Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-19 / 84. szám

tömérdek czukor, kávé, olaj , fűszerszám, bor és ga­bona. A’ legpompásabb házak is alant magtárakat foglal­nak magokban.­­ A’ kereskedőség a’ börzében 12 órától egyig sereges össze, alkuit e’ szép időben, a’ börze’ termein kívül a’ szabad piaczon , csoportozatokra osztva és fel ’s alá tolongva köti­ meg: egyik utczáról, a’ ten­ger felől a’ nagyobb gályák’ árborczai, mintegy kíván­csian tekintgetvén be : vájjon mit végeznek a’ börzén uraik sorsuk iránt ? Ide érkeztünkkor a’ Sirocco, száraz melegét szinte érezteté velünk: e’ kellemetlen hőség ellen nagyon kellemes antidotum a’ tengeri fürdő, amelly itt je­lenleg 18 foknyi vízzel bir. A’ tenger’ vize sósizű, de átlátszó és tiszta zöldes­ szinü, fürdés után a’ test érez­­hetőleg megkönnyebbszik: az itteni olasz nép ugyan már nem, de én a’ritka fürdőt annál szorgalmasabban hasz­nálom. Az itt divatozó nyelv az olasz, a’ németet aránylag keveset hallhatni, még a’zsidók és német­ ere­detű szolgák is az olaszt atrectálván. Az ó­város szeny­­nyes és olly szűk utczákkal bir, hogy, ha két, általellen­­ben lakó, szomszéd összeveszne, egymásnak respectivus lakásaikból kényelmesen hajába nyúlhatna. — Ellenben az uj­ város tagos utczákkal bir, épületei építészeti­­remekek ’s leginkább 3—4 óraelelüek. A’ szent Endre és boschetto (erdöcske) nevezetű nyilványos sétahelye­ken kívül ez ideig itt más mulatóhely nem létezvén: a’ tehetős triesztiek az opcsinai hegy’ oldalán nagy áldo­zattal létesítettek több magányos majorságot és kertet. Jelenleg a’ Bécsben több ideig volt olasz énekes társa­ság adja itt darabjait. Lucia di Lammermoorban U­n­­gher kisasszonyt és Mori­a­ni igen jeles tenoristát hallottam. E’ színházban 5 emelet van, ’s egész az utol­sóig mind páholy; e’ páholyokat egyenkint oldalvást két hosszúkás tükör diszesíti. Az amphiheatrum­ban egy mo­­moletto (simandli) féle nevettető bohózatot láttam. A’ súgó e’ színházban, veres-sapkás fejét, kalitkájából, teknős­­béka módjára igen is messzire nyujtogatja­ ki. Valamelly tetsző mondásnál a’ „bravo-bravi“ kiáltásnak ’s örömko­pogásnak , (comme cher nous) alig jön vége. — Egy szép nagyszerű gőzös épen most indul ablakom előtt Anconába. Minket ,,gróf Mitrovszky“ gőzös viend ma esti 11 órakor, az opera’ végeztével, Velenczébe. Sokat hallok beszélni a’ tengeri utón érezni szokott émely­géstől ’s annak cédájától, azonban én, már éltemben a’ szárazföldön is elég émelygöt láttam, és igy azt, úgy hiszem „per maré“ is ki fogom állani. Sz................ Toldatért Kossányi J­ózsefnek ,,a’ honi protenstans iskolák, a’ magyar nyelvmivelés’ tekintetében“ (lásd f. évi Társaik. 66 sz.) czimű jelentéséhez. Buzgó örömmel olvasója a’ f. é. Társaik. 68dik szá­mában Kossányi József, budai evang. tanító’ értekezé­sét a’ magyarországi protestáns iskolákról, magyar nyelv­­mivelés’ tekintetében. Ezen örömem pedig onnan szár­mazott, mivel a’ szerző úr — ki is a’ honi protestáns iskolákról ígéri a’ czímben ’s hosszas bevezetésben, ér­tekezését ; később pedig egyedül a’ selmeczit rajzolja (mivel ezt talán legjobbnak tartja, vagy mivel ezt is­meri) egészen jóoldalú charakteristikát ad a’ felől, melly­­nek én inkább hi­ányait szerettem volna tett tapasztalá­som szerint kiemelni. Azon véleményben valók t. i., hogy az ott divatozó hibás dal-szokásokat, miket a’ selmeczi oskolában észrevettem, jelenkorunk’ csinosbuló szelleme egészen kiküszöbölte. Mindjárt akarom ugyan kérdezni K. úrtól: milly adatokkal viszonyithatja