Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-27 / 25. szám

író latok , egy a’ miénktül külön nemzetiség’ táplálóivá, (mert azt csaknem fogja vitatni Hl. ur, hogy az a’tót hitszónokok’ negyedik hitágazata) ha illy, nem akarom mondani, mi czélzása, vad tirádák’ műhelyéve, ha ábrándos’s következésiben tán veszélyes panszlavismus’ orgánumává, ha hon’—’s nemzet—sértő kifakada— sok’ gyárhelyévé lettek, ’s ha ezt nem egy teszi, de társaság, nem is történetesen egy, de egymásután következő nyolcz évben , akkor engedje meg Hl. ur hogy érdeme szerint dorgáltassék még akkor is , midőn a’ botrányos munka’ kiadásában közvetlen részt nem vett. Ismétlem: csákó ’s nem más számon veendő, mert a’ munkát 8 évi elnöksége teremté, szellemadása ihletéssel tölté. — illy hangok előtte Lőcsén nem valónak hallhatók! Ne is mondja, hogy a’ munkák nem eszmékre, de csak nyelvre nézve királtatának mert az nevetséges. Botrányos dolog minden nyelvbeli csin mellett botrány marad, ’s különösen én nyelvszépségekig hatni nem tudván, csak a’botrányt láttam. Legyen kárhozatos szellemi iránynak orgánuma bármelly nyelv , az irány kárhozatos marad. Ne is mondja, hogy annak idejében roszaló szózatit hallató az illy munkák ellen, mert mi azt elhinni nem fogjuk, ’s ha elhinnők is, ismét csak nevetséges lesz Hl. ur, ki a’ munkát roszalni el nem mulasztó ugyan, de mind a’ mellett bírálaton keresztül bocsátó, ’s tán hogy irt adjon az ejtett sebre, az emlékkönyvbe örök emlékezetül beírató, mert hiszem nyelvbeli előadása megérdemlé! — Egykor Székács ur’ elnöksége alatt az eperjesi magyar társaságban munka olvastaték föl , melly roszalását fejezte ki, hogy ‘a’ Garasos-tár’ első száma már eltiltatott. Az elnök nemcsak roszalását fejezte ki, de bírálat alá sem bocsátó a’munkát 's róla még a’jegyzőkönyvben sem akart említést tétetni. Ez legjobb módja az illy eltérések’ rendreigazitásának, ’s különösen a’ lőcsei prof. ur, kit tanitványt, — ha kiveszszük a’ jelesb magyar ifjakat ,—szeretnek , egy komoly szóval elintézheté az egészet, melly ha siker nélkül marad, felteszek róla annyit, találhatott más czélszerű eszközt. Ne álljon elő azzal , hogy soha ki nem ejté a’ “panszlavismus“ szót; tótosítási törekvése a’ panszlavismus neve nélkül is vétkes marad. Ne adjon olly nagy nyomadékot annak, hogy a’ könyvet nem irta,’s nem censurálta , hogy közvetlen részt kiadásában nem vett. A’ munka kinyomatása örvendetes tünemény volt annyiban , a’ mennyiben felfedözött előttünk olly dolgot, mellyet a’ nagy közönség előtt megpendíteni Szatócsnak szintúgy, mint minden másnak hazafiui kötelessége volt, ’s mellyet, nem ugyan Szatócs, mert hatásköre annyira nem terjed—de az efféle eszméket meggondoló ’s a’ hon’igaz javáról jobban mint III. ur gondoskodó férfiak,el is fognak intézni.Ne tolja az egészet tanitványira, kik az ő nyomdokin indulnak olly jelesen, hogy máris rebesgetik a’„qualis actio, talis reactio“ szavakat, holott a’kedves tót nyelvre még semmi országos csapás nem esett.Ha egykor „a' fokosnak fénykorában“, hol nemzeti literaturánk elhanyagolása’ időszakában csak Rontó Pál’vagy a peleskei nótárius’ olvasása volt napirenden a’ latin nyelvbeni tanulással megbarátkozni nem tudó magyar tanuló ifjúság elzengte unott nótáját: „miért tanuljak? van apámnak annyi hogy délek belőle, ha igy jószívű durvaságban ’s szándékos tudatlanságban betyárkodott: a tanitokat okozni nem