Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-04-20 / 32. szám

39. szám. Pest, április 30. 1842. ]om. Teleki József gr. főkom­án­yzó beszéde az erdélyi Országgyűlésen elnökszékbe léptekor. „Tekintetes Karok és Rendek! Parancsolatra, fe­jedelmem és hazám parancsára foglalom el e’­széket , azon fejedelemnek , kinek hűséget esküttera , ki bőven árasztotta kegyelmeit reám, azon szeretett hazának, m­elly melegítő anyai keblében ápolta a’gyönge gyerme­ket, áldásival kisérte az ifjat a’ szomszéd rokon hon­ba, és most a’ megélemedett férfitól, mielőtt pályájá­ról lelépne, jogosan követeli régi szent adósságának le­rovását. E’ hatalmas két szózatnak nem engednem le­hetetlen volt, bár az kettős teherrel jár, és annak ne­hézségei kettőztetve tűnnek elő. Valamint szeretett fe­jedelmünk, úgy a’ haza is méltán óhajtják, sőt kíván­hatják, hogy reám ruházott bizodalmukat megérdemel­jem, várakozásuknak megfeleljek. A’ feladat nem köny­­nyű, de azért még nem lehetetlen. Hazánk boldogitása , virágoztatása, a’ nagy és szép szél , melly mindnyájunk keblét dagasztja; szivén fek­­szik az jó fejedelmünknek , szivén mindegyikünknek. Erre az út sokfelé vezet, de nincs halandó, ki a’legjobbat, legrövidebbet biztosan kijelölni képes volna , és igy eb­ben a’ szándék legnagyobb tisztasága mellett is igen könnyen raegoszolhatnak a’ vélemények , de az ebből keletkező súrlódások nemcsak nem veszélyesek, nem­­csak nem czélvesztők, hanem a’tárgy minden oldalróli kifejtésére vezérelnek mindaddig , mig a’ gyanakodások , ▼agy a’ mi még több , a’ gyanúsítások mételye nem ve­gyül közikbe. Ez az, mit távoztatnunk, mitől magun­kat ónunk kell. Csak akkor, ha az ellenvéleménynek jó szándékát nem veszszük kétségbe, számíthatunk ma­gunkra nézve hasonló engedékenységre, ’s egyedül ez távoztathatja el a’ minden jót csirájában megölő bizo­­dalmatlanságot. Ha ezt mindkét részről megnyerni elég szerencsés lehetek, nem minden remény nélkül tekintek a’ jövendő kétes homályaiba. Legyünk tehát, t. Karok és Rendek, engedéke­nyek e’ teremben úgy, mint ezenkívül egymás véleménye iránt, de ez ne lankaszszabuzgó törekvésünket a’köz­ügy előmozdításában. Igyekezzünk mindenek előtt a’ törvényhozás útján hazánk anyagi jólétét megalapítani, de ne feledjük, hogy minden erkölcsi testületnél a’ szel­lem az, melly annak életet ad. Mutassunk ennek tehát hazánkban olly irányt, melly ezt rendeltetése magasb fokozatának megismerésére vezérelhesse. A’ haladás mostani időszakában ójuk magunkat a’ megállapodástól, melly tespedésbe vezet; igenis haladjunk előre, de az ország állásához, körülményeihez képest fokonként se­rény de megfontolt, bátor de vigyázó, és igy biztos lé­pésekkel. Kis hazánk, különböző nyomasztó viszontag­­sági közt, sokban elmaradt a’ több mivelt Európához, ’s különösen a’ nagyobb testvérhazához képest is. Ez egyfelől ugyan újabb ösztön, és nagy könnyűséget nyújt a’ hiányok pótlására, a’ más elóhaladott nemzetek pél­dája sinórmértékül szolgálván, de bennünket másfelől épen ezáltal a’ legnagyobb óvakodásra int, nehogy igen hirtelen, a’ dolgok természetes menetelével ellenkező ja­­vitásunk, a’ miveletlen földbe vetett mag gyanánt leg­szebb reményinket megcsalják. Minden illy alapokra é­pült­ intézkedéseiben a’ legnagyobb készséggel nyújtok segédkezeket a’ t.