Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-19 / 84. szám

­4. szánt. Pest, October’ 19. 1839 M­é­r n­e fe­­­d­é­l. A' mérnök’ élte szép , A’ mérnök víbtan él ; Akármi pap ’s ügyész’ Sorsával nem cserél. Mig az, miként rab, ül Komor falak között , ’S ez, kiszilel , izzadó­. Kétes perek fölött ! A’ földmérő , mih­elyt Piroslik a’ kelet , Derült szabadba száll, ’S szí kéjt , új életet. Szí kéjt , szí életet A’ nap’ s ugari bél, A’ könnyű tiszta lég’ Hűvös fuvallatból. ’S körülre míg ezer Madár dalokra kel, ’S a' szép kies tavasz Háj-illatot lehel: Járdát viránymezm , ’S lánczával méreget Színes zászló felé , Mit ott 'feltűzetett. Vagy hág tetőre , és Látcsőt kezébe vesz, ’S szemlél sok tájt, falat, Mit m­ssziség fedez. Meglátja kedvese’ Csinos fejér lakát, Hová fohászt röpít Sok föld’ katarin át.­­S m­it isten végtelen Térségbe alkotott , Kis ívre asztalán Mind fölteremti ott. A’ munka fejtörő , Nehéz a’ hivatal , De dús a’ pályabér , Fénylő a’ diadal ; ’S ha működőnek int A’ hányó napsugár, Mi jó a’ nyugalom ! Mit terhes munka vár, így tölti a’ tavaszt , Nyár 's ősz’ szép napjait; De künn ha s így csikorg , ’S hegy-völgyet hó borít : Szobában rajzol, ír ’S fest szép földképeket ; Vagy lány’ ölén boros Kehelybe bút temet. A' mérnök illy dicső, Illy boldog éltet él ! Akármi pap’ ’s ügyész’ Sorsával nem cserél. Király Károly: Triesztien­­. Ha krónikák’ Írása még divatban volna, i. e. octob.­­ról e’ nevezetességet írhatnám: „Anno Domini 1839. oct. 3kán reggel Brünnben még a’morvái, dél felé Bécs­ben már az ausztriai, estve pedig a’ stájerországi levegőt szíttam.“ Mind ezt a’ vasút’ sebességének ’s a’ levélkurir­­ral­ utazhatás’ jótékonyságának köszönhetni. Ki még éltében szivreható bucsuvételt ’s elég ösz­­szevisszaölelkezést nem látott, az az illyest a’ bécsi fő­­postahivatalnál minden estve in superlativo gradu láthatja; midőn a’ budai, trieszti, insprueki, prágai ’s lembergi és igy 5 levélkurir ugyanazon egy órában szélindul, ’s min­denike a’ conductoron kívül még három utast vihet magával. — Míg a’ pirosfrakkos postalegények befognak, azalatt a’ bó­ruhás utas, a’ földön összevissza hányt úti­táskák közt botorkálva — servalo online senti — búcsút vesz számos ismerősétől ’s rokonától; ’s még a’ hintóba felléptekor is, midőn már hálósapkáját egyengeti mind két halántékb­a, akkor is zápormódjára hangzik­ be hozzá pro coronide a’ sok „pák! pák!“, miket ő két első leg­hosszabb ujja’ hegyére raggatott symbolicus csókjaival alig győz in aequivalenti visszaadni. — Egy ostorpatta­nás, mint valam­elly hatalmas varázs­szó, egyszerre vé­get vet e’s­ok teketóriának ’s a’ kurir-kintók a’ világ’ négy része felé szétszáguldnak. A’ trieszti kurír, melly bennünket vitt, csak hamar kön volt a’ raatzleinsdorfi vonalon, ’s kétfélét meggyuj­­tott lámpási, fogadott lámpás gyermekek gyanánt, világí­tanak útjába. A’ szemaringi roppant kapaszkodón túlha­ladva, a’ reggeli köd’szétoszolta után, S t­áj­e­r o­sz­ág, teljes idylli tündéres szépségében mutatkozék. Az or­szágút, örökké zöldelő fenyvesek’ labyrintjain kigyód­zék keresztül, oldalvást sötétzöld buja rétektől környezve, és sebes folyású, tajtékzó erdei patakoktól kisértetve ’ mellyekbe számos apró csermely sietett a’ hegyek’ ormairól lefelé, szintannyi életér