Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-09-18 / 75. szám

95. szám Pest, September* IS 1841. Becstelenités és büntetése­ A’ becstelenités , (rágalom, gyalázat) olly vétek , melly által valakinek jó hírneve vagy becsülete szó­val, írásban, vagy ezekkel egy értelmű jelekkel (fes­téssel , tagjártatással) r­o­s­z szándékbal sértetik. Büntetése : nemesek közt 100-, polgárok közt hason­­lag 100- , nemtelenek közt Kittonics szerint (9d. feje­zet , 20. 1.) 20 ftban határoztatik, a’ gyakorlat azon­ban főtörvényszékünk példája után helyesbnek tartja a’ nemtelent pálcza-ütésre ítélni még akkor is,ha ne­mest rágalmaz. A’ birság’ 2/3 bírót, 2/3 pedig felperest illet; perköltség az 1723: 57: 3—4 szerint nem itél­­tetik­ meg; némelly megyékben azonban a’ gyakorlat el­lenkező. Kielégitő-e ezen büntetés? — A’pol­­gári társulat’ czélja , hogy tagjai kül- ’s belveszély­­től mentesíttessenek. Amazt nev­zetjog, politika és fegy­veres erő eszközük , bár egy két catastrophra —melly népéleten nemzetjog’ világos és oknélküli sértésével vágott halálos eret—szomorún emlékezhetünk, imez el­len törvényekben találunk menedéket; melly rang , kor, ’s nemi tekintetben mindennek kimutatván az ösvényt, a’ jó rend’, kölcsönös jogok’ ’s ezekkel szükséges vi­szonyban álló kötelezettségek’ útján, gyöngét véd, erő­set fékez. Szigorúnak kell a’ törvénynek lenni, hogy viszszarezzentsen gonosz hatalmast és goromba húst; erősnek , nehogy pókháló-fonalai közt csak erőtlen légy találja sírját. Különben megsemmisül a’ társulat czél­ja , ’s a’ gyűlöletes ököljognak csak neve ment ki divat­­ból. És kérdem már most: vájjon a’rész akarat, mely­­lyet szenvedély ingerel, gazdagság és hatalom bizto­sítva érlelnek, megdöbben-é a’ mondott büntetésre, fölhagy e gonosz szándékával: marczongolni más be­csületét, meggyilkolni egy polgári életet? Én azt mon­dom: nem. Hiszen a’ fondor lélek előtt, melly álnok cseleinek kivitelére gyakran ezereket pazarol, 100 ft. semmivel ugyanazonos, ugyanazért szerintem a’ becste­­lenités’ büntetése ellenkezik a’ társaságos élet’ czéljá­­val. — Ellentétben áll továbbá a’ vétek minőségével. Arányban kell lenni tettes büntetésnek ; különben meg­hiúsul a’ törvényhozó nézete. Egyesek, milly ranguak, közönség, vagy mind kettő ellen ’s milly vétek,mi­nő fokozatban követtetett­ el: e’ körülmény ad irányt a’ büntetés-szabásban. Vélekedjék kinek hogy tetszik, ré­­szemrül azt tartom: kedvesebb a’ becsületes halál gya­lázatos életnél. És az, ki élő halottá gyötrött enge­­met, ki polgári éltem’ világát erőszakosan oltá­ el, száz forinton vásárolhat nekem új életet ? Azon ellenvetést lehetne ugyan itt tenni, hogy m­ig valakire a’gyalá­zat’ bélyege törvényszerüleg sütve nincs, addig sért­­hetlen becsülete törvény’ szárnyai alatt védelmet talál. Igaz, de a’ mellett, hogy a’merény csakugyan elkö­vettetett, ’s mind addig mig pörrel megtoroltatnék, raj­tam szárad, a’ nagy sokaság előtt, melly még nem igen szeret okoskodni, azon gyakorlati elvénél fogva „nem mondaná ha úgy nem volna, mégis homályosul jó hír­nevem ; ’s vájjon az évek múlva nyilványitandó ítélet képes-é behegeszteni sebét az érzékeny kebelnek?