Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-04-20 / 32. szám

126 fő szolgálatot elvállalni merne, egyszeresen,mind a’ husáros , ki erre még alkalmat nyújtani is kívánna, kétszeresen lennének büntetendők.’S hiszem , hogy az illy birsági pénzek szépen jövedelmeznének a’ népiskolákra ’s kisdedóvó-intézetekre. Illy esetekben már az illető bíráknak tízszer szigorúbban kellene törvényt szolgáltatni mint eddig, mig az igazság és törvény hoszujára a’ székártók fizetése a’ mérték meglopására volt egyenesen utasítva. A’ holott ismét az ötlik eszembe, hogy mivel a’ bírák nem mindenkor érnek rá bíráskodni nagy elfoglaltatásaik miatt, vájjon nem lenne é tanácsos a’ bíráskodást mindenütt az azon napi husbiztosokra bízni ? — Egyet azonban még is óhajtanék meghatároztatni, t. i. ha egy fontból nem hijányzanék több egy latnál, ezért nem kellene büntetni: de ha ezenfelül egy árpaszemnyi hijány tapasztaltatnék , azt büntetetlenűl engedni, kétszeres büntetése nélkül az illető bírónak ne lehetne. Ez azonban csak akkor történhetnék, ha a’ részlelkű husbiztosokat mint mértékbirákat, a’ megyei tisztviselőknek fel lehetne adni. Különben ha tudják, hogy a’ szolgabiró vagy esküdt a’ hatodik faluban lakik, a’székárlók nevetséget fognak fizni, mert tudják, hogy egy font husért utánok annyira senki sem fog panaszra menni. Akkorra pedig ,mire azok a’ faluba vetődnek, lehet hogy a’ panasz garmadára növekszik— ’s a’. ’s meggyőződésem az, hogy jobb lenne a’ bíráskodást a’ husbiztos esküdtekre bízni, mint az esküdtre , — ki jelen nem lehet, mikor kell — de még azért is, mert ha az esküdt ellen lenne panasz, ennek birságoltatása egy kissé nagyobb baj lenne, mint ezáltal a’ husbiztos esküdteké.— Ezen nagy csekélységet, melly az igaz mérték legbiztosb őre, drága emlékezetébe ajánlom a’tiszt. olvasóknak. — Lássunk most egy nem hivatalos magányos probaticát, mellyet elhisz a’ ki akar , ’s nem hisz a’ ki nem akar. — Folyó aprilikán a’pesti heti baromvásárban , melly ez éviek közt legsilányabb volt, alig találkozott 40 marha, melly közt ismét vágnivaló csak mintegy 32. lehetett. Ebből G. budai mészáros, Kelemen János kecskeméti lakostul vett 3 darab ökröt 350 v. forinton. Szemmértékkel becsülve lélekismeretesen , lehetett a’ 3 darabban 1125 font hús 180 font fagygyu. E’ szerint 1125 font husért 12 krval esik 225 ft. 1800 fagygyuért esik 21 kral 63 ft. 3 ökörborért 22 ftval . 66 ft. összesen . 354 ft. M. F. pesti mészáros, alsó-dabasi árustól vett 12 darab félhizott ökröt, párját 300 fton. Lehetett párjában 900 font hús 160 font fagygyu. E’ szerint a’ 900 font husért 12 krval esik 180 ft. 160 — fagygyuért 21 kval — 56 ft. 2 ökörből 22 ffjával — 44 ft. össszesen : 280 ft. April 13-án tartatott héti vásárban , mellyben szinte igen kevés barom volt, találtatott 65 darab marha, ’s e’közt 8—9 darabot kivevén , a’ többi ollyan, milylyeket itt vágni szoktak. Ebből pesti mészáros N. N. vett 8 darab tehenet, párját 140 ftval v. ez. Lehetett párjában 600 font hús és 65 font fagygyu. A’ husért 12 krval esik .... 120 ft.