Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-23 / 85. szám

SJ. szánt. Pest, October’ 23.1939. Kép­­’ nemesi­ zálogrul. Mióta Széchenyink tettei, szóval’s írással a’ javitva­­haladás’ szövetne két nemzetünk’ egyes tagjai ’s testü­letei’ szivükben meggyujtá, a’számos eszme ’s gondo­lat között, mellyek eddig elé kevésnek agyában fordul­tak meg, az ősiség’ módosítása, rendszeritése ’s sza­bályozása , sőt eltörlesztése már annyira hasznosnak sőt szükségesnek mutatkozik, miszerint kevesen vannak, kik hinnék, hogy annak további, ’s hosszas fenmaradása nemzeti jólétünk’ ártalmára ne volna. Ezt már hinnünk ’s látnunk kell, ha szemfényvesztés’ ’s örökös csalódás’ sorvasztó honában ezentúl is füst után kapkodni nem akarunk. Azonban úgy látszik , kevés reményünk lehet ezen szükséges változás’ rögtöni létesítéséhez, mert a’ régi­­hez­ ragaszkod­ás’ makacs szeretete , ’s a’ czélszerű ja­vításokkal járni­ szokott bármi csekély nehézségek’ gyáva félelme, sokat, mindentől, mint az újítás’szelleme nyújt, egy­­szerű , vastag köpönyeg alá bútat, mellynek neve : „maradjunk“ —’s ezek előtt a’„haladjunk“ zászlója úgy tűnik föl, mint csábjel, melly sárkány ’s boszorkányok’ bar­­langjába vezet. — ’S fájdalom! illy sárkány- ’s boszor­­kánydiaknak engednünk kell. A’ dolog­ illy helyzetében, úgy hiszem, hasznos szolgálatot tesz, ki az ősiségre gúny­kép nehézkedő visszaélések ’s fonákságokat egyes adatok­ban kijelölvén, tárgyat nyújt a’ felőles gondolkozásra,mikép lehetne t. i. az annyira bálványzott ősiséget ártalmas ki­növésből megorvoslani. — Egy illy satyráját az avitici­­tásnak nem lehet föl nem találni a’ nemesi javak’ elzá­­logositásiban. — Azok, miket Fogarasi az Athenaeum’ egyik számában legközelebb olly igen korszerű hűség­gel az aviticitas ellen felhozott, ide szórulszóra alkal­maztathatok. — Ugyan is mi történik őseink’ vérén vagy pénzén szerzett nemesi birtokunkkal a’ Zálog’ mostani ezer-ágazatú rendszerében, alig van nemes, ki kese­rűséggel ne értené. Az ősi­ javak csak félszázad’ lefolyta alatt is ezer kézen mennek keresztül megszaggatva, el­rongálva , vagy annyira fényre ’s pazér javításokra emelve, hogy a’ nemes őseitől reá hagyott birtokot vagy úgy nyerheti­ vissza, mint ezer­­földnyi téren elszórt ’s ezer fáradság, csapás és bukás után megtalált, ’s csak eirja felett ragyogható gyöngyöket, vagy mint csar­nokot , mellybe lépnie nem szabad , mert nem lehet, ’s nem lehet, mert az elzálogosító ősnek subába­ öltözött, izzadva táplálkozó, és sóhaj-levegőt szívó gyermekét öröm- ’s gúnymosolylyal útasítja vissza a’ csarnok’ dús ura, mert fizetni nem tud, ’s­ ez öröm, e’ gúny az aviticitas’ kijátszatásár­ól dudvázik föl. Ide járul, hogy az aviticitas’ kijátszatásával nem ritkán honi nemesink’ sorába olly egyedek emelkesznek, kiknek tán legfőbb érdemük az, hogy a’ szegény magyaroktól különféle uton olly summát zsarolhattak ki, mellyen birtokot, más nemes által talán meg nem szerezhetőt vásároltak, abban 32 vagy több évig nyuj­azva, ’s háborittatlanúl élve különféle uton­­módon megyei hivatalra tesznek szert, ’s a’ megyétől kés­őb bizonyítványt nyernek, miszerint emlékezethaladó illő óta nemesi h­iatalok és szabadságok­ birtokában vol­tak. ’S így az aviticitas elleni bűn , a’ legszebb polgári erények’jutalmával látván magát koszorúztatva , ki cso­dálhatná, ha ezreknek kedvölt je az aviticitást folyvást kigúnyolva, annak pártok­it még a’törvény­ engedte utak’ használatában is erejök’ és zsebük’ minden tehetségivel a’ kivánatok’ , és követlések’ örökös rabigája alatt g­ör­­nyesztgetni? mert hisz az ember csak önmagához tud’s akar ember lenni.