Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-10-22 / 85. szám

Intézkedések az ubéri terhek megváltására Baranya megyében. Édes örömmel nyilványitjuk szivvágyaink egyike valósulását, szántóvető emberbarátink sanyarú sorsát enyhítendő szebb napok korányának földerültét. A’nap, melly ez édes örömet adá osztályai nekünk, ’s mindennek , kinek keble adózónépünk viszonyai megtekintésén — bánattal telik — ’s melly a’ jobbágyai jóllétét szivén hordozó nemes keblű grófunk érdemkoszorujába új röpkényt tűz, vasárnap vala, oct. 2dika. Ekkor olvastuk a’ levelet, mellyben a’ siklósi uradalombeli helységek bírái ’s előljáróji az úrbéri terhek alóli maguk megváltásának üdvös evangeliomát megértendők — Harkányba az nap megjelenni felszólittattak. Epedve vártuk a’ perczet, melly reményünk világit valósulás koszorújába fűzte, epedve vártuk a’ szózatot, melly vágyódásunk létesülését, népünknek az úrbéri terhek sulyátóli megszabadulhatása—miről, csak álmodozni bírtunk — valósulását tanúsítsa. — És az óhajtva várt szózat megeredt nemes érzetű szolgabiránk t. Grabarics Ernészt ur ajkiról. Velős előadásában — mit az őt körülfogó néptömeghez intéző—kifejté, mikint az urbér nyűgei ipart és szorgalmat ölök, akár földesur akár jobbágyok állása vétessék föl; előadá mennyire lankasztja az adózó munkásságát, ha szorgalma gyümölcséből törekvésihez mért több több részt enged földesurának; előadá a’ hátramaradást, sőt kárt, mi reá, robotra járás által hárul, többször legnagyobb munkaidőben szorittatván; elsorolá, miként mindezektőli menekvés — alább érintendő röpirat kiszámítása szerint —csak 14 év iparát, elszánt szorgalmát igényli; — eleven szinbe festé le továbbá , — amazok ellenében az óhajtandó bort, mellyben fáradságuk gyümölcsét csak családjokkal osztják, a’ szorgalmat , mire mindenki fölébredend ’s ennek édes hazánk fölvirágzására tagadhatlan hatását. Ekkor Batthyány Kázmér gróf ő maga magas kegyéből nyert „Rövid értekezés az úrbéri terhek megváltásáról“ czimü röpirat 800 példányiból néhányat helységenként kiosztott, ’s egyszersmind a’ fölszólító levélbe iktatott kívánathoz képest megjelent lelkész urakat megkérte a’ tisztelt szolgabiró ur , hogy e’ magasztos eszme megeszmertetését és sikeres végrehajtását világositás’s kellő ismeret nyújtás által eszközöljék. Nem titkolhatjuk itt mély bánatunkat, melly remény-bimbónk fakadására fonnyasztó dérként huzadék, némelly ön javát fölfogni nem akaró , ’s földesura előmentét hátráltatni kész , a’ henye robot fönmaradását óhajtó népünk heréinek nem javaslást mutató képvonási miatt. De a’többség fölfogva a’ szavak édes értelmét, magasan dobogó kebellel hagyá el az előtte örök becsben maradó harkányi gyűlést, magasztos gondolatok közt tért honába, aggódó figyelemmel ápolván a’ keblében megpezsdült szabadság szent érzetét — És mi, kik folytonos tisztelettel kísérők a’ nemes gróf hazánk fölemelését czélzó üdvös lépéseit—örvendve üdvözöljük jobbágyainak polgári létkörébe jutását eszközlő, ’s jóllétüket atyailag szivén hordozó készségét; örvendve üdvözöljük a’ buzgóságot, mivel dicső példát nyújtott birtokosinknak korunk e’ legfölségesebb eszméjének — mellyben olly boldog jövő csirája rejlik — létesítésére. Üdvözlet a’ lelkes tisztviselőnek is , ki szép hivatását fölfogva, jobbágyainknak az urbér nyomasztó viszonyaiból való kibontakozására— munkás befolyásával — e’ szent ügy iránti lelkes részvétét tanusstá. Óhajtandó, hogy több tisztviselő, a’ pályán mellyre őket a’ gondviselés meghivá — ezen tanulságos példa nyomdokán emberbarátink jóléte előmozdítására munkálkodjék. A’ röpirat — mellyről szó vala — hazánk egyik jeles írójától szerkesztve, minden várakozásnak teljesen megfelel. A’ nemes keblű szerző, élvezni fogja méltó jutalmát a’ sikerben, — mellyre biztosan számítunk; mert az illy munka nem tévesztheti számított hatását — ’s a’ nép hálájában , mellyet általa boldogitand. Nem lesz itt tán helyén kül közönséges szabályát adni lehozással (deductio) együtt, mint keljen kiszámítani, hogy adva lévén a’ tőke ( P. a’kamatláb (procento) egy forinttól itt , mennyit kelljen évenkint egyaránt fizetni, hogy a’ meghatározott—teszem a— év alatt a’ tőke eltöröltessék ? vagy : hány év alatt törlesztethetik el a’ töke, ha a’ jobbágy évenkint A forintot — úgy azonban, hogy A'·P¡?, legyen — fizet? Legyen A—Pj. , tehát az évi rendes fizetésnek az első évi kamaton felül eső része = p, lesz A=P»H-p. Fizet a’jobbágy első évben A, azaz Pj?—l—p forintot, ebből ez évben a’ törlesztésre fordittatik p ; már 2dik évben ugyancsak A forintot fizetvén, nemcsak p fordittatik a’ törlesztésre , hanem még , a’ már múlt évben letörlesztett p forint kamatja is, tehát php*? · P (l-M) ; 3dik évben ismét befizetvén A forintot, ebből megint nemcsak annyi fordittatik törlesztésre, mennyi tavaly, u. m. p (1-1-^) hanem annak kamatja is , tehát p (1-+-?7)-fp (i -H) v=p (1-H?) (i-f-7) = p (t-K)2. egyedik évben a’ törlesztésre fordittatik p (1-+-??)3. a dik évben p és ha öszszeveszszük az ezen név alatt törlesztésre fordittatott fizetéseket, lesz azok öszszege s=p—t-p (1-HO-f- P (l-t-)?)2-+- p (1-hOs-4-. • • • • -+“ p , ’s mint föld mérői sort öszszesítvén , pO-K)' — p p(t-MnP s = 1—1—*7 — 1 V ) öszszeg tartozik = P lenni, hogy általa az egész tőke =P letöröltetett legyen, tehát p_ p(l-f-i?)n —p(t) E’ fölállított egyenletből könnyen kikerestetik A, vagyis az — a’ behozott mennyiségek függvényébe fejezve ki — P^-4-p , ugyanis az(l)ből lesz P»?=p (l-h»/)n p, téve mindkét taghoz p-t, P^-i-p — p (l+r;)n , vagyis A=p(l-M)n («) vagy ha p helyett annak az (l)ből P«z kifejtett értékét ^ teszszük, lesz — 10)ban A = P^I^U _ i W Mi a’ második kérdést illeti: az a’közönséges Algebra szabályain tulság (transcendent) logarithmok nélkül megfejtése nem eszközölhető; az (l)böl lesz P^-f-p = p (1-M)n ,honnan P»H-l=(l-f-·7)n , továbbá log. ----hl^r =»log.(l-Hz), ’s innen