gyanánt futván­ át ut­­jokban a’ bársonyos rétek’ virányit. — Fen a’ fenyvesek’ tetőjén azon, Almen név alatt ismeretes, szabad ég alatti legelők mulattak, hova felbokrétázva ’s felpántlikázva muzsikaszó mellett hajtják a’ pásztornők tavaszszal fel ’s őszkor le tehénnyájaikat. Álaljában e’ hon’ viruló idylli alakját, fenyvesei méltóságát, hegyei’ ’s völgyei’ kies­ségét, szóval: az egész’ regényes szépségét, pusztaszó és toll nem fejezheti­ ki, ’s azokat csupán Daguerre’ ta­lálmánya lehetne képes egyes részekben visszatükrözni. Főkép azon kanyarulat, mellyet Bruckon túl, egyfelől ha­ragos - zöld fenyvesek, másfelől pedig szédítő ma­gasságú sziklacsoportok képeznek , ’s mellynek köze­pén a’ Mura vize fejértajtékot túrva siet keresztül, a’ legdicsőbb panorámák’ egyike. A’ faluk’ házai egymástól elkülönözve, távol, és leginkább hegyoldalokban feküsznek. Majd mindenik bir­tokos’ kertje és rétje korláttal van körülvéve, melly azon­ban olly igen egyszerű, mint Romulusnak a’ leendő Róma körül húzott barázdája; mert e’ kerítés’ symbolu­­mait is, csupán a’ tiszteletben tartott tulajdon’ veto­ ja nem engedi átlépni. — Grätzen, a’ kellemtelen , ’s Mahrburgon áthaladva, beértünk Karnialia’ fővárosába Laybachba, — ’s onnét Prewaldnál, a’ kopár kövek’ országába, a’ tengerparti vidékbe (Küstenland),­­ midőn két nap és három éjje­len át tartott utazás után, az o­p­c­s­i­n­a­i t­e­t­ő­r­ü­l Tri­eszt és az adriai tenger előttünk termett. Mit a’ királyi sas érezhet, midőn az ég’ tiszta azúr­jából , szárnyain lebegve, lenéz a’ föld’ golyójára , olly magas érzelmek lepik­ meg az utast e’ nagyszerű pano­rama’ láttára. Trieszt’ félhold-forma kikötője, egyfelől a’ Lazaretto (új veszteg, azaz contumacziai intézet) másfelől az őrtorony által kijelölve ’s nagy kövekkel kirakva a’ szám­talan hajó miatt sötétlett; mig a’ tenger’sima tükrén, egyes bárkák fejér vitorláikkal, délezegen úszkáló egyes hat­tyúk’ módjára, lebegtek. — Azon tekervényes uj ország­úton , melly lecsapó kánya’ módjára, az opcsinai leeresz­­kedőt körülkalimpázza, 1 óráig tartó sebes trapp után, sze­meinket folyvást a’ tengerre ’s a’ csuda városra szegezve, beértünk végre a’ szinte tengerre nyiló „Locale gran­de“ czimü nagy fogadóba. — A’ kikötőt gőzös és vitor­lás hajók lepik el, amellyeknek arbocz- és vitorlafajik, számtalan köteleikkel, egy egész ágasbogas erdőt ké­peznek. Kis gömbölyű bárkák, uszo rozsalevelkint, lej­­tenek ide ’s tova, mig a’láthatár’ szele felöl egyes­ nagy hajók dagadó fejér vitorláikkal méltóságosan a’ kikötő felé közelitnek. A’ partról egy szép csatorna a’ város’ bel­sejébe is benyulik ’s nagy hajókkal van teli, mellyek mint valam­elly fekete tengeri­ szörnyetegek itt egymás­mellé lánczolva csöndesen nyugodni látszanak. Az élénk­ség itt szerfeletti: a’ kék és piros hálósapkás matrózok ki­­’s­­berakodással, vitorláik’ kiigazításával, hajójik’ tiszto­gatásával ’s főzéssel foglalkoznak. A’ piacz esti gy­er­ty­agy uj tatkor legelevenebb : az árusnők gyertyáikat meg­­gyujtják , ’s min­dent, p. o. szőlőt, almát, baraczkot fon­ton mérve adnak­ el.­­ Különösen szemébe ötlik az ide­gennek a’ sok virág, narancs, czitrom, granat­a­ma , a legkülönböző­ alaku halak, tehenősbekák , tengeri raj és csigák, a’ tányérbél-nagyságu hagymák, úgy szín.

Next