Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-03 / 45. szám

Mutatvány Horváth Mihály­nak illy czimű munkájából: „A« ipar és kereskedési története Magyarországban «' három utolsó század alatt,st (355d.I.) A’dohánynak külföldre kivitele nem volt ugyan egyenesen eltiltva, de annyira megnehezítve a’bécsi abaldo’ rendszabályai által, hogy egyesek alig állhatták ki vele a’ concurrentiát. Minden magányos, ki dohányt külföldre szállítani akart, az­t csak az abaldotól eszközlött szabad­levél mellett tehette, mi nemcsak a’taksák’s a’ néha he­tekig húzott várakoztatás miatt volt terhes, hanem azért is, mivel illyenkor a’ vevőnek nevét is ki kelle nyilat­koztatni , minek következtében az abaldo e’ vevőket több­nyire magához ragadá; mi annál is könnyebben sikerült neki, minthogy szállításait semmi sem akadályozta. To­vábbá, ha a’szabad-meneti levélen álló öszveg a’ har­­minczadi mérésen pontosan ki nem ütött, a’dohány letar­tóztatott, mi még is e’ czikknél, mellynek súlyát száraz vagy nedves idő változtatja, igen könnyen megtörtént. Az osztrák vámhivataloknak szabadságában állott a’ter­hes kocsikat lerakatni ’s újra fölmérni ’s még a’ köte­­geket is feloldani. Ha a’ kereskedő az útlevélen kisza­bott országairól a’mellék, talán jobb, de szinte oda vivő útra tért, nemcsak dohányát elveszte, hanem pénzbeli bün­tetésre is szoríttatott. Az 1802ki felírásra 1807ben ér­kezett kir. válasz (Acta Com­it. 1802 1.64. Acta Comit. 1807. I. 497.) csak igen tökéletlenül hárítá el ezen aka­dályokat, egyedül azt engedvén meg, hogy a’kellő út­levél ezután akám­elly fiók dohányhivataltól is kérethes­sék ’s harmad nap alatt kiadassák. Mit ezenkívül még a’ Rendek kívántak, hogy a’harminczadi mérések a’hajó­kon tétessenek, az útlevél taksára leszállittassék,’s annak értéke három hónapról, miként eddig divatban volt, ha­tártalan , vagy csak hosszabb időre terjesztessék, meg nem engedtetett. Mind e’ mellett is a’ szükség, mit Eu­rópa e’ kornak elején a’ virginiai dohány kimaradta miatt erezett ’s az ekkor még igen csekély kiviteli vára (más­fél kr. mázsájától) a’ külföldön is nevezetessé tette a’ magyar dohány-kereskedést, az olasz, német birodalmi és németalföldi gyárak többnyire magyar dohányt dolgoz­tak föl; ’s bár az abaldo teljes erővel űzte az egyedá­­rusággal határos munkálatit, 1790 táján egyedül a’ ten­gerpartokon több millió frt folyt be e’ czikkelyért az or­szágba. Ámbár pedig az angol-éjszakamerikai háború’ bevégezte ’s a’ kereskedési viszonyok’ eligazodta után hatalmas vetélytársa jön is e’ czikkelyünknek az ameri­kai dohány, olcsóbbsága’s különösen a’ burnótkészítésre alkalmas volta miatt még is kiállandozta az avvali con­­c­urrentiát, ha egy bal finanezfogás nem történik, mi sze­rint a’statusjövedelmek’szaporítása a’vámok’ fölemelési­ben kerestetvén, a’ dohány’ és if ója időrül időre mindig magasabbra, végre pedig egészen 12 p.­ftra emeltetett; minek azután a’ tilalomhoz hasonló hatása volt: a’ gyá­rak, mik eddig magyar dohánynyal dolgoztak, az angolok által Amerikából kezdek ellátni magokat. Azonban nem sokára bekövetkezett Európának a’ szárazföldi rendszer általi elcsukása az angol áruk elől. Az olasz, német bi­rodalmi s th. gyárak ismét Magyarországra forditák sze­meiket ; de miután ennek doh­ányát a’ magas vámok mód­felett megdrágították, Oltsa ’s Németorszá­g több tartomá­nyai kormányaik által is ösztönöztetvén, nagyobb mennyi­ségben