Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-04-20 / 32. szám
39. szám. Pest, április 30. 1842. ]om. Teleki József gr. főkományzó beszéde az erdélyi Országgyűlésen elnökszékbe léptekor. „Tekintetes Karok és Rendek! Parancsolatra, fejedelmem és hazám parancsára foglalom el e’széket , azon fejedelemnek , kinek hűséget esküttera , ki bőven árasztotta kegyelmeit reám, azon szeretett hazának, melly melegítő anyai keblében ápolta a’gyönge gyermeket, áldásival kisérte az ifjat a’ szomszéd rokon honba, és most a’ megélemedett férfitól, mielőtt pályájáról lelépne, jogosan követeli régi szent adósságának lerovását. E’ hatalmas két szózatnak nem engednem lehetetlen volt, bár az kettős teherrel jár, és annak nehézségei kettőztetve tűnnek elő. Valamint szeretett fejedelmünk, úgy a’ haza is méltán óhajtják, sőt kívánhatják, hogy reám ruházott bizodalmukat megérdemeljem, várakozásuknak megfeleljek. A’ feladat nem könynyű, de azért még nem lehetetlen. Hazánk boldogitása , virágoztatása, a’ nagy és szép szél , melly mindnyájunk keblét dagasztja; szivén fekszik az jó fejedelmünknek , szivén mindegyikünknek. Erre az út sokfelé vezet, de nincs halandó, ki a’legjobbat, legrövidebbet biztosan kijelölni képes volna , és igy ebben a’ szándék legnagyobb tisztasága mellett is igen könnyen raegoszolhatnak a’ vélemények , de az ebből keletkező súrlódások nemcsak nem veszélyesek, nemcsak nem czélvesztők, hanem a’tárgy minden oldalróli kifejtésére vezérelnek mindaddig , mig a’ gyanakodások , ▼agy a’ mi még több , a’ gyanúsítások mételye nem vegyül közikbe. Ez az, mit távoztatnunk, mitől magunkat ónunk kell. Csak akkor, ha az ellenvéleménynek jó szándékát nem veszszük kétségbe, számíthatunk magunkra nézve hasonló engedékenységre, ’s egyedül ez távoztathatja el a’ minden jót csirájában megölő bizodalmatlanságot. Ha ezt mindkét részről megnyerni elég szerencsés lehetek, nem minden remény nélkül tekintek a’ jövendő kétes homályaiba. Legyünk tehát, t. Karok és Rendek, engedékenyek e’ teremben úgy, mint ezenkívül egymás véleménye iránt, de ez ne lankaszszabuzgó törekvésünket a’közügy előmozdításában. Igyekezzünk mindenek előtt a’ törvényhozás útján hazánk anyagi jólétét megalapítani, de ne feledjük, hogy minden erkölcsi testületnél a’ szellem az, melly annak életet ad. Mutassunk ennek tehát hazánkban olly irányt, melly ezt rendeltetése magasb fokozatának megismerésére vezérelhesse. A’ haladás mostani időszakában ójuk magunkat a’ megállapodástól, melly tespedésbe vezet; igenis haladjunk előre, de az ország állásához, körülményeihez képest fokonként serény de megfontolt, bátor de vigyázó, és igy biztos lépésekkel. Kis hazánk, különböző nyomasztó viszontagsági közt, sokban elmaradt a’ több mivelt Európához, ’s különösen a’ nagyobb testvérhazához képest is. Ez egyfelől ugyan újabb ösztön, és nagy könnyűséget nyújt a’ hiányok pótlására, a’ más elóhaladott nemzetek példája sinórmértékül szolgálván, de bennünket másfelől épen ezáltal a’ legnagyobb óvakodásra int, nehogy igen hirtelen, a’ dolgok természetes menetelével ellenkező javitásunk, a’ miveletlen földbe vetett mag gyanánt legszebb reményinket megcsalják. Minden illy alapokra épült intézkedéseiben a’ legnagyobb készséggel nyújtok segédkezeket a’ t.knak és őknek, legfőbb örömemet keresvén abban, hogy egyesült szilárd akarattal törekedjünk az elénkbe tűzött nagy czél elérése felé.Másfelől mint a’ végrehajtó hatalom főorgánuma, egyesülve azokkal, kiket a’ közbirodalom és fejedelmi kegyelem mellem rendelt, az élő törvények szent megtartása ’s raegtartatásának eszközlése bélyegezze minden léptélmét. Vajha eszközölhetném, hogy a’ természet számtalan javaival megáldott kis hazánk minden lakosa érezze azoknak jótékonyságát, élvezze kedvezésit, a’ hatalmas és gazdag meghatva azon nyugalom által, mellyet azok által nyer, hatalmát mérséklettel, gazdagságát czélszerűen használja, az elnyomott találjon azoknak utalma alatt menedéket, és a’ törvényesen egyesült három nemzet olvadjon össze egy nagy családdá, mellynek különböző osztályzatú tagjai a’ rokon szeretet mennyei érzetétől megihletve, mint ugyanazon egy haza testvérei bennem nem annyiban fejeket, mint atyjokat tekintsék. Tántoríthatatlan hűség fejedelmemhez, mély tisztelet a’ törvények, ’s kimeríthetetlen szeretet hazám iránt volt 32 évet már meghaladott szolgálatomnak, mondhatom: egész életemnek jelszava. Ezt vittem el innen, ezt hoztam vissza magammal; ezzel éltem ott, ezzel kívánok élni itt, ebben akarok meghalni. Ha terhes hivatalom folytatása alatt ez után járva a’ t. KK és RR. megelégülését megnyerendhetem, ha honosim bizodalmának folytatásával dicsekhetem ha eszközlendhetem azt hogy a’közszeretet és szívesség,mellyek kitörő jeleit most tapasztalni elérzékenyűlve volt szerencsém, uj pályám egész menetele alatt is kísérje ’s ennek hanyatló végszakaszát is elevenítse: fáradságim legszebb, legfényesb jutalmát elértem ’s megelégelve, nyugottan lépek annak idejében le azon tündöklő polczral, mellyre a’ közbizodalora emelt, ’s mellynek egyedül a’ közbizodalom adhat állandó fényt. Vegyék egyébiránt a’t. KK. és RR. addig is mindazért, mi által megjelenésemet és föllépésemet kellemessé tették, legszívesebb köszönetemet.“ E. n. A’ kitsói—puhatolásról. (Vége.) Kikre kell bízni a’ husbiztosságot, az a’ dolog természetéből kivehető. Legczélszerűbb ellenőrség az, melly a’ publicum megnyugvásán alapszik. Ezen ellenőrség tehát legyen maga a’ publicum. Válasszon a ki maga közül olly számos tagot, kikhez legnagyobb birodalma van. Ezeket jegyzékben vevén ossza fel közötük a’ vágóhidakra való felügyelést, úgy, hogy minden ágáskor 2—3 tag legyen sor szerint jelen, a’ szabad etszésnél fogva megjelenendőkön kívül. Elég , ha ezen isbiztosak olvasni tudnak, épen nincs arra szükség hogy választó polgárok legyenek, valamint arra sincs, egy falukon esküdtek áldanak a’ vágáshoz.— A tms linősége e’ szerint biztos ellenőrség akt leennen rendelve , hátra csak a’ mérték biztosítása van. Mellyre nézve, miután már az árszabályba bele kell számítva lenni cselédtartási költségnek is, mindemk busaros tartozik a’ székárjó legénynek rendes fizetést adni. Mit halmulasztana, mind a’ székárja, ki lily csalásra inger