Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-09-12 / 74. szám
294 Fesztért és Tanárkyt ragadáki köréből; majd Gombos Imre, Thaisz András és Márton József hunytak el. Ők is becsülettel tölték be literaturánkban választott helyeiket, ’s társaik mindig tisztelettel fogják neveiket emlegetni. Mórunk. (régé.— Társaik. 68. — 70 . számúhoz) Ipart a’ munkakörökben, mint egyszer már említem, csak akkor találunk, ha arra ,ingere is van ; ennek hiánya okozá, miért nem volt ipar a régi korban, mert a’ munkások rabszolgák valanak. és ez okozza a’ jelen szorgalmat; mert kiki a’ mit munkásságával szerez, öntulajdonává leszen , ’s a’ milly mértékben iparkodó, a’szerint láthatja el magát, rendszerint, javakkal, úgy vihat ki magának kisebb vagy nagyobb jóllétet ’s boldogságot. — Azonban a’ javakról, gazdagságról, kereset-vágyról jelenleg is sok és sűrű köde kering az elő ’s balitéleteknek. — A’javakat a’ lét olly lényeges részének vehetni, melly a’ legfőbb figyelmet érdemli meg. Mert vizsgáljuk meg a’ bűnök ’s vétkek’ okait, hallgassuk ki azoknak, kik tömlöczökben fetrengnek, életrajzaikat, tapasztalni fogjuk, hogy a’ javak’ hiánya volt azon kútfő, mellyből a’ legundokabb bűnök eredtek. Szükség kényteti az embereket túllépni az erény ’s igazság’ határvonalin; ha az nem léteznék, a’ vétek legritkább jelenet volna pályánkon. Szükség tehát a’ javak’ forrását, az ipart megnyitni, vagy is erre kellő ingert adni; igy akadályoztatik meg az erkölcstelenség. — ’S a’ műveltség, részint a’ fensőbb, részint a’ köz életre tartozó, mikép éretik el, ha csak nincsenek eszközink, mellyek a’ művelődés’ nemeihez képest, hol több, hol kevesebb javakat kivánnak. —Hogyan teljesítheti a’ polgár kötelességeit mind társai, mind nemzete iránt, ha hiányzik a’ mód magán is segíthetni ? — És azon nemzet , melly szegény, nem zsoldosa ’s adófizetője e másoknak? önállást ’s igy szabadságot csak akkor élvezhet a’ haza, ha ön erejét kifejtve , lehetőleg kiművelve , gazdagon állhat a’ többinek sorában. Különben boldogsága mások’ önkényétől függ ; életét, vagy nem-életét társainak érdeke határozza meg.— Innen az emberek’ azon tulajdonát, miszerint a’ javak ’s gazdagság iránt kissé élénkébb figyelemmel viseltetnek, méltányosnak tartom. Illy emberek minden társaságban a’ legnagyobb tiszteletet érdemlik, mert erőt adnak hazájoknak, föntartva igy ennek tekintetét, önállását, szabadságát ’s boldogságát. Virulást terjesztenek minden körében a’ foglalkozások ’s művészeteknek. Védpasszt nyújtanak a’ vész’ idején, és segélyt azon részokra ’s hiányokra, miket egészen egy honban sem kerülhetni el. — A’ vagyonszerzésnek , a’ jóléten ’s gazdagságon munkálkodásnak e’ szelleme korunkban leginkább mutatkozik, ’s annak mintegy jellemévé válik, mert naponkint jobban ’s jobban átlátják , milly hasznos az, sőt elkerűlhetlenül szükséges, a’ lét’ czéljainak— mellyek a’ milly érdekesek, szintolly nemesek is,— létesítésére.