Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-03-28 / 25. szám

25. szám. Pest, martzius 28-án. 1844. Válasza a’ főRRnek a’ t. RRh­ez a’ vegy. házasságoktól az egyh. szertartásoknak a’ magyarorsz. kath­. papság által tett megta­­gadtatása iránt közlött üzenetre.Teljes hazafiai készséggel osztoznak ugyan a cs. kir. főlige ’s a’ m. fő­RR. a’ t. RR. törvényszerű gondoskodásában, valahányszor azt a’törvényeken ejtett sérelem orvosoltatása’s a’ megsér­tett törvények szentségének helyreállítása kívánják. Azon­ban a’ vegyes házasságoktúl az egyh. szertartásoknak a’ magyarorsz. kath. paps. által tett megtagadtatása iránt köz­lött üzenetekre a’ t. Rnnek ki kell jelenteniük, hogy mi­vel az áldásnak a’ vegy. házasságoktóli megtagadásában törvénysértést, valamint már a’ nagyváradi deák szertárt, volt megyés püspök ismeretes körlevele felett folyt tanács­kozás alkalmakor mult­or.gyűl. azon okoknál fogva nem lát­tak, mert az áldás mind általában, mind pedig a’ házas, kötés­nél mint csupán egyh.szerz.kizárólag az egyh. sajátja Tevén, a’ polg. törvényhozás tárgya nem lehet, mivel az 179011. 26. tcz. határzottan csak azt rendeli, hogy a’ vegy. há­zasságok kath. lelkipásztorok előtt köttessenek; ’s ebből a’ szertartásokra, mellyekről az egyébként sem szól, követ­keztetést vonni annál kevesbbé lehetne, mivel a’lelkipásztor és a’szükséges bizonyságok jelenlétében csupán a’kölcsö­­nös szabad megegyezés kijelentésével kötött házasságok is, mint a’ múlt országgyűlésről fölterjesztett 1.javaslat is elismeri,mind egyházi mind polgári következésekre néz­ve azon tulajdonokkal bírnak, mellyek egyedül lehettek és voltak az említett törvény czéljai; ’s végre a’ vegy. há­zasságok megáldásában 1790/1 óta az egyh. rendnél di­vatozott gyakorlat csupán egyh. szertartásbeli foglalatos­ságot illetvén , azt egy polg. szabály törvényes magya­rázatának tekinteni nem lehet, úgy ezen okok jelenleg az ország prímásának ’s a’ többi megyés püspöknek a’ tek. Rt. üzenete szerint is a’ nagyváradi körlevélhez hasonló kör­­levelek mellett szinte rendithetlenül állván, ezek nyomán ezen utóbb említett körlevelet is törvénybe ütközőnek nem tekinthetik, ’s e’ szerint a’ t.­Reket a’ kitűzött sérelmi té­ren annál kevesbbe kísérhetik, minél inkább tovább is meg vannak győződve, hogy az egyházat ünk erebeli jogaihoz alkalmazott gyakorlatában, mig törvényt nem sért, gátol­ni vagy ellene illy esetekben a’ polgári hatalom részéről kényszeritőleg föllépni törvényesen nem lehet.Valamint arról sem győződhetnek meg az m.fő Rt., hogy az áldás megtaga­dása által a’ vegyes házasságoknak álly akadályok tétet­nének mellyek törvény által tilalmazvák; mert egy részről az áldás és sz. szertartársok nélkül a’ közelebb múlt három év alatt kötött házasságoknak több százra menő száma elég­gé bizonyítja, mikép az akadály hathatósan elhárít­tatik az­­zal hogy a’ vegyes házasságokat a’ kath. lelkész előleg kihirdetvén , közbejövetelével érvényesekké teszi;—­ más részről az áldás és szent szertartások nem olly természe­­tűek, hogy azokat a’ polg. hatalom, mint körébe tartozó­kat, akár közvetlen, akár közvetve vagyis akadály tekin­tetéből kényszerítő rendelkezései alá vonhatna. Nem fog­lalnak a’ körlevelek mást magokban, mint azon tanítást, mellyet a’ vegy. házasságokra nézve nemcsak Magyaror­szág, de az egész világ római kath. clerusa egyhangúlag hirdet, nem terjeszkednek ki semmire, mi a’ vallásos ok­tatás ’s egyházi hatóság határin túl menne; ’s midőn illy módon a’polg. t.hozás körébe nem vágván , egyedül egyh. szertartásokról rendelkeznek, nem sértik az azok felől nem intézkedő világi törv. jelesen az 1790/1.