­knak és őknek, legfőbb örömemet keresvén abban, hogy egyesült szilárd akarattal töre­kedjünk az elénkbe tűzött nagy czél elérése felé.Más­felől mint a’ végrehajtó hatalom főorgánuma, egyesül­ve azokkal, k­i­k­e­t a’ közbirodalom és fejedelmi ke­gyelem mellem rendelt, az élő törvények szent meg­tartása ’s raegtartatásának eszközlése bélyegezze minden léptélmét. Vajha eszközölhetném, hogy a’ természet számtalan javaival­ megáldott kis hazánk minden lakosa érezze azoknak jótékonyságát, élvezze kedvezésit, a’ hatalmas és gazdag meghatva azon nyugalom által, mel­­lyet azok által nyer, hatalmát mérséklettel, gazdagsá­gát czélszerűen használja, az elnyomott találjon azok­nak utalma alatt menedéket, és a’ törvényesen egyesült három nemzet olvadjon össze egy nagy családdá, melly­­nek különböző osztályzatú tagjai a’ rokon szeretet men­nyei érzetétől megihletve, mint ugyanazon egy haza test­vérei bennem nem annyiban fejeket, mint atyjokat te­kintsék. Tántoríthatatlan hűség fejedelmemhez, mély tisztelet a’ törvények, ’s kimeríthetetlen szeretet hazám iránt volt 32 évet már meghaladott szolgálatomnak, mondha­tom: egész életemnek jelszava. Ezt vittem el innen, ezt hoztam vissza magammal; ezzel éltem ott, ezzel kí­vánok élni itt, ebben akarok meghalni. Ha terhes hi­vatalom folytatása alatt ez után járva a’ t. KK és RR. megelégülését megnyerendhetem, ha honosim bizodal­mának folytatásával dicsekhetem ha eszközlendhetem azt hogy a’közszeretet és szívesség,mellyek kitörő jeleit most tapasztalni elérzékenyűlve volt szerencsém, uj pályám e­­gész menetele alatt is kísérje ’s ennek hanyatló végszaka­szát is elevenítse: fáradságim legszebb, legfényesb ju­talmát elértem ’s megelégelve, nyugottan lépek annak idejében le azon tündöklő polczral, mellyre a’ közbizo­­dalora emelt, ’s mellynek egyedül a’ közbizodalom adh­at állandó fényt. Vegyék egyébiránt a’t. KK. és RR. addig is mindazért, mi által megjelenésemet és föllépésemet kellemessé tették, legszívesebb köszönetemet.“ E. n. A’ k­itsói—puh­atolásról. (Vége.) Kikre kell bízni a’ husbiztosságot, az a’ dolog ter­­mészetéből kivehető. Legczélszerűbb ellenőrség az, melly a’ publicum megnyugvásán alapszik. Ezen ellen­­őrség tehát legyen maga a’ publicum. Válasszon a ki maga közül olly számos tagot, kikhez legnagyobb bi­­rodalma van. Ezeket jegyzékben vevén ossza fel közöt­­ük a’ vágóhidakra való felügyelést, úgy, hogy minden ágáskor 2—3 tag legyen sor szerint jelen, a’ szabad etszésnél fogva megjelenendőkön kívül. Elég , ha ezen isbiztosak olvasni tudnak, épen nincs arra szükség h­ogy választó polgárok legyenek, valamint arra sincs, egy falukon esküdtek áldanak a’ vágáshoz.— A tms linősége e’ szerint biztos ellenőrség akt leen­n­en ren­delve , hátra csak a’ mérték biztosítása van. Mellyre nézve,­ miután már az árszabályba bele kell számítva lenni cselédtartási költségnek is, mindemk busaros tartoz­ik a’ székárjó legénynek rendes fizetést adni. Mit ha­lmulasztana, mind a’ székárja, ki lily csalásra inger­

Next