Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1950-01-06 / 1. szám
T9SO január 6. * 1 (61.) TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! Az imperialisták Franciaországot hídfőállásnak s egyben ágyútölteléktartaléknak tekintik, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háborúra. Abból a célból, hogy Franciaországot erre a kettős szerepre kényszerítsék, s hogy a kezdődő gazdasági válságot országunkba exportálhassák, az Egyesült Államok arra törekszik, hogy félgyarmattá tegye Franciaországot. Gazdasági téren a „Marshallterv” máris komoly csapást mért a francia termelésre. A készáru-kivitelhez képest növekszik a nyersanyag-kivitel. Sok üzem bezárja kapuit, vagy csökkenti a termelést. A segélyben részesültek száma októberben elérte a 43.900 főt. 1948 áprilisában ez a szám 12.368 volt. 455.000 dolgozót hetenkint 40 óránál kevesebb ideig foglalkoztatnak. Ezek a hivatalos adatok természetesen jelentékenyen kicsinyítik a munkanélküliek valóságos számát. A „Marshall-terv” érvénybelépése óta a frank elveszítette értéke kétharmad részét. Ideológiai téren az amerikaiak fokozott tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy filmek, újságok, könyvek behozatala s az iskolákban az úgynevezett „amerikai pedagógia” bevezetése útján alááshassák népünk szellemét. Katonai téren, azáltal, hogy a francia kormány csatlakozott a „Marshall-terv”-ből eredő agresszív blokkokhoz, különösen az Északatlanti Blokkhoz, a háborús kiadások egyre nagyobb mértékben növekednek. Franciaország marshallizálása és az Atlanti Paktumból reáháruló kötelezettségek, a munkásosztály és valamennyi dolgozó életszínvonalának állandó csökkenését eredményezik. A francia lakosság legszélesebb rétegei erősen reagálnak a német militarizmus — amerikai vezetés alatt folyó s a bonni alköztársaság képében mutatkozó — újjászületésére. Felháborította őket, hogy a kormány lemondott a jóvátételről és a biztonság garanciáiról és egy korcs szövetséget kötött az oradouári francia hazafiak gyilkosaival, szövetséget, amely Sztálingrád hősei ellen irányul. A nyomor és a háborús előkészületek politikája, valamint a közvetlen követelésekért folyó küzdelem és a nemzeti függetlenségért és békéért vívott közös harc közötti összefüggés a széles néptömegek számára egyre nyilvánvalóbbá válik. Ennek következtében a kommunisták tevékenysége, amely a béke valamennyi franciaországi hívének még szélesebb körű egyesítésére irányul, különösen nagy jelentőségűvé lett. A Francia Kommunista Párt a legnagyobb erőfeszítéseket teszi azért, hogy a munkásosztályban kifejleszthesse a proletár nemzetköziség érzését, a testvéri szolidaritást a béketábor vezetőereje, a szocializmus országa, a Szovjetunió iránt. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága 1948 szeptember 30-án ünnepélyes nyilatkozatot tett közzé. A Francia Kommunista Párt üdvözölte a Szovjetunió által folytatott békepolitikát, rámutatott, hogy népünknek milye döntő része lehet — és kell is, hogy legyen — az imperialista háború elhárításáért folyó közös harcban és kijelentette, hogy a francia nép nem fog, sohasem fog harcolni a Szovjetunió ellen! A Kommunista Párt szüntelenül rámutatott arra a döntő és vezető szerepre, amelyet a békéért folyó harcban a Szovjetunió, a Bolsevik Párt és Sztálin elvtárs visz. A Központi Bizottság arra összpontosította erejét, hogy meghatározott időn belül kiküszöbölje a Párt munkájában mutatkozó legfőbb hiányosságot: a béke és a békéért folytatott harc kérdéseinek lebecsülését. Maurice Thorez a seine megyei kommunista pártszervezet 1949 februárjában tartott konferenciáján, beszámolójában felhívta a Párt figyelmét erre a hiányosságra. Maurice Thorez felszólalásával széleskörű kampány kezdődött, ami ma is folyik és azt célozza, hogy meggyőzze a Pártot és a munkásosz-tályt: jelenleg a béke és a békéért folyó harc kérdése a döntő kérdés. A Párt továbbá arra is összpontosítja erejét, hogy meghatározza a békéért folyó tényleges harc feltételeit. Egyrészről küzd a szektaszellem ellen saját soraiban, kitart amellett, hogy politikai nézetekre és vélekedésekre való tekintet nélkül, széles körben