én kétlem, kétlem pedig annyival inkább, mivel sok sze­gény becsületes ember, mintsem saját kárával pörle­­kedjék—saját kárával mondom, mert a’birság /ada­­nál,mi a’ sértett felet illeti, a’ perköltség, mit rende­sen nem itélnek­ meg, jóval többre rúg — inkább abban hagyja a’ dolgot. Hátha,—mivel hasonló és más testi pörökben , a’ biró szóváltások’s bizonyítékok után tar­tozik ítélni — alperesnek a’ törvény’feddését kijátszani sikerülendő hol vészén ekkor az alaptalanul sértett fél gyógyszert fájdalmára , ’s nem inkább erősödik-e meg a’ sokaság ama’ véleményében, hogy ő csak­ugyan nem becsületes ember? Ez ugyan — hallom el­lenvetésül — akkor is megtörténhetnék, ha nagyobb büntetése lenne a’ becstelenítésnek. Igen, de ritkább lenne az eset, mert szigorú büntetés inkább féken tart mint csekély feddés. De ezen vétek fajainak megfelelő büntetések közt sincs arány. Tekintsük a) A’ felségsértést, mellynek büntetése fej-és jószágvesztés. Nem bocsát­kozom én e’büntetés’taglalgatásába ; sőt valamint erő­sen meg vagyok győződve, miszerint csak olly ország lehet boldog és virágzó, hol a’ főnek engedelmeskednek a’ tagok , úgy nézetem szerint e’ felséges helyzetű fő elleni vétség a’ legkeményebb büntetéssel fenyitendő. Igenis, ki a’hon’fejedelmét káromlani merészli, érez­te a’ törvény legnagyobb súlyát, legyen neve gyalá­zat és utálat, de ugyanakkor azt óhajtom és kívánom , hogy a’ nemesnek becsülete, ki a’ szent korona tag­ja , ki a’ f­e­­­d­e­l­e­m­m­el törvényhozásban részesül , ne száz forintos értékű legyen, b) A’ polgá­rok’ becstelenitését. Szükségtelen mondanom , hogy polgárnak koránt sincs annyi kiváltsága, joga , ’s olly szép állása mint egy nemesnek; mit eléggé iga­zol már csak az is , hogy csak testületjök azaz királyi város tekintetik egy nemes személynek. ’S honnan mégis ezen betudásbeli egyformaság ? Vessünk egy pillanatot, a’ nemtelenek becs­­telenitésének megtorlására. 1) Ha nemes rágalmaz nemtelent, 20 ftig bündöszik. Egy megyei tisztecske , midőn tőle a’ nemes panaszos , nem­telen által ellene követett vétségért elégtételt kérne , jut eszembe — fültanu valék — igy válaszolt: „miért nem ütötted agyon fijam , hiszen parasztbőr úgyis csak negyven ítos.“ Hajlandó vagyok hinni, hogy az embe­riség javára ’s hivatal méltóságára sikerülene korunk­nak ’s journalistikánknak háttérbe szorítani az e’ fajta minorum gentium uracsokat; de megvallom, hogy a’ fentisztelt egyed iránt érzett neheztelésem egy részé­től a’ törvény’ rendeletét sem óhatom­ meg. Mit mond­junk ekkor a’ 20 ftos paraszt-becsületrül ? Hogy e’te­kintetben lényeges változás óhajtható, nagyon termé­szetes. Korunkban megismerteték már, hogy a’ nem­telen ember sem dolog; elmúlt azon idő, midőn az úr torjá meg vadászebe ’s jobbágya sérelmét — az elsőt rendesen nagyobb foganattal—mert az 1836: 13 tör­­vényczikk szerint minden nem nemes akár úri hatalom alatti, akár nem , bármelly követeléseit vagy szemé­lye sértését akárki ellen tulajdon felperes­sé­ge mellett keresheti. E’czikk, valamint több ha­son , — és ujabbkori törvény a’ nemtelennek emberi méltóságát és személyes becsét igye­kezik visszaadni. Azonban ha egyfelől annak személyi tekintetét emelni akarjuk, emelnünk kell az azzal vi­szonyban levő jogokat is , mert az elméletileg szép tör­vény rendelete majd hajótörést szenved a’ gyakorlat’

Next