Tartós békéért, népi demokráciáért! 1949. július-december (2. évfolyam, 13-33. szám)

1949-07-07 / 13. szám

10,9 július 7. * 13. (1,0). TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! A Tájékoztató Irodának a Jugoszláv Kommunista Pártban uralkodó helyzetről szóló határozata segített a népi demokrácia országaiban a kommunista pártoknak felderíteni, elszigetelni és megsemmisíteni a burzsoá nacionalizmus képviselőit. A népi demokrácia országainak kommunista és munkáspártjai a Tito, Rajk, Kosztov-féle árulók trockista frazeológiával álcázott nacionalizmusáról lerántják a leplet és kimutatják, hogy az legádázabb ellensége a biztonságnak, a nemzeti függetlenségnek és ezen országok szocializmus felé való előrehaladásának. A Tájékoztató Iroda határozata segített a kommunista és munkáspártoknak biztosítani minden területet a barát kapcsolatok és az együttműködés megszilárdítását a népi demokrácia országai köött, valamint ezen országok és a Szovjetunió, a béke, a demokrácia és a szocializmus támasza között, megerősíteni ily módon a népi demokrácia országainak nemzeti függetlenségét és meggyorsítani ezen országok győzelmes előretörését a szocializmus felé. Ugyanakkor ez alatt az év alatt kiderült, menyire pusztító Jugoszlávia és a jugoszláv nép számára Tito klikkjének politikája, ami teljes mértékben megerősíti a Tájékoztató Iroda határozatában mondottak helyességét. A SzK(b)P KV kezdeményezése a Tito-klikk áruló politikájának leleplezésében ismételten bebizonyította, mennyire megalapozott a kommunista pártok irányítása alatt álló munkásosztály bizalma, mennyire megalapozott a testvéri kommunista pártok és valamennyi nép hálája azért az irányító segítségért, amelyben Lenin—Sztálin pártja részesítette valamennyiüket. És ezért annál erősebb a felháborodás és az ellenszenv minden béke szerető emberben Titóék aljas szovjetellenes magatartása nyomán. Tito klikkjének egyes tagjai, mint Prade, Kresics és mások, nyíltan és gáládal folytatják aljas munkájukat. Mások úgy vélik, hogy félrevezethetik még a jugoszláv népet, hogy képmutatással még eltakarhatják arcukat, a munkásosztály és a jugoszláv nép, a Szovjetunió, a népi demokrácia országai, a béketábor, a demokrácia és a szocializmus esküdt ellenségeinek igazi arcát. Éppen ilyen képmutatás hatja át Titónak ezt a beszédét, amelyet két hónappal ezelőtt mondott el az úgynevezett Népfront kongresszusán. E beszédében, amelyben, rem félve attól, hogy nevetség tárgyává válik, a Népfrontba tartozó burzsoáziát és kulákságot a „szocializmus építőnek“ keresztelte el, Titó igen átlátszó ravaszkodásba bocsátkozott. A róka, látjátok-e, „semmit sem lopott el“, s ha el is lopott, „nem nyúlt e zsákmányhoz“, és végül, ha fel is falta a zsákmint, tette ezt azért, mert „erőszakkal a torkába nyomták“. A Titó-róka így teszi fel magának a kérdést: „Hát nem beszélt rádiónk és sajtónk mindennap jó- akaratúan a Szovjetúnióról ? Hát nem teszi ezt most is széles körben? Észrevehette-e nálunk valaki a dolgozók közül, hogy propagandánk gyökeres módon megváltozott a népi demokrácia országai és a Szovjetünk viszonyában?