Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-21 / 76. szám

szehasonlitó statistika tanúsítja, hogy a’ belhoni gyá­rak ’s földmivelés tökélyes, ’s egyarányu kiművelése mellett háromszor nagyobb népesség, mégpedig sokkal nagyobb vagyonossággal élhet, mint egy csupán mezei gazdaságot űző országban. Honnan következik , hogy a’ nemzet szellemi ereje , állományi jövedelmei, anyagi és szellemi védeszközei, ’s függetlensége biztosítása a’ gyárerő előállítása által egyaránt növekedik. Olly időben, miben mű­- és erőmű v. mozgonytan (technics, mechanics) a’ háború viselésében olly nagy befolyással bír, miben minden hadi munkálatok annyira függnek az állományi jövedelmek állapotától, miben védelemre nézi is annyi függ attól, vájjon a’ nemzeti tömeg gazdag é vagy sze­gény , értelmes é vagy elbutult, hatályos é vagy érzé­ketlen , rokonszenve egészen a’ honé­s vagy a’ külföld­höz szít, sok vagy kevés honvédőt állíthat­­ ki ? Illy időben a’ gyárok becsét politikai szempontból kell meg­bírálni. — A’ csupa földművelő állapotban a’természeti alap­zatok nagy rés­ze használatlan hever. A’ meglevő viz­es szélerő nem fordittatik semmire, az ásványokat, ’s ama különböző földnemeket, amellyeket a’ gyárak olly jól tudnak értékítni, nem igen mivelik, a’tüzelék-sze­­rek elpazaroltalak, kő, homok, és mész csak épűleti szerüt használtatnak , a’ folyók a’ helyett hogy az em­berek teherhordóji volnának, vagy a’ közelü­kben fekvő földeket terraékítnék, az országot pusztítják. A’ gyárok fölállítása által mindezek megváltoznak, ’s az addig használatlan tárgyak a’ nemzeti termesztésben olly ne­vezetesen emelkednek, hogy gyakran az előbbeni ösz­­szes földművelési termesztést felülmúlják. A’gyárok sok élelmiszert, ’s olly durva anyagot elfogyasztnak , mik sok tájon nagyobb haszonnal termeszthetők mint a’ ga­bona. A’ tej, vaj , ’s húsfogyasztás a’ legelő jobb hasz­nálatát, az ugar megszüntetését, és irrigattot követ­' kezteti, sok , kis jövedelmet hozott szántóföld, gyümöl­csössé ’s főzeléket termesztő nagy jövedelmű kertté vá­lik. Montesquieu, ki a’ hisztériából legtöbb tanulságot tudott elvonni, azt állítja , hogy a’ lengye­lek sokkal boldogabbak lennének, ha a’külkereskedés­­rűl egészen lemondanának, ’s tulajdon gyárerőt állítva élelemszereiket ’s durva anyagaikat magok dolgoznák fel, ’s fogyasztanák el.. Csak belhoni gyárerő, és sza­bad , népes , iparűző városok állításával juthatott volna Lengyelország erőteljes belszerkezethez, nemzeti ipar­hoz, szabadság, és gazdagsághoz, ’s lett volna képes politikai túlsúlyt nyerni kevésbbé műveit szomszédai fö­lött. Külföldi gyártványok helyett külföldi gyárosokat ’s gyártókét kellett vala behoznia. De nemesei szeret­ték a’ rabszolga-munka szűk gyümölcseit külföldi vá­sárokon kiadni, é s olcsó és szép külföldi kelméket vi­selni. Utódjaik feleljenek most a’ kérdésre : ha tanácsos é a’ külföld gyártványait vásárolni addig, mig a’ honi gyárak annyira nem erősödtek, hogy minőség ’s arra nézt a’ külföldiekkel mérkőzhessenek. A’lengyel nemes­ség sorsa intó­ példakint álljon más országéi előtt, ha a’ feudalismus csiklandja , fordítsa akkor szemeit az an­golra , hogy megtanulja, milly roppant haszon a’ nagy birtokosnak a’ kifejtett gyárere, szabad polgárság, ’s gazdag városok. Régi észrevét, hogy az ember, ’s állata fajkeve­rés által nemesül. A’gyárak felállítása, ’s ez által esz­­közlött nagyobb közlekedés alkalmat ad arra, hogy tá­volabb vidékekből is öszszeházasulnak az emberek , va­lamint az állatfajok nemesbítését is szokta eszközölni. Hol