Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-07-10 / 55. szám
55 szám* Pest, Julius IO. 1841. Aas úrbéri rendezésről. Azt mondják: Magyarországban az úrbéri megváltás kor’ kivánata, kor’ szüksége,’s olly érett eszme, mellynek tettleg életbeléptetése, bár kényszerítve is, már nem időelőtti. Némellyek a’ valósítás’ módjáról készitnek terveket; mások a’ halasztgatásban majd el nem hárítható veszélykitörés’ okát lelik; mások ismét honunk’ szellemi ’s anyagi emelkedhetését a’ megváltástól, mint egyedüli föltételtől, függesztik fel. Lehet, hogy részszerint mindegyiknek igaza van. Korszerűen’ megváltásnak kényszerítő törvénynyel eszközlése, nem vitatom; valamint azt sem: érett eszme ’s kényszeritett végrehajtás mikép férnek össze?. Azonban hogy üdvös a’ megváltás, ’s üdvös általjában a’ honi földművelésre, üdvös a’ tulajdon-bizhatási képességgel e’ részben is már törvényesen felruházott földmivelő népre nézve , az világos, mert az 1840d. törvény megengedi, hogy hasznos egy iránt jobbágyra ’s földes urra nézve , a’ lelkes ifjabb Bezerédy István’ nyomásan világos és kézzel fogható taglalásiból az is megérthette , ki magával máskint nem tuda számot vetni. De mikor jött ’s jó el az idő , mellyiben a’ földműves ipart jelenleg terhelő bajnak e’javasolt orvossága kényszeritett bevétellel, jobb szolgálatot tegyen, mint bátrány (Bismuth) nemrég a’cholerában, addig biztosan ki nem számíthatni, mig a’hatalmasb földesurak folyvást szerzik össze a’ falukat és uradalmakat, mellyek’ lakosai talán magok is képesek ’s készek leendettek a’ vételi summát magoknak megváltására összeszerkeszteni; mig más földes és nem földes urak, magányosak és publicisták a’ nemzeti bankból kiáradandó váltsági pénzbőségtől inkább irtóznak , mint a’ földhöz ragadt pénztelen szegénységtől, mellyet teljes értékben tanultak megszokni, ’s még sem szokhattak meg ; mig a’jobbágy ma is készebb huszas kamatra százat fölvenni, mint százat hatos kamattal öregségének ’s örökösinek jólétére biztosan elhelyezni. — Akármint légyen ez: jó, ha fölötte előre surlódnak az elmék; jó, ha nem fogunk mindig Epimetheuszszal post factum sapere. De nem felejthetjük , hogy az úrbéri öszveg, melly megváltható lenne, a’ hon’ nagyobb felében még mind rendezetlen , összekeverten a’ majorsági földdel, sok öreküdéssel is alig válogattathatik ki. Hogy rendezetlen, elkülönzetlen ’s adómentes birtokkal összezavartan álló úrbéri birtokot nem válthatni meg, úgy hiszem, más is igy érti; ’s hogy a rendezés ’s elkülönözés’ munkája többször rendkívül nehéz munka, (t. i. a’ nem palliativ,) csak az nem érti, ki nem próbálta. Ki a’ czélt akarja , kell akarnia annak eszközét is. Mig tehát a’ megváltásnak módja felett többen elmélkednek , igazán korszerű volna az úrbéri rendezésnek még mindig előforduló akadályból, nehézségiről, kétségbről ’s ezek’ elhárításáról a’ nyilvánosság’ jótékony szárnyain bővebben közlekedni ’s eszméket cserélni. — Ha a’ megváltás’ boldog reményének valósithatására nem állna is az úrbéri rendezés úgy, mint kapu, mellyen a’ megváltatok ’s váltottak’ szabad köztársaságába juthatni; ha soha megváltás nem czéloztatnék is, úgyis sürgető szükség már, mind a’nem-urbéri, mind az úrbéri birtokok rendezése. A* családok