azokat, miket értekezésében előhoz, de jelentett véleményem tanácssá, hogy — előbb hiteles tudósításokat kérvén, váljon olly igen megváltozott é 3, 4 hónap alatt a’ fenemütett oskola? aztán szólalják meg, ha K. úr’jegyzetei alaptalanok. Lehet — ezt magam is tudom — hogy azon illőben, midőn K. úr „1813—1823 a’ selmeczi gymnasium’ nö­vendéke, ’s később nyolcz évig annak professora“ volt, hogy azt a’ magyar nyelv’ miveltetésére nézve „vala­­­m­elly más protestáns tudományos intézet alig haladta „felül (ámbár még itt is kérdés lehet) kivévén a’ magya­rok közt levőket.“ Nem tagadhatom ugyan, hogy a’ számos évig felfedezett „magyar társaság“ most fenáll ,magyar literatúrai oskolai név alatt, de azt sem tagadhatom, hogy ezen valóban nemesczélú in­tézet igen sü­llyedett. Mert nemcsak csökkent tagjainak száma annyira, hogy az 183% iskolaévben 89 ’s több tag’ száma 183-ben alig ment 20, 30ra, h­anem a’ jó rend és tűz is változott. Bizonyos adatokkal bírok ipe­dig, miszerint ezeket bizonyíthatom. Való K. úr’ érte­kezésében , hogy Boleman István ezen intézet’ felügye­lője, de ő egyszersmind egyetlen pártfogója még vala­mennyire a’ t. ez. tanító urak közt. Hanem e’ részben inkább lehetne a’selmeczi iskolát dicsérni arral, hogy a’ tót nyelvet terjeszti, és pedig nagyobb tűzzel, mint a’ hazait. Ezt mutatja a’ tót társaság’ tagjainak nagyobb száma is. — Nem hagyhatom továbbá említés nélkül azt, hogy a’ felhozott magyar lit. oskolának azelőtt szokásban volt „ö­r óra ü­n­n­e­p­e“ a’ tagok’ akaratja ellen nem tar­­tatik, ’s igy megfosztatik az ifjú azon alkalomtól, hogy szerezzen magának bátorságot’s erőt közhelyen is szól­ni , megfosztatik az őt munkásságra tüzelő ösztöntül. — Mi a’ magy. éneklő-társaságot illeti, arról ezt kívánom megjegyezni: Nagyon dicséretes ugyan, hogy az ifjú­ság „magyar dalok és melódiák’ e­­ éneklé­siben is gyakorolja magát,“ mert hisz ez is a’ nemzetiség’ egy részét teszi, de koránsem helyeslem azt, hogy ezzel — sokszor eléggé készületlenül — lép­nek fel olly helyeken, honnan az egész város’ botrány­­koztatására hangoztatják le fülsértő, zárhangú dalaikat. Továbbá azt is meg kell itt jegyeznem — mint a’ legú­jabb tudósításokból értem — hogy ezen éneklő társaság ugyan az most is, mi K. úr’ ottlétekor volt, kivévén hogy benne nem magyar hanem tót dalok zengenek, 's igy száműzve lévén belőle a’ magyar hang, többé nem magyar , hanem tót cantusnak neveztetik. Ezt kívántam a’ magyar nyelvet előmozdító rendkívüli intéze­tekről megjegyezni; tekintsünk még a’ rendes órák’ dicséretére is , mennyiben előbbvalók ezek más protes­táns iskoláknál, a’magyar nyelv terjesztésére nézve. Azt mondja K. úr, hogy „az alsóbb osztályok­ban a* magyar nyelvtudomány tani­tátik.“ Kérdem: mellyikben ? Én 18 nyilványos próbálóién valék jelen a’ selmeczi gymnasiumban, de sem az előadott tudományo­kat hirdető íven nem láttam , sem a’ növendékektől nem hallottam magyar grammatikát, kivévén a’ syntaxisban , míg K. vezérlete alatt volt. Tanittatik ugyan most is a’ Syntaxisban a’ természet-história, a’grammatikában Ma­gyarország’történetei magy­arúl és latinúl, de ezt csak nem fogja akarni K. úr grammatikának elnevezni. Még nagyobbat botlott K. úr, midőn azt mondja, „h­o­g­y a’ felső osztályokban más gyakorlások mel­lett egy vagy több tanulmány is magyarul adatik elő.“ Mellyik tanulmány az? ki és mikor adta elő ? — A’ jobbkeblű ifjak közt magyarol foly ugyan „a’ lak- és játékhelyeken a’társadalmas köz­leke­dés“, de csak azok közt bizony, kik már ma­

Next