kezdők e’ czikket termeszteni, mi által dohány­kereskedésünk helyre nem pótolható kárt szenvedett. Ké­sőbb a’ dohánykereskedésnek mind az abaldotól, mind a’ vámok’ résziről vetett akadályai nagy részben megszül­­tek ugyan, —­amaz a’nyerészkedéssel felhagyván, ime­­zek pedig koronkint 12 ftról 2, később 1 forintra, 1924ben pedig 20 krra leszállíttatván, de sem az előbbi kedvező körülményeket, mikben a’magyar dohány egészen meg­állapíthatta volna magát az európai kereskedésben, többé visszaidézni—, sem Olasz ’s Németországot dohányve­­teményeitöl a’ miénk javára megfosztani nem lehetett. Azonban mióta igy a’ vára leszállíttatott, még is emel­kedni kezdett a’ dohánykereskedés és növekedni a’ ki­vitel, főleg Olaszországba , úgy annyira, hogy a’ kivitt mennyiség, mi a’ nagy vámok’ idején alig ment 10,000 mázsára, 181­8tól fogva 40,000—6­ O.000re emelkedett (L. Opinio Deput. Cominerc. 1827. 1. 29 és 3dik tábla.) Mi pedig az abaldonak ’s egyeseknek benn az ország­­bani dohánykereskedését illeti: századunk első tizedének vége felé, midőn t. i. künn a’száraz föld’elcsukatása olly keresetté tévé e’ czikkelyt, a’ zsidók nagy tűzzel fogták fel ez ágát kereskedésünknek, mellybe eddig nem ele­gyedtek. Egy messzeágazó társaságot alkotónak , melly több vidéken úgy annyira magához ragadá az első kéz­­béli vételt, hogy a’ szükséges mennyiség beszerzése iránt nem ritkán a’ császári abaldot is zavarba ejtő, ’s kényszerité azt tőle magasabb áron vásárlani. Illy nemű esetek’ többszöri előfordulta a’ dohány’árát igen magasra csigázta , a’ nélkül, hogy a’ termesztő’ haszna növekedett volna. A’ csász. abaldo­t’ visszaélést azon elv’ fölállítá­sa által törekvők orvoslani, hogy a’ kincstári szükség azontúl soha se vásároltassék nyerészkedőktől’. Azért e­­mehetett a’ vám is olly magasra, hogy egyesek, ki nem vihetvén, a’ szükséges mennyiséget az abaldo elől lene foglalhassák. Ezen intézkedés meggátolta ugyan a’ nye­részkedő zsidótársaság’ cseleit, ’s általán az egész do­hánykereskedésre jó hatású leendett, ha egy részről a’ vámok olly igen föl nem emeltetnek,más részről az abal­do’ tiszteinek visszaélései a’ termesztőket nem zaklatják. Azonban a’ dohánynak a’ gabnával együtti drágulása ’s a’ beváltó tiszteknek többszöri csalásai arra bírták a’ cs. dohányigazgatást, hogy 1817ben az eddigi beváltás mel­lett tisztei által, magányosakkali szerződés útján is kezdő a’ szükséges mennyiséget beszerezni. A’ következő év­ben pedig a’ tisztek általi beváltatással egészen felhagy­ván, a’ szállítást csődületmegnyitás által a’ legjutalma­­sabban ajánlkozónak engedő át. Ezen rendelet, miután a’ dohánynak vételét az abaldotól függetlenné tette, meg­könnyítő ugyan a’kivitelt, de annak az országbani beszer­­zését végtelenű­l megnehezítő az abaldo’ szállítóinak uzso­­ráskodása. Ezeknek a’ termesztőkön is elkövetett csalá­sai ’s önkényes árszabások azóta számtalan, a’ kormány­nak is benyújtott panaszokra a­d;­nek okot, más egyesek­nek pedig annyira megnehezítek uzsorás cseleik ’s ala­csony fogásaik által a’ vételt, hogy, ki hasonlókhoz fo­lyamodni nem akart, velők a’ concurrentiát ki nem áll­hatta (L. erről Deyák, Geseh. Darstell, d. orig. Tabak- Hand, von 1817 bis 1822). Egy,az 1827 diki ország­­gyű­lési Rendekhez küld­tt kir. válasz (Acta. Comit 1 S2 ,7 r 1331 és 1893.) által ezen csalók’ cselszövényei meg tiltatnak ugyan , ’s azoknak , ha csíneiket folytatnák , 184­.

Next