Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-10-19 / 84. szám
tömérdek czukor, kávé, olaj , fűszerszám, bor és gabona. A’ legpompásabb házak is alant magtárakat foglalnak magokban. A’ kereskedőség a’ börzében 12 órától egyig sereges össze, alkuit e’ szép időben, a’ börze’ termein kívül a’ szabad piaczon , csoportozatokra osztva és fel ’s alá tolongva köti meg: egyik utczáról, a’ tenger felől a’ nagyobb gályák’ árborczai, mintegy kíváncsian tekintgetvén be : vájjon mit végeznek a’ börzén uraik sorsuk iránt ? Ide érkeztünkkor a’ Sirocco, száraz melegét szinte érezteté velünk: e’ kellemetlen hőség ellen nagyon kellemes antidotum a’ tengeri fürdő, amelly itt jelenleg 18 foknyi vízzel bir. A’ tenger’ vize sósizű, de átlátszó és tiszta zöldes szinü, fürdés után a’ test érezhetőleg megkönnyebbszik: az itteni olasz nép ugyan már nem, de én a’ritka fürdőt annál szorgalmasabban használom. Az itt divatozó nyelv az olasz, a’ németet aránylag keveset hallhatni, még a’zsidók és német eredetű szolgák is az olaszt atrectálván. Az óváros szenynyes és olly szűk utczákkal bir, hogy, ha két, általellenben lakó, szomszéd összeveszne, egymásnak respectivus lakásaikból kényelmesen hajába nyúlhatna. — Ellenben az uj város tagos utczákkal bir, épületei építészetiremekek ’s leginkább 3—4 óraelelüek. A’ szent Endre és boschetto (erdöcske) nevezetű nyilványos sétahelyeken kívül ez ideig itt más mulatóhely nem létezvén: a’ tehetős triesztiek az opcsinai hegy’ oldalán nagy áldozattal létesítettek több magányos majorságot és kertet. Jelenleg a’ Bécsben több ideig volt olasz énekes társaság adja itt darabjait. Lucia di Lammermoorban Ungher kisasszonyt és Moriani igen jeles tenoristát hallottam. E’ színházban 5 emelet van, ’s egész az utolsóig mind páholy; e’ páholyokat egyenkint oldalvást két hosszúkás tükör diszesíti. Az amphiheatrumban egy momoletto (simandli) féle nevettető bohózatot láttam. A’ súgó e’ színházban, veres-sapkás fejét, kalitkájából, teknősbéka módjára igen is messzire nyujtogatja ki. Valamelly tetsző mondásnál a’ „bravo-bravi“ kiáltásnak ’s örömkopogásnak , (comme cher nous) alig jön vége. — Egy szép nagyszerű gőzös épen most indul ablakom előtt Anconába. Minket ,,gróf Mitrovszky“ gőzös viend ma esti 11 órakor, az opera’ végeztével, Velenczébe. Sokat hallok beszélni a’ tengeri utón érezni szokott émelygéstől ’s annak cédájától, azonban én, már éltemben a’ szárazföldön is elég émelygöt láttam, és igy azt, úgy hiszem „per maré“ is ki fogom állani. Sz................ Toldatért Kossányi Józsefnek ,,a’ honi protenstans iskolák, a’ magyar nyelvmivelés’ tekintetében“ (lásd f. évi Társaik. 66 sz.) czimű jelentéséhez. Buzgó örömmel olvasója a’ f. é. Társaik. 68dik számában Kossányi József, budai evang. tanító’ értekezését a’ magyarországi protestáns iskolákról, magyar nyelvmivelés’ tekintetében. Ezen örömem pedig onnan származott, mivel a’ szerző úr — ki is a’ honi protestáns iskolákról ígéri a’ czímben ’s hosszas bevezetésben, értekezését ; később pedig egyedül a’ selmeczit rajzolja (mivel ezt talán legjobbnak tartja, vagy mivel ezt ismeri) egészen jóoldalú charakteristikát ad a’ felől, mellynek én inkább hiányait szerettem volna tett tapasztalásom szerint kiemelni. Azon véleményben valók t. i., hogy az ott divatozó hibás dal-szokásokat, miket a’ selmeczi oskolában észrevettem, jelenkorunk’ csinosbuló szelleme egészen kiküszöbölte. Mindjárt akarom ugyan kérdezni K. úrtól: milly adatokkal viszonyithatja