Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-07-10 / 55. szám

55 szám* Pest, Julius­ IO. 1841. Aas úrbéri rendezésről. Azt mondják: Magyarországban az úrbéri megváltás kor’ kivánata, kor’ szüksége,’s olly érett eszme, mellynek tettleg életbeléptetése, bár kényszerítve is, már nem időelőtti. Némellyek a’ valósítás’ módjáról készitnek terveket; mások a’ halasztgatásban majd el nem­ hárít­­ható veszélykitörés’ okát lelik; mások ismét honunk’ szellemi ’s anyagi emelkedhetését a’ megváltástól, mint egyedüli föltételtől, függesztik­ fel. Lehet, hogy rész­­szerint mindegyiknek igaza van. Korszerűen’ megváltásnak kényszerítő törv­­énynyel­ eszközlése, nem vitatom; valamint azt sem: érett eszme ’s kényszeritett végrehajtás mikép férnek össze?. Azonban hogy üdvös a’ megváltás, ’s üdvös általjában a’ honi földművelésre, üdvös a’ tu­­lajdon-bizhatási képességgel e’ részben is már törvé­nyesen felruházott földm­ivelő népre nézve , az világos, mert az 1840d. törvény megengedi, hogy hasznos egy­­ iránt jobbágyra ’s földes urra nézve , a’ lelkes ifjabb Bezerédy István’ nyomásan világos és kézzel­ fogható taglalásiból az is megérthette , ki magával máskint nem tuda számot vetni. De mikor jött ’s jó el az idő , melly­­iben a’ földműves ipart jelenleg terhelő bajnak e’java­solt orvossága kényszeritett bevétellel, jobb szolgá­latot tegyen, mint bátrány (Bismuth) nemrég a’chole­­rában, addig biztosan ki nem számíthatni, mig a’ha­­talmasb földesurak folyvást szerzik össze a’ falukat és uradalmakat, mellyek’ lakosai talán magok is ké­pesek ’s készek leendettek a’ vételi summát magoknak megváltására összeszerkeszteni; mig más földes és nem földes urak, magányosak és publicisták a’ nemzeti bankból kiáradandó váltsági pénzbőségtől inkább ir­tóznak , mint a’ földhöz­ ragadt pénztelen szegénység­től, mellyet teljes értékben tanultak megszokni, ’s még sem szokhattak­ meg ; mig a’jobbágy ma is készebb hu­szas kamatra százat fölvenni, mint százat hatos kamat­tal öregségének ’s örökösinek jólétére biztosan elhe­lyezni. — Akármint légyen ez: jó, ha fölötte előre surlódnak az elmék; jó, ha nem fogunk mindig Epi­­metheuszszal post factum sapere. De nem felejthetjük , hogy az úrbéri öszveg, melly megváltható lenne, a’ hon’ nagyobb felében még mind rendezetlen , összeke­verten a’ majorsági földdel, sok öreküdéssel is alig válogattathatik­ ki. Hogy rendezetlen, elkülönzetlen ’s adómentes birtokkal összezavartan álló úrbéri bir­tokot nem válthatni­ meg, úgy hiszem, más is igy érti; ’s hogy a­ rendezés ’s elkülönözés’ munkája többször rendkívül nehéz munka, (t. i. a’ nem palliativ,) csak az nem érti, ki nem próbálta. Ki a’ czélt akarja , kell akarnia annak eszközét is. Mig tehát a’ megváltásnak módja felett többen elmélkednek , igazán korszerű vol­na az úrbéri rendezésnek még mindig előforduló aka­dályból, nehézségiről, kétségbről ’s ezek’ elhárítá­sáról a’ nyilván­osság’ jótékony szárnyain bővebben közlekedni ’s eszméket cserélni. — Ha a’ megváltás’ boldog reményének valósithatására nem állna is az úr­béri rendezés úgy, mint kapu, mellyen a’ megválta­tok ’s váltottak’ szabad köztársaságába juthatni; ha soha megváltás nem czéloztatnék is, úgyis sürgető szükség már, mind a’nem-urbéri, mind az úrbéri birtokok ren­dezése. A* családok