Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-18 / 75. szám

76. szám. Pest, September’ 1g. 1839 Hor duc I. Üllj közénk búskeblü ifjú ! Idd hazánknak jó borát, Lángzó nedve majd eloltja Árva szíved’ háborát. Lásd, az élet’ percre tűnik, Mint kizajlott folyamát: Még ma élünk, — tán jövendő Holnap sírunk’ éje már. Látod ifjú ! a’ jelenben Gyáva, aljas a’ világ, Ég felé emelt fejével Úrrá lett a’ balgaság. A’ leányka’ lángszerelme Bolygó csillag, párafény, Hű barátság édes álom, ’S ábránd szülte képzemény. Fény, szerencse , és mi nagyságai’ világon létezik, Hogy ha int a’ sors’ hatalma, Füstbe, ködbe rejtezik. Éld tehát vigan, bus ifjú ! A’ jelen gyönyörjeit, 'S hagyd-d a’ borús jövendő’ Lélekgyötrö képeit, tillj a’ körbe , ’s idd hazánknak Kedvderítő jó borát, Lángzó nedve majd eloltja Árva szíved’ háborút! Oriny Béla. •Az itt úrbéri törvény miben kíván mulhatlanúl javítást ? Sok ideig kétes habzások közt jártatám a’ közjó korfil éber gondolatimat, ’s tünödöm: vájjon mi tanácsosba az 1836dik évi úrbéri törvények’ határozatlanságit rögtön javítani, vagy pedig ez orvoslást az időre ’s gyakorlatra hagyni ? — És én valamint eddig , úgy most is szilárdul szitnék azon véleményemhez, hogy időt kell engedni a’ dolog’ érettebb kifejlesztésére, ha másrészről , mélyebb megfontolás után, e’ gyógymódot a’ fölvett pontokra késedelmesnek ’s ártalmasnak nem találnám. Valóban szörnyű hiánya ez a’ törvényeknek , miszerint azok magát a’ főfeladat’ eszméjét, t. i. mi legyen az urbériség? — sem annak igazságos elosztása’ rendit határzottan, úgy a’ mint kell , nem fogják fel. Alkotmányunk minden polgárnak szót enged, ennélfogvást legyen szabad nekem is e’részben , igaz meggyőződésem szerint, halaszt hal Janóknak ismert javítási észrevételeimet , valamint a’ köz tanácskozás’ helyén, úgy journalistikai úton is, nyilványítnom. A’ közigazgatási jólléthez tartozik , mind azt gondosan eltávoztatni, mi a’ közrsendet ’s egyetértést megzavarhatja. Semmi pedig a’ felekezetek’ ingerültségét hathatósabban nem gerjeszti , mint a’ törvények’ határozatlansága. Ez eset eléggé szembeszökő az 1836kias úrbéri törvényben, hol „mi legyen a’ valódi urbér?“ eddig határtatlanul áll milly nagy ingerültséget szül ez főkép Szatmár megyében, hol a’birtokok helységenkint jobbadán több birtokos közt eldarabolvák, ’s hol— talán öt hat nagyobb uraságot kivéve — tiszta magánbirtokok nem is léteznek; hanem egy egy helységet több nagyobb ’s kisebb vegyes-birtokú tulajdonos bírván , a’ behozatandó törvényes arányosítások ’s úrbéri szabályzások’ esetiben a’ köz földesurak között’s jobbágyaikkal az egyenetlenség ’s viszályok úgyszólván kikerülhetlenek. Ezt főleg azon önkény okozza, miszerint hajdan a’ M. Terézia dicső eml. királynénk által sanctionált urbáriumban a’telkek ’s földek’ bejegyzése valóságos alap nélküli, ingatag bevallás után történvén , sem akkor valódi arány a’ közbirtokosok közt nem találtatott, sem most az azon úrbéri feladás után teendő uj úrbéri szabályozás’ aránytalanságában lélekismeretesen nem nyugodhatni meg. Tapasztalni lehet ugyanis, hogy azon nagyobb föhlesur’ birtokábul, kinek p. v. 1774ben egy helységben 20 telke volt, alig jegyezteték be 5, 6, v. legfeljebb 10; ellenben az egy, két v. három telekkel biróébul gyakran egy sem hagyatott ki. — Most már kérdezem : vájjon illy ingatag, puszta önkényen alapíthatni-e öröktartósságu , megnyugtató úrbéri szabályozást ? — Azonban tegyük fel, bárha nem engedjük is meg, hogy az úrbéri tabellák jól ’s igazságosan készíttettek, nem bizonyítja a’ mindennapi tapasztalás , hogy azon régi úrbéri állapotot ma már a’ kisebb helységekben — ’s igy még kevésbbé a’ nagyobbakban — telekről telekre, földrülföldre voltakép ’s igazságosan ki nem tapogathatni? — tudva lévén, hogy a’ tanuk’ bizonyítása 66 ’s 70 éves dologról, — miilyen p. o. ez is — a’ legbizonytalanabb koczkavetés. — Vannak különösen e’ megyében helységek ’s mezővárosok , mellyekben az első urbér-behozatal’ idejéből egy tősgyökeres lakos ma már alig találtatik. Mikép nyomoztathatnék ki tehát illy helyeken a’ mai jövevény lakosok által egy közel 70 éves régiség teljes bizonyossággal? Az ősi kor szentelte törvény is rendszerint az emberi emlékezet’ határát 60 éven túl nem terjeszti. Tulajdonról van itt szó, még pedig a’ tulajdonnak örökre elvesztéséről, vagy önkényes meghagyásáról; azért vajmi lélekismeretes* dolog, hogy az úrbéri szabályozás’ ezen aránytalan ’s alapnélküli miségébe fontoló lelekkel ’s valódi őszinteséggel tekintsünk. Az tehát most a’ kérdés , ha a’ hold. Mária Terézia’ urbáriuma nem alap, ’s ha az ma már nem azonosítható, 1) mi legyen ma a’ valóságos urbér, ’s mit kell az urbérnek igazabb alapul fölvenni ?; 2) ki kell azt terjeszteni a’ telkekre is , vagy csak az úrbéri járulványokat kell aláérteni ?; 3) uj törvény által kell e orvoslást szerezni, vagy törvényes— erejű rendelettel azaz statútummal azt kipótolni igyekezni ?. — Az íze, határzottan szólva , a’ valódi urbér nem egyéb, mint a’ m.-tereziai urberbe foglalt ösz—szes mennyiség, vagy a’ mi azóta legfensőbb helyen is helybenhagyatva ,,úrbéri perrel azzá szabályoztatok. Miután pedig föntebb bebizonyult, hogy azon m.-tereziai urbért önkényszerinti bevallás szülte, de az ma már nem is azonosítható , a’ őzél ’s igazság’ lelke azt kívánván , hogy kiki, legyen nagyobb v. kisebb birtokos , hozzon annyi áldozatot az úrbéri mennyiséghez, mennyit van birtokának arányzata, és senki ezen arany’ mértekén túl ne károsittassék meg; valamint a e so e c m ,. szintúgy a’ külső úrbéri járulványokra nézve uj ut !