Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-10-23 / 85. szám
SJ. szánt. Pest, October’ 23.1939. Kép’ nemesi zálogrul. Mióta Széchenyink tettei, szóval’s írással a’ javitvahaladás’ szövetne két nemzetünk’ egyes tagjai ’s testületei’ szivükben meggyujtá, a’számos eszme ’s gondolat között, mellyek eddig elé kevésnek agyában fordultak meg, az ősiség’ módosítása, rendszeritése ’s szabályozása , sőt eltörlesztése már annyira hasznosnak sőt szükségesnek mutatkozik, miszerint kevesen vannak, kik hinnék, hogy annak további, ’s hosszas fenmaradása nemzeti jólétünk’ ártalmára ne volna. Ezt már hinnünk ’s látnunk kell, ha szemfényvesztés’ ’s örökös csalódás’ sorvasztó honában ezentúl is füst után kapkodni nem akarunk. Azonban úgy látszik , kevés reményünk lehet ezen szükséges változás’ rögtöni létesítéséhez, mert a’ régihez ragaszkodás’ makacs szeretete , ’s a’ czélszerű javításokkal járni szokott bármi csekély nehézségek’ gyáva félelme, sokat, mindentől, mint az újítás’szelleme nyújt, egyszerű , vastag köpönyeg alá bútat, mellynek neve : „maradjunk“ —’s ezek előtt a’„haladjunk“ zászlója úgy tűnik föl, mint csábjel, melly sárkány ’s boszorkányok’ barlangjába vezet. — ’S fájdalom! illy sárkány- ’s boszorkánydiaknak engednünk kell. A’ dolog illy helyzetében, úgy hiszem, hasznos szolgálatot tesz, ki az ősiségre gúnykép nehézkedő visszaélések ’s fonákságokat egyes adatokban kijelölvén, tárgyat nyújt a’ felőles gondolkozásra,mikép lehetne t. i. az annyira bálványzott ősiséget ártalmas kinövésből megorvoslani. — Egy illy satyráját az aviticitásnak nem lehet föl nem találni a’ nemesi javak’ elzálogositásiban. — Azok, miket Fogarasi az Athenaeum’ egyik számában legközelebb olly igen korszerű hűséggel az aviticitas ellen felhozott, ide szórulszóra alkalmaztathatok. — Ugyan is mi történik őseink’ vérén vagy pénzén szerzett nemesi birtokunkkal a’ Zálog’ mostani ezer-ágazatú rendszerében, alig van nemes, ki keserűséggel ne értené. Az ősi javak csak félszázad’ lefolyta alatt is ezer kézen mennek keresztül megszaggatva, elrongálva , vagy annyira fényre ’s pazér javításokra emelve, hogy a’ nemes őseitől reá hagyott birtokot vagy úgy nyerheti vissza, mint ezerföldnyi téren elszórt ’s ezer fáradság, csapás és bukás után megtalált, ’s csak eirja felett ragyogható gyöngyöket, vagy mint csarnokot , mellybe lépnie nem szabad , mert nem lehet, ’s nem lehet, mert az elzálogosító ősnek subába öltözött, izzadva táplálkozó, és sóhaj-levegőt szívó gyermekét öröm- ’s gúnymosolylyal útasítja vissza a’ csarnok’ dús ura, mert fizetni nem tud, ’s ez öröm, e’ gúny az aviticitas’ kijátszatásáról dudvázik föl. Ide járul, hogy az aviticitas’ kijátszatásával nem ritkán honi nemesink’ sorába olly egyedek emelkesznek, kiknek tán legfőbb érdemük az, hogy a’ szegény magyaroktól különféle uton olly summát zsarolhattak ki, mellyen birtokot, más nemes által talán meg nem szerezhetőt vásároltak, abban 32 vagy több évig nyujazva, ’s háborittatlanúl élve különféle utonmódon megyei hivatalra tesznek szert, ’s a’ megyétől későb bizonyítványt nyernek, miszerint emlékezethaladó illő óta nemesi hiatalok és szabadságok birtokában voltak. ’S így az aviticitas elleni bűn , a’ legszebb polgári erények’jutalmával látván magát koszorúztatva , ki csodálhatná, ha ezreknek kedvölt je az aviticitást folyvást kigúnyolva, annak pártokit még a’törvény engedte utak’ használatában is erejök’ és zsebük’ minden tehetségivel a’ kivánatok’ , és követlések’ örökös rabigája alatt görnyesztgetni? mert hisz az ember csak önmagához tud’s akar ember lenni.