egyesíteni kell a béke híveit, másrészről konkrét tevékenységre szólítja fel a munkásosztályt a háborús uszítókkal szemben, például harcba hívja a munkásságot a hadiüzemekben a fegyvergyártás ellen, s annak érdekében, hogy ezeket az üzemeket átállítsák közszükségleti cikkek gyártására. Végül a Párt rendszeresen megmagyarázza a tömegeknek a két tábor közötti harc problémáit: a Szovjetunió és a népi demokratikus országok erőfeszítéseit a békéért folyó harcban és az imperialisták agreszszív terveit a francia kormány és a jobboldali szocialista vezetők által folytatott áruló, háborús politikát. E téren felhasználtuk az agitáció minden eszközét és a parlamenti szószéket is. A Pártnak és a pártvezetőségnek ez a munkája döntő tényező a békéért folyó tömegharc fejlődésében. A franciaországi békemozgalom nagy lendületet vett a béke hívei párizsi nemzetközi kongresszusának 1949 áprilisában történt összehívásával kapcsolatban. A kongresszusi előkészületeket nagy kampány kísérte, amelyet a béke és szabadság harcosainak szervezete, a francia nőszövetség, a CGT, a kultúrkapcsolatoknak ideiglenes bizottsága, valamint más szervezetek folytattak a béke érdekében. Sok gyárban egységtüntetéseket rendeztek a kongresszus támogatására. A békekongresszust széleskörű tömegkampány követte az Északatlanti Egyezménynek a franciapatgárkeszt által történt ratifikálása ellen. A gyárakban tüntetések és sztrájkok útján támadták az Északatlanti Egyezményt. A béke és szabadság harcosainak községi tanácsai leveleket, petíciókat és tiltakozásokat küldtek a parlamenti tagok címére. Az Északatlanti Egyezményt azonban e követelések ellenére is ratifikálta a nemzetgyűlés, jóllehet parlamenti csoportunk erélyesen küzdött ellene. Breadley, a ratifikálás után néhány nappal Párisba érkezett amerikai tábornok, meggyőződhetett arról, hogy az Egyezmény parlament által történt aláírása és a népnek a háború támogatásához való hozzájárulása között óriási űr tátong. A letartóztatások és rendőri erőszak ellenére is nagy kétórás tüntetés volt az USA követsége előtt. Hangsúlyoznunk kell, hogy a háború elleni konkrét tevékenység jelentékenyen megerősödött. Országszerte követték példáját azoknak a marseillei kikötői munkásoknak, akik megtagadták az Indo-Kínába irányított hajók berakodását. Brest, Boulogne, Calais, Dunquerque és Lórien kikötői munkásai is elhatározták, hogy beszüntetik a hadianyagok berakodását. Saut-du- Tarne munkásai megtagadták a fegyvergyártást; a párisi kerület egyesült szakszervezetei (a CGT- hez tartozók) felhívták a munkásokat: foglaljanak állást a hadianyagok szállítása ellen. A „Dixmude" repülőgép-anyahajó személyzete szeptember 26-án megtagadta a munkát, azzal a határozattal kapcsolatban, amely szerint a személyzet 16 tagját Indo- Kínába küldik. Sok katonát börtönbe zártak azért, mert nem volt hajlandó Indo-Kínába menni. Az elégedetlenség magával ragadta a csendőrséget és a köztársasági gárdát is. Sok csendőrt és a köztársasági gárda számos tagját hadbíróság elé állították, mert nem voltak hajlandók Indo-Kínába menni. A demokratikus ifjúság tevékenységének a Viet Námban folyó há- Irta: Etienne Fajon a Francia Kommunista Párt Poétikai Bizottságának tagja ■k ★ ború elleni harc az egyik legfontosabb feladata. 1949 januártól májusig, több mint félmillió ifjú aláírását gyűjtötték össze a háború megszüntetését követelő levélre. A vietnami háború elleni harc jelszavai alatt zajlott le október 15-én a hadsereg újoncainak napja is. A keresztény munkásifjúság szervezetének tagjai gyakran részt vesznek az ifjúság megmozdulásaiban a vietnami háború ellen. E téren nagy tevékenységet fejt ki a francia nők szövetsége. Az északfranciaországi Denain-ben az Indo- Kínában elesett katonák édesanyái azt követelik a munkásoktól, hogy szüntessék be a fegyvergyártást. Dunquerque-ben az anyák arra szólítják fel a kikötői munkásokat, hogy tagadják meg az Indo-Kínába irányított gőzösök berakását. Szeptember 30-án 400 Indo-Kínában elesett katona anyja jelentkezett Ramadiernál, aki azonban nem volt hajlandó fogadni őket és Jules Moch rendőrségének segítségével kidobta a küldöttséget. Bármily