Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1848-02-25 / 8. szám
odik szám Pest február 25-én. TÁRSALKODÓ. Javaslat a’ magyar közlekedési ügy rendezéséről. (Irta gróf Széchenyi István, Pozsony 1848 ) (Folytatása és vége.) A’ számítási adatoknak előbbi számunkban közlött elsorolása után szerző gróf a’ magyar közlekedési rendszer részletes kifejtését taglalja, ’s ez teszi jeles dolgozatának negyedik fejezetét. Miután szerző gróf külföldön a’ közlekedések kifejtését, vaspályák, csatornák, és kőutak becsét kimutatni igyekezett, a’ mondottakból a’ következtetéseket saját viszonyunkra alkalmazni, ’s a’ teendőket a’ közlekedések minden ágaiban a’ dolgok mostani állásához képest kijelölni törekszik. Ugyanis sör.A’ külföld példája tanít, hogy a’ kereskedelmi forgalom magasb fokát sem csatornák, sem kőutak — a’ legjobbak sem elégíthették ki, hanem végre is vaspályákra szorultak; ennélfogva hiba lenne a’ közlekedési fővonalakon az öszszeköttetést hazánkban is olly módon kezdeni, mint másutt, és kőutakról térni át vaspályákra. sor. A’ megállapítandó közlekedési rendszerben kiváló figyelemmel kell lenni a’ hajózható folyókra, ’s azokat — mint a’ közlekedés természetes eszközeit minél elébb rendezni, és jó karba helyezni szükséges. 3or Az építendő kőutakra nézve nem kell soha felejtenünk azon nehézségeket , mellyek nálunk különösen a’ kőutak tekintetében előfordulnak. Ugyanis legyenek bár utaink a’ legszilárdabb anyagból, leghelyesb szabályok szerint készítve, olly égalj befolyása alatt, minő a’ miénk, hol a’ hoszszu, és szigorú, leginkább pedig gyakran változó tél egymást fölváltva fagyot, és olvadást hoz rájok, a’ legjobb ként is okvetlen megbomlik, ’s megbizhatlan javításokat tesz ez által is évenkint szükségessé. Ha hozzá gondoljuk ehez, hogy hazánk sok vidékein a’ kőanyag nagy kiterjedésű földön teljesen hiányzik , ’s ez által a’ kőutak fölállítása igen költségessé válik, végre azt sem felejtjük , hogy épen a’ fenérintett vidékeken a’ falvak távolsága ’s néptelenség azoknak fentartását vagy épen lehetlenné, vagy igen költségessé teszi, a’ kőutak fölállítására különös súlyt helyezni nem fogunk ; sőt hol a’ számítási mérleg csak némileg kedvező, kőutak helyett is inkább vaspályákat állítunk. MerA’ közlekedési vonalok meghatárzásánál — kivált a’ vaspálya fővonalainál elengedhetlen szabály, hogy azok a’ kijelölt végpontok felé egyenes irányban vezettessenek, mert ez mind az átviteli, mind a’ helybeli forgalomnak föltétele. Ezen szabályt még akkor is szigorún meg kell tartani, ha szinte ez által némelly helyek látszólag szenvednének is, mert ha a’ helybeli érdekleteknek a’ fővonal irányára befolyás engedtetik, vagy ha a’ fővonalokkal egyszersmind minden nevezetes helyet érinteni akarunk, ebből okvetlenül az fog következni, hogy egy bizonyos vonalban annyi mindenféle czélok elérése fog együtt kivántatni, hogy elvégre semmi egész’s rendszeres nem alakulhat. Kör Ne feledjük soha, hogy hazánk saját népességével, ’s termesztvényeivel a’ vasutak irányában különös állásban van. Európában alig van ország, melly minden körülményeket mérlegezve, műtani tekintetben inkább vasutakra volna rendeltetve , azonban a’ néptelenség nagy személyszállításra nem nyit kilátást, terményeink többnyire olly természetűek, mellyek magas szállitásbért nem bírnak ; nálunk tehát minden fillérrel igen kell gazdálkodni, mi a’ szállítást terhelheti. Innen következik önként, hogy a’ közlekedési vonalok kikerülhető hoszszabbitását mellőzni kell, mert ettől függ a’ szállitásbér; sőt még az is következik, hogy azt, vajjon"Fiume , Miskolcz, Debreczen, Arad, Szeged ’stb. melly vonalon köttessék öszsze Pesttel? vállalkozók önkényére bízni egyáltalán nem