Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-12-03 / 97. szám
386 mai Japiter maczedoniai Úját lelkünk mélyéből sajnálhassuk azért, hogy a’ Nil deltáján épült világkereskedési városa egy erdélyi szász doctor és magister szemei előtt olly kevés kegyelmet találhatott—mert akkor a’ népek olly elszigeteltek valának. Oh, igenis az a’ tökéletes latin nyelv, melly a’ nemsai népszónok beszédeinek olly erőt kölcsönöz, hogy az templomjáró öregecske nőknek még veséibe is hat; az a’jeles latin nyelv, melly tanulóji’s imádóji között mindenütt a’czivódást gerjesztette ; az a’ felséges latin nyelv, melly által mérnök tiszteink tábort jelölnek ki ,’s várakat szállanak meg; az a’ hasonlithathm latin nyelv, melly által gyáraink,kereskedésünk virágoznak ; —nagy Columb ! te sohasem találád vala fel Amerikát, ha valamellyik latin iró zugában a’ hajdani „Atlantis“róli regére nem akadtál volna!! Mi a’ tudományokban , az életben hasznos, az latinra már régóta nem szorul. De ti füvész-kofák , többé ne merészeljétek, egy növény tulajdonait is dicsérni, ha csak nem tudjátok, hogy polyandriához tartozik , vagy monogyniához ’stb. Ti gőzösek, ’s ti vasutak, miért nem váltjátok ki szabaditékaitokat latin nyelven? Íme! doctor uram! korunk cosmopolitai, philanthropiai és human, vagy ha doctorsága megengedi hogy ne görögül, ’s latinul beszéljünk, világpolgári, emberbaráti, emberségi törekvése! A’ világ, az ember, az emberek ! Magister uram latin társalkodása még soha, egy párt sem tett szorgalmassá, sem kézművest ügyessé , tisztviselőt közszeretetűvé , vagy tudóst—gazdaggá! Doctor úr az iránti aggódását, hogy a’ magyar nyelv az idegen szavak kiselejtezése miatt kárt vallhatna nyájas főhajtással, de egyszersmind kis csúfoló mosolylyal köszöni a’ virgoncz hajadon. Ha kedve kerekednék magister uramnak, mi ketten, doctorságod ’s csekély magam, valami részrehajlatlan kéz-vagy sorshúzás által feladott tárgyat, a’pártoltak nyelvre fordíthatnánk. Areopágnak válaszszon kegyed magyar hidegvérű bírót, teszem a’ Jelenkort, én beérem a’ „Siebenbürger Bote“ méltóságával—(ha kívánja kegyed, lehet megfordítva is). Meglátjuk, ki találja jobban. Vagy inkább — hogy semmi „fruges conenmere“t ki ne szalaszszunk ; ’s meg azért is, mivel kegyed mindkettőnk közös anyai nyelvét — (a’ terjedt németet, nem a’ korlátolt szászt, mellyet úgyis a’ brassói hírlap már ki kívánt irtatni), — javaslatba méltóztatott hozni; fordítson kegyed németre, mig én magyarra.—Igenis, uram, ezt meri tenni a’ hölgy. Ki mer lépni a’küzdtérre, ’s ezt meri csak — tizenöt évi ápolás után. Felülmulhassan okoskodásában, hogy „valamint a’ latinbul, mellynek használására kénytelenittettek más népek , rósz római nyelv ’s jellem eredt, úgy az oláhok és mások magyarositásábul is rósz magyarság találna eredni, csakugyan hálóruhája után húzhatta volna a’ doctort lelkiösmérete. Mert) hisz ő is kiszalasztotta azon veszedelmes „fruges consumere“-t, miért az öreg Flaccus egy ,,amphora interioris notae falerni“ által , küldi köszönetét; habár az csak Megyes vagy Berethalom vidékén termett is. Ezek am — igen is megismerjük , — ezek a’ latinizálás gyümölcsei! 2) ,,Noivos is denn mit uns zwá ? Sán mer Ehstreicher oder Sachsen?“ Nemde a’ német miveltség, irodalom, nemzetiség, melly ott lent, egy szögletben a’ magyarismust kisértgeti, azon néptörzsökök öszszeolvadása által, terjedt olly hatalmasan!? mellyek (32. 