fontosak is ezek a különböző megnyilatkozások, még mindig nem tudtunk olyan igazi népi mozgalmat teremteni, amely képes volna visszavonulásra kényszeríteni a kormányt. Nem térünk ki részletesen a béke védelmében folyó kampány egyes megnyilvánulásaira (a nők tevékenysége a nemzetközi nőnappal kapcsolatban, aláírásgyűjtés a „Béke füzeteibe”, az ifjúság által a budapesti VIT előkészületeivel kapcsolatosan folytatott kampány, az értelmiség tevékenysége a wroczlawi kongresszus után), de rá kell mutatnunk arra a békeszavazásra, amelyet „a béke és szabadság harcosainak” franciaországi szervezete rendezett az október másodiki Nemzetközi Békenap alkalmából. A legkülönböbözőbb eszközöket használták fel, hogy a lehető legnagyobb számú békeszavazatot gyűjthessék össze. Sok üzemben békevédelmi bizottságok alakultak, vagy irodák létesültek a békeszavazásra, s elég széles körben szervezték meg az aláírások gyűjtését lakásonként is. Hangsúlyoznunk kell, hogy ebben a munkában — a Vatikán tilalma ellenére — igen sok katolikus vett részt tevékenyen. Több mint hétmillió szavazatot gyűjtöttek össze. Ez a szám nem elégít ki bennünket, sőt, figyelmünket a béke védelmében folyó mozgalom egyik legfőbb gyengéjére tereli. Ahol jól folyt a politikai munka és jól megszervezték a szavazást, ott nagy eredményeket értünk el. A „Renault” gyárban a személyzet 95 százaléka a békére szavazott. Sok városban a békére leadott szavazatok száma kétszeresen meghaladja a Kommunista Párt választási szavazatainak számát. Egyes falvakban az egész lakosság részt vett a békeszavazásban. Ha ilyen körülmények között a békére leadott szavazatok száma az egész országban csupán hétmillió, akkor ez azt jelenti, hogy a politikai harc és a szervezési munka nem volt elegendő, több megyében, kantonban és járásban pedig egyáltalán nem is rendezték meg a szavazást. Ez azt mutatja, hogy a béke védelmének mozgalma még nem terjedt ki az egész országra. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy egy ilyen méretű mozgalom az imperialisták és ügynökeik komoly ellenállásába ütközik. Ez az ellenállás nyilvánul meg a megtorló jellegű intézkedésekben, a háború ellen fellépő demokratikus sajtó gyakori bírósági üldözésében, a béke harcosainak ugyanezen indokok alapján történő elítélésében és polgárjogaiktól való megfosztásában, számos arra vonatkozó követelésben, hogy üldözzék a kommunista képviselőket, városok polgármestereinek felfüggesztésében azért, mert engedélyezték, hogy a békeszavazást állami intézmények helyiségeiben rendezzék meg, fenyegetésekben és nyomásban, egészen a testi erőszakig, az egyszerű emberek ellen, akik a békére szavaztak, rendőri megtorlásokban a megmozdulások és a béke hívei tevékenységének különböző formái ellen. Az ellenség aktivitása politikai téren is, ideológiai téren is kibontakozik. Az ellenség a béke híveinek szétforgácsolása céljából a lakosság bizonyos rétegei között fellépő individualista áramlatokat és a pacifizimust igyekszik kijátszani. „Békenapok”-at majd egy ellen-békekongresszust rendezett, a jobboldali szocialisták, trockisták és egyes burzsoá áldemokraták aktív támogatásával. Nyílt provokációkat szervez, mint a Kravcsenko-per, felhasználja a rádiót és a sajtót, hogy a tömegekben elterjeszthesse az imperialista ideológiát, dicsőíthesse az USA-t, rehabilitálhassa a náci tábornokokat és rágalmazhassa a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat. Az ellenségnek ez a tevékenysége a legutóbbi időszakban érte el tetőfokát. Az áruló Tito-klikk lényegének és szerepének leleplezése, Rajknak és az imperializmus többi ügynökének elítélése felbőszítette azok francia pártfogóit. Az imperialista sajtó rágalmazó kirohanásai azt célozzák, hogy a maguk oldalára vonhassák a béketábor ingadozó elemeit, különösen az értelmiségieket, az úgynevezett „baloldali” körökből. Mindez a kommunisták elszigetelése céljából történik, hogy azután még súlyosabb csapást mérhessenek rájuk. A franciaországi békemozgalom előtt felelősségteljes feladatok állnak. 