­26. tcz., mellyre nézve az egyházi rendnél eddig divatozott gyakorlat csupán egyh. szertartásbeli foglalatosságot illetvén, a’ polg. szabály törvényes magyarázatának nem tekintethetik.Nem gyengítik a’ttiszta vallásosságot, midőn a’ vegy. házasságokra nézve egyetértőleg egy olly hatalommal nyilatkoznak, mellyet a’ kath. egyház vallásos ügyeire nézve idegennek tekinteni nem lehet, ’s csak akkor csonkitlatnék a’ fenálló törvények tisztelete, csak akkor gyöngittetnék a’ hozandó törvények tekintélye is, ha országgyűlésileg kimondatnék, hogy polg. törvényink a’ polg. törvényhozás körén túl a’ vallásos szer­tartások rendelkezésibe is bocsátkoznak, ’s úgy összeüt­közésbe jőnek a’ különböző egyházak függetlenségének azon méltó igényleteivel, mellyeket hazánk evang. lako­saira nézve maga az 1790/1. 26. t.cz. megismert és biz­tosított , midőn egyh. ügyeikben minden más hatalom ki­zártával a’ szükséges intézkedéseket a rájok hagyta , ’s nyilván kikötötte, hogy vallásos elveikkel ellenkező cse­lekedetekre és szertartásokra soha sem kényszerittethet­­nek. Méltán kívánhatja tehát a’ kath. clerus is , hogy u­­gyanezen, minden üdvös vallásbeli intézkedés egyik lé­nyeges talpkövét képező elv , az ő irányában is kellő te­­kintbe vétetvén fentartassék, ’s valamint a’ m. föRR. sem­mit sem kétkednek, hogy azzal ellenkezőleg rendelkezni az 1791—ki­r.hozás szándékában nem is lehetett, úgy an­nak további fentartását annál inkább vélik jelenleg is kí­vánatosnak , minthogy tapasztalás ’s a’ történet évkönyvei tanúsítják, hogy épen az irányában is a’ világi hatalom ha­tárainak kellő felfogása és szigorú megtartása, a’ fenál­ló törvények tiszteletének mellőzhetlen föltétele ’s legbiz­­tosb őre, minek uj bizonyságára szolgálhatnak azon a’ t. RR. által is megemlített’s Európa majd minden országi­ban mutatkozó vallásos mozgalmak, mellyek az újólag föl­ébredező vallásos érzelemmel párosulva, a’ korszellem e­­gyik legkomolyabb’s jelentősebb irányzatát képezik és szo­­ros kötelességévé teszik a’ t.hozónak gondos előre látása és óvatos intézkedései által elkerülni,hogy a’vallásos buzga­lom vallásos vakbuzgósággá ne fajuljon.De midőn ő cs.k. fő­­lige’s a’főRB. ezen törv.hozói feladások fontosságától mélyen áthatvák, nem titkolhatják el , hogy a’ t. RR. által kije­lölt orvoslási módok véleményük szerint a' kitűzött czél­­nak meg nem felelnek ’s inkább előidézik azon veszélye­ket, mellyeket kikerülni kellene, semhogy azokat eltávoz­­tatnák. Valamint tehát ő cs. kir. főlige és a’ m. főRR. fen­­említett okoknál fogvást a’ magyar főpapság és a’ kormány ellen is felhozott t.sértés valóságát meg nem ismerhetik, úgy azon véleményben sem osztozhatnak, hogy ő felsége a’ kath. clerusnak szigorú eszközökkel a’ törvénymegtartás kényszerítésére, a’ papi körlevelek rászalására ’s meg­semmisítésére ’s pá­pai brevére adott tetszvényének visz­­szavonására keressék. Mellőzvén, hogy ő fels. vallásos igaz­­ságszeretetéröl föltenni sem lehet, hogy­ a’ világi hatalom határin túl menvén, a’ lelkiismereti szabadságot, mellyet minden alattvalóji irányában szentül fentart, épen csak a’ kath. clerusra nézve,szintolly szorosan megőrizni nem kí­vánná, abeti aggodalmaikat sem titkolhatják el ő cs. kir. főlige ’s a’ m. főRB. hogy illy, mind a’ két tábla részéről tett országgy. indítványozás által inkább örökittetnének,­ mintsem megszüntetnének a’vallásos súrlódások, növeked­nék a’ kölcsönös idegenkedés, öregbíttetnék a’ kedélyek fölhevülése ’s végre akármelly részről könnyren olly val­lásos visszahatásra szolgáltatnék alkalom, mellynek eltá­­voztatása a’ t.hozás legszentebb feladásihoz tartozik. Sok­kal megfelelőbbnek vélik tehát t.hozási állásuknak a cs. k. főh­e ’s a’ m. főRe, ha minden vallásbeli súrlódás és azon aggodalmak megszüntetésére, mellyeket a’ kérdéses lépé­sek hazánk sok lakosiban ébreszthettek , ’s mellyek iránt méltánylattal viseltetni a’ m. f.RR. is hazafiui kötelessé­­geknek ismerik , a’ t. RRket múlt országgyűlés nyomán

Next