Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-04-20 / 32. szám

32. szám 1839. Pest* április* 30. •4. szirti leány. Magas nagy szirttetőn A’ lányka áll, Eláradt éji fény’ , Világinál: És lelkén fölzajong Szerelmi-vész, Szorongva ’s kétesen A’ mélybe néz. A’ kedves várt alak A* mélyben áll, Epedve érzett , Dóráinál. És hozzá föltekint Szerelmileg , 'S csengő ajkiról Illy hang rezeg: „Mi kínzó bánato ! Mi fájdalom , Epedni érted illy Nagy távolon. Ő szállj—le édesem ! E’ hű kebel Megója szálltodat Szerelmivel.4* — A’ lányka áll, ’s piheg Es rémesen , Mereng kétségivel A’ kedvesen —• 'S a’ kedves ajkiról lm eskü száll, A’ küzdő érzelem , Tökélyre vál: Szemébe láng lövés, És égi hit , Betöltni a’ szereim’ Kivánatit. ’S alanta— hol eskü közt A’ kedves áll, Küzdő érzelmivel A’ mélybe száll. De sem meleg kebel, Sem fájdalom, Nem őrzik életét A’ szirt fokon. — 'Sim rémes almiból Most fölriad , Fölé ,a’ nappalon Élet hasad. De kinzó almiból Valóra kél, Nem őrzi esküjét A’ hűtlen fél. ’S mig az más uj szereim’ Virágin áll , A’ lányka bú között A’ sirba száll! demes Lánla. Utazás a' magyar hon’ szebb vidékein. (Vége.) Odob. okán Budapestre, az ország’ két testvérfővárosába érkezem, hol barátomhoz, pesti ideiglens református lelkészhez, szállottam. A’ főváros ismeretesb az olvasó közönség előtt, hogy sem gyönge tollammal azt rajzolni szükség volna... Voltam többek közt még azon estve a’ magyar színházban is : „Garrick Bristolban 44 czímű vígjáték adatott, kevésszámú nézők előtt. A’ szinházban furcsa helyzetem volt; mert egyszerre két szerelmes szerepet vala szerencsém látni ’s hallani: egyiket a’színpadon, másikat jobboldaliul mellettem egy szüntelen egymással suttogó különnemű ’s ceitoskülyejü ifjú pár állal előadatva, kik a’ színdarabra keveset látszattak ügyelni, több gyönyört lelvén az eredeti, mint az utánzótt szerepben. Pestből oét. 8kán korán kiinduláak , utunkat Miskolcz felé veendők. Az út már a’ pesti vámháztól kezdve Rákosig, hol eddig homokdombokon keresztül órákig vánszorgott az utas, most, bárha nem legjobb töltésen, sokkal könnyebb ’s rövidebb. Rákostul jobbkézre a’nyílt mezőségen téglavetők állitvák, hol a’ szegényebb építő gazdák’ számára minden haszonnyerekedési vágy nélkül készítik a’ téglát. Pest alatt Miár hajnalkor látók foglalatoskodni a’ szekereket, mellyek homokot egyegy forintért hordanak a' városba. — Délelőtti 10 órakor Gedellőre értünk, Grassalkovich hg’ birtokába ’s nyári lakhelyére. A’ kerepesi dombtetőiűl kezdve, hol egy vadászlak áll, kellemes jegenye-sorok közt viszen egész Gedöllőig az egyébiránt homokos út; még messzünyen csilloga szemünkbe a’ nagy kastély’ bádog-csúcsa, de egész terjedelmében csak akkor tünt fel, midőn a’ városban valánk.