1.) a’rajnai magyaroknak mint lelki kifejlődésök mintája ajánltattak, ’s braunschweigi, porosz és vesztfáliai, sváb és szász bizony megismerik önmagukat azon másolatban, melly ott a’ törzsökök és törzsököcskék tarkaságában tükrözik. És mégis daczára a’ „bozhofti báibel, báhs i nit buh is!“ és több hasonló nyelvet ratizó szóejtésnek, melyikek országszerte hallhatók „de nem német alnép ajkain, mind a’ nyelvtusa hőse, mind kedvelt „siebenbürger Bóteja“ igenis beleszerettek azon eszmébe , hogy magyar és szláv ’stb. németté váljék , mivel a’ németek közt gazdagabb miveltségben részesülne. Oh igenis! német miveltség az osztrák birodalomban! Csehország kézzel lábbal törekszik nemzetiségre. Olaszország meszkül köszöni a’ német módosítást. A’ szlávok elegendőkép kimondák már vélekedésüket. Az oláh, magyar és szlávság között tántorog. Galiczia neve már magában foglalja jövendőjét. Mit Horvátország tett függelékével együtt, csiklandja az erdélyi német hírlapírók újait, noha nyelvrokonságot részekre onnan nem reméllhetni. A’ rémitó magyar nem akar hajolni a’ germán bálvány előtt. Hát ki van még hátra számotokra? Az örmény? zsidó? czigány?! Hisz Tiridát maradékai már a’ magyar zászlóhoz esküvének.’S a’ czigányokhoz akartok vetemülni? Hisz azokat már a’ magyarnak ajánlá például doctorotok. Vagy úgy! A’ zsidók! E’ férfiak, kiknek — mint a’ gyöngéd lelkipásztor szól, — testök ollyat nélkülöz, mivel mások birnak—szolgálhatnának ám némileg pótlékul nektek szászoknak. ’S mit most? A’ németség elernyed , elhal a’vegyülésben. Úgy járt Róma géniusza. Úgy fog járni a’magyar is. Isten neki! A’ románi-germán , a’ germán-szláv , és a’ tatár-normann alakok a’ nemzetiségben azért még is egy öntvénynek lettek. A’ frank-gál, a’ Jombard-latin , a’ normann-római elemnek a’ tiszta germánság — még most is fejet hajt. A’görög pelasgi, deucalioni, pelopida volt, és mi—még most is — bámuljuk. Róma hajdan ollymi volt, mint mainap Botanykay és Ujseeland — és mégis a’ világon uralkodott! !! Doctor uram ! doctor uram! betege meghal keze alatt, ha csakhamar más gyógyszerhez nem nyúl. Draudt: Egybekelés a vérpadon. Franczia beszély. 150fdik évben, egy napon,Nápoly utcza-szögleteire ezen hirdetést faggatták : „Az, ki Rocco del Pizzo calabriai haramját, életben vagy holtan az igazság kezeibe szolgáltatja, négy ezer aranyat kapand jutalmul.“ Arragemmi firmel In kormánytant. Három nap múlva a’ rendőr-miniszternél egy férfi jelent meg, ’s nyilványitá, miképp csalhatlan eszközt tud azon ember kézbekeritésére, kit keresnek, de az ajánlott pénz helyett egy kegyelmet kér, mit csak a korrmányzónő teljesíthet; ugyanazért ezen dolog iránt magával a’kormányzónővel óhajtana értekezni. A’ miniszter válaszolá : miképp, a’ kormányzónőt illy csekélységekkel nem terhelheti, különben is négy ezer aranyat ígértek ’s mást semmit. Ha ezen négy ezer aranyat akarja, úgy csak Rocco del Pizzot szükség kiadnia, ’s a’pénz azonnal kifizettetik. Az ismeretlen gúnyosan rázta fejét ’s távozott. Ugyanazon este, Resina ’s Terra del Greco közt, olly merész rablás történt, hogy kiki egyhangúlag hitte, mikép a’ tényt csak Rocco del Pizzo követheté el. Izabella másnap mindjárt, az esemény felől felvilágosítást kívánt a’ rendőr-minisztertől. Ez mitsem adhatott ; a’ tettes, mint rendesen, eltűnt ’s hihetőleg valahol az ország más részébe termett. Ekkor emlékezett a’ miniszter azon emberre, ki az előtti naponnal.