Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-30 / 44. szám

merésze » fölvenni nem kétkedtek. Nem kivánok a’jelen város’ czimerében gáncsoskodni; nem is szándékom a' tra­ditio’szentségét sérteni, azonban őszintén megvallom, hogy azon traditiónak helyes alapját nem találom. Mert mit jelenthet e’szó: „Kecskemét“? talán kecske-járást? a’ kecske hegyi állat; nem szereti a’ mezőt; legalább nem tenyészik a’ lapányon úgy, mint hegyek között; azért nem hihető, hogy azon telep’ lakosai, jóllehet hajdan sokkal több erdejök volt mint most, annyi kecskét tartot­­tattak, hogy azokról a’ hely is elneveztetett volna; in­kább mezőséget szerető ’s több haszonhajtó állatokat, úgymint: szarvas-marhát, lovat, juhot neveltek, miben a’ mostani lakosok hiven ’s okosan követik elődiket. Véleményem szerint e’szó: „Kecskemét“ elváltoz­­tatott név, mire hazánkban sok példát találunk. Mert ná­lunk, kivált a’ németek, igen el tudják csavarni a’ magyar neveket. Nekik Török-Bálint : Túrba!; Budakeszi: Bu­­dikesz; Hamzsabék: Ilanselpeck; Czinkota: Czinkenihal; Csáktornya: Csakathurn ’s a’ t. Szokásban van ez a’ma­gyaroknál is, igy p. o. Visegrádot a’ közember nevezi Misegrádnak, Szegedet Szigetnek (talán jobb is volna igy) Lajosi pusztát Sós­nak, Jász­berényt Birénynek , Örsz árkát Csörsz , vagy Csősz árkának mondja. Messzibb ne menjünk; Czegléd is illy elváltoztatott név, mellynek úgy, mikép mai időben mondatik , helyes jelentése nincs. 11a tekintetbe veszszük, hogy e’ város épen ott fekszik, hol egy hoszszú, Berczelyit lenyúló, hát beszegellik , talán nem képtelenség feltennünk, hogy a’hajdankorban fekvé­sére nézve Szegelet, v. Szeglet volt a neve, Szegletből idő’ jártával lett Szeglet, mellybűl később a’ mostani Czegléd név könnyen származhatott. Elhagyván tehát a’közvélemény által felfogott Kecs­két, már most ezen nyomon tovább megyek, Kecskemét város hajdani nevét keresendő, ’s örülnék rajta, ha azt analógia útján eltalálhatnám. Valamint tehát Czegléd fek­vésérül vette nevezetét, úgy véleményem szerint Kecs­kemét is azon fenéktül, mellyen fekszik, neveztetek el. Kecskemét körül van véve homokkal, még is azon fenék, mellyen fekszik, kemény földből áll. Ezen kemény fe­nék a’ várostul most leginkább kelet ’s dél felé terjed , ’a jóllehet a’ város’ alapjának nagy részét most vagy a’ szelek által oda hajtott homok borítja, vagy azért homo­kos , mivel a’ város’ éjszaknyugoti része nagyon kiter­jesztetett a’ homokra, még is a’ város’ nagy része most is kemény fenéken alapul. Azon fenék sokkal tágasb ’s gyöpösebb lehetett hajdan mint most, ’s úgy tűnhetett szembe, mint egy gyepsziget a’homokok’s erdők között. Azért igen hihető, hogy a’ hely’ kemény fenekéről ré­genné Keményd-nek neveztetett, mibül azután idő’ jár­tával Keménd vagy Kemend keletkezett. És miért ne­m van erre példa! hiszen Kemend vagy Keménd nevű helység Garaui vize’ partján, Esztergom megyében, most is áll. De azt mondhatná valaki: Ára legyen Keménd any­­ayi, mint kem­ény-fenekü telep, de Keméndbül még sem lesz Kecskemét, ha csak a’Kecskét nem teszszük hozzá. Mert lám Kecskemétiül nem messze egy falu áll a’Tisza’ partján; neve Kecske; ezen név kecskérül háramlott reá, tehát Kecskemét’ nevét is kecskérül kell származtatni. Erre bátorkodom felelni, hogy illy származtatás nem­csak alaptalan, de nevetséges is volna; sőt itt megval­lom, hogy ezen a Tisza’ partján alló Kecske helység’ neve vezetett engem gyökerére. Mert, hogy Écs neve­zetű helység Győr megyében kettő is létezik egymás mellett, azt a’ győr- ’s komárom-megyei honfiak jól tud­ják, sőt a’ távolabb-lakók is tudhatják: tehát ha van Écs mai nap is, miért nem lehetne