“ Ez annak bizonyítéka, hogy a jugoszláv burzsoá nacionalisták gyávaságból időről-időre kérelelőnek bizonyos képmutató „engedményeket“ tenni a szeretet, a nagyrabecsülés és hála érzésének, amelyet Jugoszlávia munkásosztálya és a jugoszláv nép táplál a Szovjetúnió és az egész szocialista, ném demokratikus arcvonal irányában. Tito csoportja elszigetelte Jugoszláviát a nemzetközi szocialista, népi-demokratkus arcvonaltól és bevonta az imperialisták táborába. Tito fent említett beszédében a jugoszláv népek ellen irányuló e bűnös ténykedést a következő módon indokolja meg: órákon át siránkozik amiatt, hogy „Jugoszláviát támadásokmik“ a Szovjet úniő és a népi demokrácia országai részéről. Igyekszik elhitetni Jugoszlávia dolgozóival, hogy más országok kommunistái azonosítják Jugoszláviát, munkásosztályát és hős népét Titóval és nacionalista bandájával. Tito, a Szovjetúnió és a népi demokrácia országainak esküdt ellensége, naiv módon azt gondolva, hogy Jugoszlávia dolgozói beveszik e nyilvánvaló hazugságot, csakúgy fröcsköli magából a szovjetellenes mérget. Tito befejezésül kenyéradóiról és barátjáról, az imperialista hatalmakról beszél és finom szemrehányást tesz nekik. Ö, már mint Tito, mint elsőszámú hűbéres, minél több színes és egyéb fémet akar eladni Amerikának, ezért felhívja a munkásokat (ez az egyetlen hely, ahol beszédétig megemlékezik a munkásosztály létezéséről), egyesítsék minden erőfeszítésüket arra, hogy minél többet termeljenek az Egyesült Államokba és Angliába irányuló kivitel céljára. M itt követkzik a szemrehányás. Tito a hazudozás és a Nyugat előtti nyilvánvaló hajlongás ellenére is kénytelen beismerni: „A legszükségesebb gépek és gépi felszerelések beszerzése kapcsán a legnagyobb nehézségekkel találkozunk.“ Tito, a nyugati imperialisták alázatos szolgája rém áll egyedül az amerikai kenyéradók címére szóló szeretetteljes szemrehányások dolgában. Tito imaáruló barátai a marshallizált országokban ugyanezt a nótát fújják. Az amerikai imperialsták a lehető legkevesebbet adják Titónak és marshallizált alárendeltjeiknek, ugyanakkor az utolsó csepp életnedvet is kisajtolják ezen országok népeiből. Az amerikai monopolisták nemcsak nem adják meg Jugoszláviának és a többi marshallizált országnak iparuk megerősítésének, még kevésbbé nemzetgazdaságuk iparosításának lehetőségét, hanem minden tőlük telhetőt megtennek, hőre tönkre, tegyék a már fennálló ipart, hogy megfosszák hűbéreseiket politikai és gazdasági szabadságuktól, hogy munkanélküliséget és tűrhetetlen nincstelenséget hozzanak a proletariátusra és a dolgozó parasztságra. A marshallizált országok kommunista pártjai harcba vezetik a népeket az angol-amerikai háborús gyújtogatók ellen, országuk függetlenségéért, népeik szabadságáért, a Szovjetunióval, a béke és a népek szabadságának védelmezőjével való barátságért és szövetségért. Tito és klikkje azonban a szocializmus és a népi demokrácia arcvonalával szemben érzett állati gyűlöletében, mert ez az arcvonal sérti szűk látókörű nacionalizmusuk gőgjét és elítéli mélyen nép- és kommunistaellenes politikájukat, ezen kívül pedig nevén nevezi árulásukat — térdet hajt az angol-amerikai imperialisták előtt és igájukba dönti Jugoszláviát. A Tájékoztátó Iroda határozatának előrelátása minden tekintetben valóra vált. Tito klikkjének politikája rendőri, kommunistaellenes és demokráciaellenes rendszert teremtett az országban, ezzel valójában megfosztotta Jugoszláviát függetlenségétől és az imperialista államoktól függő országgá tette. A Tájékoztató Iroda határozata óta eltelt év alatt Tito csoportja az országon belül is Jugoszlávia és a jugoszláv nép érdekeivel szemben ellenséges politikát folytatott. Ami a Jugoszláv