— Hosszas lennék, ha mindazon fogást, mellyek az ősi javak’ elzálogosításakor a’ zálogba-vevők által használtatnak, előszámlálni akarnám, ezek’ száma régió , azt azonban mondhatom , hogy a’ magyar javak’ elzálogosítása minden inkább , mint az adósságnak biztositása’s bátorságositására adatott vagyon. Itt a’ bátorság és biztosítás a’ zálogba vevőre nézve olly nagy ’s elágazott, hogy a’visszaválthatási bátorság és biztosság annak gyomrába úgy el van temetve, hogy feltámadásának örvendetes napját csak akkor reméllhetni, ha a’ zálogbavevő kevesebb észszel ’s több lélekismerettel bir, mint az ezer bujósdi ajtót használni akarná. Zálogunk minden inkább, mint a’ fekvőjavak’ olly ideigleni adásvevése, miszerint azok a’ föltételek’ betöltése után előbbeni állapotokban az elzálogositónak visszaadassanak. Ha ezerszer ’s kétezerszer töltetnek is be a’ feltételek, a’ zálog csak a’ zálogbavevő’ kezei közt marad , — vagy port kell kezdeni. — Port kezdeni! — e’ szó elég volna a’ világot sarkaiból kiforgatni. Port kezdeni Magyarországban! magyar procedura mellett, szegénynek gazdag ellen, ősiség pajzsával az átfogások, elcsavarások , huzásvonás ,.... ’s csüggesztő bizonytalanság’ serge ellen ! Pört kezdeni tíz évig, folytatni harminczig, bevégezni ’s az executio , oppositio , appellata , parancsok , ’s több remedium’kinpadján sinyleni idig — ’s igy élet’, vagyon’, ’s mindennek a’mi kedves a’ mi szent, haldoklását szemlélni 50 évig! a’ ki igy él, az sokat élt, ’s örömmel szállhat sírjába, mert hantja fölött az aviticitas’ örök szomorfűzárnyékában fogja emlékét fentartani. — ’S hány ős’ivadéka él illy életet, ’s hal illy halált! — ’S ez élet és halál törvényes, mert törvényes az aviticitas! —törvényesek az utak, mellyeken azt kijátszhatni. — Örökösödés , és adósság’ ügyében már bírunk czélszerű javításokkal , ’s remélljük, e’javitások még szélesbülni fognak. Vájjon a’ zálogok nem lehetnek a’ javításnak olly tárgyai, mint amazok? vájjon ha az aviticitást továbbá is alkotmányunk’ virágihoz számítjuk, nem kell é azt az ártalmas , és igazságtalan gyomoktól ónunk, ’s tisztit—nunk ? — Eljött az idő — ébredjünk !—Lelkes Nagyok! kik százezrek’ ’s milliók’ többletének eszközlésére fel— híva vagytok itt egy kép, tekintsetek rá! Várdany. Országgyűlési szüret. Ollykor gondjaidat vidám örömekre cseréld fel! VIRGIL: A’ törvényhozás’ mély gondiban fáradozó férfiaknak vidám éldeletnapjok volt od. léke; nekem pedig kedvem pattant e’nap’ historicusává lennem. A’ komoly história, melly az egyedi élet’ apróbb jeleneteibe nem bocsátkozik, el fogja azok’ nagy dolgait beszélni , kik jelenleg viszik a’ nemzet’ ügyét, érdemeiket ’s komoly munkálatikat átadja az emlékezetnek, ’s kivált azok,a kik prófétái a’ nemzetnek, felkentjei lesznek; de e’ szüreti mulatságjokról mélyen fog hallgatni. Kapok tehát az anyagon, mellyet csekélységnek látszósága miatt fel nem vesz a’ história, ’s megírom azt épen azért, mert az sem mulatsága , volt, kiknek még mulatságjok is jelentőséggel bír. — Költőileg jobban szeretnek írni, s ímem .