— 65 font fagygyuért 21 krval 22 ft. 45 2 tehénbőrért 16 ftjával . 32 ft.— összesen . 174 ft. 45 Négy darab ökörnek párja kelt 200 ft. Lehetett párjában 700 font hús, és 85 font fagygyu 700 font husért 12 krval esik 140 ft.__ 85 font fagygyuért 21 kr. „ 29 ft. 45 2 bőrért......................„ 50 ft. — összesen . 219 ft. 45 M. J- pesti mészáros vett Gyura Mátyás n. kátai lakostul 20 darab ökröt, párját 274 ftval, párjában lehetett hús 900 font, fagygyu 125 font. 900 font husért 12 krval esik 180 ft.— 125 font fagygyuért 21 krval — 43 ft. 45 2 bőrért................................54 ft. — összesen . 277 ft. 45 Ezen szemmértékes probaticánál megjegyzendő 1.) Mivel Budapesten hetenként 2100 mázsa hús körűl szükséges , az áprilisi ’s májusi heti vásárok ezt csak kis részben pótolhatják: következőleg kell minden husárosnál provisionalt lenni, ’s a’ heti vásárokra ezen 2 hónapban csak szűkén támaszkodhatik, nem mint más hónapokban. 2) Fia a’ mészáros csak annyit vesz be, mennyit kiad, akkor ő okvetetlen bukik , mert tetemes költségei nem pótoltatnak, ’s ha most már minden kiadás tekintetbe jó , ők vesztenek, mert egy pár for, egy pár marhánál nyereségül, majd annyi mint a’ semmi. — ’S ezt jól megjegyeztetni kívánom , következőleg nem állhat a’ Budapesti naplóban kinyomott azon okoskodás , hogy ha a’ mészárosok nyugalomra heverednének, más emberek vetélkedve vágnának jó húst nem 12 hanem talán lökrért is. Ez most nem lehető. Honnan tehát e’ mostani 12 kros aránytalan árszabály? ez egészen más kérdés. Erre a’ husárosok magok szolgáltattak okot ’s ez által a publicumnak mintegy elégtétel szereztetett. Tudva van ugyanis közönségesen minden gazda ’s marhaárus előtt, hogy a’ múlt év utolsó 2 hónapjaiban mintegy egy negyed-’s e’folyó év 2 első hónapjaiban mintegy egy ötöd résszel olcsóbb volt a’ vágnivaló mint martius végén ’s áprilisben , holott ugyanakkor a’ hús ára 15 kr. volt. Az árszabály azonban novembertől júniusig létetett, ’s a’ husárosok még is, miután a’ 4 hónapi bizonyos nyereséget, melly a’ tavaszi vágáshoz adatott előre pótlékul, eltették, azon árszabály emeléséért folyamodtak , mellyet ha négy hónapi nyereség meg nem előzött volna is, már magában is okvetetlen elegendő vala, ’s 15 krön most is lehet egész hízott marhát vágni, úgy a’ mint osztályozom. Mennyire mehetett ezen 4 hónapi nyeresége ahoz felvilágosításul, a’ pesti húsfogyasztásról nem lesz érdektelen egy egész évi jegyzéket látni, melly hivatalos ugyan, de azért német nyelven irt jegyzékekből készíttetett. (Ezt jövő számunkban.) A’ vo (Franczia novella.) (Folytatás.) Laboissiére hosszú beszéde után, végre imigy szólalt meg Chaudieu: „Hisz ez dicső. Átlátom, hogy vállalata sikerdús, valóságos szerencse abban részesülhetni.“ Laboissiére mély lélekzetet von , mint kengyelfutó, midőn czélhoz ér. „Ön vesz tehát, 50 ezer frankért részvényeket.“ „Erről nincs szó“ felelt hidegvérüleg Chaudieu. — „Önmaga monda azt tegnap“ „Tegnap, igen.“—„Megváltoztató szándékát?“— „Nem, csak máskép fejezem magamat ki.“ — „Szóljon hát világosan-