Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-09-21 / 76. szám
szehasonlitó statistika tanúsítja, hogy a’ belhoni gyárak ’s földmivelés tökélyes, ’s egyarányu kiművelése mellett háromszor nagyobb népesség, mégpedig sokkal nagyobb vagyonossággal élhet, mint egy csupán mezei gazdaságot űző országban. Honnan következik , hogy a’ nemzet szellemi ereje , állományi jövedelmei, anyagi és szellemi védeszközei, ’s függetlensége biztosítása a’ gyárerő előállítása által egyaránt növekedik. Olly időben, miben mű- és erőmű v. mozgonytan (technics, mechanics) a’ háború viselésében olly nagy befolyással bír, miben minden hadi munkálatok annyira függnek az állományi jövedelmek állapotától, miben védelemre nézi is annyi függ attól, vájjon a’ nemzeti tömeg gazdag é vagy szegény , értelmes é vagy elbutult, hatályos é vagy érzéketlen , rokonszenve egészen a’ honés vagy a’ külföldhöz szít, sok vagy kevés honvédőt állíthat ki ? Illy időben a’ gyárok becsét politikai szempontból kell megbírálni. — A’ csupa földművelő állapotban a’természeti alapzatok nagy része használatlan hever. A’ meglevő vizes szélerő nem fordittatik semmire, az ásványokat, ’s ama különböző földnemeket, amellyeket a’ gyárak olly jól tudnak értékítni, nem igen mivelik, a’tüzelék-szerek elpazaroltalak, kő, homok, és mész csak épűleti szerüt használtatnak , a’ folyók a’ helyett hogy az emberek teherhordóji volnának, vagy a’ közelükben fekvő földeket terraékítnék, az országot pusztítják. A’ gyárok fölállítása által mindezek megváltoznak, ’s az addig használatlan tárgyak a’ nemzeti termesztésben olly nevezetesen emelkednek, hogy gyakran az előbbeni öszszes földművelési termesztést felülmúlják. A’gyárok sok élelmiszert, ’s olly durva anyagot elfogyasztnak , mik sok tájon nagyobb haszonnal termeszthetők mint a’ gabona. A’ tej, vaj , ’s húsfogyasztás a’ legelő jobb használatát, az ugar megszüntetését, és irrigattot követ' kezteti, sok , kis jövedelmet hozott szántóföld, gyümölcsössé ’s főzeléket termesztő nagy jövedelmű kertté válik. Montesquieu, ki a’ hisztériából legtöbb tanulságot tudott elvonni, azt állítja , hogy a’ lengyelek sokkal boldogabbak lennének, ha a’külkereskedésrűl egészen lemondanának, ’s tulajdon gyárerőt állítva élelemszereiket ’s durva anyagaikat magok dolgoznák fel, ’s fogyasztanák el.. Csak belhoni gyárerő, és szabad , népes , iparűző városok állításával juthatott volna Lengyelország erőteljes belszerkezethez, nemzeti iparhoz, szabadság, és gazdagsághoz, ’s lett volna képes politikai túlsúlyt nyerni kevésbbé műveit szomszédai fölött. Külföldi gyártványok helyett külföldi gyárosokat ’s gyártókét kellett vala behoznia. De nemesei szerették a’ rabszolga-munka szűk gyümölcseit külföldi vásárokon kiadni, é s olcsó és szép külföldi kelméket viselni. Utódjaik feleljenek most a’ kérdésre : ha tanácsos é a’ külföld gyártványait vásárolni addig, mig a’ honi gyárak annyira nem erősödtek, hogy minőség ’s arra nézt a’ külföldiekkel mérkőzhessenek. A’lengyel nemesség sorsa intó példakint álljon más országéi előtt, ha a’ feudalismus csiklandja , fordítsa akkor szemeit az angolra , hogy megtanulja, milly roppant haszon a’ nagy birtokosnak a’ kifejtett gyárere, szabad polgárság, ’s gazdag városok. Régi észrevét, hogy az ember, ’s állata fajkeverés által nemesül. A’gyárak felállítása, ’s ez által eszközlött nagyobb közlekedés alkalmat ad arra, hogy távolabb vidékekből is öszszeházasulnak az emberek , valamint az állatfajok nemesbítését is szokta eszközölni. Hol