Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-21 / 76. szám

96 szám* Pest, September 181.1842. A’ gyareró, ’s a’ személyes, társu­lati , ’s politikai és természeti ter­mő­ erője a’ nemzetnek. 5dik közlés (List nemzetgazdasági munkájából.) A’ csupa földművelést szellemi hanyagság, testi Ügyetlenség, régi szokásokhoz,­­s elavult eljárási mód­hoz ragaszkodás, műveltség, vagyonosság, és szabad­ság hi­ánya szokta követni. Ellenben a’ gyártó ’s ke­reskedési országot a’ testi és szellemi javak gyarapítá­sának, a’ vetély és szabadság szelleme jellemzi. Ezen különbség oka részint a" társas egyűttlét részint a’ fog­lalkozás ’s ehez kivántató segédeszközök különbségén alapul. A’ földművelők elszórva élnek az ország terü­letén, ’s anyagi mint szellemi közlekedésük ritka. Egyik azt műveli, ’s termeszti, mit a’ másik. Termesztvé­­nyeik nem csak iparuktól, de a’ természet ’s idő kedve­ző járásától is függnek. Nagyobb szellemi erőtetés ritkán kívántatik nálunk. Munkáikat otthon tanulják, ’s mindig szűk körben mozognak. Máskép áll a’ dolog gyárosokkal. Gyártványaik sikerülése az egyűttlét ’s köz­lekedéstől függ. A’ gyártó a’ természettől nem vár sem­mit, ’s miután művei ára változó, ’s jövedelme sok kö­rülmény kitanulásától függ, közönséges fényesség jólé­tét nem biztosítja, hanem rendkívüli ügyességet kell helyzete javítására forditnia. Gyártványai kelete távo­labb helyekre is terjed. ’S már ezért is több embert ’s viszonyt kell ismernie, ’s így mivelődésre több alkalma. Szorgalmát fölkelti az, midőn látja , mikint ipar által leg­vagyontalanabb is gazdaságra emelkedett, ’s mikint va­gyonosabb társa is bukott, ha jövedelme forrását az ipart elhanyagolta. A’ gyárakban többféle ügyesség kívánta­tik , ’s így a’ különnemű észtehetség inkább fejlődhetik, mint a’ földművelésnél, hol egyforma a’ foglalatosság ,’s legtöbbet tesz a’testi erő. A’ mezei gazdaság kevés tudományt’s művészetet illeszt. Kevés kívántatik egyszerű szerszámai kiállítá­sához. Igaz, hogy főleg a’nagyobb gazdaság jövedelme lehetségessé tette tulajdonosinak tudományok ’s művé­szetekben kiképezni magokat, de gyárok nélkül e’ ki­képzés mindig szak-tulajdon maradt. Ellenben a’gyáros országokban a’ tömeg ipara tudományok által emelte­­tik , ’s a’ tudományok ’s művészetek a’ tömeg ipara által. Alig van gyári foglalkozás,mellynél a’természetmozgony, v.erőmű ’s vegytan, (physika, mechanika, cheraia) meny­­nyiségtan (mathesis) rajzművészet ’stb. szükséges nem volna. Minden uj tudományos vagy művészi tanulmány, száz uj foglalkozást vagy eljárási módot hoz létre. Azért gyáros országban szűkségkép kell terjedni a’ művésze­tek ’s tudományoknak. Miután sok személy alkalmazza a’ tudományos vizsgálatok eredményét, sok nemű esz­­tehetség hivatik meg tanításra ’s az irói pályára. A’tu­dományosság terjedése új erőket hoz életbe. A’ gyáros országban semmi sem vezet hamarább tekintet ’s gaz­dagságra mint valamelly találmány. ’S ezért illy ország­ban a’ lángészt jobban becsülik ’s jutalmazzák, mint a’ talentumot, a’ talentumot jobban mint a’ testi erőt. El­lenben a’ puszta földművelő országban az állományi szol­gálat kivételével majdnem az ellenkező viszonya is fűn. A’ gyáros országban az időt jobban megbecsülik, ’s ez maga mutatja, hogy itt nagyobb