Kommunista Pártot illeti, Tito klikkje főként arra törekszik, hogy kiüldözzön belőle minden valóban marxista erőt, hogy megfossza minden igazi kommunistától. A Tájékoztató Iroda megjegyezte, hogy egy kommunista pártban nem tűrhető ilyen szégyenteljes, basáskodó terrorrendszer. Titóék kíméletlenül elnyomják a párt tagjainak legelemibb jogait, terrorizálják őket, ha a legcsekélyebb mértékben is elégedetlenségüket fejezik ki a nacionalista politika miatt. ANNA PAUKER • Román Munkáspárt KV titkára Az elmúlt év alatt Tito és legaljasabb pribékje, Rankovics több kommunistát gyilkolt meg, tartóztatott le, vetett alá kínvallatásnak vagy kínzott halálra, mint Jugoszlávia burzsoá rendszere 10 év alatt. Titóék, ugyanakkor, amikor kiüldözik az igazán forradalmi, marxista-leninista kádereket, erőltetett ütemben toboroznak a pártba mindenféle kommunistaellenes,nacionalista csőcseléket, jóváhagyják a pártban uralkodó rendőri rendszert és a JuKP-t valójában Rankovics r rendőrségének segédapparátusává teheik. Titóék ugyanakkor görcsösen vonaglanak és szédítő akrobataingrásokat végeznek, csakhogy elrejtsék azt a tényt, hogy elmerültek a mocsárba:, hogy elkenik az osztályiarcot és támogatják a városi és falusi burzsoáziát. A „kiskereskedelem és az ipar államosítására“ irányuló ügyetlen manőver katasztrofális következményekkel járt A volt kiskereskedők, kisiparosok és alkalmazottaik, midőn áttértek állami szolgálatba, mindent eladtak, ami csak raktáraikon és műhelyeikben volt, s most bánatpénzt kapnak az államtól azért, hogy az üres üzletekben lődörögnek. A gabonaadóval kapcsolatos törvény azzal a következménnyel járt, amit a Tájékoztató Iroda határozata előre látott, tudniillik a városi lakosság ellátásának felbomlásával. Még a Titóék közül kikerülő Sztamkovics is kénytelen volt beismerni, hogy Jugoszláviában a népi bizottságok, ahelyett, hogy a munkásosztály hatalmának helyi szervei lennének, a kulákok támaszai a munkásosztállyal és a dolgozókkal szemben. „A kapitalista elemek — ismerte be ez év januárjában azr.egsemmisítették és elrejtették a gabonát, csakhogy ne kelljen beszolgáltatni az államnak. Támadásokat intéztek a hatalom szervei ellen, ott pedig, ahol befolyással rendelkeztek a népi bizottságokban, rendszeresen szabotálták a gabonabeszolgáltatással kapcsolatos intézkedéseket... A kapitalista elemek részéről kifejtett ellenállás odavezetett, hogy a hatalmi szervek elkövettek bizonyos hibákat. Ezek a hibák megkárosították a szegény- és a középparasztságot.’ ‘ A baj voltaképpen nem a „hibákban“, hanem abban a politikában van, amelyet az országon belül és az országon kívül egyaránt a kizsákmányolók javára folytat az állam. Az úgynevezett „kollektivizálás“ bábjátéten a következőkben foglalható öszszl -a „parasztmunkaszövetkezetek“ száma nem is egész két hónap alatt (március 20-tól május 15 ig) 2172-ről 4250-re emelkedett, annak ellenére, hogy a jugoszláv ipar nem képes biztosítani az ország mezőgazdasága számára a legelemibb és nélkülözhetetlen technikai alapot.. Jugoszláviában a május elsejei felvonuláson a jelszavak között ilyen is volt: „Most teherautókat gyártunk, jövőre traktorokat fogunk gyártani.