Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-02-21 / 15. (14.) szám

14­1. szám 1847. Pest február 21 kén TÁRSALKODÓ. 1 5. A’ kénégénynyel­ további kísérletek, ’s némi elmélet. Utólsó közleményünk adatása közben még számosabb kísérlet történt magány- és nyilványos körben. Említésre mél­tó ezek közöl függöly-műtét a’ polgári kórházban, hol a’ kí­sérleti tárgy nőegyed több percznyi kábulata alatt végeztet­vén, az zene és táncz közt képzelé magát ’s fölébredtével is ugyanazon élvre vágyakozott. Fogorvosok, tyúkszemészek, és nagyon sok ász-meg­ész most már méltán kiálthatják: nincs fá­jós tag többé! ’s az érdeklettek kapva kapnak az alkalmon hogy ezen találvány segedelmével gyakorlatukat bővíthessék. — A’ természet­tudományi társulat termeiben is — mint hall­juk — sikerrel vitetnek véghez e’ szer melletti műtétesek. — E’ sorok írója szak­ érdekből tette ki magát ezen szer hatá­lyának ’s eléggé ideges alkatú lévén háromszori kísérlet u­­tán sem juthat a tökélyes kábulásra. Mit észleltem, következő: 4 év előtt ideglázban szenvedtem, hoszszas kínaim rögtöni csilapodásával egy percz alatt éreztem, hogy testi erőm el­hagy, idegeim mint kellemes hangú zeneszer húrjai rezget­tek egész testemben; úgy gondolom, hogy e’ perezben vá­lom meg életemtől és rendkívüli lelki kéj (az alább követ­kezők miatt megjegyzendő hogy lelki kéj) áradt el valómon, ápolóimnak mondom, hogy eszméletem hoszszu időre elhagy, (mi 8 óra-perczig mégis történt) elmúlt kinaimról elmélkedtem, ’s a’ köröttem szállongó csillagokkal kezdettem játszadozni. Ehez hasonló volt az úgynevezett narcosis, mint az é­­gény-gőzt szivám, egyszerre fátyol simult külérzékimre, egy uj világ felé szállott képzetem, havas szaggatott föllegeken lépe­delék, ’s félve hogy e’ gyönyört elvesztem, folyvást fölebb törekedtem, azonban igen nagyot lépve egyszerre lezuhan­tam, és sajnálkozva kiáltám: már szépen vagyok. Az egész gönyör talán fél perczig tartott, ezután zajongó érzet­tel víg maradtam. Második próbával terhemre esett, hogy a’ köröttem levők nem tudják, mi történik velem; azért minden mozzanatra szóval is figyelmeztetém őket; felszöktem valaho­va sietendő, de mihelyt talpon voltam, ismét haza érkezett eszméletem. Harmadszor különösen figyeltem: mellyik érze­­mény magasztosul leginkább ? a’ n. ösztön teljes nyugalom­ban, előbb a’ látás, aztán hallás, végre tapintás múlik el, és csak a’ szellemnek nem mondhatnám álombéli, mint inkább sajátszerű külön működése marad fen. Egy fiatal egyed két perczi beszivás után szabadsági háborúról álmodott, ’s miután ezt elbeszélő még félóra múl­va sem eszmélt tisztán. Másik rövid de mondhatlan kést ér­zett, és 18 percz múlva elkomorult, azután ismét felvidult. Harmadik rögtön ebéd után adá magát kisérlet alá, ’s az i m­el­y (tengeri láz) kellemetlen jeleivel kellett sokáig küz­denie. Negyedik közönyös maradt a’ beszivás után is, gyö­nyörérzettel épen nem dicsekedhetik ’stb Végre magam már negyedízben egy átal virasztott éj után dél előtt kisérlem a’ szer hatását, de a’ rövid gyönyört egész napi kellemetlen érzéssel fizettem meg. Nem szándékom több példát emlegetni; úgy hiszem a’ felhozottak is elég adatot nyújtanak a’ dolog némi elméletére is. Tudva van, hogy a’ kén-égény már ez uj alkalmaztatása előtt is használtatott gyógy­szerül mint zsongitó görcselle­nes ’s az életműséget izgató szer. Csupán az alkalmazási mód uj. Tapasztaljuk, hogy mennyi az egyed, annyira külön­böző a’ hatály is, csak általában véve de nem egyedenkint tulajdoníthatjuk a’ gyönyörérzetet. A’ külérzékek tompulása azonban mindenkinél okvetlenül bekövetkezik. Vétetett észre az is, hogy az egyedi