Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-10 / 55. szám

66. szám Pest, Juliusz 10. 1939 Szózat a föld alatt fuladva-s­imulák’ ügyében. Értés az élet; minden vihar, baj ’s gyötrelem’ da­­czara is, mellyeknek az elemek’, állatok’, leggyakrabban pedig embertársak’ (!) részéről ki van téve, édes az élet. Minden , mi szorosb értelemben él, a’ növény, az állat ’s az ember, midőn az ártalmat kerüli ’s távoztatja ma­gátol , ’s mindentől, mi iránt rokon érzettel viseltetik ; midőn a’ történt sértést fájlalja ’s gondosan gyógyítja ; midőn közös lévén a’ veszély, egyedek feláldozták ma­gukat a’ többségért ’s t.. nagy hangon hirdeti: édes az élet! Igen , a’ természet’ bölcs alkotója állá e’ vágyat be­lénk , ’s nem is hiszem, hogy elnyomhassa ezt valaki magá­ban, mig józan észszel bir, vagy míg elég nyomós okai­ nin­­csenek. Az életet tehát becsülni l ehez ragaszkodni, azt ve­szélytől megóni , ’s ha illyesbe kerül’, ebből kiragadni szoros kötelességünk , legbensőbb vágyunk , még­­pedig nemcsak magunk’, de mások’ életére nézve is. ,,A’ mit akartok, hogy nektek tegyenek mások, ti is tegyétek azt nekik“ ez azon elv , mellyet ha Mesterünktől nem ta­nultunk volna, még is az egyedül boldogító morálnak, ’s az emberi boldogságnak egyedüli talpköve maradna ; ezt ha az elve­ eltemetettekre alkalmazom , legnagyobb borzalom száll meg ; mert szűk helyen, a’föld’mélyében föleszmélni ’s magához térvén fuladással küzdeni, és tud­ni, hogy itt szenvedését nem hallja, nem látja senki, ön ereje által pedig innen menekedni lehetlen ’s igy a’ ha­lál bizonyos; bizonytalan azonban, meddig tarthat a’kin , a’ küzdés és vonaglás , mindezt tudni, a’ szabadulás’ vagy enyhülés’ legparányibb reménye nélkül: ez a’kétségbe­esés’ legfőbb foka lehet. Íme pedig mind ez megtörtént már sok mással. Londonban évenkint Sylvester’ estéjén fák­lyával járnak egyházról egyházra azok, kik azon évben a’ vélt halál után ismét életre jöttek, ’s van olly eszten­dő , mellyben harminczat is meghalad ezek’ száma. A’ méhkint szorgalmas, ügyes és rendszerető Xémethon­­ban is minduntalan olvashatni ujan­ feléledettről példákat. Nálunk is , — hol csuda , ha tudtunkra esik az illy gyászos eset, mert miután minél elébb megmenekedtünk halot­­tainktól, azokat azonnal földbe takarítjuk, ekkor pedig ki tekinti meg ismét őket? — nálunk is , mondom , nem épen ritkaság a’ sírban történő ut ’s az elsőnél kínosabb ha­lálra ébredés; igy e’hó’ folytában olvastunk illy bor­zasztó történetet Szeben vidékéről, valamivel elébb más­ról ; hogy pedig a’ cholerában megmerevültek közül so­kan igy jártak, állítani nem kételkedem. — Mi eddig történt, az történik most, történni fog jövendőben, sőt tör­ténhetik mint­agunkon is, nem­ szükség , tehát, mig te­hetjük, óvó-eszközökről gondoskodni? — Tétettek ugyan eddig is rendeletek , mellyek az ele­venen eltemettetés’­lehetlenitésére czéloztak , de ezek részint tökéletlenek voltak , részint, mint történni szokott feledékenységbe mentek , ’s nem teljesittettek. így lör. parancs adatott, hogy minden községben halottvizsgáló tartassék , ki ítéletet hozzon, megholt e valóban a’ kér­dés alatt levő; mi történik: felteszszük , hogy a’vizsgáló alaposan ismeri az igaz halálnak jegyeit, — a’vizsgálat azonnal kimúlás után vitetik végbe, azon időpontban t. i., mellyben rothadásnak (az igaz halál’ ezen egyedül bizonyos jelének) még nincs, de nem is lehet nyoma; kérdezhetni tehát: vájjon a’ halottvizsgáló ekkor miből tudja