“ Annak a 4250 „munkaszövetkezetnek“, amelyekkel Tito dicsekszik, hiányoznának a traktorok és a gépek ... ha ezek a szövetkezetek a valóságban is léteznének. E szövekezetek üres buborékok, amelyek csupán Tito klikkjének hazug kijelentéseiben vannak meg. A „kollektivizálásról“ szóló minden fecsegésnek, minden olyan szóbeszédnek, hogy „a parasztok tömeges belépése a munkaszövetkezetekbe a kapitalizmus utolsó alapját is megsemmisíti országunkban“ (Todorovics földművelésügyi miniszter), ugyanaz lett a következménye, mint a többi kalacidorjellegű és demagógikus intézkedésnek. Tito „szövetkezeteiben” kulákok húlnak meg, akik ily módon nagyon ügyesen kijátsszák a progresszív adó és az egyéb járandóságok fizetését (a paraszt munkaszövetkezetek tagjai egyforma mértékben fizetnek adót, tehát a szegényparasztok, a középparasztok és a kulákok adója egyenlő). Todorovics kénytelen volt említést terni arról a Jugoszláviában közismert tényről, hogy vannak egyes, kulákokból álló „szövetkezetek“ is. Ezeknek az álszövetkezeteknek a leple alatt a kulákság minden akadály nélkül végezheti üzleteit és tovább gazdagodhat. Titó és a kulákság többi jóakarói a kongresszusokon és cikkeikben a „szocializmus építőinek“ és „a falu szocialista átalakítóinak“ nevezik a kulákokat. A falusi burzsoázia ravasz és képmutató és nem haragszik azért, ha ravaszságban és képmutatásban testvéreik — Tito és cinkostársai — ily becstelenül félrevezetik a széles naptömegeket. Hiszen Tito klikkjének csalásaitól hízik a burzsoázia és mennek tönkre a dolgozó tömegek. A „tömeges kollektivizálás“ azt eredményezte, hogy a parasztok levágják állataikat, sertéseiket, háziszárnyasaikat. Igaerő hiányában ez év tavaszán is hatalmas földterületek maradtak bevetetlenül. A szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállomány komoly megfogyatkozása előmozdítja a kulákok leplezetlen üzérkedését. A széles tömegek ellátása napról-napra nehezebbé válik. Mit akar elérni Tito bandája ezekkel a minősíthetetlen intézkedésekkel? Csak port akar hinteni a munkásosztály és a parasztság szemébe, zűrzavart akar teremteni a munkások ellátásában? Nem, a jugoszláv nacionalisták bandája jóval aljasabb célok megvalósítására készül. Magatartásával tudatosan komprommittálja a szocalista építés gondolatát Jugoszláviában. Tito bandájának politikai csalói, akik mind gyorsabban rohan,nak lefelé az általuk választott lejtőn, anyira elszaggatták trockista, álforradalmi rongyaikat, hogy ma már teljes meztelenségükben állnak előttünk, mint a burasoá nacionalisták, az imperialisták szolgái, a kommunisták gyilkosai. A jugoszláv korrmunistáknak most Tito terrorrendszere mellett, a kíméletlen terror ugyanolyan feltételei között kell dolgozniuk, ahogy a cárizmus idején a Kommunista Bolsevik Pártnak, vagy a reakciós és fasiszta burzsoá rendszerek mellett a többi kommunista pártnak kellett dolgoznia. A jugoszláv kommunisták kénytelenek emigrálni a Szovjetúnióba és a népi demokrácia országaiba. A jugoszláv kommunista emigránsok azonban a Jugoszláviában tartózkodó kommunistákkal együtt vezetik és a győzelmes befejezésig fogják vezetni Jugoszlávia népeinek harcát, amelynek célja az, hogy az ország megszabaduljon a burzsoá-racionalista kalandorok csoportjának uralmától, hogy Jugoszlávia viszszatérhessen a szocializmus és a népi demokrácia táborába, amelynek élén ak órj elírni,m ég Lenin- Sztálin dicsőséges pártja áll. A szocializmus árulói írta: Az olasz mezőgazdasági munkások győzelme A kétmillió olasz béres, cseléd és mezőgazdasági munkás sztrájkja, melyet jogos követelésük teljesítéséért folytattak le, győzelemmel végződött. A