Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-03 / 45. szám
Mutatvány Horváth Mihálynak illy czimű munkájából: „A« ipar és kereskedési története Magyarországban «' három utolsó század alatt,st (355d.I.) A’dohánynak külföldre kivitele nem volt ugyan egyenesen eltiltva, de annyira megnehezítve a’bécsi abaldo’ rendszabályai által, hogy egyesek alig állhatták ki vele a’ concurrentiát. Minden magányos, ki dohányt külföldre szállítani akart, azt csak az abaldotól eszközlött szabadlevél mellett tehette, mi nemcsak a’taksák’s a’ néha hetekig húzott várakoztatás miatt volt terhes, hanem azért is, mivel illyenkor a’ vevőnek nevét is ki kelle nyilatkoztatni , minek következtében az abaldo e’ vevőket többnyire magához ragadá; mi annál is könnyebben sikerült neki, minthogy szállításait semmi sem akadályozta. Továbbá, ha a’szabad-meneti levélen álló öszveg a’ harminczadi mérésen pontosan ki nem ütött, a’dohány letartóztatott, mi még is e’ czikknél, mellynek súlyát száraz vagy nedves idő változtatja, igen könnyen megtörtént. Az osztrák vámhivataloknak szabadságában állott a’terhes kocsikat lerakatni ’s újra fölmérni ’s még a’ kötegeket is feloldani. Ha a’ kereskedő az útlevélen kiszabott országairól a’mellék, talán jobb, de szinte oda vivő útra tért, nemcsak dohányát elveszte, hanem pénzbeli büntetésre is szoríttatott. Az 1802ki felírásra 1807ben érkezett kir. válasz (Acta Comit. 1802 1.64. Acta Comit. 1807. I. 497.) csak igen tökéletlenül hárítá el ezen akadályokat, egyedül azt engedvén meg, hogy a’kellő útlevél ezután akámelly fiók dohányhivataltól is kérethessék ’s harmad nap alatt kiadassák. Mit ezenkívül még a’ Rendek kívántak, hogy a’harminczadi mérések a’hajókon tétessenek, az útlevél taksára leszállittassék,’s annak értéke három hónapról, miként eddig divatban volt, határtalan , vagy csak hosszabb időre terjesztessék, meg nem engedtetett. Mind e’ mellett is a’ szükség, mit Európa e’ kornak elején a’ virginiai dohány kimaradta miatt erezett ’s az ekkor még igen csekély kiviteli vára (másfél kr. mázsájától) a’ külföldön is nevezetessé tette a’ magyar dohány-kereskedést, az olasz, német birodalmi és németalföldi gyárak többnyire magyar dohányt dolgoztak föl; ’s bár az abaldo teljes erővel űzte az egyedárusággal határos munkálatit, 1790 táján egyedül a’ tengerpartokon több millió frt folyt be e’ czikkelyért az országba. Ámbár pedig az angol-éjszakamerikai háború’ bevégezte ’s a’ kereskedési viszonyok’ eligazodta után hatalmas vetélytársa jön is e’ czikkelyünknek az amerikai dohány, olcsóbbsága’s különösen a’ burnótkészítésre alkalmas volta miatt még is kiállandozta az avvali concurrentiát, ha egy bal finanezfogás nem történik, mi szerint a’statusjövedelmek’szaporítása a’vámok’ fölemelésiben kerestetvén, a’ dohány’ és if ója időrül időre mindig magasabbra, végre pedig egészen 12 p.ftra emeltetett; minek azután a’ tilalomhoz hasonló hatása volt: a’ gyárak, mik eddig magyar dohánynyal dolgoztak, az angolok által Amerikából kezdek ellátni magokat. Azonban nem sokára bekövetkezett Európának a’ szárazföldi rendszer általi elcsukása az angol áruk elől. Az olasz, német birodalmi s th. gyárak ismét Magyarországra forditák szemeiket ; de miután ennek dohányát a’ magas vámok módfelett megdrágították, Oltsa ’s Németország több tartományai kormányaik által is ösztönöztetvén, nagyobb mennyiségben