— Hosszas lennék, ha mindazon fogást, mellyek az ősi­ javak’ elzálogosításakor a’ zálogba-vevők által hasz­náltatnak, előszámlálni akarnám, ezek’ száma régió , azt azonban mondhatom , hogy a’ magyar javak’ elzálogosí­tása minden inkább , mint az adósságnak biztositása­­’s bátorságositására adatott vagyon. Itt a’ bátorság és biz­tosítás a’ zálogba­ vevőre nézve olly nagy ’s elágazott, hogy a’visszaválthatási bátorság és biztosság annak gyom­rába úgy el van temetve, hogy feltámadásának örvende­tes napját csak akkor reméllhetni, ha a’ zálogbavevő kevesebb észszel ’s több lélekism­erettel bir, mint az ezer bujósdi­ ajtót használni akarná. Zálogunk minden inkább, mint a’ fekvőjavak’ olly ideigleni adásvevése, miszerint azok a’ föltételek’ betöltése után előbbeni állapotokban az elzálogositónak visszaadassanak. Ha ezerszer ’s két­ezerszer töltetnek is be a’ feltételek, a’ zálog csak a’ zálogbavevő’ kezei közt marad , — vagy port kell kezdeni. — Port kezdeni! — e’ szó elég volna a’ világot sarkai­ból kiforgatni. Port kezdeni Magyarországban! magyar procedura mellett, szegénynek gazdag ellen, ősiség pajzsával az átfogások, elcsavarások , huzásvonás ,.... ’s csüggesztő bizonytalanság’ serge ellen ! Pört kez­deni tíz évig, folytatni harminczig, bevégezni ’s az executio , oppositio , appellata , parancsok , ’s több re­­medium’kinpadján sinyleni idig — ’s igy élet’, vagyon’, ’s mindennek a’mi kedves a’ mi szent, haldoklását szem­lélni­ 50 évig! a’ ki igy él, az sokat élt, ’s örömmel szállhat sírjába, mert hantja fölött az aviticitas’ örök szo­­morfűzárnyékában fogja emlékét fentartani. — ’S hány ős’ivadéka él illy életet, ’s hal illy halált! — ’S ez élet és halál törvényes, mert törvényes az aviticitas! —tör­vényesek az utak, mellyeken azt kijátszhatni. — Örökö­södés , és adósság’ ügyében már bírunk czélszerű javí­tásokkal , ’s remélljük, e’javitások még szélesbülni fognak. Vájjon a’ zálogok nem lehetnek­­ a’ javításnak olly tár­gyai, mint amazok? vájjon ha az aviticitást továbbá is alkotmányunk’ virágihoz számítjuk, nem kell é azt az ártalmas , és igazságtalan gyomoktól ónunk, ’s tisztit—­nunk ? — Eljött az idő — ébredjünk !—Lelkes Nagyok! kik százezrek’ ’s milliók’ többletének eszközlésére fel— híva vagytok­­ itt egy kép, tekintsetek rá! Várdany. Országgyűlési szüret. Ollykor gondjaidat vidám örömekre cseréld­ fel! VIRGIL: A’ törvényhozás’ mély gondiban fáradozó férfiaknak vidám éldeletnapjok volt od­. léke; nekem pedig kedvem pattant e’nap’ historicusává lennem. A’ komoly história, melly az egyedi élet’ apróbb jeleneteibe nem bocsátko­zik, el fogja azok’ nagy dolgait beszélni , kik jelenleg viszik a’ nemzet’ ügyét, érdemeiket ’s komoly munká­­latikat átadja az emlékezetnek, ’s kivált azok,a kik pró­fétái a’ nemzetnek, felkentjei lesznek; de e’ szüreti mulatságjokról mélyen fog hallgatni. Kapok tehát az anya­g­on, mellyet csekélységnek látszósága miatt fel nem vesz a’ história, ’s megírom azt épen azért, mert az se­m mulatsága , volt, kiknek még mulatságjok is jelentőség­gel bír. — Költőileg jobban szeretnek írni, s íme­m .

Next