azokat, miket értekezésében előhoz, de jelentett véleményem tanácssá, hogy — előbb hiteles tudósításokat kérvén, váljon olly igen megváltozott é 3, 4 hónap alatt a’ fenemütett oskola? aztán szólalják meg, ha K. úr’jegyzetei alaptalanok. Lehet — ezt magam is tudom — hogy azon illőben, midőn K. úr „1813—1823 a’ selmeczi gymnasium’ növendéke, ’s később nyolcz évig annak professora“ volt, hogy azt a’ magyar nyelv’ miveltetésére nézve „valamelly más protestáns tudományos intézet alig haladta „felül (ámbár még itt is kérdés lehet) kivévén a’ magyarok közt levőket.“ Nem tagadhatom ugyan, hogy a’ számos évig felfedezett „magyar társaság“ most fenáll ,magyar literatúrai oskolai név alatt, de azt sem tagadhatom, hogy ezen valóban nemesczélú intézet igen süllyedett. Mert nemcsak csökkent tagjainak száma annyira, hogy az 183% iskolaévben 89 ’s több tag’ száma 183-ben alig ment 20, 30ra, hanem a’ jó rend és tűz is változott. Bizonyos adatokkal bírok ipedig, miszerint ezeket bizonyíthatom. Való K. úr’ értekezésében , hogy Boleman István ezen intézet’ felügyelője, de ő egyszersmind egyetlen pártfogója még valamennyire a’ t. ez. tanító urak közt. Hanem e’ részben inkább lehetne a’selmeczi iskolát dicsérni arral, hogy a’ tót nyelvet terjeszti, és pedig nagyobb tűzzel, mint a’ hazait. Ezt mutatja a’ tót társaság’ tagjainak nagyobb száma is. — Nem hagyhatom továbbá említés nélkül azt, hogy a’ felhozott magyar lit. oskolának azelőtt szokásban volt „ör óra ünnepe“ a’ tagok’ akaratja ellen nem tartatik, ’s igy megfosztatik az ifjú azon alkalomtól, hogy szerezzen magának bátorságot’s erőt közhelyen is szólni , megfosztatik az őt munkásságra tüzelő ösztöntül. — Mi a’ magy. éneklő-társaságot illeti, arról ezt kívánom megjegyezni: Nagyon dicséretes ugyan, hogy az ifjúság „magyar dalok és melódiák’ e éneklésiben is gyakorolja magát,“ mert hisz ez is a’ nemzetiség’ egy részét teszi, de koránsem helyeslem azt, hogy ezzel — sokszor eléggé készületlenül — lépnek fel olly helyeken, honnan az egész város’ botránykoztatására hangoztatják le fülsértő, zárhangú dalaikat. Továbbá azt is meg kell itt jegyeznem — mint a’ legújabb tudósításokból értem — hogy ezen éneklő társaság ugyan az most is, mi K. úr’ ottlétekor volt, kivévén hogy benne nem magyar hanem tót dalok zengenek, 's igy száműzve lévén belőle a’ magyar hang, többé nem magyar , hanem tót cantusnak neveztetik. Ezt kívántam a’ magyar nyelvet előmozdító rendkívüli intézetekről megjegyezni; tekintsünk még a’ rendes órák’ dicséretére is , mennyiben előbbvalók ezek más protestáns iskoláknál, a’magyar nyelv terjesztésére nézve. Azt mondja K. úr, hogy „az alsóbb osztályokban a* magyar nyelvtudomány tanitátik.“ Kérdem: mellyikben ? Én 18 nyilványos próbálóién valék jelen a’ selmeczi gymnasiumban, de sem az előadott tudományokat hirdető íven nem láttam , sem a’ növendékektől nem hallottam magyar grammatikát, kivévén a’ syntaxisban , míg K. vezérlete alatt volt. Tanittatik ugyan most is a’ Syntaxisban a’ természet-história, a’grammatikában Magyarország’történetei magyarúl és latinúl, de ezt csak nem fogja akarni K. úr grammatikának elnevezni. Még nagyobbat botlott K. úr, midőn azt mondja, „hogy a’ felső osztályokban más gyakorlások mellett egy vagy több tanulmány is magyarul adatik elő.“ Mellyik tanulmány az? ki és mikor adta elő ? — A’ jobbkeblű ifjak közt magyarol foly ugyan „a’ lak- és játékhelyeken a’társadalmas közlekedés“, de csak azok közt bizony, kik már ma