kezdők e’ czikket termeszteni, mi által dohánykereskedésünk helyre nem pótolható kárt szenvedett. Később a’ dohánykereskedésnek mind az abaldotól, mind a’ vámok’ résziről vetett akadályai nagy részben megszültek ugyan, —amaz a’nyerészkedéssel felhagyván, imezek pedig koronkint 12 ftról 2, később 1 forintra, 1924ben pedig 20 krra leszállíttatván, de sem az előbbi kedvező körülményeket, mikben a’magyar dohány egészen megállapíthatta volna magát az európai kereskedésben, többé visszaidézni—, sem Olasz ’s Németországot dohányveteményeitöl a’ miénk javára megfosztani nem lehetett. Azonban mióta igy a’ vára leszállíttatott, még is emelkedni kezdett a’ dohánykereskedés és növekedni a’ kivitel, főleg Olaszországba , úgy annyira, hogy a’ kivitt mennyiség, mi a’ nagy vámok’ idején alig ment 10,000 mázsára, 1818tól fogva 40,000—6 O.000re emelkedett (L. Opinio Deput. Cominerc. 1827. 1. 29 és 3dik tábla.) Mi pedig az abaldonak ’s egyeseknek benn az országbani dohánykereskedését illeti: századunk első tizedének vége felé, midőn t. i. künn a’száraz föld’elcsukatása olly keresetté tévé e’ czikkelyt, a’ zsidók nagy tűzzel fogták fel ez ágát kereskedésünknek, mellybe eddig nem elegyedtek. Egy messzeágazó társaságot alkotónak , melly több vidéken úgy annyira magához ragadá az első kézbéli vételt, hogy a’ szükséges mennyiség beszerzése iránt nem ritkán a’ császári abaldot is zavarba ejtő, ’s kényszerité azt tőle magasabb áron vásárlani. Illy nemű esetek’ többszöri előfordulta a’ dohány’árát igen magasra csigázta , a’ nélkül, hogy a’ termesztő’ haszna növekedett volna. A’ csász. abaldot’ visszaélést azon elv’ fölállítása által törekvők orvoslani, hogy a’ kincstári szükség azontúl soha se vásároltassék nyerészkedőktől’. Azért emehetett a’ vám is olly magasra, hogy egyesek, ki nem vihetvén, a’ szükséges mennyiséget az abaldo elől lene foglalhassák. Ezen intézkedés meggátolta ugyan a’ nyerészkedő zsidótársaság’ cseleit, ’s általán az egész dohánykereskedésre jó hatású leendett, ha egy részről a’ vámok olly igen föl nem emeltetnek,más részről az abaldo’ tiszteinek visszaélései a’ termesztőket nem zaklatják. Azonban a’ dohánynak a’ gabnával együtti drágulása ’s a’ beváltó tiszteknek többszöri csalásai arra bírták a’ cs. dohányigazgatást, hogy 1817ben az eddigi beváltás mellett tisztei által, magányosakkali szerződés útján is kezdő a’ szükséges mennyiséget beszerezni. A’ következő évben pedig a’ tisztek általi beváltatással egészen felhagyván, a’ szállítást csődületmegnyitás által a’ legjutalmasabban ajánlkozónak engedő át. Ezen rendelet, miután a’ dohánynak vételét az abaldotól függetlenné tette, megkönnyítő ugyan a’kivitelt, de annak az országbani beszerzését végtelenűl megnehezítő az abaldo’ szállítóinak uzsoráskodása. Ezeknek a’ termesztőkön is elkövetett csalásai ’s önkényes árszabások azóta számtalan, a’ kormánynak is benyújtott panaszokra ad;nek okot, más egyeseknek pedig annyira megnehezítek uzsorás cseleik ’s alacsony fogásaik által a’ vételt, hogy, ki hasonlókhoz folyamodni nem akart, velők a’ concurrentiát ki nem állhatta (L. erről Deyák, Geseh. Darstell, d. orig. Tabak- Hand, von 1817 bis 1822). Egy,az 1827 diki országgyűlési Rendekhez küldtt kir. válasz (Acta. Comit 1 S2 ,7 r 1331 és 1893.) által ezen csalók’ cselszövényei meg tiltatnak ugyan , ’s azoknak , ha csíneiket folytatnák , 184.