megnépesültek, a földbirtok megszűkült, a’ határnélküli közösek eltűntek, az előbbi gondatlanság gondja riadt fel; a’féltékenységbel érkezett közbirtokos társak, osztályos vérek, földesürő ’s jobbágy közzé ; a’ földfeletti villongások, versengések napirenden vannak. Ki ki akarja tudni, mi az övé külön. Ur és szegény egyiránt érzi a’ jog ’s annak megfelelő kötelesség’ szabatlansága’ önsúlyát. — Tehát rendezni kell. Foganatosítni kell az 1836diki törvényt. Le kell küzdeni az akadályokat. És ha eddig a’ nyilvánosság’ hatos eszközei, a’ folyóiratok, a’havi,heti ’s napilapok jó szolgálatot tőnek arra, hogy az uj törvény’ alkalmazásában bábért épitni nem hagyának , miért ne közölnék általa értelmi kétségünket a’ hon’ egy zugának lakosi, a’ szellemileg közlekedni kész más táji honfiakkal? — Midőn újabb időkben annyira nőtt a’ zavar minden fajú földbirtokban, midőn alig van határ, mellyet az uj törvény az általa szabott rendben talált volna; midőn azon uj törvényben az illető felek’ legalább egyike mindig fontos érdekét leli pártoltatva : miért van, hogy a’ törvény’ kihirdetése óta leolyt négy éven át olly gyéren hallhatni bevégzett úrbéri rendezésekről? miért hogy az elkezdettek hanyagul folynak ’s folyamatjokban fennakadnak? — A’rendezésnek terhes nehézségei’s a’ rendezésről szóló törvénynek homályos helyei vannak, mellyek az 1840. törvényalkotáskor már felfedezve lehettek, de könnyítést ’s világositást nem nyertek. Ezeken akad fen legtöbbször a’ munka’ folyama. A’ minden határnak saját helybeli gátló körülményein kívül, mellyek számosak lehetnek , legközönségesb nehézség az úrbéri rendezésben az, hogy sem jobbágy nem tudják voltakép: mi tisztán úrbéri? mit és mennyit kíván a’törvény úrbérinek ’s rendezés’tárgyának tekintetni? Ha tudják is átaljában, hogy úrbéri mind az, mi a’ teréziai urbér’ lajstromába, mint ollyan , bejegyeztetett; mind az mi idő’ folytával urbéri törvényes szerződés’ útján ollyanná lett, ’s adó’alapjául szolgált, még sem tudják alkalmazva: úrbéri-e az azon telek, melly a’ régi urb. lajstromból csak azért maradt ki, akkori elv szerint, mert nemes jobbágy vagy zsidó lakta , ha folyvást ’s ma is jobbágytelek; bár közadót nem viselt? (Illy nemes jobbágyi telek számtalan.) ; b) azon telek, mellyet csak ideiglenes zálogos birtokos’ kezéből jegyzettek a’ régi lajstromba, ha örökös tulajdonosa kiváltván , később maga ülte r meg, ’s azóta adómentes, mint volt 1774. év előtt is? c) Milly fontosságú , a’régi urbér’ behozatalokon állapot’ nyomozásában , az akkor készült urb. lajstromba foglalt telkek azonitásában (identificatio), melly pedig gyakran igen elevent ér, ’s fontos érdekeket hozhat zavarba — élő tanuknak törvényesen csak 60 évrül bevehető bizonyságtétele 1774—5d. évekről, minthogy azon korról kell bizonyitni? És mik azon urb. törv. Xdik czikkje 6 §a g. pontja alatt érdeklett „más segéd adatok“, mellyek a’ nyomozásra *) Sit veniaverbe. E’ csinos kis franczia szót gyér (guere) csekély, ritkas értelemben magyar literatorok is használván, merészlém használni; elfér a'többi onnan honosított közt, mint bölcső, harang, mécs ’stb. (berceau, harangue, mneche), mellyeket szinte a- franc/,iáktól kölcsönzőnk, — vagy, ha úgy tetszik, tőlünk a’ francziák.