—De egyszersmind nem szűnik meg egy ellenpárt még folytonosan hangoztatni vádjait ezen mindig tovább ’s tovább terjedő ’s erősbülő irány ellen; önzés’, aljasodás’, erkölcstelenség’,’s isten tudná még milly bűnök’ ködébe igyekszenek azt burkolni. Mi az önzést illeti: ez valódi értelmében valamint aljas, úgy igazságtalan is; mert viszonos a’ kötelék a‘ társaság’ tagjai közt; a’ közkötelességektől senki sem vonhatja magát vissza; a’ köz czélra, melly a’ tagok’ boldogsága, ’s mindig tökéletesbülő jólétében áll, mindenkinek szükséges járulni. Innen maga a’ közvélemény, melly előtt hódolnunk kell rang- ’s vagyon-különbség nélkül, eléggé bünteti az illy legszentebb kötelességjökről feledkezetteket, kik egyikével a’ legocsmányabb bűnöknek bélyegzik magokat. De ezen bűnök’ sorába nem tartozik rendszerint azon igyekezet, mellyről följebb szólottam; mellyet, mig önhatárai közt marad, méltán az erény’s legszebb tettek’ kút fejéül tekinthetni; mert valamint általa jönnek létre a’legdicsőbb jelenetek, úgy ellenkezője a’ legszámosb ’s legundokabb bűnöket szüli___Angliát leginkább éri ezen vád; ’s a’ kik beutazták, vagy ha nem is, de jegyzeteket közölnek róla, ritkán mulasztják el szemére vetni ’s neki hiányul ’s hibául említeni speculativ szellemét, melly azonban e’ nagy nemzetnek dicsőségére válik; igy lehet, csak olly erős, önállásu, szabad honná fejlődnie ; igy vala képes olly számos, egész emberiséget boldogító, tökélesitő műveket alkotnia. Bár figyelemmel követnők lépteit, a’ nagy czélhoz bizonyosan közelebb ’s hamarébb juthatnánk. — A’ mostankor’speculativ szelleme és gazdagsága ellen nem mulasztják felhozni ama’ szegénységet is, melly leginkább korunkban olly kitűnőnek látszik. Meg kell vallani, ez az emberi pályán legnagyobb rész, általa hátráltatik a’ tökéletesülés, általa származnak a’ bűnök’ ’s vétségek csoportjai. De kinek tulajdoníthatni ezt? Midőn a’ természet’ legszükségesb következménye, melly az embereket különbféle mértékben ruházta föl ész- ’s erőtehetségekkel; különbféle,—de leginkább vegyületét a’ lelkiereknek más ’s más indulatokkal, p. o. nagyobb vagy kisebb szorgalommal, származtató szüleikről gyermekeikre át. E’ tehetségek ’s indulatok után, egyik nélkülözhetlen eszközül választá magának czéljai’ elérésére a szorgalmat, életének nagyobb részét foglalatoskodva tölti el, a’ legkisebb alkalmat is erősen ragadja meguj meg uj ismeretek’ szerzésire, halad az idővel ’s kortársival és--------gazdag, műveit férfiút, kinek bókol a’ félvilág, vagy legalább boldog embert látunk magunk előtt. Másik, tehetségei miatt sokra nem képes , lelkülete’ következtében kedves, neki a’ henyélés mint dolgozás; a’ dőzsölést, csavargást inkább választja mint a’ szorgalmat, ipart; ’s igy többnyire szűkölködő szerencsétlen válik belőle. — Ez a’ természet’ munkálata. — ’S a’régi korban nem volt őszint így? Talán még nagyobb szegénységről vádolhatnék ; mivel akkor ezrek mellett milliókra terjedt a’ szegények’ száma, holott jelenleg milliók mellett csak ezreket tesznek. — És nem csekély mentségére ’s dicsőségére válik korunknak azon igyekezet, miszerint e’ bajon segítni iparkodik; naponkint intézetek emelkednek kisebbíteni e’ bajt; a’ szegények’ ügye közügygyé vált , mellyen nem segélni szégyen. És nemcsak egy nemzet’ tagjai egyesülnek e’ nagy czélra áldozni kivánólag; még a’ nemzetek is kezet fognak, segítik egymást e’ szép irány felé haladásban. Illy törekvést a’ szép és nemes felé egy kor sem mutathat. Nemcsak ipar, szorgalom, de műveltség ’s felvilágosultság is jellemzik korunkat; mit eléggé tanúsít ama’ számos intézet is, mellyek e’ szép ’s nemes czélra állitvák. A’ régi előítéletek lassankint — bárha fájdalom nem egészen, —tünedezni kezdenek’s nemcsak a’ polgárok , még a’ kormányok is, ha nem is olly tiszta érdekekből, áldozatokra készek, hogy