Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1847-02-21 / 15. (14.) szám
141. szám 1847. Pest február 21 kén TÁRSALKODÓ. 1 5. A’ kénégénynyel további kísérletek, ’s némi elmélet. Utólsó közleményünk adatása közben még számosabb kísérlet történt magány- és nyilványos körben. Említésre méltó ezek közöl függöly-műtét a’ polgári kórházban, hol a’ kísérleti tárgy nőegyed több percznyi kábulata alatt végeztetvén, az zene és táncz közt képzelé magát ’s fölébredtével is ugyanazon élvre vágyakozott. Fogorvosok, tyúkszemészek, és nagyon sok ász-megész most már méltán kiálthatják: nincs fájós tag többé! ’s az érdeklettek kapva kapnak az alkalmon hogy ezen találvány segedelmével gyakorlatukat bővíthessék. — A’ természettudományi társulat termeiben is — mint halljuk — sikerrel vitetnek véghez e’ szer melletti műtétesek. — E’ sorok írója szak érdekből tette ki magát ezen szer hatályának ’s eléggé ideges alkatú lévén háromszori kísérlet után sem juthat a tökélyes kábulásra. Mit észleltem, következő: 4 év előtt ideglázban szenvedtem, hoszszas kínaim rögtöni csilapodásával egy percz alatt éreztem, hogy testi erőm elhagy, idegeim mint kellemes hangú zeneszer húrjai rezgettek egész testemben; úgy gondolom, hogy e’ perezben válom meg életemtől és rendkívüli lelki kéj (az alább következők miatt megjegyzendő hogy lelki kéj) áradt el valómon, ápolóimnak mondom, hogy eszméletem hoszszu időre elhagy, (mi 8 óra-perczig mégis történt) elmúlt kinaimról elmélkedtem, ’s a’ köröttem szállongó csillagokkal kezdettem játszadozni. Ehez hasonló volt az úgynevezett narcosis, mint az égény-gőzt szivám, egyszerre fátyol simult külérzékimre, egy uj világ felé szállott képzetem, havas szaggatott föllegeken lépedelék, ’s félve hogy e’ gyönyört elvesztem, folyvást fölebb törekedtem, azonban igen nagyot lépve egyszerre lezuhantam, és sajnálkozva kiáltám: már szépen vagyok. Az egész gönyör talán fél perczig tartott, ezután zajongó érzettel víg maradtam. Második próbával terhemre esett, hogy a’ köröttem levők nem tudják, mi történik velem; azért minden mozzanatra szóval is figyelmeztetém őket; felszöktem valahova sietendő, de mihelyt talpon voltam, ismét haza érkezett eszméletem. Harmadszor különösen figyeltem: mellyik érzemény magasztosul leginkább ? a’ n. ösztön teljes nyugalomban, előbb a’ látás, aztán hallás, végre tapintás múlik el, és csak a’ szellemnek nem mondhatnám álombéli, mint inkább sajátszerű külön működése marad fen. Egy fiatal egyed két perczi beszivás után szabadsági háborúról álmodott, ’s miután ezt elbeszélő még félóra múlva sem eszmélt tisztán. Másik rövid de mondhatlan kést érzett, és 18 percz múlva elkomorult, azután ismét felvidult. Harmadik rögtön ebéd után adá magát kisérlet alá, ’s az i mely (tengeri láz) kellemetlen jeleivel kellett sokáig küzdenie. Negyedik közönyös maradt a’ beszivás után is, gyönyörérzettel épen nem dicsekedhetik ’stb Végre magam már negyedízben egy átal virasztott éj után dél előtt kisérlem a’ szer hatását, de a’ rövid gyönyört egész napi kellemetlen érzéssel fizettem meg. Nem szándékom több példát emlegetni; úgy hiszem a’ felhozottak is elég adatot nyújtanak a’ dolog némi elméletére is. Tudva van, hogy a’ kén-égény már ez uj alkalmaztatása előtt is használtatott gyógyszerül mint zsongitó görcsellenes ’s az életműséget izgató szer. Csupán az alkalmazási mód uj. Tapasztaljuk, hogy mennyi az egyed, annyira különböző a’ hatály is, csak általában véve de nem egyedenkint tulajdoníthatjuk a’ gyönyörérzetet. A’ külérzékek tompulása azonban mindenkinél okvetlenül bekövetkezik. Vétetett észre az is, hogy