gyapotgyárok vannak, a’juhnyájok nemesittetnek. A’ gyárosok húsfogyasztása a’ szarvas-marha javítását idézé elő. Hasonlag hatnak a’ gyárak a’ lovak nemesbítésére. A’»hilosof»lftia részeit micsoda renddel kellene tanítani (Vége.) Miután a’ philosophia okfejét láttuk, vagy azon utolsó pontot, amelly a’ philosophálás véghatára, és a’ mellyből ágaznak széllyel a’ lét és tudat azon mozzanatai, kitükrözései, mellyek a’ philosophiának tárgyul szolgálnak; miután láttuk, mi legyen a’közvetlen , mi a’ közvetett philosophiai polaritás vagy viszony, magát a’ philosophiát igy határozom meg: a’philosophia azon tudomány , melly tanít a’ tudat és létközti viszonyról általányosan. Vagy világosabban: a’ philosophia azt vizsgálja, hogy az ismeretünk alá eshető mindenség lépcsőzetein az öntudattól kezdve egész a’ legdurvább anyagig, minő lényeges szerkezetet, lét és tudat közti viszonyt, fejlődési mozzanatokat veszünk észre ; és ezeket énünknek, személyünknek mint második teremtőnek, miképen kell utánozni. — Már minthogy a’ föntebbiekböl okoskodva a’ tudat és létközti viszony, többféle módon eshetik meg : ehez képest a’ philosophiának is több része lehet. Nevezetesen a’ mennyiben 1) a’ philosophia azt vizsgálja, hogy a’ tudat mi viszonyban van a’közvetett léthez, vagy énünk micsoda szerkezetben látja a’ kivülöttünk levő tapasztalati tárgyakat, annyiban neveztethetik közvetett vagy tapasztalati lét-észtannak. Itt tehát úgy tekinthetjük a’ kivülöttünk levő tárgyakat a) mint durva anyagot p hylologia; b) mint életművest = organologia ; c) mint czélost =teleologia. — A’ mennyiben 2) a’ philosophia azt vizsgálja , hogy a* tudat mi viszonyban van a’ közvetett vagy tapasztalati tudathoz tapasztalati bünkhöz , vagy közvetlen énünk minő szerkezetben látja személyünkben levő saját munkásságait, érző eszközeit, annyiban mondathatik közvetett vagy tapasztalati tudat-észtannak : psychologia empirico-rationalis. Itt a’ lelket úgy tekinthetjük a) mint egyes észfogatot készitőtt érző tehetség; b) mint itéleti értelem ; c) mint okoskodótt okosság. Továbbá úgy is tekinthetjük mint szemlélődő és cselekvő ’stb. — A’ tapasztalati lét-észtan és tudat-észtan együtt valsó metaphysica. — 3) A’ mennyiben a’ philosophia azt vizsgálja , hogy a’ tudat a’ közvetlen léthez mi viszonyban van; v. a’ kettősdiség okféi pontjában levő lét ’s tudat közti egyensuly felbillente után, a’ lét és tudat milly fokonkinti egymásközti gönczölös szerkezetben tükrözék ki a’ mindenséget, annyiban mondathatik léttudat-észtannak — felső raetaphysica Minthogy itt a’philosophia a’mindenséget, vagy is a’létet a’tudattal, testet a’ lélekkel, ént a’ neménnel, együtt öleli föl, és vizsgálja , neveztethetik tulajdonképent philosophiának. Épen ezen észmunkálatot akarta Hegel is kivíni dialecticájával. De meg kell vallani, hogy nemcsak ő nem fejtette meg kielégitőleg a’ philosophia ezen nagy fönséges föladatát; hanem talán senki sem is fogja tökéletességre vinni, úgy hogy ez leend a’ bölcseség czélpontja, mellyhez csak közelíteni, de elérni soha nem lehet. Látjuk hát hogy a’philosophia emlitett részei a’tudatnak létkezi viszonyát vizsgálják. De ám ezen vizsgálás kétképen eshetik meg. Tudniillik vagy úgy, hogy azon pontból indulok el, hol a’ lét a’ tudat mellett lenyomó súlyban lévén , egymásonkivüliségbesiető hatalmát szinte bevégezni látszik a tapasztalati tárgyak, és innen lefelé — regressive—menve vizsgálom a’ tárgyaknak szerkezeti törvényeit, a’legdurvább anyagtól a’kettős-