főszenvedély illyenkor mutatkozik leg­inkább : a’ táncz-kedvelő tánczról álmodik, a’ hevesvérű har­czol, a’ zsidó nyerészkedik, a’félénk ,bujkál, ’stb. Egyik meg­retten, hogy ev kábulat örökké tart. Másik ellenben kívánja: vajha örökké igy maradandna! Némellyik folyvást óhajtja, más egyszer sem akarja kisérleni meg’s mindeniknek igaza van — e­­gyedileg. Egy kedélyes férfiú említést ten, miszerint félő hogy e’ szerhez kérházak fognak épülni, hol mint a’ törö­köknél mákonynyal, szinte némi díjért gyönyört vásárolhatni. Mások még pajzánabban gondolkodnak. De véleményem sze­rint alig unhatni meg valamit hamarabb mint azt, miről so­kat beszélnek. Végre is a’ kórodákban ’s ügyesebb orvosok kezében marad az. Kérdés támad: vájjon a’ további egészségre nincs é ár­talmas hatálya ? Felelet: csak mennyiben illő ingernek lehet. Semmi idegen anyagot nem hagy a’ testben, mi tovább is izgathatna; ’s az idegélet rövid­­ideigleni megrendilésén túl — mi néha görcsökkel is jár — fájdalmat épen nem hagy hát­ra; a’ tüdőkben okozott forróság érzete is csak némellyeknél tapasztaltatott, minden további bántaloik nélkül. Fiatalkora és gyöngéd egyedekre alkalmazhatását is kétlik, mi ellen a’ pesti gyermek-kórházi lény beszél; valamint azon ismételt kísérlet, miszerint ideges alkatuakon nem fogott ki annyira, hogy teljes érzéketlenségbe sülyedtek volna. Egy tudós fér­fiú tagadja, hogy a’ kén­ égény hatálya csupán csak nar­cos is volna; ő máskép szándékozik e’ tüneményt tudomá­nyos alapon megfejteni. Minden esetre illy fontos tárgy meg­fejtését tudós férfiaktól várjuk. Magunk itten csak egyedi nézeteket terjeszténk a’ közönség elé. Mennyi elménetség, pajkosság, ámítás ’stb vitetik vég­hez e’ szerrel fővárosunkban, időnként följegyezni ujdonság­­irók feladata. Alkalmazási módját illetőleg ide függesztjük még a’ kén­­égény azon tulajdonságát, miszerint zárt körben tűzzel érint­kezésben eldurran. E’ megjegyzésre B.. tanárnak egy száj­beli kőkem tüzes vassali kiirtása nyújtott alkalmat­ A’ száj által vétetvén fel e’ gőz, ugyanazon utón tüzet bevezetni ve­szélyes. O—h—1. Budai olvasó egylet. Ha egyleteket, mellyek fővárosba vagy is más szavak­kal az ország szivébe ültetvék, mint ollyakat, mellyek hely­zetüknél fo­gva országos befolyás gyakorlására hivatvák, fi­gyelemmel kisérvén irányukban ismételve felszólalunk, az ál­tal úgy hiszszük, szent hivatásunknak felelünk meg, mert va­lamint egy részről meg kell tennünk ezt azért, hogy a­­mi azokban követésre méltó, elrejtve ne maradjon, úgy más részről nem szabad elmulasztanunk ezt azért is, hogy a­­mi azokban hiány vagy hibás van, azon esetre, ha mind­ennek akár magány­befolyás, akár egyleti után orvoslása vagy­ nem sikerült, vagy nem sikerülne, azon jó szándékkal panaszol­juk el, hogy e’ tettünk után orvoslás maradjon. Hisz szám­talanszor megtörtént már, hogy olly bajnak, mellyet magunk orvosolni nem tudtunk, orvosa találkozott, ha azt fűnek fá­nak elpanasztottuk, de hányszor történt már az is, hogy olly bajt, mellyet orvosolni nem volt szándékunk, mert az nyil­­ván­ossá tétetett, meggyógyitni kénytelenittettünk. A’ budai Olvasó Egylet szállása eddig a’ várban, or­szág­ház utczai Reményi féle házban volt. Ezen szállás ellen, ámbár az könyvtárnak látszik még építve is lenni, megfog­­hatlanul igen nagy antipathia mutatkozott egy idő óta. Okul, adatván egy részben az, hogy a’ terem ablakai az udvarra lévén különösen téli napokon által sötétes, ’s igy azt nap­pal is világitni kell; más részről pedig, mert kényelmesnek hitték a’ könyvek kezeltetését olly esetben, ha könyvtárnok szállásán leend a’könyvtár, úgy gazdasági, valamint kényei­

Next