Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-09-26 / 77. szám
Dúl a tó fölött. Csöndes , holdragyogtatónak Tiszta tükörén Ingva száll egy sajka ’s benne Búsan ülök én. Búsan ülök és sötéten, Nem mint e’ vidék, Melly vidám ’s derült körülem , Mint borútlan ég. Millió csillagsugár rezg A’ viz’ tükörén: Nékem egy sugár se’ fénylik Búm’ nagy tengerén. ’S rajta még is kell eveznem Czél ’s iránytalan ! Hol kötök ki ? ah , e’ tenger’ Árja parttalan! Zúgna bár vihar felettem És a’ tó felett, Hogy temetne hullámsírba Bummal engentet! Riskó Ignácz: Néhány szó a Duna-hajózás körül. (Lászó Társalkodó 96 szám , 1836.) XXII. Pest, sept. 19. 1838. Jóllehet már olly nyilványosságot nyert a’ gőzhajózás Magyarországban, hogy nem igen lehet e’ tekintetben ollyasmirül tudósítni a’ közönséget, mit saját szemeivel nem látott, miről maga nem ítélhetett volna, azért még sem tartom e’ sorok’ közlését azokra nézve egészen feleslegesnek, kik távul Dunánk’ partjaitul sőt honunktul csak hírlapok által érthetik meg azt, mi hazánkban történik; ez okból azonban tán még sem részesülnek kevesb örömben annak bármilly csekély előmenetelei’ hallásán is, mint mi, kik azoknak mindennapi tanúi vagyunk. Ezt méltányolva jelentem tehát, hogy tegnap jött vissza Társaságunk’14ik gőzöse ‘Sophia’, ’s pedig Sziszekről, hová kapitány Rau’ vezérlete alatt innen e’ folyó hónap’ 4ikén indult, ’s hol 1sikén nem csekély akadályok után szerencsésen megérkezett. ’Símé, Társaságunk’ pályaköre, melly Linztől Trapezuntig és Smyrnáig terjed, Szávánk’ kanyarulaté is véve számba, megint jóval hosszabbul. Merthogy Szávánk tökéletesen hajózható lehet, némi bedőlt fák’ kitisztításával , sőt hogy egy kissé kedvezőbb vízállásnál már most is ollyannak tekintethetik — az , e’ próbaút’ tapasztalati után minden kétségen túl van, ’s ekkép nincs ok, azt pályakörünkhöz nem számlálni, valamint arra megint elegendő az ok, hogy ‘tehetségünk szerint’ iparkodjunk minél előbb ellátni Szávánkat is elégséges gőzösökkel ! Ez őszszel lesz nyolcz éve, hogy első gőzhajónk •Ferencz’, megnyitó a’ vállalat’ kezdetét, és ma már — hála az égnek nagyobb szerencsétlenség nélkül — 14 *) gőzhajót bírunk, és ez év’ leforgása előtt még két újnak leszünk birtokában, úgy hogy a’ jövő tavaszt 16 hajóval kezdendjük meg. Ezen utolsóknak egyike vasbul készült és most szerkesztetik egybe Linz’ városában, ’s olly reménynyel kecsegtet, hogy minden eddigi hajónkat biztosságban, kellemben felülmulandja , midőn a másik Triestben épül és helyét alkalmasint Konstantinápoly és Trapezunt közt veendi. Kérdés: “meg fogunk-e állapodni e’ számnál?” mire nem lehet más válasz, mint: “bizonyosan nem.” Mert eddigele , noha ki van már tökéletesen jelölve körünk’fő vonala— Bécstül Konstantinápolyig—, azért még sem mondhatunk egyebet, mint ‘Megnyertük a’ csatát’, míg ennek hasznait és jó gyümölcseit csak most kell következtetnünk. Jelenleg utas korántsem leli gőzöseinken mind azon késelmet, mellyet a’ külföld jobb hajóin talál, ’s mellynek kiállítására most legnagyobb gondunkat kell fordítnunk. Eddig — ’s nyolcz év erre tán nem volt felesleges idő — az vala fő feladat, hogy a dolog meglegyen’s biztosan legyen meg; most azonban , midőn megvan ’s biztosan van meg, már az áll napirenden ,mikép az érintett feladat mellett az utazó közönség lehető legnagyobb 's legtöbb kellemekben is részesüljön, ’s pedig lehető legkevesb költséggel. Ezt azonban csak úgy remélhetni legbiztosabban , ha hajóink’ lehető javítása mellett — mitül nem vagyunk elzárva , mert korántsem érte még el a’ tökély’ németét a’ gőzhajó — azok’ számát is növeljük mind addig, mig például a’ bécs-pesti vonalon naponként nem jár fel’s alá egy egy hajó, ’s úgy Linzbül Trapezuntig, Smyrnáig aránylag. Már mennyi hajó szükséges ehhez, — előre nem mondhatni; de harmincz, negyven nem sok. A’ milly arányban nő azonban ezek’száma — ’s okvetlenül nőni kell — ’s azzal a’ közönség’ kérelme is — mert mindennap biztosan utazhatni gőzhajón , vajmi kellemes ! — , azon arányban sulyosbul a’ tárgy’ fentartása is, minthogy annyi hajót biztos, szép viseletű kapitánynyal, értelmes és józan erőművessel — kiknek most is olly nagy szűkiben vagyunk — ellátni, nem kis baj, ’s méltán gerjeszti mindenkiben azon fohászt ‘bár képződnének illy tisztekre honfiak minél előbb !’ ’S ím ez — minél inkább teljebb a’ vállalat — azon baj , mellynek véget legnehezebb vetni. Mert midőn a’ külföld’ tengere száz meg száz hajóst képez ki, serdülőtől fogva derék hajóvezérig, mig a’ külföldnek számos gyáraiban száz meg száz erőműves könnyen megtanulhatja a’ gőzgépelynek nemcsak theoriáját, hanem minden gyakorlati csínját-binját is, addig mi belföldiek , honunk’ határai közt, sem egyben sem másban nagy előmenetelt nem tehetünk; mihez képest az egész tárgy’ honosítása tán sehol sem jár annyi nehézséggel, mint éppen nálunk. De azért még is oda kell jutnunk, kivált ha— mint én édesen álmodni ’s remélni szeretem — Szávánkon kívül nemcsak a’ Tisza ’s Dráva fog rendesen gőzösök által hajóztatni, hanem majd majd, józan elvekre állított egyesületek által Tisza, Balaton, Fertő ’s a’ 1. hajózható csatár d) I. Ferenc/., Argó, Pannónia, Maria-Dorothea, Zrínyi, Nádor, Ferdi Hand, Árpád, Metternich, Maria-Anna, Erős, Stambul , Crescesit , Sophia.