meg bizonyosan : a’ halottnak vélt embert való vagy alhalál nyomta e el ? Első 2­1 órában a’ kimúlás után ha­szontalan a’ halottvizsgálás , mert belőle csak annyit tud­hatni meg, mint nélküle. —­kor rendeltetett, hogy 48 óránál elébb el ne temettessék a’ holttest; ez nem tarta­­tik meg. De ha meg is tartatik, sok esetben ez idő alatt még a’ rothadásnak jelei nem jelennek meg , e’ nélkül pedig, mint említém, ’s említeni ezerszer óhajtanám , nem lehetünk bizonyosak az igaz halálról; azért a’ külföldön van három nap rendelve. Igen , de megeshetik , hogy — mint némelly betegségben történik —azonnal az első nap’ vé­gén rothadásnak indul a’ test, vagy hogy a’ második sőt harmadik napon is semmi nyoma nincs a’ rothadásnak ; első esetben ha soká tartatik háznál a’tetem , árt az élők­nek ; másodikban , azonkívül hogy alkalmatlan, még min­dig kétségben tartja azokat. Ezeken akartunk segíteni, mor h halottházak által. Minden község t. i. tartozott volna építeni vagy bérleni a’ temetőben vagy egyház mellett házat, mellynek egy részében a’ halottak, mihelyt azo­kat családjuk oda vitetni kívánta, másikban pedig a’ fel­ügyelő lakjanak ; itt tartatnának a’holtak tökéletes rotha­dásnak kezdetéig , ’s csak akkor takargatnának el, midőn az igaz halál felőli kétségnek nem lehet már helye. Meg­kell vallani, hogy illy felette czélszerű épületek sok he­lyen állitattak, de többön nem , ’s a’ hol állitattak is, olly hanyagul kezeltetnek , mint ha nem is mindegyi­künket érdekelné. Csekély véleményem szerint tehát a’ sírban ujban történhető iszonyú­t föléledésnek elkerülé­sére szükséges : „alaposan műveit, vagy legalább pró­­­ba­ állott halottvizsgálókat rendelni; a’ vizsgálatot ki­múlás után 24 órára vagy később véghez vinni; sen­­­kit halottnak nem tartani, mig a’ rothadásnak kétség­telen jelei u. m­. bűz , hasfoltok , nedv-folyás a’ test’ „nyiladékiból ’s t. meg nem jelennek, ha szinte öt nap tar­­­tana is ezen állapot; hogy pedig a’ test az élőknek ve­szedelmes ne lehessen, halottházat kell építeni, vagy kér­­eleni , hogy a’ valódi rothadásnak beállásáig itt tartassék „a’ test jó felügyelés alatt“; mert vajmi borzasztó a’ bizonyos halálra ébredés ; az élet pedig édes. Vajha e’ szózat ne volna a’ pusztában kialtónak szózata! I­ r. ír (Utó vies. Hémelly lehereseki rész, ele javítható­­tikot és sírni. E’ takarm­ányozik, bárha nyersen vagy szaritva hasz­­n­ál­tatik , ott leginkább pótolja a’ rétek’ és silány legelők’ h­irányát, hol ez dúsan borítja el a’ neki szánt drága föl­det; még pedig olly termékeny tájon, hol azt nyári s őszi hónapokban minden negyedik héten bőven kaszálhatni, folytatólag legalább is nyolcz évig a’ megtörtént szabá­lyos trágyázás és szántásvetés után ; hol a burlangfal meg— kiméltetik , mig a’ Pippan­­euscula europea , Schmaroz­­zer-Pflanze, avagy Ilexen-Gaum) el nem lepte, hasz­nálható ; a melly gyomfüvet csak az ismeri, ’s pusztítá­sait érezve az tapasztalja, ki gyakorlott földész , ’s a’ haza’ némelly tájait beutazta; elterjed ezen fa a’ leherésekben legyenek azok laposba, vagy emeltebb helyeken vetve, vagy kiültetve — olly hatással pedig, hogy azt gondol­nék , amazt többé kiirtani lehetetlen; és ha mar egy­szer ezen , selyemhez hasonló fa zöldes-fejér virágát sz. Mihály táján elhagyta, száraz magvat az őszi sze­lek széjjelszórván jövendőre nagyobb pusztitáso a fenyeget , ’s azért nem jó olly herésekből magvat szed­ni , annál kevésbbé azt májusban , hanem csak augus­us-

Next