Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-10 / 82. szám

82. száva 1840.Pest 9 October 9 10. A 9 dimántuli ref. főiskolát érdeklő szózat Borsodból. A’ főiskolát Pápáról Komáromba mozgató eszme úgyszólván általányos hatású az egész magyarhoni ref. felek közt. Mind az, ki Pápát’s Komáromot ismeri; mindaz , ki amannak ’s vidékének arra, hogy tőle nagyot várhassunk, árvult sorsát, imennek pedig ’s körének olly vállalatra, melly főiskolát nemcsak tengethet hanem virágoztathat is , biztos reménynyel dús helyzetét egybevetni képes; mindaz, ki olly közhasznú intézetnek emelkedését elfogultságnélküli szívvel óhajtja: lelkesüléssel fogta fel annak mostani álláspontjáról leendő mozdulása’ hírét. Nem is éretlen kivánság ez, nem futó gondolat, nem lepkeszárnyon ingó tünemény. Régen vajúdik már ezen eszme szóban ’s gondolatban, régen várja mint jobb jövőt ígérő álom, valósulása’hajnalát. Csodáé tehát, ha a’szép reménynyel mosolygó indítványra támadt benső örömem’ hevétől megkapatva, midőn nem szavazhatok a’ szavazókkal, legalább szózatot emelek a’távaiból, nem az indítvány’ ügyét támogatandó, mert arra a’ gondolni, ítélni’s választani tudó nemes közönségnek szüksége nincs, hanem tudatni kívánó, milly kész vagyok 30 ’s több mérföldről is örülni ez üdvös indítványnak , ama’ kislelkű önzést nem ismerő kebelből örülni tudó örülőkkel. Minek örülök ? elfogultság nélkül mondhatom: a’ közjónak. Mit reménytek? semmit, csak közjót. Nincs is előttem más számítás, nincs semmi ollynemü ok, miilyen a’főiskolát mint hasznos vendéget kereke’ kiszedésével’s kocsisa’ leszédítésére törekvéssel marasztaló pápai egyház’ némelly tagjainak fejében van *). Illynemű gyanú nem érhet még gyermekeimre nézve sem. Mert lakásom jól rendezett anya- ’s főiskoláinktól környezve, a’ miskolczi jeles Lyceumtól, hol két fiam tanul, csak négy, Debreczentől hat, ’s Pataktól hét mérföldre van. Keblem’ jelszava tehát egyedül közjó, mire ha sasszárny nem adatott, féreg-nyüzsgéssel is szeretek valamit lendítni. Ír nyilatkozásom előjegyéül legyen azon meggyőződésemnek, mellyből szólani indulok. A’ főiskolának, mostani helyéről Komáromba leendő áttételét mind anyagi mind szellemi tekintetben nyereségesnek tarthatni. A.) Anyagi tekintetből. Ugyanis: 1) A’főiskola közelebbről az egyházi kerületé, távulabbról az egész hazában létező ref. felekezeté lévén, az annak anyagi léteit adó ’s fentartó közönség méltán kívánhatja, hogy az a nagy többségnek mind fáradságot mind költséget kímélő s kedvező helyen , vagy is magyar rövidséggel szólva: keze’ ügyében legyen. ’S Pápát Komáromnak már maga ezen igazságos követelés utána sorozza. Mert azt, néhány kert alatti apró egyházat kivéve, öt - hat mérföldnyire más felekezetű ’s nem is magyar ajkú faluk környezik. Délnyugat felé különösen egyházaink egy mérföldön túl nincsenek, ’s az itt megszakadt lánczszem Stájerhonba enyészik. Vasban éjszaknyugat felé szemenkint találtató 8 vagy 9 ref. egyház 12—15 m.földre esik. Délfelől az 5—6 mérföldre lakó éjszakbalaton-partiaknak ’s az egyházkerület’erre fekvő nagy részének, veszélyes Bakony’ hegyvölgyein *) ’s a’ délpartiaknak még azonfelül a’ gyakran hűtelen