Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-02-25 / 16. szám
D. Táros követének országgyűlési beszéde, a’ zsidóemanelpató ellen. Midőn a’ zsidók kir. városokban leendő polgárosítása kerületileg tárgyaltatott, én utasításomat követve, szót emelék polgártársaim nevökben ’s kértem a’t. Reket, hogy ezen igen lényeges kérdést, ha csakugyan belé kell ereszkedni, ne a városi belszerkezet rendezése alkalmakor, hanem elkülönítve méltóztassanak eldönteni; de okokkal támogatott előadásom elhangzott siker nélkül, sőt némelly részben keserűen is megrovatott. Több hónap folyt le azon nevezetes nap óta, mindenkinek módja volt e’ fontos tárgyról gondolkozni ’s meghatározni a’ teendőket. Megvallom t. R., hogy ez idő alatt én is bővebben számot vetettem magammal a’ zsidók polgárosittatása iránt, ’s minden előitélet és elfogultság nélkül visszahittam emlékezetembe mindazt, miket a’ zsidók polgárosítását szorgalmazta több jeles szónok előadásomra felelt, ’s megpróbáltam azoknak saját nézeteimet alárendelni; de azon szép és lelkes szavakat mint akkor, úgy most sem fogadhatom el győzőknek; megerősítette véleményemet polgártársim azóta érkezett pótló utasítása is. Égető fájdalmat gerjesztő polgártársaim kebelében az odülőkén hozott zsidópolgáritási kér. határzat; mint vészjós harang zúgása terjedt el közöttük a’ leverő hir ’s feljaj dúlva küldék hozzánk a’ távolból számos ezer nevében aláírt nyilatkozatukat, utasítva bennünket, hogy azt a’ t. RR..elibe juttassuk ,a melly eredeti aláirásokat már királyi személynek ő amkhoz , mint a’ t. RK. és RR. elnökéhez beadván , mielőtt az felolvastatnék, szót emelek a’ zsidók polgárosittatása ellen, szavakat, mellyeket a’ hazafiságban, nemzetiségben soha hátra nem maradó ’s békeszerető 50 ezer magyar ajkú lakos viszhangja kisér , ’s kinyilatkoztatom itt a’ haza szent színe előtt nevökben azt, mikép ők a’zsidók polgárosittatását — nemcsak idő-előttnek tartják, hanem azt is hiszik, hogy ezen eszme mind a’ k. városokat, mind egész hazánkat tekintve veszedelmes. A’ zsidók emancipatiója vagy status polgárrá tétele, azaz tökéletes hazafias polgári jogokkal felruháztatása, nem olly csekély kérdés vagy tény, mellyet egypár szóval törvényben csak mellékesen és mintegy odavetőleg kimondani, vagy meghatározni lehetne; mert ha azt akarjuk, hogy bármelly törvény czélját érje, hogy az egész nemzetre jótékony hatású legyen , a’ jövőre nézve pedig, mit törvényhozónak mint czélt mellőzni nem lehet, nem szabad , hasznos gyümölcsöket teremten , el kell előbb készíteni a’ népet a’ törvény felfogására, mint készíti kertész a’ földet palántáinak ; mert készületlen föld bármilly jómagvat is meg nem terem ; és ha más országban létező bármelly institutiót kívánunk hazánkba szivárogtatni, ha az még tán a’ nép jellemével, szokásaival merőben ellenkeznek, lassan kell azzal bánni, nem pedig akár az egészre, akár annak valamelly részére erőszakosan tolni , mert ez esetben holt betű marad a’ törvény ’s teljesedésbe nem mehet, a’ nem sikerült próbatét pedig inkább árt az ügynek mint használ. Merem állítani, hogy a’ zsidók kir. városi polgári jogokban részesítésére sem a’ kir. városi polgárok előre elkészítve, sem magok a’ zsidók megérve nincsenek. Nemcsak a’ kir. városi polgárok, hanem az egész haza különböző hitvallású ’s nyelvű lakosai, igen keveset véve ki, a’ zsidók lakásai , vallásos szertartásai, sőt hit elvei ellen is előítélettel ’s legnagyobb elfogultsággal viseltetnek; hasonlókép a’ zsidók, tán egyet sem véve ki, fanaticus gyűlölséggel kisérik a’ keresztyének minden hit elveit, ’s minden szertartásait; már pedig küldőim azt