tehát, ha nemzeti literaturánkat, minden hazafiai törekvésink’ belső szellemi kútfejének ’s középpontjának tartom, mellynek minden fordulatai a’ hazafiak’ előkelő figyel­mét ’s részvétét érdemlik? A’ hírlapok ’s folyóírások a’ literaturá­­nak nevezetes részei. Nem művelik ugyan annyira ezek a’ tudományokat és művészeteket, mint inkább a’ lite­­rat­ura’ terjesztői,­­s mivel a’művelődés mellett jeleimen nálunk a’ nemzetisedés is hazafias buzgósá­­gunk’ egyik fő czélja, jelentőségük most ha­zánkban nagyobb mint akármelly más or­szágba­n. De el is szaporodtak ám ; 5 hírlap ’s 28 folyóírás magyar közönségünk’ számához mérve, ha annyit olvasnánk, mint az angolok vagy éjszakame­­rikaiak, felette kevés ugyan; de olvasóink’ csekélysé­géhez képest, valóban elég, ha nem sok. Mind a­ mel­lett literaturánk’ ezen némi felolvadása journalisticába szükségeinkhez hasonlítva nem ártalmas; mert litera­turánk­ haladásának fő kelléke olvasóink’ szapo­rodása, mellyet a legezélszerübben hírlapok ’s folyó­írások által érhetünk­ el. A’ kár tehát legfölebb a’szer­kesztőket érheti, ha lapjaik kedvességre nem találnak. Fontosabb kérdés journalisticánk’ mostani háborgó állapotja. A’ Hírnök, ’s némileg a’ Sziou is, küzd a’ Jelenkorral, Társalkodóval, Athenaeummal, Figyelme­­zővel ’s Vasárnapi Újsággal; ’s egyesülve a’ Rajzola­tokkal ’s Természettel, ’s kivált az athenaeistákat nyil­­záporral fedik. Folyóirati literaturauk e’ perczben va­lóban a’ felháborodott tengerhez hasonló, vagy ha in­kább akarjuk, szerkesztői és segédjei egymás közt Hobbes’ természeti állapotában élnek, mert az Athe­naeum’ játékszini krónikája’ pusztai merveilleux-je sze­rint : bellum omnium contra om­nes, most folyóirati li­­teraturánkban a’ közönséges tünemény. A’ dolog’ fon­tosságát tekintve , lehetetlen, hogy azt tovább részvét­­len kebellel nézzük , ’s mivel ez ügy egyenesen a­ kö­zönség eb­be tartozik, ’s birálószéke előtt fog eldön­tetni, nem teszek fölöslegest, ha itt azonnal e’ zajgá­­sok indítóokait, eszközeit s valószínű következéseit literaturánkra nézve fölfedezem. A’ közönségnek világosan kell látnia, világosan a' dolog’ fenekéig, hogy meghatározhassa : mellyik a’ pusztán önérdekeit szembetartó ’s fogalom - zavaráshoz ’s­­­á­­fogásokhoz folyamodó párt, ’s mellyik azon felekezet, melly az igazság ’s literaturánk’ érdekei mellett har­czol. Ez alkalmasint a'csatázó felek’ egyikének sem fog tetszeni. Mi magyarok szeretünk veszekedni, életben és literaturában ; de vitáink’ igazi okait nem szoktuk felfedezni, sőt szavaink’ értelmét sem határozzuk­ meg, honnan végre kitűnik, hogy alattok egészen mást ér­tettünk mint ellenfeleink, ’s vitáink így végtelenbe ter­jednek, vagy inkább akaratunk szerint,, soha sem ér­nek véget. Ez valódi sors. Példát erre azonnal a’ Fi­­gyelmező’ 36 számából hozhatok­ fel. Senki sem alkal­masabb e’ viták’igazi okai’ felfedezésére, mint az athe­­naeisták, ők— a’criticának kezelői, ’s az academia’ munkás tagjai — igazán literaturánk’ kellő közepén ál­lanak , sőt egyike annak históriáját is írja; ’s mind a’ mellett mit mondanak? „Voltak írók ,így szólnak, kik­nek e’ folyóirati pályán fellépésünk nem tetszett — miért? hagyjuk ezt akkorra, midőn vala­melyikünk talán érdekesnek tartandja­­az új literatura’ privát történetét meg, írni, melly sokkal többet fejte­nd­­meg, mint a’ mennyi eddig a’ közönség’ kezei közzé le van téve.“ Bravó­ ezen titkolódzás a’ legnyilványosabb pályán, önérdekük’ ellenére, semmi akadálytól nem tartóztatva , valóban csak literaturánk­­ban történhető ; mert itt nincs ’s nem lehet birodalmi vagy egyházi tárgyakról szó, mellyek hátratartást pa­rancsolhatnának , hanem csak íróról ’s írói viszonyok­ról , mik szintúgy a’ nyilványosság’ körébe tartoznak, mint magok a’ munkák. Második állításomra példa a’ párt szó. Mennyit vitatkoztak felette,’s meghatároz­­tatott-e értelme? Tudtomra nem. Szólok róla, mert czélomban fekszik. Minden a’ természetben szintúgy mint emberben ellenkező erők’ viszonthatásai által lé­tesül ’s áll fen: a’ természetben vonzó és távoztató erők, az emberben érzékiség és ész által. Mozgás ’s küzdés nélkül tehát e’ mindenségben általjában semmi sem valósúlhat, ’s teljes nyugvás csak a’ sírkertben találtató. Minden ember tehát, kinek önálló meggyő­ződése van’s hatni akar, valam­elly felekezet’ embere, de azért nem szükségkép pártos, mert ezen német­ből eredő szó Qjartfgeisd)­ annyit tesz, mint részrehaj­ló , tehát a’ ki nem az i­g­a­z­s­á­g­o­t hanem csu­pán önérdekeit tartja szemben, minélfogva pártatlan (impartfteifdj) az , ki felekező ugyan — mert ezt senki sem mellőzheti­ el — de nem önérdekei h­a­­nem az i­gazság mellett, mi életben szintúgy mint literaturában szükséges , hogy az igazság a rosz­­szak martalékjává ne váljék. Soron ez oknál fogva a rész­

Next