barátsági Balaton’ hátán **) hajón ’s ritkán régen lehet csak nagy kerülés nélkül Pápára jutni. Már Veszprém megyének nagy része, valamint Fejér, Somogy és Tolna jóval is kisebb , vagy csak annyi fáradsággal, de sokkal kevesb bajjal’s talán költséggel is mehet Komáromba. De tekintetet érdemel a’ komáromi vidéknek dunán-inneni, túli és dunaközi számos ref. egyházzal biró része is. Nemkülönben a’ Garan v. Barsvidéki vallásszerető,jámbor,buzgó egyházak is szeretetre méltó, szíves lakosaikkal, kik a’ pápai iskolától 14— 20, a’ komáromitól 7—13 mérföldre esnének. — 2) Komáromot népes , tapasztalásom szerint jólétre tehetőség’s akarathiányt kevésbbé szenvedő egyházak ’s birtokosak övezvén, ezek a’ keblökbe vonult iskolát ollynemü adományokkal, mikre az embernek minden szellemi táplálék mellett is mulhatlan szüksége van, közelről inkább’s nyomadékosabban segíthetik, mint a’ pápai környék majd mindene’ föláldozásával. — 3) A’ komáromi egyház’ népessége, tehetősége, az iskola’ anyagi jóllétére igen sok’s biztos reménynyel ajánlkozik. Ötezer lélek ugyanis — és igy ötször annyi mint Pápán, — ha csak annyi jót szándékozik is ezközölni, mennyit a’ pápaiak, noha nyögésig beléfáradva, még jelenleg is tesznek, 40 szegénysorsú tanulónak nyithat élelmi tápot. Igenismert a’ pápai, alig ezer lelket számláló, egyház , hogy több, szinte erejét kimerítő, áldozati közt e’ tiszteletérdemlő jótékony buzgóságát el ne hallgassam, még ezelőtt 25 évvel öt alosztálybeli rendes iskolatanitót ’s tizenkét énekes tanulót házankinti főzetésbül meglehetős asztallal táplált. De földünkön, melly körül változva újuló ’s fogyó hold udvaros kíséretével hónapos fordultában , változó ’s fogyó lévén nemcsak egyes emberekben , de emberekből álló egyesületekben is a’ buzgóság’ lelke, mint forró viz a’ behamvadt tűz után , úgy itt is lágy meleggé jön a’ sírbaporlott ’s tettel inkább mint szájjal heveskedő pártfogók’ kihunytával, a’ jótékonyság’ lelke. ’S most a’ csak éhenhalástól alig mentő tápot az egyházi tagoktól csupán nyolcz tanuló nyeri. Azok is minden estvétől reggelig e’válasz után sóhajtó kérdéssel álmodozva: vájjon a’ kik adtak mára, adnak é holnapra ? nem egyszer kétszer napot nap után a’ Toldy Miklósról szóló regekint, tengve morzsolnak le. Most Komárom uj erővel s *) Tahin költött hir:—vajha az volna !—hogy a’pápai egyház’ tagjai közül N. N és N. N. urak, boldogult nemeskeblü Kazay úrhoz, utólsó órájiban elmentik, őt arra birandók, hogy 50 ezer finyi kegyes hagyományát egyedül s kizárólag csak a pápai főiskola’ sajátjává tegye végrendeletében. ’S hire van, hogy e’ csűrcsavarási fogást, a’ prókátri jövendőt már stt látni képtelen jámbor öregen a’ két N.N. azon ünzési zelusból követte el, hogy igy a’ főiskola, mint tolla vesztett madár tovább nem szállhatván, nálok maradni kényszerüljön. 1822 ben, ha jól emlékezem, a' pápai 8dik vágy’ islogiai osztály’ igen munkás ifjú tanitóját Csik Pétert a’ városlődi parton lerohanó székén, kerék alá sodorván, összezúzott fejjel ’s alig pihegő életjelenséggel emelteték föl. **) Láczai Szabó Zsigmond ur’ szomorú esete az ujságlapokból tudva van. — Illy nemű törtéletek, a’ pápai utón nem ritkák.