Écske ? hisz Écske csak annyi, mint ha mondanék Kis-Écs, és ha Écske-nek tel­jesebb hang’kedveért elibe teszünk egy k­át,lesz„Kécs ke." Ez nem szokatlan a’ magyaroknál , és épen uffy alakul­hatott Écske-ből Kécske, mint Istva v. Ista Anni, Écs ne­vekből a’ p. hangnak elibe-tételével Pista, Panni, Pécs; ebbül pedig Pécske, azaz Kis-Pécs, m­ellyet a’ ráczok ma Pécskának neveznek. Továbbá, Écs gyökérnek más származata is van; Pest megyében t. i. Écskend , v. mint most iratik , Ecskend , puszta és nagy erdőség a’ váczi járásban. Ezekbül láthatjuk, hogy Écs, Écske, Ecskend, nem üres hangok; hát ha még Becse, Vecse, Becskerek, Szécs, Técs nevek is é­­­s gyökérből származtak ? Minthogy volt Écske vagy Kis-Écs a’ Tisza’ part­ján , ez oda mutat, hogy ott valahol nem messze azon tá­jon, nagyobb Écs­nek is kelle létezni; és valóban úgy látszik, hogy a’már fenérintett kemény-fenekű telep volt a’nagyobb Écs, ’s ekép szár­mazhatott Écs-Kemend, azaz Écs’ keménye Keméndje; idővel tovább változtatva lón: É c­s k­e m­­é­n­d. Mondottuk már, hogy a’ magyar­ eredetű helységek­nek nagyobb részint jelentő neveik vannak, és hogy ée­s gyökér nem üres hang. Kérdés tehát: mi jelentése van Écs gyökérnek? Ha nem­ csalódom, véleményem szerint écs annyit jelent, mint ék, mint latinban: lepor, ornatus. Ha ezt emberre , személyre ruházzuk , úgy Écse vagy Ecse talán annyit jelentene, mint virsvavis, vir ornatus, ein lieber Mann, in hommé charmant; minthogy volt is hajdan Ecse nevű magyar vezér; tegyünk annak egy k-át elibe, lesz Kecse. Továbbá, écs — ék substantivu­­mokbul származnak écses — ékes adjectivum­ok; écses-hill változtatva lehet, ecsés, elibe tett k hanggal kezdve ki­esés; ékesbül pedig változtatva lészen k é­c­s, egy j-t ké­zibe vetvén kéjes, vagy mint most iratik, k­i­e­s, m­elly jelentés többnyire helynek tulajdonítatik. Ezek szerint Écs, ha hely értetik alatta, annyit jelentene, mint kies hely, locus amoenus. Lássuk már, rá illik é Écs nevezet a’ mai Kecsfelv­­év­tre?—Ha igazat akarunk vallani, valóban Kecskemét környéke nincs kellem nélkül. Szinte jól érzi magát az ember, midőn a’ holnokokkal kivergődvén, a’ várost kör­nyékező szólók közé jut, hol minden virít, hol az ipar, a’ jó rend és bőség, első tekintetre is kellemesen lepik meg az embert. Kivált a’ külföldi, kinek már honn­­en verték fejét azon fonák tanulmány­nyal, hogy a’ „Ketschke­­meter Haide" rémitó pusztaság; hol az utas égnél ’s ho­moknál egyebet nem lát; hol egész nap utaztában csep vizet nem talál,— a’ nem várt látvány fölött furcsán bámész­kodik. Oly elfogult külföldi utazó vajmi nagyon mereszti szemeit, midőn jobbról balról hullámzó gabona’ roppant dűlőit látja; minden számtalan legelő juhnyájat barmot, ’s méneseket szemlél; midőn a’ mezőségben , meddig látköre ér, egymást felváltó tanyák sokaságát nézi; mi­dőn azután a’ hosszantartó szólók, mint korlátok , közön andalogva mendegél, ’s azok közül valahára kibukkanván, egyszerre maga előtt egy nagyterjedékű várost lát, akkor elfelejti a’ homokos útat, alig hisz szemének, ’s alig hi­heti el, hogy az legyen Kecskemét, ’s az elhíresztelt Ketschkemeter Haide. Majd a’ városban szabad mozgást ’s rendes polgári életet találván, akkor látja, hogy Kecs­keméten ’s annak mezején nem rablók, mint ő balul hitte, garázdálkodnak, hanem munkás emberek laknak, kik a’ folyóhomok’ árját meg tudták állítani,’s arra kényszerítik, hogy számokra sok gabonát, sok barmot, sok bort, és sok jóízű gyümölcsöt neveljen. Azon utazónak, ki alulról jó, már három mérföldnyi­­rül barátságosan int a’ légbe feltűnő kecskeméti nagy torony­t és jó reménynyel biztatja őt. Ennek megpillan­

Next