földbirtokosok kénytelenek voltak megegyezést kötni a dolgozók képviselőivel. A megkötött egyezmény a következő főbb pontokat öleli fel: valamennyi tartományban az egész tartományra érvényes kollektív szerződéseket kötnek a mezőgazdasági munkásokkal, beleértve azokat a tartományokat is, különösen az ország déli részén, ahol ezideig semilyen kollektív szerződés nem volt; az össztartományi szerződések alapján egységes országos szerződést fognak kidolgozni, amelynek egyes kikötéseivel kiegészítik az össztartományi szerződéseket, abban az esetben, ha ez utóbbiak feltételei kevésbbé kedvezők a dolgozók számára,a mezőgazdasági munkások számára kiutalandó munkanélküli-segély és a társadalombiztosítás tekintetében tudomásul vették, hogy a kormány most készíti elő a megfelelő törvénytervezeteket; a munkaerők elbocsátásának kérdésében tudomásul vették a kormánynak azt a kötelezettségét, hogy törvénytervezetet nyújt be, melynek értelmében 1950-ig meghosszabbítják valamennyi bérmunkás szerződését a falvakban. Di Vittorio az olaszországi Általános Munkaszövetség főtitkára, a sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában megelégedését fejezte ki az elért megegyezés tojait. zlaszország béresei és mezőgazdasági munkásai — mondotta — olyan harcot vívtak meg, amely bekerül az olasz szakszervezeti mozgalom történetébe. A szerződés legfontosabb momentumai: mindenekelőtt az országos kollektív szerződés megkötése, mely első az olasz mezőgazdasági munkások szakszervezeti mozgalmának történetében, s amelybe be kell kapcsolni a tartományi szerződések alapfeltételeit. Ily módon azokat az egyes alapfeltételeket, amelyeket Észak béresei és mezőgazdasági munkásai vívtak ki, kiterjesztjük az ország középső és déli részeinek dolgozóira is. Egy másik fontos körülmény , a földbirtokosoknak az a kötelessége, hogy tartományi szerződéseket kell kötniük az országnak azon a vidékein, ahol ilyen szerződések egyáltalán nem voltak. A legfontosabb momentum azonban, amely a dolgozók új vívmányát jelenti az olasz faluban, a bérszerződések meghosszabbítása 1950-ig. Az a tény, hogy a szerződés e határidő előtti felbontásához bírósági döntésre van szükség, már önmagában is az elbocsátások szabályozásának világos — habár közvetett — elismerését jelenti, amit a mezőgazdasági munkások szövetsége és a béresek szövetsége követelt“. Munkaverseny a csehszlovákiai üzemekben Június 30-án ért véget Csehszlovákia ötéves tervének első féléve. Az élmunkások máris kötelezték magukat, hogy az ezévi tervet a kitűzött határidő előtt végrehajtják, ők mutatják az utat valamennyi dolgozónak. Az ipari tervet 5 hónap alatt 102,5 százalékra teljesítették. A „Ceská Zbrojovka” rokycany-i üzem, a brnoi,rottwald nevét viselő első gépgyár és más üzemek számos műhelyének együttesei önként emelték termelési normájukat, szocialista szer 9 ződéseket kötöttek és szocialista versenyre keltek a munka termékenységének fokozásáért. Számos üzem dolgozói követik ezt a példát. A béke híveinek bizottsága Norvégiában Norvégia haladó szervezeteinek képviselői és azok a küldöttek, akik résztvettek a béke híveinek párizsi világkongresszusán, előkészítő bizottságot választottak, melynek feladata a kongresszus programjának gyakorlati megvalósítása. A bizottság elnökévé Peder Vestad-ot, a norvég szakszervezeti szövetség titkárát, alelnökévé Lunden professzort, titkárává Tideman Johanessen írót választották.