megnépesültek, a földbirtok meg­szűkült, a’ határnélküli közösek eltűntek, az előbbi gondatlanság gondja riadt fel; a’féltékenység­bel ér­­kezett közbirtokos társak, osztályos vérek, földesürő ’s jobbágy közzé ; a’ földfeletti villongások, versen­gések napirenden vannak. Ki ki akarja tudni, mi az övé külön. Ur és szegény egyiránt érzi a’ jog ’s annak megfelelő kötelesség’ szabatlansága’ önsúlyát. — Tehát rendezni kell. Foganatosítni kell az 1836diki törvényt. Le kell küzdeni az akadályokat. És ha eddig a’ nyil­­ván­osság’ hatos eszközei, a’ folyóiratok, a’havi,he­ti ’s napilapok jó szolgálatot tőnek arra, hogy az uj törvény’ alkalmazásában bábért épitni nem hagyának , miért ne közölnék általa értelmi kétségünket a’ hon’ egy zugának lakosi, a’ szellemileg közlekedni kész más táji honfiakkal? — Midőn újabb időkben annyira nőtt a’ zavar minden­ fajú földbirtokban, midőn alig van határ, mellyet az uj törvény az általa szabott rendben talált volna; midőn azon uj törvényben az illető felek’ leg­alább egyike mindig fontos érdekét leli pártoltatva : miért van, hogy a’ törvény’ kihirdetése óta le­olyt négy éven át olly gyéren­­ hallhatni bevégzett úrbéri ren­dezésekről? miért hogy az elkezdettek hanyagul foly­nak ’s folyamatjokban fennakadnak? — A’rendezésnek terhes nehézségei’s a’ rendezésről szóló törvénynek homályos helyei vannak, mellyek az 1840­. törvény­­alkotáskor már felfedezve lehettek, de könnyítést ’s világositást nem nyertek. Ezeken akad fen legtöbbször a’ munka’ folyama. A’ minden határnak saját helybeli gátló körülmé­nyein kívül, mellyek számosak lehetnek , legközönsé­­gesb nehézség az úrbéri rendezésben az, hogy sem jobbágy nem­ tudják voltakép: mi tisztán úrbéri? mit és mennyit kíván a’törvény úrbérinek ’s rendezés’tár­gyának tekintetni? Ha tudják is átaljában, hogy úr­béri mind az, mi a’ teréziai urbér’ lajstromába, mint ollyan , bejegyeztetett; mind az mi idő’ folytával urbér­i törvényes szerződés’ útján ollyanná lett, ’s adó’alap­jául szolgált, még sem tudják alkalmazva: úrbéri-e az azon telek, melly a’ régi urb. lajstromból csak azért maradt­ ki, akkori elv szerint, mert nemes job­bágy vagy zsidó lakta , ha folyvást ’s ma is jobbágy­telek; bár közadót nem viselt? (Illy nemes jobbágyi telek számtalan.) ; b) azon telek, mellyet csak ideig­lenes zálogos birtokos’ kezéből jegyzettek a’ régi lajstromba, ha örökös tulajdonosa kiváltván , később maga ülte­ r meg, ’s azóta adómentes, mint volt 1774­. év előtt is? c) Milly fontosságú , a’régi urbér’ beho­zatalokon állapot’ nyomozásában , az akkor készült urb. lajstromba foglalt telkek azonitásában (identificatio), melly pedig gyakran igen elevent ér, ’s fontos érde­keket hozhat zavarba — élő tanuknak törvényesen csak 60 évrül bevehető bizonyságtétele 1774—5d. évekről, minthogy azon korról kell bizonyitni? És mik azon urb. törv. Xdik czikkje 6 §a g. pontja alatt érdeklett „más segéd adatok“, mellyek a’ nyomozásra *) Sit veniaverbe. E’ csinos kis franczia szót gy­é­r (gue­­re) csekély, ritkas értelemben magyar literatorok is használván, merészlém használni; elfér a'többi onnan honosított közt, mint bölcső, harang, mécs ’stb. (berceau, harangue, mneche), mellyeket szinte a-­ franc/,iáktól kölcsönzőnk, — vagy, ha úgy tetszik, tő­lünk a’ francziák.

Next