lehet, hanem szükség, hogy azt maga az ország állapítsa meg. És ezen kijelentett vezérnézetek nyomán szerző gróf a’ kijelölendő vaspályavonalak leírásához fog, előrebocsátva: mikép a’ magyar kereskedelem ’s iparfejlődés gyálpontja Budapest, ez az ország szive, mellynek irányában úgy lehet tekinteni az egyes közlekedési vonalakat, mint megannyi főeret, melly a’ szívből a’ vérforgást az ország véghatáraig eszközli — e’ szerint Budapestről, vagy helyesebben mondva — Pestbudáról úgy kell a’ fővonalakat vezetni, hogy azok hazánkat világkapcsolatba juttassák, ’s e’jótéteményt lehetőleg minden országrészre áraszszák. Ezen elvnek megfelőleg négy fővonal kijelölése ajánlkozik mindenek előtt, mint a’ magyar közlekedés alapja; t. i. egy vonal, melly a’ cs. örökös tartományokkal, ’s vele Európának minden nyugati országival kapcsolatba hozna; második, melly Pestről saját tengerpartunkkal, az által Olaszországgal ’s a’ tengerekkel csatolna öszsze; harmadik, melly fővárosunkat a’ kelettel hozná öszszeköttetésbe, és negyedik, melly hasonló öszszeköttetést eszközölne Galicziával ’s az éjszakkal. Ezen négy fővonal, melly más, mint vaspálya nem lehet , képezné az országos közlekedések alapját. Ezeknek jelenlegi fontossága a’ külföldi viszonyokról föltételeztetik, és a’ kivitelben a’sürgetősség mértékét azok adják meg, így például az 1. és 2. számú fővonal már kész, ’s megalakult öszszeköttetésekre vezet, ellenben a’ 3. és 4ik még fejlődésben van, ’s az öszszeköttetés végirányát a’ külföldi viszonyok fogják majdan eldönteni, mind a’ mellett szükség, hogy az ország saját határai felé ezen irányban már most haladjon. A’ kijelölt négy fővonal országunkat majd egyenlő négy részre osztja; ez azonban hazánk kiterjedéséhez képest még nem elégítheti ki első kezdetben is a’ belkereskedés szükségeit, mert ez által még a) az egész alföld — a’haza legtermékenyebb térfölde — a’ Tisza mindkét partja Miskolcztól Békesmegyéig minden vasúti öszszeköttetésen kívül esnék, itt pedig a’ vasúti öszszeköttetés legkönnyebb ’s legolcsóbb, b) Ha ezen termékeny vidék vaspálya által a’ központtal öszszeköttetésbe jő, ez által más öszszeköttetések válnak azonnal nélkülözhessenekké azért is, hogy egyes vidékeknek terménygazdagsága által más vidékek ne nyomattassanak. c) Némelly már most emelkedő tartományi városokat a’ közelebb vaspályával szinte vaspálya által kell kapcsolatba hozni, hogy az ipar más gyárpontot ne keressen, ’s igy hanyatlástól megovassanak. d) Figyelemmel kell lenni a’ vaspályáknál szükséges égény-fogyasztásra is, ’s a’ pályákat olly pontokkal öszszeköttetésbe hozni, mellyek a’ szükséges anyagot képesek kiállitni. Ezen elveket szem előtt tartva következő három rendű vaspálya-vonalakat lehetne megállapítani, u. m. fővonalakut: Pestbudától sör a’ Duna balpartján Pozsonyon át az úgynevezett éjszaki vaspályáig mintegy 34 mf. Ezen vonal már készülőben is van. 2or. Székesfejérvár, Siófok, ’s a’ Balaton mellett Károly városon keresztül Fiume, és Buccariig mintegy 70 mf. Sor Szolnokon keresztül Aradig mintegy 34 mf. Ezen vonal Erdélyen keresztül a’ keleti öszszeköttetést eszközlené idővel. 4or Miskolczon át Kassáig mintegy 35 mf. Ezen vonal jövendőben a’ Hernád völgyéből Poprád völgyébe vezettetvén képezné az öszszeköttetést Gallicziával, és az éjszakkal. Öszszesen 183 mérföld. —Mellékvonalakul: ezek a’fővonalakkal létetnének kapcsolatba; 5ör Szolnoktól Debreczenen keresztül Szatmárig mintegy 33 mf. Ezen vonal Szatmárig azért volna folytatandó, mert öszszekötné egyszersmind az alföldet a’ tiszai fölvidékkel, ’s Erdély egy részével, honnan Szatmár, Ugocsa,Mármaros megyék, ’s Erdély számos vidéke bőségesen adhatna igényt az alföldnek. Gor Mohács 1848.