1. Ki kell harcolni, hogy a béke védelmének mozgalma a közeljövőben kiterjedjen az egész népre, az egész országra. E téren igen nagy jelentősége van a januárra kitűzött tizenötnapos kampány előkészületeinek, amely ama követelés támogatására fog megindulni, hogy helyezzék törvényen kívül az atombombát és harcolják ki a lefegyverzést. Ennek a kampánynak segítenie kell abban, hogy megszilárdítsák a békeszavazás idején elért eredményeket és kiterjesszék azokat egész Franciaországra. 2. Egyetlen percre sem gyengítve a különböző békemegmozdulások szervezése és a békepropaganda terén folyó munkát, erősíteni kell a háború elleni gyakorlati tevékenységet, meg kell szervezni például a munkásság kollektív megmozdulásait a hadiüzemekben, a hadianyagok gyártása ellen. Ezzel kapcsolatban a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának 1949 december 9—10-én tartott legutóbbi teljes ülésén bírálatnak vetették alá azt az opportunista elhajlást, amelynek az volt a következménye, hogy túlságosan gyengén bontakozott ki a tömegharc a hadianyagok, különösen az igazságtalan vietnami háború céljait szolgáló hadianyagok gyártásával és szállításával szemben. A Központi Bizottság hangsúlyozta azt is, hogy még tevékenyebben kell védelmezni az Indo-Kínába küldött expedíciós hadtest és a hadiflotta katonáinak követeléseit, ezen kívül a vietnami háború elleni harc individuális formáit tömegmegmozdulásoknak kell felváltani. 3. Ki kell javítani azt a hibát, hogy a szocialista dolgozók nem vesznek részt eléggé a békéért folyó közös harcban. E célból a jobboldali szocialisták politikája és ideológiája ellen erősíteni kell a harcot, mégpedig úgy, hogy azt a szocialista dolgozók között felvilágosító munka kísérje és abból minden szektaszellem ki legyen küszöbölve. 4. A béke híveinek mozgalma még nem értékelte kellőképen a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának, mint történelmi eseménynek és az európai béke megszilárdítása fontos tényezőjének jelentőségét. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása döntő csapást mért az imperialisták azon terveire, amelyek azt célozták, hogy Németországot háborús erőként használhassák fel a Szovjetunió, a népek szabadsága ellen. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása jelentékenyen megnöveli a béke és demokrácia európai táborát. Meg kell magyarázni a franciáknak, hogy az amerikai imperializmus által új életre keltett német militarizmus elleni harc — elválaszthatatlan a német demokráciával kötött testvéri szövetségtől. 5. Ami Pártunkat illeti, az kötelességének tartja minden erejét megfeszíteni annak érdekében, hogy felvesse a békéért folyó harc kérdéseit s helyesen irányítsa és szervezze ezt a harcot. Végérvényesen el kell távolítanunk sorainkból a hibás nézeteket és irányzatokat, amelyekkel még helyenként találkozunk. Küzdenünk kell azoknak az ábrándozásai ellen, akik azt hiszik, hogy a Szovjetunió hatalmas ereje szükségtelenné teszi a béke híveinek erőfeszítéseit a többi országokban. Másrészről küzdenünk kell azoknak az ingadozása ellen, akik érezve az ellenség nyomását, félnek nyíltan beszélni a Szovjetunió iránti feltétlen szolidaritásunkról, a Szovjetunió vezető szerepéről minden téren, ide értve a tudományt és a haladó gondolkodást is. Küzdenünk kell a béke valamennyi híve egyesítésének és tömörítésének a legfőbb akadálya: — a szekta-szellem ellen. A Francia Kommunista Párt küzd Franciaország politikájának teljes megváltoztatásáért, s olyan demokratikus egységkormány megalakításáért, amely az egész néppel együtt helyet foglal az imperialistaellenes demokratikus táborban. Ha az imperialisták bűnös háborút merészelnek kirobbantani, a francia dolgozók minden erejükkel arra fognak törekedni, hogy ezt a háborút a kapitalizmus sírjává tegyék Franciaországban és az egész világon. Abban a harcban, amely a nemzetközi porondon a béke erői és a háborús uszítók között bontakozik ki, az imperialisták csupán országunk maroknyi kizsákmányolójának és zugpolitikusának támogatásában részesülnek. Népünk hatalmas tömegei azonban a béke táborában állnak s építhetünk is rájuk a háborús veszély elleni harcban. A francia nép küzd a békéért Ezüst serleg — a román munkássportolók (Arad), ajándéka Sztálin elvtársnak. 3