a’ fényesség. A’ földmivelő elszigetelt helyzetében , és csekély mi­­velődésénél fogva, nem igen ismerheti meg a’ politikai in­tézetek becsét, nem igen képes a­ közügyek igazgatásában v. igazságszolgáltatásban részt venni. Ehez járul, hogy többnyire­ nagyobb földbirtokostól függ. A’ pusztán föld­műves népek mindenütt vagy rabszolgaságban éltek, v. kényuri, hűbéri ’s lelkészi uraság járma alatt. Ellenben a’ foglalkozási munkálatok elosztása ’s a’ termő-erők e­­gyitése a’ külön gyárosokat egymás közelébe vonja. ’S a’ közellétbül eredő súrlódás szellemet ébreszt. Minél több ember él együtt, minél inkább függ minden egyes jóléte a’ többiek öszszemunkálásától, minél több jártas­ságot, ismeretet, ügyességet, tanultságot kíván minden illy egyes foglalkozása, ’s minél kevésbbé férnek ösz­­sze illy viszonyokkal, a’ törvénytelenség, önkény, és elnyomás, annál tökélyesbek a’ polgári institutiók, an­nál nagyobb a’ szabadság foka, annál több az alkalom magát kimivelni, vagy mások kiképzésén munkálni. Azért még mindenütt ’s minden időben a’ polgárisodás és sza­badság a’ városokból indult ki: a’ régi korban Görög­­’s Olaszhonban, a’ középben Olasz- ’s Némethonban, Belgium , ’s Hollandban , ’s a’ legújabb korban Éjszak­­a Aaerikában , ’s Frankhonban. Nem is lehet ezt csudálni. Tekintsük csak egy nagy város állapotját, mellyben a’ gyártók számosak, függetlenek, műveitek, vagyono­sak, ’s ennélfogva szabadság-szeretők, hol a’ keres­kedő kar azok érdekében osztozik, hol a’ közhivatal­nokok a’ közvélemény ellenőrsége alatt állnak , a’ tudo­mányt ’s művészetet űzők nagy közönség számára dol­goznak, ’s attól élnek; tekintsük az illy kis helyen ösz­­szehalmozott szellemi ’s anyagi eszközök roppant tö­megét ; tekintsük, milly szoros kapcsolatba van hozva ez erők halmaza a’ munkaelosztás ’s egyités törvénye által; fontoljuk meg, milly hamar érzi az illy sokaság a’ nyilványos intézetek, társulati’s gazdasági viszonyok előmenetét, valamint a’ közérdekek minden meg bántá­sát is ; gondoljuk meg , milly hamar értekezhetik az illy együttlakó tömeg közös czélairól’s mennyi eszközt egye­síthet azonnal azok létesítésére ; fontoljuk meg, milly szo­ros kapcsolatban van illy nagy közönség más hasonló nagy közönségekkel; fontoljuk meg mind ezt, ’s nem fogunk csudálkozni a’ városok roppant befolyásán. Ezen befo­lyás azonban , mivel a’ városok a’ nemzet polgári ’s po­litikai viszonyaira nézt bírnak , a’ földmivelőknek nem­csak kárára nincs , sőt legnagyobb hasznára szolgál. A’ városok tulajdon érdeke hozza magával, hogy a’ föld­­míveseket szabadságuk , műveltségűk , ’s vagyonossá­­gukban részesítsék; mert minél nagyobb a’földművesek közt ezen javak öszsze , annál nagyobb mennyiségben látják el a’ városokat élelmi­szerekkel, ’s durva anya­gokkal, annál több gyártványt vesznek, tehát a’ váro­sok annál inkább vagyonosodnak. Jobbágyság, hűbéri terhek, szorgalmat és szabadságot korlátozó törvények megszüntetése a’ városok érdekében áll.’S ezek megszűn­vén , a’ mezei gazda jobb karba helyeztetik, ’stb. Mi­nél inkább fölvirágzik az ipar ’s vele a’ földművelés, annál kevésbbé lehet a’ szellemet bilincsezni, annál in­kább terjed a’ türelem, ’s lép lelkiismeret elnyomása helyébe az igazi erkölcsiség, ’s vallásosság. Az ősz­

Next