lehete, kiket ha türelemmel is, de nem mindenhatósággal áldott az ég. Ha igy most is, egykét Jaroslaw, vagy Samoslaw, v.bármi nevű ,panszlávi utczán útfélen zajongná tótosodási nótáját, megkívánnék ugyan , hogy rendre utasittassék, ’s a’tanítót senki sem okozná. De ha szabályzati társaságban, mellynek elnöke bokros érdemű ’s nagy kiterjedésű tudóssága, közhasznú ’s nagyhatású munkássága miatt köztiszteletben álló professor úr , az hangzik: “Legyünk szlávok 11, midőn köz anyánk a’ haza százados viharok után , midőn a’ kor’ szüksége azt kívánja hogy magyarok legyünk ; ha ott gyalázatos apostatának hirdettetik az, ki elpártol szláv anyai nyelve’ hangjaitól; ha azok nyomtatva, országszerte kürtöltetnek , hallgasson az ki rokon lélekkel bír,én ha atyám vagy testvérem volna is, ki hasonlót merészel , a’ hallgatást bűnnek tartanám , — ’s fenn hangon hirdetném , hogy ovassék a’ reményteljes ifjúság erőpazarlástól ábrándos czél felé , mert erőre , egyesített erőre nagy szükségünk van, ha haladni akarunk. — a’ mondottakból mindenki megítélheti, miképen áll HL úr’ ügye. Szavaimnak szeretnék itt véget vetni, de nem lehet. Kötelességem gyanusitásit ’s rágalmait viszszautasitani. — Ő egyenlő fegyverreli harczot ígért, ’s máskép cselekszik; pedig az igazság’ tanítójának szájában hazug szó kétszeresen utálatos. Erkölcsiségét ’s becsületét én czikkemben sehol nem támadom meg. Mondám, hogy a’szellem, melly társaságában fejük, gonosz irányú ,’s legkeményebb két kitételem: hogy „rosz szolgálatot tesz a’ hazának ha tanitványiban elfojtja a’ nemzeti érzést ’s őket igy a’haza’ közügyétől elidegeníti“ ’s a’ második, hogy ,m illy tetteiért vegye el méltó díját, ha az a’ haza’ megvetése volna is.“ — Tán keményebben szóltam mint kellett, tán nem. Ítélje, ki a’ dolog’ helyzetét ismeri. ’S meglehet, ő azt mind meggyőződésbül teszi, meglehet szándéka ártatlan, mit említek is , állását sajnálva, ’s legjobb szívből kijelölve az utat, mellyen hibája javítható. Ha annál keményebbet talál , jelentse ki. Erkölcsiségét nem támadáta meg. De ő vitánknak nemtelen irányt adott,’s azt a’ legsértegetöbb személyességekig aljasítá , ’s ön érdemét vitatva rám minden erkölcsi szennyetlen. Szemében irigy , rágalmazó, dühös, szeretetlen álarczos lovag vagyok, ki fegyverével Hl. urat önelégültségéből ’s nyugalmából felriasztja; szeretetlen és lélekismeretlen bajnok, minden logica nélküli czivódó, kit irigysége , gyülölsége ’s rágalomkórsága gyanúsításokra indíta ; felbujtásai és szeretetlen , kíméletlen megtámadásai által a’ viszálkodás magvait hintegető , gonosz, félszeg , embertelen és hihetőleg fiatal ember, ki álarcz mögűl megpróbált férfiak’becsülete után leskődik, kiál. ur’ fejét tűzte ki gonoszsága’ czéljául, kinek a’ keresztyén erkölcstanból leczkét kell tartani, miként fékezze szenvedélyit, miként szerezzen magának ’s ügyének barátokat, kinek a’ mennyei atya bocsásson meg, mert nem tudja mit cselekszik — Amen!“ Ez bűneim lajstroma. Kövessem- e Hl. ur példáját ’s vitassam jelességimet ? rá fenjem-e az erkölcstelenség’minden szennyét, hogy hozzá képest angyaltiszta legyek, mit ő tenni megkísértett ? vagy bibliai mondatokból emeljek bástyát magam körül, mellyhez senki ne férhessen? Nem ! azt tenni nem fogom, mert még a’ farizeusi színtől is irtózom. —lege következik) tezerkeszti Melineczy. — Nyomtatja angol gyors—sajtón Trattner-fi Karolyi úri utcza 463.