az egyedi főszenvedély illyenkor mutatkozik leginkább : a’ táncz-kedvelő tánczról álmodik, a’ hevesvérű harczol, a’ zsidó nyerészkedik, a’félénk ,bujkál, ’stb. Egyik megretten, hogy ev kábulat örökké tart. Másik ellenben kívánja: vajha örökké igy maradandna! Némellyik folyvást óhajtja, más egyszer sem akarja kisérleni meg’s mindeniknek igaza van — egyedileg. Egy kedélyes férfiú említést ten, miszerint félő hogy e’ szerhez kérházak fognak épülni, hol mint a’ törököknél mákonynyal, szinte némi díjért gyönyört vásárolhatni. Mások még pajzánabban gondolkodnak. De véleményem szerint alig unhatni meg valamit hamarabb mint azt, miről sokat beszélnek. Végre is a’ kórodákban ’s ügyesebb orvosok kezében marad az. Kérdés támad: vájjon a’ további egészségre nincs é ártalmas hatálya ? Felelet: csak mennyiben illő ingernek lehet. Semmi idegen anyagot nem hagy a’ testben, mi tovább is izgathatna; ’s az idegélet rövidideigleni megrendilésén túl — mi néha görcsökkel is jár — fájdalmat épen nem hagy hátra; a’ tüdőkben okozott forróság érzete is csak némellyeknél tapasztaltatott, minden további bántaloik nélkül. Fiatalkora és gyöngéd egyedekre alkalmazhatását is kétlik, mi ellen a’ pesti gyermek-kórházi lény beszél; valamint azon ismételt kísérlet, miszerint ideges alkatuakon nem fogott ki annyira, hogy teljes érzéketlenségbe sülyedtek volna. Egy tudós férfiú tagadja, hogy a’ kén égény hatálya csupán csak narcos is volna; ő máskép szándékozik e’ tüneményt tudományos alapon megfejteni. Minden esetre illy fontos tárgy megfejtését tudós férfiaktól várjuk. Magunk itten csak egyedi nézeteket terjeszténk a’ közönség elé. Mennyi elménetség, pajkosság, ámítás ’stb vitetik véghez e’ szerrel fővárosunkban, időnként följegyezni ujdonságirók feladata. Alkalmazási módját illetőleg ide függesztjük még a’ kénégény azon tulajdonságát, miszerint zárt körben tűzzel érintkezésben eldurran. E’ megjegyzésre B.. tanárnak egy szájbeli kőkem tüzes vassali kiirtása nyújtott alkalmat A’ száj által vétetvén fel e’ gőz, ugyanazon utón tüzet bevezetni veszélyes. O—h—1. Budai olvasó egylet. Ha egyleteket, mellyek fővárosba vagy is más szavakkal az ország szivébe ültetvék, mint ollyakat, mellyek helyzetüknél fogva országos befolyás gyakorlására hivatvák, figyelemmel kisérvén irányukban ismételve felszólalunk, az által úgy hiszszük, szent hivatásunknak felelünk meg, mert valamint egy részről meg kell tennünk ezt azért, hogy ami azokban követésre méltó, elrejtve ne maradjon, úgy más részről nem szabad elmulasztanunk ezt azért is, hogy ami azokban hiány vagy hibás van, azon esetre, ha mindennek akár magánybefolyás, akár egyleti után orvoslása vagy nem sikerült, vagy nem sikerülne, azon jó szándékkal panaszoljuk el, hogy e’ tettünk után orvoslás maradjon. Hisz számtalanszor megtörtént már, hogy olly bajnak, mellyet magunk orvosolni nem tudtunk, orvosa találkozott, ha azt fűnek fának elpanasztottuk, de hányszor történt már az is, hogy olly bajt, mellyet orvosolni nem volt szándékunk, mert az nyilvánossá tétetett, meggyógyitni kénytelenittettünk. A’ budai Olvasó Egylet szállása eddig a’ várban, országház utczai Reményi féle házban volt. Ezen szállás ellen, ámbár az könyvtárnak látszik még építve is lenni, megfoghatlanul igen nagy antipathia mutatkozott egy idő óta. Okul, adatván egy részben az, hogy a’ terem ablakai az udvarra lévén különösen téli napokon által sötétes, ’s igy azt nappal is világitni kell; más részről pedig, mert kényelmesnek hitték a’ könyvek kezeltetését olly esetben, ha könyvtárnok szállásán leend a’könyvtár, úgy gazdasági, valamint kényei