— Igazán rgi pompájú itt minden; meglepő a’ nagy terjedelmű díszes Rugóikért, ’s a’ tág helyen fekvő szép homlokzatú , ’s többfelé terjengő emeletes kastély, a’ hg’ czimerével. Szerettük volna a’ szobákat sorban megnézni, de ezúttal meg kelle elégednünk a’ szarvgyüjtemény’ szemléletével. Négy külön teremben a’ falakra 3 sorban szerzett, összesen 126 szarvas-, egy fiatal bakot’s egy kőszáli zerge-szarvat számláltunk , mindegyik alatt egy tábla függ, mellyen felírva olvashatni a’lövész’ nevét ’s a’ történt lövés’ napját. Gedellérül kifelé mindenütt kerített vadaskert mellett viszen a’ homokos út egész Besnyőig, melly egy szép templommal ellátott zámdalak, ’s mellette a’ szőlők’ aljára épített nyolcz pórházzal valóban regényes magányul szolgál az ott tartózkodó szerzetesbarátoknak. Majd ezen túl egész Baghig ismét homokon visz a’ terhes út, felejtetvén az utassal némileg ezen alkalmatlanságot a’szélesen’s messzeterjedő’s magában egész erdős hegyeket, szép erdei mulatóhelyeket, vadászházakat foglaló vadaskertek’ ’s a’bennük csoportonként legelgető dám-, őz- és szarvascsorda’ szemlélete, ’s később, az erdős halmok közül kivergődőnek balról szemébe ötlő b. P .. . . czky’ szép kastélya , az azt környező Aszód mező városkával. Innen Hatvanig valahára már készül ’s nagyobb részint készen is áll a’ töltés , hol csak kevés év előtt is még a’ legrosszabb út, minőt csak képzelni lehet, vezetett a’nyirkos földeken keresztül a’ 41 u t u m luto agger u n t’ töltésnek két árok közé szorított ’s a’ tengelyig sülyesztő kerékvágásán ’s a’ két kisföldet esős időben kinek pedig kereke törött, két sőt több-napi úttá bájolván ; de hála a’ haladás’ szellemének itt már igazán virad , haladjunk!.— Hatvan egy, szép templommal, kastélylyal, nagy vendégfogadóval ellátott,egyébiránt inkább faluhoz hasonlító kis magyar óváros a’ Zagyva’ partján, melly folyam egyébkor igen csekély, de áradása nagy, ’s Jászberénynél a’ Tárna’ vizével egyesülvén megnő ’s Szolnoknál a’ Tiszába ömlik. Szánakozásra’s nevetségre , de egyszersmind bosszúságra gerjesztő volt ezelőtt látni, hogy a’ szegény vidéki nemtelen, csupán azért, hogy Hatvanon innen Gyöngyös felöl nyomorú lovait a’ nagy homokban kicsigázni, túl pedig a’ hasig érő sárban egy vagy két kerekét kitörni szerencséje lehetett, ráadásul az igazságtalanul zsarló vámháznál még jól meg is fizetteték, ’s szegénynek keserűbbé tették a’ leúelfelejtésül kiürített izezebort, mit (ismét ráadás) az iránta goromba német fogadós méregdrágán torkába rótt, mintha két font nyers tormát, 3 , két ökölnyi nagyságú farkas és vöröshagymát evett ’s rá két tömpöly paprikás eczetet ivott volna meg; ’s ha ennyi sok viszontagság után, mint a’ fárul lepottyant orosz , megpihent a’ városban, erszénye is jó formán kiürült. De másutt is tudok én még az országban illy zsarlást; nevezetesen Obán Abaúj megyében , hol koránsem az útjavításért, mert az rész, hanem azért, mert tudják, hogy az utas sebesen nem hajthat el nagy sárban a’ vámháznál, ’s el lehet fogni, megfizettetik azt, (a’ vámszedő’ részérül bizony nagy okosság) épen úgy, mint midőn a’ szemtelen koldus meredekség, hidak ’s dombok’ lejtőjére ül, hol a’ lassan-hajtó utast elfoghatja. — Ez utóbbinál egyszer engem is meg akartak róni, mesterlegény’ e vagy izraelita’ képében, a’ prédát leső vámszedők. Halvánkul még alkonyaikor kiindulván mintegy esti nyolca órára Hortra értünk , ámbár Gyöngyösre szándékozánk , de hová a’ nagy setétség miatt menni nem volt tanácsos. Másnap hajnal elött szép holdvilágnál már uton valánk, úgy hogy reggeli hét órára Gyöngyöst elértük. Gyöngyös a’ Mátra alatt, annak, nyugati részén ,.