hiszik, hogy a’ status olly politikai test, mellynek eszméje a’ belső egységben t. i. az egyes részek és tagok öszszeillő egyenlőségében határoztatik ; egymáshoz nem illő, heterogen részek erős egészet soha elő nem állítanak. A’ status ezen ideája természetesen azt igényli, hogy polgári a’ fő ezek a törekedést tekintve , ha nem tökéletesen egyenlők is , legalább egymástól távol ne álljanak; mert különben elvész az egészet öszszetartó erő ’s jótékony hatású nem lesz az álladalomra ’s kérdem : várjon lehet , a’ zsidókról azt állítani, hogy akár erkölcsi , akár politikai miveltség tekintetében hasonlók édes hazánk többi polgáraihoz? bátran ki lehet mondani, hogy nemcsak nem hasonlók, sőt e’ részben hozzánk még csak közeledni sem akarnak.És ezen egymástól annyira idegenkedő lelkűlét alapja hazánk polgárait tekintve — a’ nevelés ; a’ zsidókra nézve nemcsak a’ nevelés hiányaiban , hanem az elavasult régi balvélemények ’s előítéletek tömkelegében fekszik, mellyeknek örvényiből magát a’ zsidó kiemelni, a’ felvilágosodás jelen korszakában is, makacskodik ’s ezt nagy Sándorkint egy csapással kettévágni nem lehet. Nem értem itt a’ zsidó vallásnak Mózes könyveiben foglalt alapját , mert annak erkölcsi oldalát tekintve , az eredetileg tiszta politikából és a’ zsidó nemzet akkori körülményeiből származott; ’s valamint nem hiszem, hogy volna keresztyén, ki Mózes törvényét ne tisztelné, azon nagy törvényadó béscseségét, mély belátását, a’zsidó nemzet jelleméből merített nagy ismeretit ne csodálná, úgy más részről nem képzelem, hogy léteznék valaki, ki a’ rabbinusok cazuistikáját, mellyet Krisztus sz. után 150., 230 sőt 500 évvel későbben, a’ bigottság , szűkkeblű önzés , ’s más vallások gyűlölése köpönyegébe burkolva Mischnach és Gomora, vagy összes névvel a’Talmud által elterjesztettek—ne kárhoztatná. Nem akarok mindazon részra, mellyek a’ Talmud által a’ zsidókat minden más nemzettől különválasztva tartják , kiterjeszkedni ; nem is állítom , hogy a’ Talmud erkölcstelenségeit ’s a’ status boldogsága ellen törekedő intézvényeit általányosan minden zsidó hiszi, mert 1830 óta több zsidó tudós tört a’ felett pálczát, és külországokat tekintve a’ 19 századodik és 5dik évtizede , újabb időszak hajnalát kezdi rajok deríteni; hanem csak azt állítom , hogy a’ zsidók ezerszerte nagyobb része , különösen a’ rabbik szűk-keblűsége miatt, talmudi bigottság alatt nyög; ’s midőn magyar hazánkban polgári jogokban részesittetésökről akar gondoskodni a’nemzet, méltó joggal közeledve hozzánk kívánhatja, hogy mielőtt az megtörténnék, igyekezzenek a’ régi sötét idők vastag tudatlanságiból kiemelkedni , ’s mondjanak le olly, egyedül a’ rabbik fanatismusa által beléjök csepegtetett elvekről, a mellyek a’ status fenállhatásával és polgárok boldogságával homlokegyenest ellenkezésben vannak. Szépek azon philanthropicus elvek, mellyek különösen újabb időkben a’ reform férfiait az emancipatió körül vezetik, de nem tagadhatni azon alapigazságot is , hogy tekintve alkotványunkat, midőn valamelly néposztályzat polgári jogokkal felruháztatni czéloztatik , nem szabad törvényhozónak, a philanthropiája mellett is, mellőzni azon statusalapelvet ,,videat senatus, nequid respublica detrimenti capiatu különösen olly országban mint hazánk, hol millióm ered az alkotmány lánczaiba fölvételért.Én a’ zsidók polgárosittatásának legfőbb akadályát egyedül önmagokban, vallásbeli mysterialis szertartásaikban, és abban keresem, hogy ők általányos theokraták lévén , constitutionalis állásukat egyedül a’ theokratiában pontosítják össze; pedig bizonyos hogy a’ status boldogsága egyedül a’ haza-szereteten a-