gyapotgyárok vannak, a’juhnyájok nemesittetnek. A’ gyárosok húsfogyasztása a’ szarvas-marha javítá­sát idézé elő. Hasonlag hatnak a’ gyárak a’ lovak ne­mesbítésére. A’­»h­ilosof»lftia részeit micsoda rend­del kellene tanítani­ (Vége.) Miután a’ philosophia okfejét láttuk, vagy azon utolsó pontot, amelly a’ philosophálás véghatára, és a’ mellyből ágaznak széllyel a’ lét és tudat azon mozza­natai, kitükrözései, mellyek a’ philosophiának tárgyul szolgálnak; miután láttuk, mi legyen a’közvetlen , mi a’ közvetett philosophiai polaritás vagy viszony, magát a’ philosophiát igy határozom meg: a’philosophia azon tu­domány , melly tanít a’ tudat és létközti viszonyról álta­­lányosan. Vagy világosabban: a’ philosophia azt vizs­gálja, hogy az ismeretünk alá eshető mindenség lép­­csőzetein az öntudattól kezdve egész a’ legdurvább anya­gig, minő lényeges szerkezetet, lét és tudat közti vi­szonyt, fejlődési mozzanatokat veszünk észre ; és eze­ket énünknek, személyünknek mint második teremtőnek, miképen kell utánozni. — Már minthogy a’ föntebbiekböl okoskodva a’ tudat és létközti viszony, többféle módon eshetik meg : ehez képest a’ philosophiának is több része lehet. Nevezetesen a’ mennyiben 1) a’ philosophia azt vizsgálja, hogy a’ tudat mi viszonyban van a’közvetett léthez, vagy énünk micsoda szerkezetben látja a’ ki­­vülöttünk levő tapasztalati tárgyakat, annyiban nevez­tethetik közvetett vagy tapasztalati lét-észtannak. Itt tehát úgy tekinthetjük a’ kivülöttünk levő tárgyakat a) mint durva anyagot p hylologia; b) mint életművest = organologia ; c) mint czélost =teleologia. — A’ mennyi­ben 2) a’ philosophia azt vizsgálja , hogy a* tudat mi viszonyban van a’ közvetett vagy tapasztalati tudathoz­­ tapasztalati bünkhöz , vagy közvetlen énünk minő szer­kezetben látja személyünkben levő saját munkásságait, érző eszközeit, annyiban mondathatik közvetett vagy tapasztalati tudat-észtannak : psychologia empirico-ra­­tionalis. Itt a’ lelket úgy tekinthetjük a) mint egyes ész­fogatot készitőtt érző tehetség; b) mint itélet­i érte­lem ; c) mint okoskodót­t okosság. Továbbá úgy is te­kinthetjük mint szemlélődő és cselekvő ’stb. — A’ tapasz­talati lét-észtan és tudat-észtan együtt v­alsó metaphy­­sica. — 3) A’ mennyiben a’ philosophia azt vizsgálja , hogy a’ tudat a’ közvetlen léthez mi viszonyban van; v. a’ kettősdiség okféi pontjában levő lét ’s tudat közti e­­gyensuly felbillente után, a’ lét és tudat milly fokon­­kinti egymásközti gönczölös szerkezetben tükrözék ki a’ mindenséget, annyiban mondathatik léttudat-észtannak — felső raetaphysica Minthogy itt a’philosophia a’min­denséget, vagy is a’létet a’tudattal, testet a’ lélekkel, ént a’ neménnel, együtt öleli föl, és vizsgálja , nevez­tethetik tulajdonképent philosophiának. Épen ezen ész­munkálatot akarta Hegel is kivíni dialecticájával. De meg kell vallani, hogy nemcsak ő nem fejtette meg kielégi­­tőleg a’ philosophia ezen nagy fönséges föladatát; ha­nem talán senki sem is fogja tökéletességre vinni, úgy hogy ez leend a’ bölcseség czélpontja, mellyhez csak közelíteni, de elérni soha nem lehet. Látjuk hát hogy a’philosophia emlitett részei a’tudatnak létkezi viszonyát vizsgálják. De ám ezen vizsgálás két­­képen eshetik meg. Tudniillik vagy úgy, hogy azon pontból indulok el, hol a’ lét a’ tudat mellett lenyomó súlyban lévén , egymásonkivüliségbesiető hatalmát szin­­te bevégezni látszik a tapasztalati tárgyak, és innen lefelé — regressive—menve vizsgálom a’ tárgyaknak szerkezeti törvényeit, a’legdurvább anyagtól a’kettős-

Next